Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-20 / 167. szám, szerda

1994. JULIUS 20. ÚJ SZÓ' SPORT Ó/SZÓ- 11 WorldCupUSmim WorldCup WorldCup USA94H Milyen volt a labdarúgó-világbajnokság? Brazília plusz huszonhárom Tele Santana, a brazil válogatott egykori kitűnő tré­nere mondta: nem tudja elképzelni, hogy Brazílián, Argentínán és Né­metországon kívül más is lehet világ­bajnok. Nem is lett. Egykori csa­pata kiemelkedett a mezőnyből ­bármit is mondtak és mondanak. Egyszerűen a hét meccs során egy­szer sem tudták megszorítani, já­tékosai magabiztosak voltak és tü­relmesek, nem kapkodtak, s célba is értek. Sokan állították és állítják róluk, hogy védekező' stílusban futballoztak, hogy lassú, körülmé­nyes volt középpályás soruk, túl leegyszerűsített labdarúgást ját­szottak. Persze, csak a régiekhez képest, azokhoz, akik 1970-ben vi­lágbajnokságot nyertek. De a mos­tani mezőnyhöz viszonyítva? Nem hinnénk. Inkább úgynevezett po­zitív futballt produkáltak, támadó szelleműt, helyenként attraktívat, ám ugyanakkor igen fegyelmezet­tet, a csapat érdekeit szem eló'tt tartva rakkoltak is valamennyien. Technikájuk tökéletes volt, takti­kailag jól felkészültek, nagy­szerűen védekeztek (Taffarel ka­pusnak akadt a legkevesebb dolga kollegái küzöl), sokszor sziporká­zó megoldásokra is képesek vol­tak, ugyanakkor, ha a szükség megkívánta, nagyon egyszerűen is tudtak játszani, és ami egyáltalán nem elhanyagolható: az elegancia és a könnyedség mellett képesek voltak - nagy eló'deikkel ellentét­ben - szenvedni a sikerért. Mint ahogy például a hollandok ellen tették 2:2-es mérkőzésállás után, azok után, hogy fél óra alatt leka­szálták a tulipánt, de az újra­éledt. Hogy a nagy melegben hosszú percekig tologatták, futtatták a lab­dát saját térfelükön? Tudatosan tet­ték, hogy az unalmasnak tűnő játsza­dozás után futtassák a két kiváló csa­tárt, Romáriót és Bebetót, akik rend­szerint megoldhatatlan feladat elé ál­lították az ellenfél védelmét. Sok­szor nem a bekkeken múlott, hanem millimétereken, századmásodperce­ken, Romário "flegmatikus megoldá­sain és a szerencsén, hogy a villám­duó nem rúgott még több gólt. R+B a semmiből is képes volt összehozni minimum egy gólt, a többiek pedig annál'azért jobbak voltak, hogy ne tudták volna kipasszolni a mégsem a Copacabanán nevelkedett ellenfelü­ket. Hogy azért konkrétumokat is mondjunk: a dél-amerikaiak sza­bálytalankodtak a legkevesebbet, és a legtöbbször lőttek a kapura. Ebből nyilván következik, játszották a fut­ballt - minden ellenfelüknél követ­kezetesebben. Ez csak azért volt le­hetséges, mert a brazil csapat fizikai állóképesség és a kifinomult techni­kai tudás olyan ötvözetével rukkolt ki a World Cupon, amilyennel egyetlen válogatott sem. Ez a mo­mentum helyezte őket a többiek fölé. No és az említett két csatár. Merjük állítani, hogy P elé és Tostao óta nem volt olyan csatárkettőse Brazíliának, mint Romário és Bebeto. Az utóbbi lendületesen cselezve körözött a ti­zenhatos környékén, a másik pedig lecsapott a labdára, szemvillanás alatt a büntető területen belülre vagy a kapü elé került - és gól. Amit Parreira edző csapata ját­szott, az igazi brazil játék-volt - szer­vezettséggel vegyít­ve. A tréner tudta, szervezetlenül nem lehet világbajnoki címet nyerni. Kriti­zálták is eléggé a vb előtt és alatt, hogy lemondott a brazil stílusról, úgymond európaiul futballozik a válogatott. Pedig csak rendszert vitt a játékába. Csapata most nem a közép­pályán adogatott, mint a korábbi brazil együttesek, hanem egy sorai hátrébb, a védőnégyes passzol­gatott, s várt a meg­felelő lehetőségre. Ez természetesen már csak azért sem volt európai labdarú­gás, mert az európai­ak a hátul passzolga­tás után gyakorlati­lag hosszú indítá­sokkal, ívelgetések­kel kísérleteznek. Ez pedig, tekintettel Romário és Bebeto magasságára is, nem a dél-amerikaiak műfaja. Nagy igazságta­lanság lett volna, ha /j űm ű­n­0 a szenvtelen arcú, zseniális gólvadász a brazilok 11-es-ru­gásokkal elbuknak a fináléban. Azokkal az olaszokkal szemben, akik bűnrossz játékkal, hi­hetetlen szerencsével jutottak a döntőbe, ahol éppen az őjóvoltukból volt a vártnál gyengébb a meccs. A jó játékhoz ugyanis két csapatra van szükség. És Csizmaország képvi­selői alibifutballt játszottak, csak imitálták a labdarúgást. Utol is érte őket a végzet. így legalább nem ke­rült taccsvonalon túlra millió futball­szerető ember igazságérzete, a szép és látványos labdarúgásba vetett hi­te. TOMI VINCE Ünneplés mindhalálig Rio de Janeiroban a vasárnap éjjeli világbajnoki döntőt követően szinte karneváli hangulat uralkodott, így ünnepelték a brazil válogatott negyedik aranyérmét. Sajnos áldozatokat is követelt az örömmámor, nyolcan meg­haltak, harmincnyolcan pedig megsérültek. Egy 51 éves asszony a döntő tévéközvetítése alatt infarktusban hunyt el, három személy az ünneplő tö­megben lelte halálát. További négy szurkoló közlekedési baleset következ­tében halt meg. Egyébként a brazil játékosok győzelmüket a május l-jén halálos balesetet szenvedett honfitársuk, Ayrton Senna autóversenyző em­lékének szentelik. Tegnap nagy pompával fogadták Recifében a hazaér­kező Romáriót és társait. Majd a fővárosban a brazil köztársasági elnök is üdvözli a csapatot. Parreira, az aranykovács 1990-es világbajnokságon. Hazaté­rését követően az addig szinte isme­retlen Bragantinót (Sao Paulo állam) egészen a brazil bajnoki döntőig na­vigálta. Gyakorlatilag Paulo Roberto Falcaótól vette át 1991 őszén a stafé­tabotot, harmadik világbajnokságán aranyérmet nyert csapatával. A bra­zil sajtó és a drukkerek sokáig bírál­ták tevékenységét. A legfőbb gond az volt,'hogy Parreira nyílt kártyák­kal játszott, kerek perec megmondta, olyan játékosoknak nincs helye nála, akik nem tudnak az ő felfogásához igazodni. A középpályásoktól meg­követeli a védekezést is, s aki nem tesz eleget a taktikai fegyelemnek, annak rövidesen ajtót mutat. így az­tán a Vasco de Gama, a Flamengo és időnként a Fluminense szurkolói is rettenetesen haragudtak rá. Ugyanis jónéhány kedvencüket ki­hagyta a válogatottból. Keménykezű ember, aki nem keresi különösebben a közönség kegyeit. A világbajnoki győzelem elhallgattatta a kritizáló­kat, s mostanában nem győzik di­csérni a mestert. Érdekesség, Parrei­ra szaktanácsadója, Mario Jorge Za­galo, Brazília mind a négy világbaj­noki címében jelentős szerepet vál­lalt: 1958-ban és 1962-ben játékos­ként, 1970-ben pedig szakve­zetőként. (szabó) Carlos Alberto Parreira (felvéte­lünkön) 1943. március 25-én született, és három esztendővel ezelőtt lett újra a brazil labdarúgó­válogatott szövet­ségi kapitánya. Már 27 évesen tagja volt a világbaj­nokságot nyerő válogatott vezérka­rának, mostani szaktanácsadója, Ma­rio Jorge Zagalo erőnléti edzőként számított rá az 1970-es mexikói se­regszemlén. Első önálló sikereként 1975-ben Rio állam bajnoka lett a Fluminensével, majd a 80-as évek elejétől az arab világban dolgozott. Ő vezette Kuvait válogatottját az 1982-es spanyolországi vb-n. Hama­rosan hazahívták szövetségi kapi­tánynak, 1983 nyaráig 14 találkozón irányította a sárga-kékeket. Miután csapata Uruguay mögött csak máso­dik lett a Copa Americán, távoznia kellett. Ismét klubedző lett a Flumi­nensében. A piros-fehér-zöldekkel 1984-ben megnyerte a bajnokságot. Hamarosan ismét visszautasíthatat­lan ajánlatokat kapott a sivatagi or­szágokból. Előbb Szaúd-Arábia e­gyüttesével diadalmaskodott az Ázsia Kupában (1988), majd az Arab Emírségek gárdáját vezette az Legjobbak A FIFA a világbajnok brazil Ľ syílttesnek ítélte a legsport­vcrűbb és a legnépszerűbb tsj padiak járó díjat Az utóbbiban Hia^ilhi mögött Nigirta és Olaszország végzett. A legjobb kapusnak a 35 éves belga Michel Preud'hommét választották a szakemberek. • Ma délben Genfben kisorsolják a labdarúgó BEK, KEK és az UEFA Ku­pa selejtezőit. A találkozókat augusz­tus 10-én és 24-én játsszák. Az első forduló sorsolása augusztus 26-án lesz. • Magyarország válogatottja Olaszországot fogadja a tenisz Da­vis Kupa Világcsoportjának osztá­lyozóján. A mérkőzésre szeptember 23-25-e között kerül sor. •Előkészületi labdarúgó-mérkőzé­sen: Olympique Marseille-Szlovákia (ligaválogatott) 2:2(0:1). Szabó, Orosz... (Új Szó-tudósítás) Hétfőn este a Szlovák Kajak-kenu Szövetség elnök­sége lezárta a válogatott nevezését a szeptemberi mexikói világbajnokság­ra. Figyelembe véve a hatalmas távol­ságokat s a velejáró többletkiadásokat Xochimilcóban mindössze kilencen kapnak-bizalmat. Kajakban Szabó At­tila, Robert Erban, Juraj Kadnár, Jo­zef Turza és Botló Richárd, kenuban Slavomír Kňazovický, Orosz Csaba, Peter Páleš és Juraj Filip. Jaroslav Ostrčil edző szerint egyet­len nyitott kérdés maradt: kenu egyes­ben 1000 méteren Orosz vagy Páleš indul-e. Csütörtökön külön versenyen dől el, kire esik a jelölés. A többi szám indulói adottak. Döntőbe várják ötszáz méteren a kenú egyest (Kňazovický), a kajak egyest (Szabó) és a kenu né­gyest, ezer méteren a kajak egyest (Er­ban) és a kajak négyest (Erban, Szabó, Kadnár, Turza), de Kňazovický a két­száz méteren is kiváló helyezésben re­ménykedik. Persze, Mexikóban a ma­gaslati viszonyok és az európaiak szá­mára szokatlan körülmények jócskán megkeverhetik a kártyákat. Mi vár a válogatottra a vb-ig? Augusztus elején egyhetes felkészülés Pöstyénben, majd kéthetes magaslati edzőtábor a bulgáriai Belmekenben. Mexikóba szeptember ötödikén utazik a csapat, és három hete marad az akklimatizáló­dásra. Juniorjaink (17-18 évesek) ma in­dultak a groningeni Világ Kupára, amely idén a vb-t helyettesíti. Róbert Petrisla edző tizenhat versenyzőt je­lölt csapatába. „A fiúknál valamennyi kajakszámban indulunk, bármelyik döntős helyezés sikernek számítana, az éremszerzés meg kimondottan megle­petést okozna ". (j. mészáros) TIPPVERSENY j JL Montážne služby a spol. Horné Saliby Központi fűtés, gáz- és vízvezeték szerelése és javítása Tel./Fax: 0707/93J OS Mindössze három tippelő ta­lálta el a DAC-Duisburg labda­rúgó Intertotó Kupa-mérkőzés végeredményét és félidejét - 0:1 (0:1). Sorsolással Michna Etelka perbetei olvasónk nyerte az 1000 koronát. (sr) Fegyveres kísérettel az öltözőbe Puhl Sándorral a foci vb-döntő után Mikor tudta meg, hogy ön veze­ti a döntőt? - Egy nappal 39. születésna­pom után, pénteken. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem re­ménykedtem. A döntés előtt 50­50 százalék esélyt adtam a dán Mikkelsennek és önmagamnak. Ilyen fontos mérkőzés előtt mi­ként döntik el, hogy ki kapja a csúcsmeccset? - Havelange és Blatter főtitkár jelenlétében a FIFA játékve­zetőbizottságának 9 tagja döntött nyílt szavazással. Nagy-nagy bol­dogság, hogy csaknem mindenki rám voksolt. A döntő előtt nyilván különös műgonddal viszik ki a stadionban a bírókat. - Ebből a szempontból ez sem volt más mérkőzés, mint a többi. Most is mikrobusszal mentünk, elől, hátul motorosrendőr, aztán két fegyveres kísért az öltözőnkig. Amikor kivonult a csapatokkal, úgy láttam kicsit zavarban volt. - Feszültebbnek éreztem ma­gam, mint máskor, de csak a kezdő sípszóig. Egy ilyen meccsen mindenki számára óriási a tét. Baresi vagy Baggio más meccsen majdnem biztosan öt­venből ötven tizenegyest berúg, most ebben a feszült légkörben nem ment be. Mit érzett, hogy vezette a meccset? - Azt hiszem, jól. Aprókat hi­báztam ugyan, de nem én döntöt­tem el a döntő sorsát. A meccs vé­gén még az olasz kapitány, Arrigo Sacchi is gratulált. Később sok szakember is. Láthatóan jól kijött a játékosok­kal. Még Romárióval is. - Aki jó futballista, az egyben jó partner is. Nekem még Sztoics­kovval sem volt gondom. Mire fog emlékezni a döntőről? - Talán az elejére és a végére. A himnuszoknál én a magyart énekeltem magamban, a végén pedig a jól végzett munka békéje várt rám. KISS LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents