Új Szó, 1994. július (47. évfolyam, 152-176. szám)

1994-07-15 / 163. szám, péntek

4 hazai körkép - * t ... 1994. julius 15. Farkas Pál: A parlamentnek nem volt más lehetősége Transzformációs törvény - egyelőre minden marad a régiben A parlament szerdán kis szavazattöbbséggel ugyan, de elvetette a transzformációs törvény módosítására tett képviselői indítványt. Ezt a tényt Farkas Pál (MKDM), a tervezet közös előadója a szavazást követően így kommentálta lapunknak adott nyilatkozatában: a törvényhozásnak nem volt más lehetősége. Árkörtánc (Folytatás az I. oldalról) Az idei kenyérnekvaló betakarítása itt sem zajlik zökkenőmentesen. Oldalakat lehetne írni arról, mennyire fogták vissza a tápanyagutánpótlást, a vegyszeres növényvédelmet, milyen lerobbant állapotban van az egész ágazat gépparkja, a legnagyobb problémát mégis az okozza, hogy a termelők még az aratás első napjaiban sem tudták, hányadán állnak. A tárca vezetése és a piacszabályozási alap ki tudja milyen okból az utolsó pillanatra halogatta a döntést a gabona felvásárlási árát illetően, a felvásárlók pedig az általános pénzés hitelhiányra hivatkozva nem tudtak egyértelműen állást foglalni a kérdésben. Hozzá kell azonban tenni, hogy az Állami Tartalékalapba ebből a járásból vásárolják fel a gabona jelentős részét. - Nyakig benne vagyunk az aratásban, és még mindig nem tudjuk pontosan mennyit ér majd a gabonánk - kesergett Táncos László, a Felsőpatonyi Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke. - A piacszabályozási alap ugyan meghirdette a 3500 koronás felvásárlási árat, azt azonban már nem szellőztették, hogy az élelmiszer-ipari búza minőségi követelményeit megemelték. Erre a célra ugyanis az eddigi 23 százalék helyett 25 százalékos sikértartalom felelt veszik át a búzát. Ilyen rapszodikus Időjárási viszonyok között ez az érték rendkívül gyorsan változik, s ha például csak 24,9 százalékot érünk el, tonnánként 500 koronával kevesebbet kapunk érte. Miközben az a búza még mindig felhasználható éjelmiszer-ipari célokra. Táncos László véleménye szerint célszerűbb lenne, ha ezt a minőségi követelményt a fokozatosság elve szerint bírálnák el, s így a belföldi piacra elégséges 23 százalékos sikértartalmú búzának is külön árat kéne meghatározni. Véleményével Varga István, a Vásárúti Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke is egyetértett. Ebben a szövetkezetben nemcsak élelmiszer-ipari és takarmányozási, hanem vetőmagtermesztési célokra is vetettek búzát, illetve árpát. A terméshozamok ugyan kedvezőnek mutatkoznak, azonban azzal tisztában vannak, hogy a magas hozamok és a minőség között általában fordított arányosság áll fenn. (gy ők is gondokra számítanak a 25 százalékos sikértartalom elérésében. Annál is inkább, mert ilyen magas minőségi követelmények elérésére az egész vegetációs időszak alatt készülni kell. - Még az sem biztos, hogy a jelzett túlkínálat valóban megjelenik a piacon. Meg kell várni az aratás végét, s csak azután kellene dönteni, hogy a piaci igények alapján mekkora támogatást biztosítanak a gabonaféléknek. De a minőségi követelményeket már most részletesebben kellett volna kategorizálni - állította. Kinn a szövetkezet határában Matus László és Takács Pál magszállí•tók arra várnak, hogy megteljen a tehergépkocsi utánfutója, hogy aztán bevigyék a szövetkezet raktárába. Kovács János kombájnos épp a tartályt üríti. - A termés jobb mint tavaly, viszont nagyon sok a szalma, és a gabona is megdőlt, így csak lassan haladunk. Tavaly égy nap alatt a dupláját • is elvégeztük. Még jó, hogy ezek az öreg masinák bírják a terhelést - veregeti meg a gép kormánykerekét. Oravecz István, a szövetkezet agronómusa a búzatermelés jövedelmezőségével kapcsolatban csak erinyit mond: Nem kell nekünk dotáció, csak fizessék meg rendesen a termelési ráfordításokat, s hagyjanak bennünket nyugodtan dolgozhi. (t. szilvássy) Helyreigazítás Lapunk tegnapi számának 4. olda^, lán, a Jót, s jól...című írás^elwMíekezdésébe sajnálatos hiba került. Az írás Q^nagymagyari magán-szaktnühkásképzőről szól. Az érintettek és az olvasók elnézését kérjük. - A kormány törvénytervezete nem volt kiegyensúlyozott, csak a szövetkezetek érdekeit testesítette meg. Pavel Koncoš miniszter beterjesztése arra irányult, hogy a mezőgazdaság amúgy is formális transzformációját még formálisabbá tegye. A beterjesztés szövetkezeti értékpapírok kiadásával számolt azokra a vagyonértékekre, amelyekre a tulajdonosok hat hónap időtartam keretében nem jelentkeznek a szövetkezetben. Teljes értékű részvényt csak részvénytársaság bocsáthat ki. Tehát a szövetkezeti értékpapírok csak egy szűkebb közösségben leltek volna eladhatók. • A kormány eredeti tervezetét már a bizottságokban módosították. - Az előterjesztést a bizottságokban át kellett dolgozni, hogy belső egyensúly alakuljon ki a szövetkezet és a jogosult személyek viszonyában. • Mi volt a lényege indítványának? - Az önállóan gazdálkodó jogosult személyek 90 napon belül, a többi, nem gazdálkodó jogosult személy pedig hét éven belül kaphatja vissza a szövetkezettől vagyonát. Ha nem pénzben kapják ezt vissza, hanem eszközökben, mert teszem azt, a szövetkezetnek erre nincs pénze, úgy ne a mostani piaci árakat vegyék az eszközök esetében alapul, hanem azt az értéket, amely a szövetkezet vagyonát képezte a transzformációban. Ugyanis a szövetkezetben lévő összes ingóságot és ingatlant bizonyos mértékig felértékelték a szövetkezeti transzformáció keretében, s ebből számították ki a jogosult személyek vagyonának értékét. Teljesen abszurd állapot, hogy amikor a jogosult személy kéri vagyonrészét, úgy az eszközök esetében nem az akkor megállapított értéket veszik alapul, hanem a jelenlegit. Egyetlen egy szavazaton múlott, hogy indítványom megbukott. Nagyon fájó, hogy módosító javaslatomat egy magyar képviselő, név szerint Fehér Miklós nem támogatta. Rengeteg ilyen eset van a bíróságok előtt, hisz a bíróságok nem tudnak döntést hozni, mert a törvény nem tartalmazza ezt a klauzulát. Javaslatomat a DSZM és DBP képviselői sem támogatták, akik köztudottan teljesen másként tekintenek a szövetkezetek transzformációjára. • Lehet, hogy nem egyeztették a frakcióban, miként fognak sz.avaz.ni az. egyes módosításokról ? - A frakcióban ehhez külön nem ültünk le, de itt a padsorokban megegyeztünk, hogy úgy fognak a képviselők szavazni, ahogy azt a részszavazások során javasolom. A megállapodást Fehér Miklós kivételével mindenki betartotta. • Az előterjesztést Koncoš miniszter terjesztette be. A magyar pártok ugyan nem tagjai a kormánykoalíciónak, de részt vesznek a koalíciós tanács ülésein, és támogatják a kormányt. Miként lehetséges, hogy Koncoš miniszter egy olyan tervezette! rukkolt elő, amelyről a koalíció előz.őleg nem állapodott meg? - Erre csak Koncoš miniszter tudna érdemben válaszolni. Sajnos, ezt a kérdést a koalíciós tanács nem tárgyalta meg. Sőt, a KDM prominens személyiségeinek sem volt áttekintése a törvényről. A törekvés, megerősíteni a szövetkezetek helyzetét, nem új. A szövetkezetek szövetsége már két évvel ezelőtt próbálkozott valami hasonlóval. A Mečiar-kormány idejében nem sikerült szándékát keresztülvinni, Koncoš minisztersége alatt igen. A miniszter javaslatában antidemokratikus elemeket véltem felfedezni. • Mi lesz ezután? - A megoldást egy képviselői törvényjavaslat beterjesztésében látom. Ám az idő nagyon sürget. Szeretném, ha még augusztusban napirendre kerülne. Én máris megkezdem az előkészületi munkákat. TEGNAP OLVASTUK J Elfogadták a népszavazást ...Bizonyára fontos, milyen is lesz az árveréseken és a privatizációban felhasznált pénz eredetének igazolására vonatkozó törvény. A törvény tartalma attól függ majd, melyik kormány terjeszti elő, kinek lesz többsége a parlamentben. Ebből a szempontból érthetetlen, hogy a kormánykoalíció nem balos képviselői, hogyan vallottak kudarcot a parlament ülésén. A DSZM és Ján Ľupták régebbi kezdeményezései alapján tudhatták, hogy nem babra megy a játék, és jól fel kell készülni erre a napirendi pontra. Az egyik oldalon a DBP javára irandó, hogy Robert Fico javaslata lehetővé tette a parlamentnek egy olyan határozat elfogadását, amely javasolná a kormánynak: dolgozzon ki törvényjavaslatot a pénz eredetének igazolására, de maga a szavazás a DBP képviselőinek többsége, sőt maga Peter Weiss az erről a kérdésről rendezendő népszavazás kérdésében az ellenzékkel együtt szavazott) ismét felveti a kérdést, milyen célokat követ a valóságban a baloldali párt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy ilyen népszavazás csak a DSZM-nek és Ján Luptáknak hozhat hasznot ( annak ellenére, hogy az elmúlt két évben semmit sem tettek az említett törvényért!!!). Ez a népszavazás újabb feszültségforrást jelent majd a társadalomban, és a törvény elfogadása, visszamenőleges érvénnyel, kétségeket támaszt az 1989 novembere utáni időszakkal kapcsolatban, és a törvény elfogadása a választások, az esetleges alapvető hatalmi változás után, már egyszerűen nem lesz szerencsés... Talán még nem egészen világos, de a valóságban a DBP vagy a koalíciós, vagy az ellenzéki képviselőkkel szavaz együtt. A DBP az a párt, amelynek kezében van a hatalom és minden gondolkodás nélkül azzal a mozgalommal is szövetkezik, amelyet négy hónappal ezelőtt leváltott. Koalíciós pozícióját saját helyzetének megszilárdítására használja ki... Ezek után nevetségessé válik, ha a DBP elnöke a népszavazásra vonatkozó határozat megszavazása után erkölcsi felhívással fordul az ellenzéki képviselőkhöz, hogy hagyják jóvá Robert Fico javaslatát is, amely a kormányt egy törvény előkészítésére szólítja fel. Ez sok mindent elárul. Róbert Kotían, Sme Fehér más véleményen van Nem volt semmilyen megállapodás a frakcióban a szavazást illetően - fejtette ki lapunknak Fehér Miklós, az Együttélés képviselője, akit arról faggattunk, miért nem támogatta Farkas Pál módosító javaslatát. - Csak olyan értelemben történi megegyezés a frakcióban, hogy a szavazásnál figyelembe vesszük azon jogosult személyek érdekeit, akik már kivették vagyonukat a szövetkezetből, vagy szándékukban áll ezt tenni, de azok érdekeit is figyelembe vesszük, akik a szövetkezetben hagyták vagyonukat, s azokét is, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. • Megtudhatnám, hogy mégis miért nem szavazta meg Farkas Pál módosító indítványát ? - A javaslatnak két része van, az egyik a politikai transzparens, a másik része a megvalósíthatóság, és az, hogy kinek az érdekeit védi a tervezet. Á szóban forgó indítvány elfogadása a jogosult személyeknek csak egy nagyon kis hányadát érintette volna pozitívan. Ugyanis ahhoz, hogy a jogosult személy kivegye vagyonát a szövetkezetből, meg kell egyeznie a szövetkezettel. A probléma nem oldódott volna meg azzal, hogy kötelezzük a szövetkezeteket bizonyos vagyonrésznek bizonyos összegen történő kiadására. A szövetkezetek általában nem azért tagadják meg a vagyonrész kiadását, mert ragaszkodnak az értékhez, hanem azért, mert szükségük van arra a termelőeszközre. Túl sok a kérelmező és túl kevés a vagyon, amit ki lehetne adni. Tudatosítom, hogy a hatályos transzformációs törvénynek sok a hibája, amit meg kell oldani, de véleményem szerint Farkas Pál javaslata ezeket nem oldotta volna meg. Indítványa lehetővé tette volna, hogy bizonyos kiváltságos személyek más jogosult személyek kárára a piaci érték alatt juthattak volna nagy értékű termelőeszközökhöz, mezőgazdasági gépekhez. Módosítása semmiképpen sem lett volna előnyös a kis vagyonú jogosult személyeknek, csak a nagy vagyonnal rendelkezőknek. GÁGYOR ALÍZ AHOGY ÉN LÁTOM Morbid történet Ján Lupták parlamenti képviselőt ezelőtt egy évvel még rendszerint megmosolyogták, ha felszólalt. Aztán pártot alapított, és ma, nem egészen három hónappal a választások előtt már 7-8 százalékos népszerűségnek örvend a Szlovák Munkások Szövetsége. Amelyet szintén megmosolyogtak még néhány hónapja is, ha hallatott magáról. A pártelnök most úgy gondolta, itt az ideje, hogy az asztalra tegye a tromf ászt. Méghozzá pirosban. Nem azt javasolta, hogy legyen ismét államosítás. Nem azt, hogy állítsák vissza a tej, a kenyér és a hús 1989 előtti árát. Annyira azért Ján Ľupták is közgazdász, hogy tudja: ez lehetetlenség lenne. Ennél sokkal eredetibb ötlet pattant ki az agyából. Mozgalmat indított az 1989 óta lebonyolított privatizációs akciók felülvizsgálatára. Közben pedig közeledett Vladimír

J^čiarmcrzgalTnlhoz. A mozgalom vezéreltetnie nem vette túlságosan komolyan a„közeíedést. Ahogy azonban az SZMSZ népszerűsége megközelítette a parlamenibe-jtííáshoz szükséges 5 százalékot, majd túl -rSléple, egyre inkább érdekelni kezdte Mečiart az együttműködés. Olyannyira, hogy végül is a mozgalom felkarolta Ľupták kezdeményezését, amelynek értelmében a szlovák parlament szavazattöbbséggel úgy döntött: az őszi választásokkal egyidőben népszavazás keretében megkérdik Szlovákia lakosságát, óhajtja-e, hogy a finanszírozás szempontjából felülvizsgálják az 1989 óta végrehajtott privatizációs akciókat. Ezúttal ne foglalkozzunk azzal, vajon egyáltalán végrehajtható-e az ilyen felülvizsgálat. Azt se firtassuk, jogilag mennyire lenne helytálló az ilyen revízió. Sőt, még arra se keressük a választ, vajon miként befolyásolná ez Szlovákia nemzetközi megítélését. Már csak azért se keressük ezekre a kérdésekre a választ, mert teljesen nyilvánvaló, hogy egy nagy blöffről van szó, és ezzel nyilvánvalóan Mečiarék is tisztában vannak. Mindazonáltal arra nem voltak kaphatók, hogy lemondjanak az egész ügyben rejlő agitációs lehetősé-, gekről. ' " így feíkaroltakXuptátórkezdeményezését. 'Ez^fnŠg nem lenne meglepő, hiszen már évek óta tapasztalhatjuk, hogy Mečiarék egyáltalán nem riadnak vissza egy kis hordószónoklástól. Az a meglepő az egészben, hogy a kezdeményezéshez a Demokratikus Baloldal Pártja is csatlakozott, és csak a DBP képviselőinek köszönhetően kapott parlamenti többséget. Következményeit tekintve ez a népszavazási javaslat felér egy kisebb fajta államosítási törvény támogatásával. És tették ezt a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői akkor, amikor Peter Weiss esküdözik, hogy pártja már a legjobb úton halad a szociáldemokratává válás felé. És állítja ezt annak érdekében, hogy tagjává válhassék a Szocialista Internacionálénak. Pesze, mind Mečiar, mind Weiss tudja, hogy a népszavazás kiírásának e kérdésben van egy-két alkotmányos akadálya. Mindketten tudják, hogy végül semmi sem lesz ebből a népszavazásból. Arra azonban jó lesz az egész hercehurca, hogy a DSZM, az SZNP és a DBP egymással versengve megpróbálja megszerezni a legelesettebbek, a legkilátástalanabb helyzetben levők és a politikailag legtapasztalatlanabbak voksait. Népszerűséghajhászás ez a javából. Előfordul, hogy a sebész csak a hasüreg felnyitása után állapítja meg, annyira előrehaladt a sejtburjánzás, hogy az operáció folytatásának nincs értelme. Ilyenkor a műtétet abbahajyják, a sebet bevarrják, a beteget jélébresztíkV és közlik vele: a beavatkozáf,-sikerült, és a legjobb úton halad a fel-~epuíés felé. Senkit sem lep meg, hogy a privatizáció leállítására irányuló „operációt" végző sebészek a Mečiar mozgalomból és a Szlovák Nemzeti Pártból kerültek ki, a diagnózismegállapító szaktekintély pedig Lupták képviselő. Az azonban már észbontó, hogy a Demokatikus Baloldal Pártja is ott asszisztál, és jól képzett közgazdái úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy a beteg - Szlovákia nemzetgazdasága - nem „rákban" szenved, hanem alultápláltságban. Félő, hogy a „seb visszavarrása" közben még az ollót is a paciensben felejtik. TÓTH MIHÁLY