Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-08 / 132. szám, szerda

1994. JÚNIUS 8. ÚJSZÓ POLITIKAI HIRDETÉS 7 BALOLDAL Tisztelt olvasóink! A „Baloldal" fizetett hirdetésként jelenik meg. Tartalmáért a Demokratikus Baloldal Pártja felel, amely f elvállalta a munkavál­lalók érdekeinek védelmét. Ezen az oldalon az elkövetkezendő időben minden szerdán sze­retnénk jelentkezni. Fő célunk a baloldali értékek, a DBP politi­kájának és tevékenységének ismertetése, a gazdasági és külön­bözőszociális problémák és azok megoldási módszereinek elemzé­se. Emellett szeretnénk teret adni olvasóinknak is. Bár honoráriu­mot anyagi okokból nem tudunk fizetni, szívesen fogadjuk, és a le­hetőségektől függően szeretnénk megjelentetni az Önök cikkeit is. Ezeket kérjük vagy az alábbi címre beküldeni: Borza Erzsébet, a DBP alelnöke, Gunduličova 12, 816 10 Bratislava, vagy pedig a DBP járási bizottságain leadni. Mivel a rendelkezésünkre álló pénzösszeg nem elég arra, hogy hosszú távon fedezni tudjuk a fizetett hirdetést, kérjük Önöket, hogy anyagilag támogassák a „Baloldalt". Esetleges adományai­kat az alábbi számlára utalhatják át: VÚB Bratislava-mesto, VÚB - 48631-012/0200. A csekkre írják rá: „Baloldal". Előre is köszönjük. HETI KÉRDÉSÜNK Miért van szükség egy baloldali koalícióra? Peter Jiiza politológus válaszol: Hazánk jelenleg egy bonyolult gaz­dasági, szociális, kulturális és politi­kai átalakuláson megy át. Ennek van­nak pozitív vonásai, de a lakosság többsége inkább a negatív hatásait ér r zékeli. Hihetetlenül sok dolgozót érint az ipar és a mezőgazdaság válsága, s ennek következtében a munkanélküli­ség is. Az. előbbi kormányok nem vol­tak képesek megoldani az akút prob­lémákat, érzéketlenek voltak irántuk, s a dolgozók szükségleteinek, gondja­inak " megoldását alárendelték saját boldogulásuknak. Ez törvényszerűen a társadalom polarizációjához veze­tett. E hozzáállás negatív következmé­nyeit elsősorban a munkások, a földművesek, a fiatal családok érzéke­lik, nem beszélve a nyugdíjasokról, akik bár egész életüket a munkának szentelték, nem tudnak emberi méltó­ságuknak megfelelően megélni az ál­lam szegényes juttatásaiból. Időszerű probléma, amely gyors megoldásra vár, az iskolák végzős növendékeinek bekapcsolása a gazdasági tevékeny­ségbe. Fiatalokról van szó. Ha ezek aktív gazdasági életüket mint munka­nélküliek kezdik, veszélybe kerül nemcsak az ő jövőbeni boldogulásuk, hanem a társadalomé is. A kérdés az, hogyan lehetne kilábal­ni ebből az áldatlan helyzetből, amely­be a személyes ambícióra, nacionaliz­musra, vallási fundamentalizmusra épülő politika miatt jutottunk? A napi gyakorlat és a nemzetközi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy ezeket a problémákat csak a baloldal képes a dolgozók számára is elfogad­ható módon megoldani. Mi tudjuk, hogy van jobb űt is, és ezt meg is kí­vánjuk valósítani. Ehhez viszont az szükséges, hogy döntéshozatal szem­pontjából a parlamentben elég szava­zattal rendelkezzen a baloldal, s ennek következtében tudja befolyásolni az állami politika alakulását minden té­ren. így tehát a választások alkalmával minden polgár leadva szavazatát egy pártra, kissé a saját jövőjéről is dönt, s ha az állampolgár elsősorban a jobb­oldali, szélsőséges pártokra szavaz, akkor igazán nem csodálkozhat azon, ha problémái nem oldódnak meg a jövőben sem. A szociális kérdésekre érzékeny pártok győzelmének fontos előfeltéte­le az is, hogy az állampolgárok egyet­len szavazata se vesszen kárba. Ebből a szempontból valóban ésszerű alter­natív megoldás az a döntés, mely sze­rint a Demokratikus Baloldal Pártja, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt, a Szlovákiai Zöldek Pártja, valamint a Mezőgazdászok Mozgalma koalíció­ban kívánja egyesíteni erejét, megala­pozva ezzel a baloldali demokratikus platform választási sikerét és a parla­menti együttműködést. Olyan pártok­ról van szó, amelyek meg vannak győződve arról, hogy a társadalmi változásoknak szociálisan és ökológi­ai szempontból is elfogadhatóaknak kell lenniük. A piacgazdaságra nem mint célra, hanem mint az állampol­gárok életszínvonalának javítására szolgáló eszközre tekintenek, s szem előtt elsősorban a munkavállalók ér­dekeit tartják - azokét, akik saját munkájukkal, kezükkel és tudásukkal keresik meg mindennapi kenyerüket. A kialakult baloldali koalíció euró­pai szinten kíván politizálni, s együtt kíván működni minden olyan politikai csoportosulással, amely híve a széles körű együttműködés gondolatának ál­lampolgáraink javára. Tettekkel kí­vánja bizonyítani, hogy a politikának nem kell szükségszerűen úri passzió­vá válnia. Ügy szeretne politizálni, hogy a lakosságnak is lehetősége nyíl­jon a döntések befolyásolására, s hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessünk gyermekeink szemébe, nem szégyen­kezve a jövőért, amit közösen készí­tünk elő számukra. * SDĽ-DBP-totó* 1. Mikor született meg a döntés a DBP megalakulásáról? 1 a./ 1948-ban b./ 1989-ben c./ 1990-ben i-l:: .:,; . d,/1992-ben .• r,.-, .. , , i ( 2. Hány minisztere van a DBP-nek? a./ három b./ hat e./ hét . d./ tíz­Kérjük a helyes megfejtést bekarikázni, a szelvényt kinyírni és beküldeni az alábbi címre: SDĽ, Gunduličova 12, 816 10 Bratislava A helyes megfejtők közül sorsoljuk ki a nyertest, aki könyvjutalomban ré­szesül. Peter Jaroš író, a DBP parlamenti képviselője Hogy van az, amikor másképpen is lehet? Már régen tudatosítjuk, hogy a termé­szet jelen van, függetlenül az ember szá­mára kimért történelmi és pszichológiai időtől; az időt nem szakíthatjuk ki, mint ahogy ezt az ember nem egyszer megteszi, az időtlen és időálló hármas kombináció­ból: az időből, térből és az anyagból. Ez a hármas kombináció örök és mindenütt je­len lévő egységet képez, s nem egyszer olyan állításra ösztönöz, hogy ezek a ter­mészet legfontosabb elemei. De valóban így van ez? Ha ez lenne a lényeg, beszél­hetnénk-e vajon szerelemről, egyetér­tésről vagy segítőkészségről...? Ezek olyan pozitív tulajdonságok, amelyeket már a Biblia is megnevez. Ugyanakkor azonban elítéli az árulást, a tiszteletlensé­get, gyűlöletet és főleg a gyilkolást, me­lyet általában az agresszivitás előz meg. A barbarizmus és agresszivitás kultúraelle­nes, és kulturálatlanságot szül. A kulturá­latlan ember önmagát sem szereti, hogyan szerethet akkor mást?. Az emberiség er­kölcstelen kulturálatlan része bűnöket kö­vei el nemcsak a természet ellen és így sa­ját maga ellen, hanem mindnyájunk ellen is, mert mi is részei vagyunk a természet­nek. Úgy tűnik, hogy az emberiség ön­ként, őrült mazochista kéjjel teszi tönkre önmagát. Az elhunyt osztrák biológus, Lorenz az emberiség nyolc halálos bűnét nevezte meg, melyek között ott szerepel a túlnépesedés, a természet tönkretételete a gyors életritmus, az érzéktelenség, geneti­kai elkorcsosodás, a hagyományokhoz va­ló hűtlenség, a közvélemény manipulálá­sa és az atomfegyverek. A felsorolást to­vább folytathatnánk, hisz például a pápa a halálos bűnök közé sorolja az adócsalást is... Ebben a világban vajon mi a szerepe az értelmiségnek és a művészeknek? Mi a szerepünk, s mi a szerepe a politikusok­nak? Meg kell próbálkoznunk egy korrum­pált társadalom tiszta világgá való átalakí­tásával. De vajon lehetséges-e ez egyálta­lán? Tudunk még hinni egy ilyen célban? Csak egy válasz lehetséges: hinnünk kell, le kell győznünk érzéketlenségünket, őse­ink legjobb hagyományaira kell támasz­kodnunk, fel kell ébresztenünk a közvéle­ményt és így felélesztenünk elfáradt erköl­csünket. Ha meg akarjuk akadályozni az emberiség katasztrófáját, gátat kell vet­nünk a gyűlöletszításnak, az agresszivitás­nak, a rossznak, amelyet - mint Lorenz ta­nácsolja - előbb jól meg kell ismernünk, s utána át kell alakítanunk egy szociálisan elfogadható tevékenységre, például sport­ra, amely szintén kultúrmegnyilvánulás. De vajon van-e elég értelmiségi, aki ké­pes ezen alapelveket hosszú távú hatékony programmá alakítani? Ma már ugyanis egyáltalán nem elég csak a múltat kritizál­ni - ez kevés, ma már ennek tulajdonkép­pen nincs is értéke. A múltat meg kell érte­ni, hogy erkölcsi ítéletet mondjunk róla. Bírálni a jelent kell, hogy pozitív irányban változtathassunk rajta. Ez azonban csak demokratikus társadalomban lehetséges. A demokrácia azonban csak addig fog élni, amíg minden polgár részt vállal újraélesz­tésében, máskülönben könnyen a despotiz­mus kelepcéjébe eshetünk. Éppen ezért nyomjuk el önmagunkban a nosztalgia ér­zését, mert megköti kezünket, mert ez csak egy gyáva vágy, hogy kikerüljük a várható és szükséges változásokat, mert ez csak egy terméketlen érzelgősség, reakciós konzervativizmus. Inkább mozgósítsuk agysejtjeinket, nyújtsuk ki kezünket a jövő felé. Csak a jövőben tudjuk megvalósítani pozitív elképzeléseinket, csak a jövőben tudjuk elérni reményeink megvalósulását. 1989 novembere után azonban a művé­szek fokozatosan elvesztették illúzióikat. Egyesek rezignáltak, mások ellenzékbe vonultak. A mai és jövőbeli kormány nem számolhat a művészek széles körű támoga­tásával, csak nagyon kevesen akarnak be­kapcsolódni a politikai életbe. Ezért na­gyon nehéz meghatározni, hogy mely kor­mánynak és hogyan sikerül elérni a művé­szek aktívabb bekapcsolódását a kultúrpo­litikába. Elsősorban le kell mondani arról, hogy a problémákról csak nagy általános­ságban beszéljünk. Bátran meg kell őket nevezni, konkretizálni és aztán belevágni, vagy legalábbis belevájni. Itt már nem elég a demokráciát éltető általános jelsza­vak hangoztatása - konkrét megoldásokra van szükség. Nyíltan ki kell mondani, hogy a kultúrának állami dotációra van szüksége, mert csak a szponzori rendszer alkalmazása a kultúra jelentős redukciójá­hoz vezet. A gazdasági átalakulás kapcsán a kul­túra, mint minden más „nem termelési" ágazat, „áldozatvállalásra" van ítélve. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az állam a kultúrszféra privatizációjának égisze alatt elveszti befolyását, s az államnak nem lesz meghatározó jelentősége a nem­zeti identitás fejlesztésében, az iskolaügyi rendszer és a kultúrértékek megóvásában. Ma már tudatosítjuk, hogy a gazdasági közeledés nem valósítható meg a kultúra közeledése nélkül. Egy magas szintű művészeti megnyilvánulás külföldön töb­bet tesz Szlovákiáért, mint egy egész csa­pat gazdasági szakember. A független Szlovák Köztársaság megalakulása nem jelenti a kultúra elszigetelését. Éppen el­lenkezőleg, kapcsolatainknak a kultúra terén erősödniük kell, s ezeknek a kapcso­latoknak kölcsönöseknek kell lenniük. A kultúra, a művészet által ismernek meg minket, és ennek alapján nő a bizalom irántunk. Ugyanúgy mi is a kultúra és a művészet által ismerünk meg másokat, s ez alapozza meg a bizalmunkat mások iránt. Abból indulunk ki, hogy kulturált kap­csolatok nélkül nem lehet befejezni a szlo­vák társadalom nemzeti emancipációját és kivívni számára a többi nemzet és állam részéről az elismerést. Paradox helyzet, hogy Európa szívében ' él egy nemzet, amely még nem fejezte be saját történelmének kidolgozását. A nem­zeti történelem megismerése nélkül nincs történelmi tudat, a történelmi alapok isme­rete nélkül egy nemzet létezése véletlen­szerű, s jövője meghatározhatatlan. Emel­lett Szlovákia gazdag történelmi múltra tekint vissza, bár néha úgy teszünk, mint­ha erről nem tudnánk. A figyelmes külföl­di azonban tud minket értékelni. Számom­ra nagy értékeket képviselnek dr. Dieter W. Bricke gondolatai, aki észrevette, hogy területünkön régóta különböző kultúrák képviselői élnek egyetértésben, s hogy te­rületünk kultúrájának gazdagsága és sok­színűsége nemcsak történelem. Ez a sok­rétű szlovák, magyar, német, zsidó, ru­szin, ukrán, cseh, lengyel, roma kultúra nagy kincset jelent. Ezért múltunkat nem szabad elnyomni, hanem tudatosítanunk kell ezt a gazdagságot s hasznosítani. Ezt tudja felkínálni Szlovákia Európának. Bricke úr azonban figyelmeztet minket arra is, hogy ma Szlovákiában érzékelhető egy elzárkózási folyamat, bár éppen a pár­beszédet kellene kezdeményezni a más­képp gondolkodók között. A beszélgetés, a párbeszéd meghozza gyümölcsét, a külön­böző nézeteknek szükségük van egymásra. Előnybe kell részesíteni a különbözőséget, a másságot, mert a modem világ nem a ho­mogén, hanem a heterogén erők terméke. Dr. Pavol Drotár, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt körzeti elnöke, Prešov A királyok nem félnek a baloldaltól Gyakran találkozhatunk azzal a nézettel, mely szerint a baloldal kormányrajutása esetén elvesztenénk Európa bizalmát, mi­vel egy ilyen kormány veszélyezteti az ál­lam politikai rendszerének stabilitását, az egyérii szabadságot, csökkenti a hagyomá­nyos értékek súlyát és,a fontosabb érdekek, mint például a környezetvédelem, háttérbe szorulnak, s csak a propaganda tárgyát ké­pezik. E nézet szerint a szociális biztonság a vállalkozók biztonságának a rovására ol­dódik meg, s éppen ezért, ahol a baloldal nincs hatalmi pozícióban, ott az állam gaz­dagabb. Nemrégen a következő kijelentésnek voltam fültanúja: „Demokrata vagyok, de egy baloldali koalíció helyett inkább a ki­rályságot választom". Ez is egy nézet, de talán tekintsünk be olyan európai országok­ba, ahol királyok uralkodnak! Meg fogunk lepődni. Nagy-Britannián kívül Svédor­szágban,, Norvégiában, Dániában, Spanyol­országban, Hollandiában és Belgiumban is a királyság az elfogadott államforma - bi­zony királyok és királynők uralkodnak itt. Ez azonban nem akadálya annak, hogy szo­ciáldemokrata párt kormányozzon, ill. egy ilyén típusú párt legyen a légérosebb. Úgy tűnik, hogy a királyok, akik nfeirf akarnak Önkényuralkodókká, válni, nagyon jól: megtűrik a szociáldemokrata partnert is. Ez ; a politikai hagyományoknak sem mond el­lent. nincs veszélyeztetve a : vállalkozói szféra sem, és senki sem panaszkodik a sza­badság hiányára. Az alattvalók szociális,, biztonsága nem' bántja őfelségük jóérzését. Éppen ellenkezőleg, ez öregbíti királyi hír­nevüket. , Lehetséges, hogy Svédország, Dánia és Norvégia nem a leggazdagabb országok közé tartozik. Áz életszínvonal mutatói sze­rint azonban itt élnek Európa leggazdagabb polgárai, s az állam, a nemzetek és nemze­tiségi kisebbségek, az állampolgárok és családok hagyományos értékeit jobban óv­ják, mint máshol. Ami pedig környezetüket illeti, ezt megirigyelhetik a legfejlettebb or­szágok is. ,,, . .••, : • . Bátran állíthatjuk tehát, hogy a szociál­demokrata értékek nemcsak egy köztársa­ság, hanem egy, királyság fontos pilléreivé is válhatnak. Ennek egy feltétele van: az ál­j : lamfp ne akarjon önkényuralkodóvá válni, s vegye figyelembe a polgárok érdekeit. Szlovákiában királyságot ném alakítha­tunk ki, nemcsak azért, mert nincsenek meg a hagyományai, hanem azért sem, mert sok itt a kiskirály, a basa. A szociáldemokrata értékek és célok hordozói viszont jelen vannak, s a politikai kultúra feltételeit is meg tudjuk teremteni. Ez csak tőlünk függ. Ha nem fogunk hozzá, már csak az égi ki­rályságban bízhatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents