Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-21 / 168. szám, csütörtök

1994. JÚLIUS 21. ÚJSZÓ PUBLICISZTIKA 5 Vízlépcsölesen A jobboldal szomjazik, a baloldal finisei -A szlovákok csak ígérik a több vizet a Mosoni-Dunába, de. nem adják. Meg azt is hallottuk, hogy Csúnynál komolyan építkeznek. Kimehetnénk egy kicsit körülnézni - kapom az üzenetet Győrből, laptársunk, a Kisalföld szerkesztőségéből. Természetesen megyek, egyrészt azért, mert az ÍJ J SZÓ is régen számolt be a vízlépcső épí­téséről, meg azért is, mert kollégámmal már évek óta többé-kevés­bé közösen próbáljuk követni az eseményeket és véleményünk is azonos arról, miként nyúl át a nagypolitika mindkét országban az emberek feje felett. Út van, de miért? Ligetfalut elhagyva hamarosan elérünk a töltés mellett épített új műúthoz. Amint lekanyarodunk a főútról, már ugranak is a biztonsági őrök, de ezúttal feleslegesen, mivel a Vízügyi Beruházó Vállalattól ka­pott kísérőnk engedélye biztosítja a továbbhaladást. Az utat a C-Válto­zat építésével kapcsolatos teherfor­galom miatt létesítették, most pe­dig kiválóan alkalmás lenne a Do­borgaz és Pozsony közti forgalom lebonyolítására. Igen _ ám, de az oroszvári vízmű védelmi övezetén halad keresztül, ezért nem engedé­lyezik használatát. A hivatalnak - A vizet átvezető csövekbe Kaplan-turbinákat építettünk be, amelyeket a bősi központból irá­nyítanak majd - magyarázza. Az egyik cső, a rászerelt generá­torral együtt frissen festve várja a bekapcsolást, á másikról viszont hiányzik az áramfejlesztő egység. Megtudjuk, hogy egy mérési rend­ellenesség miatt az előző nap lesze­relték, most a kollégáikat várják. Új erőmű a láthatáron Visszaérve a fenti hőségbe, a húsznyílású árvízi kapun át elérünk az új vízi erőmű építkezési területé­re. ••^fflP Ül Az osztrák cégeknek a C-változat is jó üzlet (A szerző'fevétele) nem számított, hogy két évig erre­felé naponta teherautók ezrei jár­tak, most szigorú, még az elzárt szigetbeliek néhány menetrend sze­rinti autóbusza sem haladhat át raj­ta. Dunacsúnyra érve tapasztalhat­juk, hogy Doborgaz felé valóban megnyílt az út, csak éppen a C-vál­tozat keresztgátja után Dunacsú­nyon kell keresztülvágni, amit a fa­lu csak személygépkocsiknak en­gedélyez. A pozsonyi üdülők tehát eljutnak Doborgazra, Vajkára, no meg Bodakra, az ottani ingázók vi­szont továbbra is Bősön keresztül utazhatnak, vagy a kompot kockáz­tatják. Felhajtva a Duna árterét keresz­tülszelő több kilométeres kereszt­gátra, a vadonatúj aszfaltcsík először a Mosoni-Duna kivezető zsilipéhez vezet bennünket. Ennek két csövén keresztül másodpercen­ként húsz köbméter víz áramlik a szigetközi „Kis-Dunába". Nemrég újabb két vezeték készült el, ame­lyekben már turbinák is vannak, darabonként 632 kW teljesít­ménnyel. Nemrég Pozsonyban el is hangzott az igéret, hogy ezt kihasz­nálva megduplázzák a vízhozamot és így legalább részben oltják a szi­getközi folyóágak szomját. Az ere­deti íigéret május végére szólt, most azonban már július közepe van, többletvíz viszont sehol. Hall­hattuk már, hogy késett a szerelés, . csúszott a próbaüzemelés, sőt, hogy a túloldalon nem készültek fel a víz fogadására. Jozef Obložinský, a Vízügyi Beruházó Vállalat igaz­gatóhelyettese, akivel reggel Po­zsonyban sikerült egy fél órát be­szélgetnünk annyit mondott, hogy napokon belül újra tárgyalnak ma­gyar kollégáikkal az ügyről. A tur­binákat gyártó CKD Blansko tech­nikusa mindenesetre készségesen levezet bennünket a gépterembe: - A régi mederbe bocsátott víz energiáját hasznosító dunacsúnyi erőmű megépítéséről szóló döntés nem volt könnyű - magyarázta reg­gel Jozef Obložinský - A C-válto­zatot ugyanis még mindig ideigle­nesnek tekintjük. Másrészt viszont tudjuk, hogy a hágai döntés még a legjobb esetben is 1996-ban szüle­tik meg, a vízlépcső pedig addig ki­termeli a beruházási költséget. Elmondja, hogy a bősi vízlépcső befejezését már második éve csak a megtermelt áramért kapott pénzből finanszírozzák/Tavaly így 2 milli­árd koronából gazdálkodhattak, idén viszont az év eleje csapadéko­sabb volt, ezért az első félévben a bevétel 1,2 milliárd 1 koronát tett ki. A csúnyi erőmű beruházási költsé­geit 1 milliárd koronára becsülik. A munka hasonlóan folyik majd mint Bősön és Dunakilitin. Eddig már elkészültek a földalatti szigetfalak és az aljzat cementálása, a betono­zást pedig várhatóan augusztusban kezdik el. Amennyiben rendkívüli árvizek nem hátráltatják a munkát, a jövő év végére el is készülnek, sőt a dunakiliti tartalékzsilipet helyet­tesítő kamrát már márciusra üzem­be helyezik. Az erőművön kívül ugyanis a létesítmény része lesz há­rom vízátvezető kapu, egy hajózsi­lip, sőt egy, a csónakok átbocsátá­sára szolgáló csúszda is. A kisebb vízi járművekre a zsilip tervezése­kor is gondoltak, jachtok és hason­ló járművek érkezésekor csak a kamra egyharmadát Zárják el egy fallal. Az építési gödörben a hőség el­lenére szorgalmas munka folyik, főként az alapzatnak szánt beton­tábla vasazását végzik. Már hagyo­mányosan jelen vannak az osztrák vállalatok, amelyek főként az aljzat szilárdítását végzik. Az osztrákokat ugyanis nem nagyon zavarják a ke­leti szomszédok csip-csup vitái, ha a magyarok abbahagyják az építést, még az elmaradt haszonért is beva­salják tőlük a kártérítést, azután pe­dig megjelennek a másik fél dacé­pítkezésén és csúcstechnológiájuk­kal jó pénzért gondoskodnak róla, hogy tartani tudják a teljesíthetet­lennek tűnő határidőket. A gödör túloldalán, az áttöltés­hez érve kitárul előttünk a régi me­der, amely ilyenkor, a nyári ala­csony vízállás esetén még a szoká­sosnál is siralmasabb látványt nyújt. Az új országút a C-változat töltése alatt halad. A biztonsági szolgálat emberei, akik korábban hermetikusan lezárva tartották a te­rületet, bágyadtan intenek és köz­lik, most már csak arra vigyáznak, nehogy valaki a töltéskoronán foly­tassa az útját. A töltés belső olda­lán, éppen Gútorral szemben, a be­fejezéséhez közeledik egy beton­lépcső építése, amely a csónakok kihúzását hivatott megkönnyíteni. - A turisták kiszállnak, megfog­ják a csónakot, és a töltés túlold­alán induló betonúton átviszik a ré­gi mederhez. A németek erre a cél­ra általában kerekeket is hordanak magukkal. Ilyeneket mi is rakunk ki, reméljük nem lopják el őket ­mondja Szerencsés úr, a hivatalos kísérőnk, aki maga is lelkes vízi tu­rista. Az úton haladva látjuk, hogy a túloldalon hét óriásszivattyú telepí­tése folyik. A jónási ágnál va­gyunk, amelyet - kormányuk dön­tése alapján - koratavaszai a ma­gyar vízügyesek kinyitottak, hogy ezen keresztül juttassák a fenékkü­szöb által megemelt Dunából az ág­rendszerbe az életet adó vizet. Vé­gül is a magyar Országgyűlés más­képp döntött, így júliusra az ág tor­kolatát újra betemették, és sok hó­napos késéssel a dízelszivattyúk hamarosan megkezdik a munkát. Mindenki tudja, hogy mindössze látszatmegoldásról van . szó, de hát a nagypolitika nincs tekintettel az összesen harminc szivattyú által naponta elégetett tizenötezer liter gázolajra, a 130 decibeles zajszint­re és a napi 2,5 millió forintos üze­meltetési költségre. A gyors úton percek alatt Csö­lösztő szintjére érünk, ahol a két évvel ezelőtti tüntetések színhelyén újabb csónakátjáró várja a vízi tu­ristákat. A csölösztői oldalon fel­bukkan a felvízcsatorna gátjának nem túl bizalomgerjesztő aszfalt­csíkja. Rajta a Stop Gabčíkovot az­óta a SPORT STOP felirat váltotta fel jelezve, hogy tovább csak a 350 kilogrammnál nehezebb vízi járművek közlekedhetnek, a többi­eknek a régi mederben kell folytat­niuk az útjukat. Az ágrendszerben rend van A doborgazi kapunál a víz zu­hogva ömlik kifelé a felvízcsator­nából. Reggel Jozef Obložinský el­magyarázta, hogy az eddigi tapasz­talatok alapján az ágrendszer szá­mára a másodpercenkénti negyven köbméter bizonyult optimálisnak. A múlt héten ráadásul ülésezett az erre létrehozott szakmai bizottság és úgy döntött, a nyár folyamán nincs szükség árvízi vízszintre. A zárógátak nem túl felemelő látvá­nyát leszámítva az ágrendszer való­ban lenyűgöző, különösen a túlol­dalról érkezők számára. A sülyi tó­nál térünk be és a szigetek közt a szezon ellenére a tavalyinál jóval nagyobb nyugalmat tapasztalunk. Ennek okára akkor jövünk rá, ami­kor Bodaknál próbálunk meg kijön­ni, de egy vassorompóba ütközünk. Kiderül, hogy a helybeliek zárták el illetéktelenek elől a bejárást. Bicik­livel és gyalog is be lehet menni, gépkocsival viszont csak az ő en­gedélyükkel. A sorompó masszív, sőt mint kiderült, kinyithatatlan is, mert hiába van kísérőnknek kulcsa hozzá, nem tudunk behatolni a jó­kora lakatot rejtő üregbe. Végül az­után a következő úton, az üdülőte­lep mellett szerencsére nyitva talál­juk a sorompót, így gond nélkül tá­vozhatunk. Hazafelé még megnézzük a bősi erőmű hajózsilipjében készülő szá­razdokkot, amelyben a „harmadik évezred műve" köré font glóriát minden tüntetésnél jobban megté­pázó zsilipkapu javítása folyik majd. Ezután elválunk, ki Pozsony­ba, ki Győrbe indul, közösen remél­ve, hogy valóban véget értek a szlo­vák-magyar feszültségszítás évei, és az illetékesek érdekeltté váltak ab­ban, hogy a lehető leggyorsabban megoldást találjanak a bősi víz­lépcső ügyének rendezésére. TUBA LAJOS IHSiSiilSis MP SäáÄ' A doborgazi kaputól induló csatorna - a baloldali ágrendszer köldökzsinórja (Archív felvétel) Az msm írta f 45 éwe Mezőgazdaságunk gépesítésének állandó emelése következtében szük­ségünk van több traktoristára. Szlo­venszkón tervbe vettük 20 000 trak­torista kiképzését az ötéves terv kere­tében. Ezek a traktorvezetőkké ki­képzett földművesek és mezőgazda­sági munkások használni fogják a mechanizáció eszközeit napi munká­juknál, főképpen az egységes földműves szövetkezetekben, míg másik részük az állami gépállomáso­kon fog szolgálatot teljesíteni. A gé­pesítésnek nagy jelentőségét felisme­ri mezőgazdasági ifjúságunk is, mely minden alkalmat felhasznál arra, hogy falvainkban a haladó szellemet képviselje. Az Ifjúsági vasútvonal a befejezése előtt áll és ezért az ifjúság traktorista iskolázását áthelyezték Gútára. E napokban az ifjúság sorai­ból további 28 traktorista fejezte be Gután az iskolázást és már folyik is további traktoristák kiképzése. 30 éve Csallóközben és Mátyusföldön már keresve sem találnánk olyan tábla gabonát, amelyik még nem érett kasza alá. inkább az a problé­ma, hogy ha sokat késnek a gabona­betakarítással, peregni kezd a szem. Igaz ugyan, hogy az aranyból is el­cseppen valami, ám mégis nagy hi­ba, sőt bűnös felelőtlenség lenne, ha a szövetkezetek ilyen alapon veszni hagynák a már megtermett gabona egy részét azzal, hogy nem használ­nák tó a kedvező időt a betakarításra. Szerencsére nem ezt láttuk a Galán­tai járásban, ahol vasárnap vala­mennyi „épkézláb" kombájn csak­nem az esti órákig kint dolgozott a gabonaföldeken. A járás vezetői még nem tudhatták a pontos ered­ményt, de számításuk szerint a közel 200 kombájn tegnap legkevesebb 250 vagon gabonát csépelt. A hektá­rokról az idei aratásban kevesebb szó esik, egyrészt azért, mert a kicsé­pelt mázsák után fizetik a prémiu­mot, másrészt azért, mert a vastag rendekből és aránylag jól fizető ga­bonából sok hektáros teljesít­ménnyel aligha lehet dicsekedni. De az a fontos, hogy telnek a raktárak. Még vasárnap is. 20 éve ^- Tervünk szerint az 1974-75. pártoktatási évben a vezető dolgo­zók közül több elvtársat küldünk az esti egyetemre. Tapasztalataink szerint az innen kikerült elvtársak politikai látóköre jelentősen bővül. Az esti iskola színvonala is jó volt az elmúlt pártoktatási évben. Hall­gatói közül sokan képesek arra, hogy színvonalas előadásokat tart­sanak valamennyi tanulmányi cso­portban. Szeretnék ezen a helyen is szót ejteni azokról az elvtársnőkről, akik édesanyák, munkaviszonyban vannak, otthon dolgoznak, sőt tár­sadalmi tisztségeket is ellátnak, s mindezek mellett nagy igyekezettel tanultak az esti iskolákban. Meggyőződésünk, hogy hasonló lelkiismeretességgel készülnek majd az előadásokra is, ha ilyen fel­adattal megbízzuk őket. 5 éve Ahol a brigádformát szélesebb körben és huzamosabb ideje érvé­nyesítik, ott már korábban fokozato­san és tervszerűen fejlesztették az üzemen belüli önelszámolási. így ju­tottak el a brigádformáig, amely az önelszámoló egységen belül, a dol­gozókollektíva szintjén a legösz­tönzőbb munkaszervezési és díjazási lehetőség. Vagyis a brigádformát nem lehet csak úgy „bevezetni", mert most ez a „sikk". S még inkább ne­héz ilyen alapon tartósan és jó ered­ménnyel alkalmazni. A brigádrend­szerű munkaszervezésre és javadal­mazásra való áttérés komplex fel­adat. Nem szűkíthető le egyoldalúan a kollektív díjazásra és premizálásra, sőt ez az egész folyamatnak az utolsó része. A brigádforma újszerű terve­zést, üzemirányítást és megfelelő ter­melési-műszaki feltételeket igényel, és a tevékenységükben egymásra utalt részlegek együttműködését is szükségessé teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents