Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-21 / 168. szám, csütörtök

1994. JÚLIUS 21. ÚJSZÓ PUBLICISZTIKA 5 Vízlépcsölesen A jobboldal szomjazik, a baloldal finisei -A szlovákok csak ígérik a több vizet a Mosoni-Dunába, de. nem adják. Meg azt is hallottuk, hogy Csúnynál komolyan építkeznek. Kimehetnénk egy kicsit körülnézni - kapom az üzenetet Győrből, laptársunk, a Kisalföld szerkesztőségéből. Természetesen megyek, egyrészt azért, mert az ÍJ J SZÓ is régen számolt be a vízlépcső építéséről, meg azért is, mert kollégámmal már évek óta többé-kevésbé közösen próbáljuk követni az eseményeket és véleményünk is azonos arról, miként nyúl át a nagypolitika mindkét országban az emberek feje felett. Út van, de miért? Ligetfalut elhagyva hamarosan elérünk a töltés mellett épített új műúthoz. Amint lekanyarodunk a főútról, már ugranak is a biztonsági őrök, de ezúttal feleslegesen, mivel a Vízügyi Beruházó Vállalattól kapott kísérőnk engedélye biztosítja a továbbhaladást. Az utat a C-Változat építésével kapcsolatos teherforgalom miatt létesítették, most pedig kiválóan alkalmás lenne a Doborgaz és Pozsony közti forgalom lebonyolítására. Igen _ ám, de az oroszvári vízmű védelmi övezetén halad keresztül, ezért nem engedélyezik használatát. A hivatalnak - A vizet átvezető csövekbe Kaplan-turbinákat építettünk be, amelyeket a bősi központból irányítanak majd - magyarázza. Az egyik cső, a rászerelt generátorral együtt frissen festve várja a bekapcsolást, á másikról viszont hiányzik az áramfejlesztő egység. Megtudjuk, hogy egy mérési rendellenesség miatt az előző nap leszerelték, most a kollégáikat várják. Új erőmű a láthatáron Visszaérve a fenti hőségbe, a húsznyílású árvízi kapun át elérünk az új vízi erőmű építkezési területére. ••^fflP Ül Az osztrák cégeknek a C-változat is jó üzlet (A szerző'fevétele) nem számított, hogy két évig errefelé naponta teherautók ezrei jártak, most szigorú, még az elzárt szigetbeliek néhány menetrend szerinti autóbusza sem haladhat át rajta. Dunacsúnyra érve tapasztalhatjuk, hogy Doborgaz felé valóban megnyílt az út, csak éppen a C-változat keresztgátja után Dunacsúnyon kell keresztülvágni, amit a falu csak személygépkocsiknak engedélyez. A pozsonyi üdülők tehát eljutnak Doborgazra, Vajkára, no meg Bodakra, az ottani ingázók viszont továbbra is Bősön keresztül utazhatnak, vagy a kompot kockáztatják. Felhajtva a Duna árterét keresztülszelő több kilométeres keresztgátra, a vadonatúj aszfaltcsík először a Mosoni-Duna kivezető zsilipéhez vezet bennünket. Ennek két csövén keresztül másodpercenként húsz köbméter víz áramlik a szigetközi „Kis-Dunába". Nemrég újabb két vezeték készült el, amelyekben már turbinák is vannak, darabonként 632 kW teljesítménnyel. Nemrég Pozsonyban el is hangzott az igéret, hogy ezt kihasználva megduplázzák a vízhozamot és így legalább részben oltják a szigetközi folyóágak szomját. Az eredeti íigéret május végére szólt, most azonban már július közepe van, többletvíz viszont sehol. Hallhattuk már, hogy késett a szerelés, . csúszott a próbaüzemelés, sőt, hogy a túloldalon nem készültek fel a víz fogadására. Jozef Obložinský, a Vízügyi Beruházó Vállalat igazgatóhelyettese, akivel reggel Pozsonyban sikerült egy fél órát beszélgetnünk annyit mondott, hogy napokon belül újra tárgyalnak magyar kollégáikkal az ügyről. A turbinákat gyártó CKD Blansko technikusa mindenesetre készségesen levezet bennünket a gépterembe: - A régi mederbe bocsátott víz energiáját hasznosító dunacsúnyi erőmű megépítéséről szóló döntés nem volt könnyű - magyarázta reggel Jozef Obložinský - A C-változatot ugyanis még mindig ideiglenesnek tekintjük. Másrészt viszont tudjuk, hogy a hágai döntés még a legjobb esetben is 1996-ban születik meg, a vízlépcső pedig addig kitermeli a beruházási költséget. Elmondja, hogy a bősi vízlépcső befejezését már második éve csak a megtermelt áramért kapott pénzből finanszírozzák/Tavaly így 2 milliárd koronából gazdálkodhattak, idén viszont az év eleje csapadékosabb volt, ezért az első félévben a bevétel 1,2 milliárd

1 koronát tett ki. A csúnyi erőmű beruházási költségeit 1 milliárd koronára becsülik. A munka hasonlóan folyik majd mint Bősön és Dunakilitin. Eddig már elkészültek a földalatti szigetfalak és az aljzat cementálása, a betonozást pedig várhatóan augusztusban kezdik el. Amennyiben rendkívüli árvizek nem hátráltatják a munkát, a jövő év végére el is készülnek, sőt a dunakiliti tartalékzsilipet helyettesítő kamrát már márciusra üzembe helyezik. Az erőművön kívül ugyanis a létesítmény része lesz három vízátvezető kapu, egy hajózsilip, sőt egy, a csónakok átbocsátására szolgáló csúszda is. A kisebb vízi járművekre a zsilip tervezésekor is gondoltak, jachtok és hasonló járművek érkezésekor csak a kamra egyharmadát Zárják el egy fallal. Az építési gödörben a hőség ellenére szorgalmas munka folyik, főként az alapzatnak szánt betontábla vasazását végzik. Már hagyományosan jelen vannak az osztrák vállalatok, amelyek főként az aljzat szilárdítását végzik. Az osztrákokat ugyanis nem nagyon zavarják a keleti szomszédok csip-csup vitái, ha a magyarok abbahagyják az építést, még az elmaradt haszonért is bevasalják tőlük a kártérítést, azután pedig megjelennek a másik fél dacépítkezésén és csúcstechnológiájukkal jó pénzért gondoskodnak róla, hogy tartani tudják a teljesíthetetlennek tűnő határidőket. A gödör túloldalán, az áttöltéshez érve kitárul előttünk a régi meder, amely ilyenkor, a nyári alacsony vízállás esetén még a szokásosnál is siralmasabb látványt nyújt. Az új országút a C-változat töltése alatt halad. A biztonsági szolgálat emberei, akik korábban hermetikusan lezárva tartották a területet, bágyadtan intenek és közlik, most már csak arra vigyáznak, nehogy valaki a töltéskoronán folytassa az útját. A töltés belső oldalán, éppen Gútorral szemben, a befejezéséhez közeledik egy betonlépcső építése, amely a csónakok kihúzását hivatott megkönnyíteni. - A turisták kiszállnak, megfogják a csónakot, és a töltés túloldalán induló betonúton átviszik a régi mederhez. A németek erre a célra általában kerekeket is hordanak magukkal. Ilyeneket mi is rakunk ki, reméljük nem lopják el őket mondja Szerencsés úr, a hivatalos kísérőnk, aki maga is lelkes vízi turista. Az úton haladva látjuk, hogy a túloldalon hét óriásszivattyú telepítése folyik. A jónási ágnál vagyunk, amelyet - kormányuk döntése alapján - koratavaszai a magyar vízügyesek kinyitottak, hogy ezen keresztül juttassák a fenékküszöb által megemelt Dunából az ágrendszerbe az életet adó vizet. Végül is a magyar Országgyűlés másképp döntött, így júliusra az ág torkolatát újra betemették, és sok hónapos késéssel a dízelszivattyúk hamarosan megkezdik a munkát. Mindenki tudja, hogy mindössze látszatmegoldásról van . szó, de hát a nagypolitika nincs tekintettel az összesen harminc szivattyú által naponta elégetett tizenötezer liter gázolajra, a 130 decibeles zajszintre és a napi 2,5 millió forintos üzemeltetési költségre. A gyors úton percek alatt Csölösztő szintjére érünk, ahol a két évvel ezelőtti tüntetések színhelyén újabb csónakátjáró várja a vízi turistákat. A csölösztői oldalon felbukkan a felvízcsatorna gátjának nem túl bizalomgerjesztő aszfaltcsíkja. Rajta a Stop Gabčíkovot azóta a SPORT STOP felirat váltotta fel jelezve, hogy tovább csak a 350 kilogrammnál nehezebb vízi járművek közlekedhetnek, a többieknek a régi mederben kell folytatniuk az útjukat. Az ágrendszerben rend van A doborgazi kapunál a víz zuhogva ömlik kifelé a felvízcsatornából. Reggel Jozef Obložinský elmagyarázta, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az ágrendszer számára a másodpercenkénti negyven köbméter bizonyult optimálisnak. A múlt héten ráadásul ülésezett az erre létrehozott szakmai bizottság és úgy döntött, a nyár folyamán nincs szükség árvízi vízszintre. A zárógátak nem túl felemelő látványát leszámítva az ágrendszer valóban lenyűgöző, különösen a túloldalról érkezők számára. A sülyi tónál térünk be és a szigetek közt a szezon ellenére a tavalyinál jóval nagyobb nyugalmat tapasztalunk. Ennek okára akkor jövünk rá, amikor Bodaknál próbálunk meg kijönni, de egy vassorompóba ütközünk. Kiderül, hogy a helybeliek zárták el illetéktelenek elől a bejárást. Biciklivel és gyalog is be lehet menni, gépkocsival viszont csak az ő engedélyükkel. A sorompó masszív, sőt mint kiderült, kinyithatatlan is, mert hiába van kísérőnknek kulcsa hozzá, nem tudunk behatolni a jókora lakatot rejtő üregbe. Végül azután a következő úton, az üdülőtelep mellett szerencsére nyitva találjuk a sorompót, így gond nélkül távozhatunk. Hazafelé még megnézzük a bősi erőmű hajózsilipjében készülő szárazdokkot, amelyben a „harmadik évezred műve" köré font glóriát minden tüntetésnél jobban megtépázó zsilipkapu javítása folyik majd. Ezután elválunk, ki Pozsonyba, ki Győrbe indul, közösen remélve, hogy valóban véget értek a szlovák-magyar feszültségszítás évei, és az illetékesek érdekeltté váltak abban, hogy a lehető leggyorsabban megoldást találjanak a bősi vízlépcső ügyének rendezésére. TUBA LAJOS IHSiSiilSis MP SäáÄ' A doborgazi kaputól induló csatorna - a baloldali ágrendszer köldökzsinórja (Archív felvétel) Az msm írta f 45 éwe Mezőgazdaságunk gépesítésének állandó emelése következtében szükségünk van több traktoristára. Szlovenszkón tervbe vettük 20 000 traktorista kiképzését az ötéves terv keretében. Ezek a traktorvezetőkké kiképzett földművesek és mezőgazdasági munkások használni fogják a mechanizáció eszközeit napi munkájuknál, főképpen az egységes földműves szövetkezetekben, míg másik részük az állami gépállomásokon fog szolgálatot teljesíteni. A gépesítésnek nagy jelentőségét felismeri mezőgazdasági ifjúságunk is, mely minden alkalmat felhasznál arra, hogy falvainkban a haladó szellemet képviselje. Az Ifjúsági vasútvonal a befejezése előtt áll és ezért az ifjúság traktorista iskolázását áthelyezték Gútára. E napokban az ifjúság soraiból további 28 traktorista fejezte be Gután az iskolázást és már folyik is további traktoristák kiképzése. 30 éve Csallóközben és Mátyusföldön már keresve sem találnánk olyan tábla gabonát, amelyik még nem érett kasza alá. inkább az a probléma, hogy ha sokat késnek a gabonabetakarítással, peregni kezd a szem. Igaz ugyan, hogy az aranyból is elcseppen valami, ám mégis nagy hiba, sőt bűnös felelőtlenség lenne, ha a szövetkezetek ilyen alapon veszni hagynák a már megtermett gabona egy részét azzal, hogy nem használnák tó a kedvező időt a betakarításra. Szerencsére nem ezt láttuk a Galántai járásban, ahol vasárnap valamennyi „épkézláb" kombájn csaknem az esti órákig kint dolgozott a gabonaföldeken. A járás vezetői még nem tudhatták a pontos eredményt, de számításuk szerint a közel 200 kombájn tegnap legkevesebb 250 vagon gabonát csépelt. A hektárokról az idei aratásban kevesebb szó esik, egyrészt azért, mert a kicsépelt mázsák után fizetik a prémiumot, másrészt azért, mert a vastag rendekből és aránylag jól fizető gabonából sok hektáros teljesítménnyel aligha lehet dicsekedni. De az a fontos, hogy telnek a raktárak. Még vasárnap is. 20 éve ^- Tervünk szerint az 1974-75. pártoktatási évben a vezető dolgozók közül több elvtársat küldünk az esti egyetemre. Tapasztalataink szerint az innen kikerült elvtársak politikai látóköre jelentősen bővül. Az esti iskola színvonala is jó volt az elmúlt pártoktatási évben. Hallgatói közül sokan képesek arra, hogy színvonalas előadásokat tartsanak valamennyi tanulmányi csoportban. Szeretnék ezen a helyen is szót ejteni azokról az elvtársnőkről, akik édesanyák, munkaviszonyban vannak, otthon dolgoznak, sőt társadalmi tisztségeket is ellátnak, s mindezek mellett nagy igyekezettel tanultak az esti iskolákban. Meggyőződésünk, hogy hasonló lelkiismeretességgel készülnek majd az előadásokra is, ha ilyen feladattal megbízzuk őket. 5 éve Ahol a brigádformát szélesebb körben és huzamosabb ideje érvényesítik, ott már korábban fokozatosan és tervszerűen fejlesztették az üzemen belüli önelszámolási. így jutottak el a brigádformáig, amely az önelszámoló egységen belül, a dolgozókollektíva szintjén a legösztönzőbb munkaszervezési és díjazási lehetőség. Vagyis a brigádformát nem lehet csak úgy „bevezetni", mert most ez a „sikk". S még inkább nehéz ilyen alapon tartósan és jó eredménnyel alkalmazni. A brigádrendszerű munkaszervezésre és javadalmazásra való áttérés komplex feladat. Nem szűkíthető le egyoldalúan a kollektív díjazásra és premizálásra, sőt ez az egész folyamatnak az utolsó része. A brigádforma újszerű tervezést, üzemirányítást és megfelelő termelési-műszaki feltételeket igényel, és a tevékenységükben egymásra utalt részlegek együttműködését is szükségessé teszi.