Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-10 / 134. szám, péntek

1994. JÚNIUS 10. ÚJSZÓ HÍREK - VÉLEMÉNYEK 7 Felnőtté vált kiadó A Kalligram könyvhéti fogadtatásáról „Hallgattam, tanultam, nagy élmény volt számomra ez a két óra" - nyilatkozta a magyarországi sajtónak Eva Mitrová, Szlovákia új budapesti nagykövete azután, hogy június elsején részt vett a pozsonyi Kalligram Kiadó immár hagyományos budapesti találkozóján, melyet a Karol Wlachovský által vezetett Szlovákia Kulturális Intézete szervezett a magyarországi Ünnepi Könyvhét előestéjén. S bár abban az időpontban több kiadói rendezvényre is sor került Budapesten, az intézmény nagyterme mégis zsúfolásig megtelt, sőt nagyon sokan a folyosóra szorulva hallgatták végig a könyvbemutatót. Ennek kapcsán kérdeztük meg dr. Fazekas Józsefet, a Kalligram főszerkesztőjét: m Milyen új könyvekkel lepte meg a kiadó az olvasókat? - Azzal kezdeném, hogy a nagyon rövid múltra visszatekintő kiadónk szerény körülmények között tevékenykedve ragaszkodik szellemi függetlenségéhez. A napi .megkötöttségek és elkötelezettségek szövevényein felülemelkedve az értékorientált könyvkiadásra törekszik. Természetesen a szlovákiai magyar valóság talaján állva próbálja meg szűkebb és tágabb régiónk sokszínű szellemi-irodalmi termésének legjavát közvetíteni az olvasók felé. Ezt a szándékunkat, úgy érezzük, jól kifejezi az idei könyvhétre megjelentetett tizenöt könyvünk, amelyek hozzánk és rólunk szólnak még akkor is, ha mind térben, mind pedig időben egymástól nagyon távol eső dolgokról üzennek, a szlovákiai magyar valóságból kiindulva Közép-Európán át az amerikai irodalomig, illetve az avar kortól napjainkig. • Már maga a mennyiség is ugyancsak figyelemreméltó. De most már hadd halljunk valamit magukról a művekről. - Itt van mindjárt a Mercurius könyvek sorozatban megjelent Magyar mérleg című kiadvány, melyben a fiatal hazai szociológus szerző, Gyurgyík László a szlovákiai magyarság demográfiai változásait vizsgálja az 1991. évi népszámlálási és népesedésstatisztikai adatok tükrében. Olyan alapműről van szó, melyből az olvasó a számok mögé nézve érzékelheti a szlovákiai magyarságjövőbeli sorsának alakulását is. Ügyszintén a kisebbségi léthelyzet tükröződik Tőzsér Árpádnak a publicisztikai tűnődéseiben, az 1989 után született közéleti indíttatású írásaiban, amelyeket Pozsonyi páholy címmel jelentetett meg. • Közbevetném, az önismeret elképzelhetetlen múltfaggatás nélkül. A Kalligram gondozásában a könyvpiacon pár héttel ezelőtt megjelent a kiváló cseh történésztől, Karel Káplántól származó feldolgozás Csehszlovákia igazi arca 1945-1948 címmel, mely egy kiegészítő fejezettel a csehszlovákiai magyarság hányattatásairól is rendkívül tárgyilagos politikai látleletet és elemzést ad. A kisebbségi önmegismerés eddigi látószöge a magyarul megjelent Kaplanművel nyilván nem csupán kitágul, hanem az erkölcsi biztonságérzetet is erősíti, amikor a cseh és a szlovák történészberkekben a szlovákiai magyarsággal szembeni, 1945 utáni csehszlovák politika még legjobb esetben is cšak közömbösséggel találkozik. - Éppen ezért hangsúlyozni szeretném, a szerző szívesen vállalta kiadónk felkérésére az eredeti kiadás szövegének említett és oly fontos kibővítését. De az önismeretnél maradva, a Kalligram ehhez szinte kútforrásként viszonyulva szinte szívügyének tekinti az eredendő kisebbségi szellemi hagyományok ápolását. A végzet bábjátéka, avagy Peremmagyarok az idő sodrában címmel megjelent a Peéry Rezső életművét bemutató sorozat második kötete, melyben a szerző a csehszlovákiai magyarság irodalmi és kulturális életével, sorskérdéseivel foglalkozik, felfedező erejű szellemi izgalmakkal szolgálva. A két világháború közötti csehszlovákiai magyar szellemi élet egyik vezéregyéniségének, Szvatkó Pálnak eddig mindössze egyetlen könyve, az 1938-ban Budapesten kiadott, A visszatért magyarok című munkája jelent meg. Most A változás élménye című vaskos kötet Szvatkó ellentmondásokban bővelkedő munkásságából ad átfogó válogatást. Mészáros Andrásnak A marginalitás szelíd bája címmel megjelent kötete a reformkori magyar filozófia felvidéki kötődésű hat, méltatlanul háttérbe szorult képviselőjének a munkásságát elemzi. A könyv minden bizonnyal az egyetemes magyar filozófiatörténet hozadéka. • Az egyetemes magyar szellemi tartomány és a kisebbségi értékek szerves egybehozása miként tükröződik a kiadványok szépirodalomfelfogásában ? - A kisebbségi egymást látás összehasonlító szemléletét szorgalmazva döntöttünk a Gyulán élő fiatal kritikus, Elek Tibor Szabadságszerelem című tanulmánygyűjteményének a kiadása mellett. A szerző a szlovákiai, az erdélyi és a vajdasági magyar irodalom nyolcvanas évekbeli fejlődési tendenciáit vizsgálja. A Tegnap és ma címmel indult sorozatunk pedig kortárs magyar írók munkásságáról készít mérleget. A sorozat első köteteként a kiváló irodalomtudós, Szegedy-Maszák Mihály Ottlik Gézáról írt monográfiája jelent meg. Ezt természetesen újak követik: Thomka Beáta Tolnai Oltóról, Kulcsár Szabó Ernő Esterházy Péterről, Veres András Konrád Györgyről, Bertha Zoltán Sütő Andrásról írt monográfiát, de hadd ne soroljam tovább. • Szokatlan, ha nem szinte kivételes merészség egy kisebbségi kiadótól, hogy a kortárs magyar irodalomról szóló monográfiasorözat megjelentetésére vállalkozik. - Ilyesfajta megnyilatkozásokkal az elismerés hangján a pesti bemutatkozó esten és a könyvhéten is találkoztunk. Hangsúlyozni szeretném, azok, akik ismerik kiadónk célkitűzéseit, programját, jól tudják, hogy ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen mi mindig is a magyar irodalom egységét vallottuk. Ugyanakkor e sorozat megindításával azt is jelezni kívánjuk, hogy a kisebbségi magyar irodalmak megméretése számára is csupán egyetlen mérce, az eredendő és az egyetemes magyar értékrend a mérce. • Érvényes ez a szépirodalmi művek megjelentetésére is? - A kortárs magyar próza sorozatban értékközpontúsághoz igazodva jut el az olvasóhoz a fiatal, most debütáló Fábián Nóra Álmok Júdeában című elbeszéléskötete, ami szinte természetes a József Attila-díjas Tóth László Hármaskönyv című kötetével kapcsolatban, melyet a közelmúltban, a Költészet napja alkalmából jelentettünk meg. S mielőtt minden bizonnyal lecsapna a kérdés, hadd mondjam el, a szlovákiai magyar szépirodalom sem hiányzik repertoárunkból. Most a kiadványok színképének érzékeltetésére helyeztük a hangsúlyt. A szlovákiai magyar írók és költők szerepeltetését bizonyos kiadói-szerkesztői és egyéb megfontolásokból is - úgymond - karácsonyi csomagnak az év végi ünnepi könyvpiacra tartogatjuk. • Korábbi tájékoztatásokban felfigyelhettünk a Koáti könyvek címmel induló, a huszadik századi amerikai prózát bemutató sorozatra. - Emögött az ízlés és tájékozódás iránti nyitottságunkat, sőt a fehér foltokra rábukkanó igyekezetünket kell keresni. A sorozat első köteteként jelenik meg Djuna Barnes Éjerdő című 1956-ban írt regénye, T. S. Eliot előszavával, illetve SzegediMaszák Mihály utószavával. A könyv magyarul most olvasható először. Sorozaton kívül látott napvilágot Anais Ninnek a harmincas években írt egyik naplója, Henry és June címmel, melyben az amerikai írónő a Henry Millerhez fűződő viszonyáról olvashatunk. • Szó esett már magáról a pesti fogadtatásról. Tavaly a tágabb kitekintést nyújtó közép-európai szellemi ablaknak nevezték a Domino sorozatot. - Nos, erre ezúttal is rászolgáltunk. A most megjelent két kötet a térség nemzetiségi problémáit a demokrácia kérdésének irányába tereli. Az Olaszországban élő cseh filozófus, Václav Belehradský A kapitalizmus és a polgári erény című mun káját a bemutatásra vállalkozó Schlett István politológus a demokrácia tankönyveként aposztrofálta. Az 1989-ben Párizsban elhunyt kitűnő szerb író, Danilo Kiš Kételyek kora című könyvét pedig Vujicsics D. Sztójan a diktatúrákkal szembeszálló tolerancia példájaként és a közép-európai szellemi egység bizonyságaként emlegette. • Miként összegezhető végül is a Kalligram szemszögéből a pesti fogadtatás? - Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, a szakemberek többsége számára éppen a Kalligram jelenti az élő példát arra, hogy egy kisebbségi közegben működő magyar kiadó is felvállalhatja az egyetemes magyar irodalom és szellemiség ügyét, "integrálódhat az egyetemes magyar kultúrába, sőt helyzetéből adódóan, távol maradva a főváros irodalmi életének napi csatározásaitól, bizonyos értelemben sokkal inkább érzékeli az alkotói törekvések sokszínűségét, a sokszínűség mélyén megbúvó egységet, sokkal nagyobb beleérzéssel viseltethet a közép-európai irodalmak szemlélet- és hangsúlybeli eltérését előidéző körülmények és tények iránt. Az idei Kalligram-est résztvevői úgy nyilatkoztak, hogy a kiadó felnőtté vált, ez pedig további koncepciózus munkára és színvonalas. könyvkiadásra kell, hogy ösztönözzön bennünket. ~ KISS JÓZSEF KÚTFŐ A csodaváró „A szépségre vagy formás gondolatok pontos kifejezésére törekvő, nagy számú mai versíró között végre egy kemény költői temperamentum, a maga nyers egyéniségével, darabos őszinteségével" - köszönti a Favágók című Forbáth-kötetet 1930-ban Illyés Gyula, miután a szerzőt az élő magyar költészet tíz legjobb alkotója közé helyezi. „...a világháborúk századában élünk, és a századnak, e behemót morbiditásnak, e gyilkos nihilizmusnak költő a leghitelesebb tudója és névadója - vétója és mulasztója. Forbáth Imre költészete e szerep, e tudat egyik legkifejezőbb bizonyító példája. Olvassátok, hogy megtudjátok: kik vagytok és merre mentek... " - írta Fábry 1958-ban a gyűjteményes Mikor a néma beszélni kezd című Forbáth-kötet előszavában, Illyés pedig már idézett kritikáját így fejezi be: „Az ő tehetsége emelkedettebb, messzebb terjedő hangra méltó. Olyanra, aminőt itt a Március elsején, Elégia, Utolsó dal, Szürkület, Az erdő kísértetei, Hajnali rapszódia (az utolsó két sor nélkül) és a Tél címűekben megütött, hogy csak a hozzám legközelebb állókat említsem a kötetből, melyet én így is a fiatal magyar líra egyik legfigyelemreméltóbb alkotásának tartok." Miért hát a Forbáth-költészet máig tartó „problematikussága"7 (Jó két évtizede Tőzsér Árpád írt „A problematikus Forbáth Imréről".). Sas Andor írta • róla egyik kötete ürügyén: „Ő úgy emelkedik ki az első republika idején a magyar tollforgatók versköltészetéből, mint a valamikor kelták lakta nyugati vidékek síkságain a menhíreknek nevezett kó'obeliszkek." Erről van szó. Forbáth soha nem vállalta a (csehszlovákiai magyar költészetben a Pe tőfi-Arany-Ady-epigon izmust, inkább Prágát választotta, Nezvalékat és a poeti/.must, a valódi baloldalt és a valódi internacionalizmust. Ezért volt „menhírnek nevezett kőobeliszk" az első köztársaság alatt, ezért volt problematikus Illyés, Nezval, Fábry főhajtása ellenére, s ezért költők ismeretlenje mindmáig. Ahhoz pedig, hogy mennyire volt köze a baloldali hatalomhoz, elég a „felszabadulás" utáni sanyarú sorsára gondolnunk a Slánsky-Clementispertől a haláláig tartó teplici emigrációig. E sorok írója tanúja volt 1965ben a ma már bízvást történelminek, mi több, legendásnak nevezhető stószi találkozón, ahol először fogott évtizedek múltán egymással kezet az imént idézett-emlegetett három „nagy": Illyés, Forbáth és Fábry. S mellettük még, amint a korabeli fotográfia bizonyítja: Flóra asszony, Keresztury Dezső és az Erdélyi unokák: Ilona és Zsuzsa, akiről akkor még nem tudtuk, micsoda kincset bányászik ki a magyar népköltészetből. De most nem erről akarok szólni, hanem Forbáthról, neki sem elsősorban a költészetéről, hanem az Összegyűjtött, írásai sorozatban megjelent gyűjteményéről, amely vallomásokat, tanulmányokat, esszéket tartalmaz. A kötet még 1989-es dátummal látott napvilágot, előszavát Duba Gyula írta, a válogatást a fáradhatatlan Forbáth-kutató, Varga Rózsa készítette. S noha örülhetünk, hogy a Fábry-életmű kiadása után Forbáthra is sor került, ha arra gondolunk, hogy öt év alatt nem követte az elsőt második és további kötet, s még csak hírük sincs a következő évek terveiben, csak azt tehetjük, hogy - ha megkésve is legalább a megjelent gyűjtemény ürügyén szóljunk költészetünk nagy ismeretlenjéről, a problematikus, csodaváró szegény Forbáth Imréről. „Forbáth művészi eszmerendszerét Művészet és szocializmus című, vázlatosságában is szinté,•• Zis értékű tanulmányában foglalta össze — írja Duba. — Töredékességében is imponáló tanulmány, a hivatásos filozófusok munkáin kívül kevés hozzá hasonlót találunk a magyar irodalomban... A kisebbségi iroda"lomban pedig egyáltalán egyedülálló kísérlet, felemelő példája Forbáth géniuszának, olyan szellemi eredmény, amely középeurópai méretekben is megállja a helyét. Érezzük, hogy költő írta, nem elvontságokra hajlamos filozófus, számos gondolata, fogalmi eleme, következtetése szubjektív, gyakorlati értékű, vallomásos jellegű. Ám kétségtelenül okos és szellemes, átfogó és egyetemes érvényre törő. Egyedülálló szellemi hagyomány számunkra, érvényes kordokumentum. " Annyit tehetünk mindehhez öt esztendő múltán, hogy az idézetből kihagyott mondat - A költő egy marxista esztétika alapjait körvonalazza, munkája meggyőző védőirat az avantgárd és a realista irodalomszemlélet mellett és a proletkultos vulgarizálqs és végletesség ellenében rejti magában alkalmasint nemcsak annak okát, hogy e kiváló tanulmány csak itt, az életműkiadásban jelenik meg először, hanem azt is, hogy töredékben maradt, mint egyébként Forbáth egész életműve, költészete is (köztudott, hogy 1938 után haláláig nem írt verset). Hisz ma már napnál világosabb, ami esetleg még '89-ben nem volt világos, hogy a marxista esztétika alapjait még Foŕbáthnäľ kevésbé kételkedők sem tudták megírni, mert hogy az mi, azt esetleg ugyanúgy csak Zsdariov tudta, mint azt, hogy mi a szocialista realizmus, ám ő azt a sírba vitte. A Forbáth-kötet s a Forbáthéletmű viszont itt van előttünk. Eljön-e vajon az idő, amikor a menhírnek nevezett kőobeliszk föltárja titkait a jövendő nemzedékek előtt? CSELÉNYILÁSZLÓ KÖZLEMÉNY A Nyitrai Pedagógiai Főiskola Rektorátusa tájékoztatja a közvéleményt az alábbiakról: 1. Az utóbbi időben a hírközlő szervek révén a Nyitrán folyó magyar tanító- és tanárképzéssel kapcsolatban több pontatlan, sőt téves állítás és információ látott napvilágot, melyek a nyilvánosságot arról értesítették, hogy Nyitrán a magyar pedagógusképzés leépülőben, sőt megszűnőben van. Sajnos, e tendenciózus félretájékoztatásból a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tanárai közül is kiveszik részüket néhányan, akik ez ügyben nem kompetens személyek, csupán egyéni véleményükkel igyekeznek befolyásolni a közvéleményt. 2. Jelenleg a magyar pedagógusképzést a főiskola három kara biztosítja: a Humán Tudományok Kara, a Természettudományi Kar és a Pedagógiai Kar a nappali és a levelező tagozaton. A Nyitrai Pedagógiai Főiskola Akadémiai Szenátusa 1994. május 9-én a rektor javaslatára külön rektorhelyettest hagyott jóvá, s megbízta a magyar pedagógusoknak és a többi nemzetiség pedagógusainak a felkészítését intéző jogkörrel Főiskolánknak az 1993/94-es tanévben Összesen 612 magyar hallgatója van, és ezenkívül 102 magyar nemzetiségű diák készül szlovák: nyelven a pedagógusi pályára. 3. 1994. szeptember l-jétől a Nyitrai Pedagógiái Főiskola keretében megkezdi működését a Nemzetiségek Oktatási és Kulturális Intézete, melynek előkészítése folyamatban van. Az intézet programjának kidolgozásában részt veszneic a Szlovákiában élő kisebbségek és etnikai csoportok képviselői. PETER LIBA rektor