Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-10 / 134. szám, péntek

6 OLVASÓINK OLDALA 1994. JÚNIUS 10. Tisztelt szerkesztőség! ...Gyakran emlegetik a Horthyrendszert. Miéit nem a Szálasi-rendszert bírálják? Hiszen Horthy nem volt fasiszta. A zsidók elhurcolása is csak a német megszállás után kezdődött. Horthy ilyen barbárságra nem lett volna képes... Megdöbbentő, hogy sokan szégyellik a magyar szimbólumokat és a magyar viseletet is. Én szeretettel gondolok a rimaszombati protestáns gimnáziumban eltöltött két évre, a szép egyensapkára és Bocskay-ruhára. Miért szégyenítenek meg mindent? Tudniuk kell, hogy az utóbbi ötven évben milyen agymosás folyt, a fiatalságba szinte beidegződött, hogy szégyellje magát talán még azért is, hogy magyarnak született. CSONTOS ERIKA Gyügy ...Nagy felháborodással olvastam Jozef Prokeš szavait, amelyeket a táblatörvény kapcsán mondott. Kijelentette, hogy Szlovákiában nem élnek magyarok, csak magyarul beszélő szlovákok. Az én szüleim és az ő szüleik is magyarok voltak. Prokeš szerint Magyarországon sincsenek tehát szlovákok, csak szlovákul beszélő magyarok? Vagy a kivándorolt szlovákok Amerikában vagy Kanadában is szlovákul beszélő kanadaikak vagy amerikaiak? M. M. Somorja Hiányzó üzleti szellem Az utóbbi években lezajlott események után lényeges változások mentek végbe a közép-európai vállalatoknál. Leszűkült a termelésük, egyes gyártók kénytelenek voltak bezárni kapuikat, elsősorban azért, mert termékeik gyenge minőségűek voltak. Az ügyesebbek azonnal rájöttek, hogy csakis jó minőségű termékekkel maradhatnak talpon, sőt az élelmesebbek igyekeztek betörni a nemzetközi vérkeringésbe is. Egyeseknek ez sikerült is. Termékeiken az importáló ország nyelvén is feltüntetik a használati utasítást. Egy jó és egy rossz példát szeretnék ennek kapcsán megemlíteni a. külföldi gyógyszergyártók közül. A nálunk is sokat hirdetett SANOSAN altató-nyugtató tablettákat gyártó LEK d. d. LJUBLJANA cég (Szlovénia) cseh nyelven is mellékeli a használati utasítást. Ez jó üzleti szellemről tanúskodik. Viszont a STUGERON tablettákat gyártó RG-GEDEON RICHTER S.A. BUDAPEST magyar cég csak francia és német nyelvű használati utasítást mellékel gyártmányához. Vajon miért? Hiszeri tudhatnák, hogy a közelmúltban szovjet fennhatóság alatt álló országokban az idegen nyelvek közül elsősorban az Orosz elsajátítása volt kötelező, a nyugati nyelvek elsajátítására kevés lehetősége akadt az egyszerű halandónak. Ez a hozzáállás szerintem rossz üzleti szellemről tanúskodik. NAGY ANDRÁS Szimő Táblamumus A parlamentben bevetették a táblamumust, a maga primitív formájában. Nem feltételezhető, hogy bevetői tájékozatlanok vagy naivak. Sokkal inkább felismerték, hogy mivel befolyásolhatók a legkönnyebben a széles tömegek. Sértő lenne ugyanis azt feltételezni, hogy a parlament bármelyik tagja is tiszta lelkiismerettel támogatni tudná az ott elhangzottakat. Mert ki hatalmazta fel például bármely politikai párt képviselőjét - a magyar koalíció képviselőin kívül - arra a felelőtlen kijelentésre, hogy a szlovákiai magyarok teljes mértékben elégedettek jelenlegi helyzetükkel és jogaikkal? Naiv az a kijelentés is, hogy fölösleges pénzkidobás volna a leszerelt helységnévtáblák visszahelyezése. Elfogadhatóbb lenne az az álláspont, hogy a táblákat annak a költségén kell visszaállítani, aki azokat jogtalanul eltávolította. Azok a kijelentések sem fogadhatók el a képviselőktől, hogy a táblatörvény megszavazása sérti a szlovákságot. A felszólaló sem hiszi el valószínűleg azt az állítását, hogy a táblák kihelyezése a szlovákok elmagyarosítását jelentené. Feltételezhető, hogy ennek a felszólalónak a történelemismerete nem terjed ki arra, hogy a vitatott helységnevek legtöbbje római eredetű, és az évszázadok alatt történt apró változások pedig a természetes és nem erőszakos fejlődést tükrözik. A magyarok ezt sok évszázadon keresztül tiszteletben tartották, átvették ezeket az elnevezéseket, nem félve attól hogy elrómaiasodnak ezáltal. Primitív és célzatos a Horthy-korszakban használt megnevezések emlegetése. Ebben a korszakban ugyanis nem változtatták meg lényegesen és erőszakosan a helységneveket. Magát a szlovákokat sérti az a kijelentés, hogy a 10 százalékos határ elismerése esetén egész Szlovákia terüle-. tén magyar nyelvű táblákat kellene elhelyezni. Sértőnek tartják a tőt tő- vagy családnév használatát? Pedig ezt is már évszázadok óta használják. Megalázónak minősített érteimét a buzgó hazafiak ragasztották hozzá. A táblatörvény megszületését a legprimitívebb módon próbálják meghiúsítani. Pedig tudatosítani kellene, hogy mindez negatívan befolyásolja Szlovákia hímevét, külföldi megítélését. Végül rákényszerítik a magyar képviselőket, hogy nemzetközi szervektől kérjék történelmi helységneveink védelmét, mert ezek az elmúlt évszázadok földrajzi, történelmi, politikai változásai ellenére megőrizték létjogosultságukat GY. NAGY LAJOS Dunaszerdahely Egy kis matematika A táblatörvénnyel kapcsolatos állásfoglalásuk arra késztetett, hogy a nyilvánosságra hozott statisztikai adatok alapján kiszámoljam, vajon hány nemzetiségit, szlovákiai magyart diszkriminálna a táblatörvény, amennyiben azt Gabriela Kaliská javaslatai értelmében fogadta volna el a törvényhozás. íme az eredmény: Ha a szlovák kulturális és történelmi személyiségekről elnevezett községekben nem lehetne feltüntetni a magyar neveket, az számításaim szerint 58 676 embert, ebből 38 101 tartja magát magyarnak a legutóbbi népszámlálás adatai szerint. Kaliská asszony másik javaslata 36 576 embert érintett volna, ebből 14 002 a magyar. Összesítve: ha a törvényt ebben a formában szavazza meg a parlament, akkor az 95 252 ezer embert (közülük 52 103 a magyar, azaz a szlovákai magyarság tíz százaléka) érint, vagyis diszkriminál. Néha talán erről sem kellene megfeledkezni. HALÁSZ HENRIK Pozsony Kutyaügyek Állítólag a kutya az ember leghűségesebb barátja. Ám lakáson és udvaron kívül csak pórázon vezethető, sőt a szájkosarat is azért találták ki, hogy a szabad területeken megfékezze az ebeket. Sokszor halljuk a rádióban, tévében, hogy jelentkezzen egy bizonyos kutya gazdája, és hozza magával kedvence oltási bizonyítványát is. Pedig ha pórázon tartották volna a kutyát, szájkosárral az orrán, akkor nem történnének ilyen esetek. Nem szívesen látom a kutyákat a közlekedési eszközökön, még kevésbé szájkosár nélkül. Pedig Kassán gyakran találkozunk velük. Állítólag, amelyik kutya ugat, az nem harap. Persze kivételek is vannak. A minap Alsóhutka község mellett egy férfivel és kutyájával találkoztam. Amikor közeledtem, a kutya óriási ugatással felém rohant. Gazdája azzal biztatott, hogy ne féljek, kutyája nem harap, hiszen egyszerre ugatni és harapni képtelen. Ám amikor nadrágom szárát a kutya elkapta, a gazda is megrendült. Sok munkájába került, amíg a kutyát megfékezte. Kis kutya, nagy kutya, a leghűségesebb barát, ám csak pórázon és szájkosárral. A gazdiknak ezt tudatosítaniuk kellene, de a rend őreinek és a települések vezetőinek is. IVÁN SÁNDOR Kassa Egy kijelentés margójára Duray Miklós szerint a jelenlegi kormány nem teljesíti ígéreteit a magyarokkal szemben. Szerintem ez nem volt a legszerencsésebben időzített kijelentés. Ha összehasonlítjuk a jelenlegi és az előző kormány munkáját, már ami minket, szlovákiai magyarokat illet, nagyon gyorsan megállapíthatjuk a különbségeket. Mert mit kaptunk a Mečiar-kormánytól? Semmit. Szóba sem állt velünk, számára mi nem is léteztünk. Jozef Moravčík kormánya részéről legalább megvan a hajlandóság a párbeszédre, leül velünk a tárgyalóasztalhoz, kikéri véleményünket a bennünket érintő problémákkal kapcsolatban. A jelenlegi kormány elfogadta és a parlament elé terjesztette az anyakönyvi törvényt, valamint a táblatörvényt is. Ezeket a lépéseket csak pozitívan lehet értékelni. Nagyra értékelem Duray Miklós politikai tevékenységét, tapasztalt politikusnak tartom, és éppen ezért csodálkozom, hogy ilyen meggondolatlan kijelentést tett, amellyel egyrészt ártott a magyarságnak, másrészt ütőkártyát adott a mostani ellenzék és a nacionalista érzelmű politikusok kezébe. A magyar pártok vezetőinek jelenleg minden erejüket a magyar koalíció megteremtésére kell összpontosítaniuk, és szent ügyüknek kell tartaniuk a szlovákiai magyarok jogainak megvédését. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva Nincs szükségünk választási programra. Elegendő', ha sok ígéretet teszünk! (Ľubomír Kotrha rajza) A száj hos Nagymegyeren szálltak fel a vonatra. Négyen voltak és hangosak. A hangadót, aki a közelmúltban szerelt le, társai áhítattal hallgatták. A cipófejű ifjúból dőlt a szöveg, káromkodással sűrűn fűszerezve. „Szunyókáltam a kormány mellett. Egyedül voltam. Hirtelen elhúzott mellettem egy vontató. Utána eredtem. Bedobtam a vetrieskának a direkciót, nyolcvannal nyaltam az utat. Elhagytam. Igaz, a parancsnok még aznap este elvette a hajtásimat" így szólt az egyik történet. A hős barátai ámultak. A cipófejű diadalmasan körülnézett. Várta az elismerést, az azonban elmaradt. Én csak annyit jegyeznék meg, hogy a katonai jármű nyolcvan kilométeres sebességgel nem tud haladni. És ha egyedül volt, honnan tudta meg a parancsnoka, hogy gyorsan hajtott? Hát igen, ma is vannak háryjánosok! MOLNÁR FERENC Dunaszerdahely Tájékozatlanság vagy félretájékoztatás? (A magyar Amphion, Új Szó, 1994. V. 24.) Néhány, Balassi-emlékévvel kapcsolatos magyarországi rendezvényről tájékoztat a szerző és felteszi a kérdést: Mi nem tudtuk, Itogy Balassi-év lesz? Ugyanis központilag nálunk nem szervez senki Balassi-ünnepséget. Tájékozatlanságnak vélhetnénk Farkas Ottó idézett állítását, ha nem említené, hogy a Balassi-emlékévre kiadott programot átlapozta. Ha igaz ez az állítása, akkor észre kellett vennie, hogy a programfüzetben szép számú hazai műsor is fel van tüntetve, s azok neve is, akik, ezeket a programokat honi földön szervezik. Ők lennének a senkik? A félreértések elkerülése végett hasznosnak érzem közölni az alábbiakat: Amint A Hét tavalyi 50. számában Motesiky Árpád tudósításából kiderül, 1993.október 20-án Hagyományápolás és nemzettudat címmel szimpóziumot tartottunk a kékkői várban a Balassi Bálint születésének 440. és halálának 400- évfordulójához kacsolódó méltó megemlékezések előkészítése céljából. A Palóc Társaság és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya szervezésében megvalósított tanácskozáson a harmincegy szlovákiai és magyarországi meghívottból tizenhárom szerv, intézmény tartotta fontosnak jelenlétét. Ékkor és itt tártam a részvevők elé javaslataimat, ekkor született döntés arról, hogy a két országban folyó megemlékezéseket összehangoljuk, nemzetközi, országos, területi és helyi rendezvényeket valósítunk meg, s a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár gondozásában az emlékév programfüzetét is megjelentetjük. Ki a felelős azért, hogy a szimpóziumról egyedül A Hét tudósított ? Az előterjesztett javaslatok megvitatására Salgótarjánban, majd Budapesten is összejöttünk. Tény, hogy a tervbe vett rendezvények egy része (főleg a magyarországiak) már lezajlottak. A Farkas Ottó cikkében említett középiskolai vetélkedőn kívül hangversenyezett már Ipolynyéken és Szécsénkén a Musica Historica együttes Balassi-énekeivel. Ki tehet arról, hogy az Új Szó nem közölte az erre vonatkozó közleményt? Igaz, az emlékév szlovákiai rendezvényeinek java része csak a cikk megjelenése után valósult, illetve valósul meg. így például a hibbei ünnepi megemlékezés, a Nagykürtösi járás magyar iskoláiban a Balassiemlékfák ültetése. Július 15-én Zólyomban , ünnepélyesen leleplezik Balassi domborművét. Nyáron és ősszel sem szünetelnek a Balassimegetnlékezések, ismertetésük bő terjedelmet igényelne. Idejében és kellő szinten csak akkor tájékozódhat a közönség a rendezvényekről, ha a sajtó feladata magaslatán áll, ha munkatársai teszik dolgukat, mindenütt jelen vannak - még az olyaii vidéki eseményeken is, ahol országos tervekről és tennivalókról is bőven esik szó, ahol történik valami s ahová meghívót kapnak. Különben lemaradnak és dohoghatnak, célt és olvasót tévesztve... IJRBÁN ALADÁR a Palóc Társaság elnöke Szóljanak az érdekünkben! Az oroszkai cukorgyár utcára került több száz volt munkása elkeseredetten szemléli, hogyan teszik tönkre volt munkahelyük gépeit és viszik azokat vagonokkal hulladékba. A helyi képviselők levélben kértek segítséget az illetékes minisztériumtól, amely panaszukat a gyár felszámolójának továbbította, és ezzel az ügy lezárult. Közben folyik a likvidálás. Már minden elmozdíthatót eladtak (bútort, villamos berendezéseket stb.). Vajon ki hatalmazta fel őket erre? Ki fizeti őket? Nem beszélve a kapuban őrködő seriffekről. Vajon mit őriznek? Hogy be ne vigyenek valamit a gyárba? Szerintünk arra kellene vigyázniuk, hogy a nemrégen valutáért felújított, több milliót érő berendezést ne tegyék tönkre. Azt ajánljuk, pecsételjék le a gyár kapuit, hogy ne hordhassák el a gépeket Már több ízben hirdették a gyár privatizálását, de nem akadt vevő, s félő, hogy végül a puszta falakon kívül nem is lesz más megvennivaló. Sajnáljuk, hogy képviselőinket nem érdeklik az ilyen események. Manapság járják a falukat, tagokat toboroznak mindenféle pártba, de az igazi problémákkal nem törődnek. Azzal, hogy nincs munkahelyünk és pénzünk kenyérre. Azzal, hogy egyesek kényükkedvük szerint elherdálják a nagy vagyonokat. Ezért tudatom a képviselőkkel, hogy nálunk pattanásig feszült, a helyzet,, és, kérem, őket, hassanak oda, hogy ezt a rombolást megállítsák. Szóljanak az érdekünkben! MÁČAJ JÜLIA Oroszka Szomjúság (Archív felvétel) Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát. cs várjuk további leveleiket.