Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-07 / 131. szám, kedd

Érintkezési pontok Színjátszók a XIX. Duna Menti Tavaszon Tizenketten vannak? Vagy többen? Iga­zából legalább félszázra becsülik azoknak a gyérekcsoportoknak a számát, amelyek valamilyen formában az idei esztendőben drámajátéknak nevezhető tevékenységet folytattak. Lehetett ez akár egy szülőérte­kezlet alkalmából eljátszott jelenet, kará­csonyi betlehemes játék, de nagy színpadi apparátussal bemutatott háromfel vonásos ' mesejáték vagy irodalmi szövegekből szerkesztett ritmusjáték, esetleg a dráma­pedagógiára alapozott játszóköri produk­ció, amellyel közönség elé állott a csoport. Mindez - legalábbis elméletileg - nem minősíti az egyre inkább gyűjtő- és segéd­fogalomként használt megjelöléssel illetett színjátszó csoportúkat. szetesen nem egyenként, hiszen azt a résztvevők jelenlétében, egy rég nem lá­tott-hallott szakmai vitában maga a fó­rum tette meg. Sokaknak szolgált örö­mére, hogy a pedagógus-rendezők több­ször is elleptmondtak a zsűrinek, hiszen annak tagjai ;sem mindenben értettek egyet. Termékenyebb véleménycsere alakulhatott volna ki, ha minden részt­vevő a vitafórumon fejti ki véleményét, esetleg hangot is adhatott volna a zsűri egyes tagjaival szemben támadt-bizal­matlanságának, ahelyett, hogy sértő al­kalrjii ki jelentésekre ragadtatta magát. Ha valamennyi szempontot és érvet latba vetünk, kiderül, hogy a szakmai • fórum sem hozott volna objektívebb Jelezzem azt, amit feltétel nélkül jelezni kell: a fődíjas csoportok minden tekin­tetben egyenértékű játékot prezentáltak. A mostani említés sorrendje ezért csu­pán technikai eszköz - kényszerűség. Betűrendben az egyik fődíjas a gútai Nagyboldogasszony Gimnázium Ri­zsegők színjátszó csoportja, a másik fődíjas az ipolysági magyar alapiskola Csillagszóró színjátszó csoportja. Iga­zából nem lehet összehasonlítani a két játékot. A gútaiak A világszép Magyar Miklós című dramatizált mesét egy kre­atív indíttatású, ősi ríluselemekkel dúsí­tott. színpadi produkcióként mutatták be. Viszont az ipol) ságiak Bohóckonfe­rencia című versösszeállitása a líra, a A nagymegyeri gyerekek felnó'tteket parodizáló, ötletes játéka is emlékezetes marad ' (Méry Gábor felvétele) Az idei Duna Menti Tavaszt meg­előző járási szemléken és az országos rendezvény előtti válogatás során ta­pasztaltuk, hogy mennyire különböző indíttatásból, más-más szakmai felké­szültséggel, egymással olykor horhlok­.egyenest ellenkező pedagógusi at­titűdökkel és mindenekelőtt merőben különböző feltételek közepette teszik a dolgukat a pedagógus :rendez.ők. Nem véletlenül emeltem ki a dráma­játék, színjátszó csoport, pedagógus­rendező fogalmakat. Ezek foglalják össze mindannak a lényegét és folya­matát, amit elsajátítva és megvalósítva a gyermekekkel' játszó felnőtteknek végre el kellene fogadniuk mint vezérlő eszményt. A játék ugyanis csak akkor lehet gyermekien tiszta, felszabadult és kreatív, ha a felnőttek hisznek a gyer­mekben, ezt a hitet tudásukkal megtá­mogatják, s amikor az így közösen meg­alkotott dramatikus produkció létre­jött, együtt döntik el: közönség elé vi­szik-e játékukat. Mindezt előreboc§átva tudom csak elemezni a XIX. Duna Menti Tavasz színjátszó csoportjainak játékát. Termé­döntéseket. Letagadhatatlan: a zsűri zártkörű vitája során felmerültek olyan vélemények, amelyek végül is a szín­játszó csoportok játékainak tartalmi, formai és pedagógiai célzatosságával együtt a színpad törvényeit megtartó, a színházesztétikára támaszkodó, a dra­maturgiai és a rendezői munka egészé­vel is számot vető eredményt termet­tek. Ennek szakmai és pedagógiai konklúzióival magam is egyetértek, hiszen zsűritagként maximum egyne­gyed részem van kimunkálásában. Az a tény, hogy az országos fesztiválnak két fődíjas csoportja és két rendezői dí­jas pedagógusa van, nem pusztán az értékelő bizottság nehéz helyzetét bi­zonyítja. Ez a döntés a legmesszebb­menőkig értékrendet szeretne felállíta­ni, irányt akar jelezni, és színházeszté­tikai értelemben is mércét kínál a töb­bieknek. Azoknak, akik egyáltalán nem a „vert mezőnyt" képezik,.hiszen sok tekintetben eredetiséget, értéket hoztak el Dunaszerdahelyre, amit az oklevélben konkretizálfdíjakkal is ju­talmaztak a szervezők. Cikkíróként magam is bajban va­gyok, mert nem tudom, milyen módon zene és a tánc szervesüléséből keletke­zett keserédes játékként funkcionált a színpadon. Ki a megmondhatója, hogy az életünkből hiányzó lelki tartalmak majd mindegyikét prezentáló két cso­port közül a gútaiak hűségvallomása, szeretetmeséje és képzeletet megmoz­gató játékának formai, tartalmi tisztasá­ga vagy az ipolyságiak gyermeki ma­gányt, elbizonytalanodó családi kap­csolatokat felvető és az ennek nyomán megmutatott értékkeresés a szebb, a jobb?. Gútán Zsélyi Katalin az oly sokat emlegetett, de tudatosan, rendszeres­séggel tájainkon igen ritkán alkalmazott drámapedagógia követője. Ennek a pe­dagógusi tudásnak tudható be, hogy a csoport valamennyi tagja egyenrangú játékosként vesz részt a színpadi játék­ban. Érzik, értik a rendező stilizálási szándékát, amelyet eredendően megha­tároz a folklór transzcendens eleme, az erkölcsi tartás, a mozgás egyszerűségé­ben is kifejező világa. Szinte csupán a történések helyszíneit meghatározó verbalitás hagyományos, minden más a mozdulatok, az emberi test kreatív je­lenlétére és a gyerekekből érezhetőén sugárzó lelki tisztaságra alapozódik. Ehhez persze elengedhetetlenül szük­ség van az előtanulmányként folytatott drámajátékokra. Komoly ér­deklődőknek még azt is elárulják, mi­ként járnak a Vág-partra vízcsobogást, ; levélstjsogást, természeti hangokat, zö­rejeket hallgatni... Egy ilyen tudatos pedagógiai megközelítés feltehetőleg sok ehhez hasonló szellemi gyö­nyörűséggel ajándékoz még meg ben­nünket. Bodonyi András körül egy egész pe­dagóguscsapat segédkezik, elvégre azt a fokú precizitást, amit a vers, a zene és a, tánc tőlük látott színpadi elegyében a gyermekek játéka mutat, aprólékos előkészítő munka előzi meg. Stilizáltsá­gukban a polgári kultúra világából merí­tett bohócjátékok közismert kellékei ­bohócjelmez, maszk stb. - a játék folya­mán számtalan esetben a felhangzó ver­sek, dalok hangulatával ellentétes irány­ba hatnak, s így többszöri megtekintés után sem meghatározható érzelmi azo­nosulást váltanak ki. Mindezt felerősíti a gyerekek individuális adottságait ki­használó dramaturgiai szerkezet, ami­ben igen fontos helye van Bodonyi András saját zenéjének, amit a versek­hez komponált. Ami elvitathatatlan, és éppen ezért számtalan esetben érzelmi csapdába, pontosabban szólva: érzelmi varázslatba ejti a nézőt, azok a pontos, csak zenei érzületű és gondolkodású ember által megszerkeszthető négyes ta­goláson belüli ritmusváltások, amelyek a játék tempóját látva lelkileg is felka­varják a nézőt. Amikor valaki azt mond­ta erről, hogy profimunka, majdnem til­takoztam, hiszen ezek gyerekek. Csak­hogy most már tudom, hogy igaza volt. Mind a gútai, mind az ipolysági játék: profimunka - pedagógusi, nevelői, ta­nári és rendezői. Méltatlanság volna részemről, ha nem említeném meg azokat a színjátszó csoportokat, amelyek még kiemelked­tek a tizenkettes mezőnyből. Voltak kö­zöttük olyanok, mint a párkányiak, a nagymegyeriek, ahol a gyermekek fel­szabadult szerepjátszása és ötletes felnőttparodizálása emlékezetes marad. Már-már nagyszínpadi hagyományokat követ a királyhelmeci csoport, ahol a mesei ihletettségű népszínművet átgon­dolt rendezésben játszották el a ka­maszkorú gyerekek. Külön kell szólni a búcsi és a rozsnyói színjátszó csoport­ról, amelynek tagjai számtalan saját öt­letet állítottak színpadra, míg az előbbi­ek a népmese világában kalandoztak, addig az utóbiak saját diákéletük ese­ményeire is odafigyeltek. Nem panaszkodhatott senki a XIX. DMT műsorát látva. Bár az anyagi le­hetőségek egyre szűkülnek, mind a Csemadok, mind a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társasága a dunaszerda­helyiek hathatós támogatásával igye­kezett olyan feltételeket teremteni, amelyek lehetővé tették a tizenkét színjátszó csoportnak a méltó bemu­tatkozást. Megfellebbezhetetlen tény, hogy a csoportok számára a Dunaszer­dahely környékén szervezett előadá­sok - minden érintett pedagógus-ren­dező említette ezt - nemcsak lelki és fizikai megterhelést jelentenek, de le­hetetlenné teszik az egymásra való fi­gyelést, az érdemi szakmai eszmecsé­rét és á gyermekek közös élményének a megszületését. Márpedig egy ilyen 'fesztivál résztvevői ennyit elvárnak a szervezőktől. DUSZA ISTVÁN Ab-art BIBLIOTÉKA Dörgölodzés az Űrhöz Juhász Katalin gömöri, ponto­sabban rimaszombati születésű, és pimaszul tehetséges. Ennyit elég tudni' égy elsőkötetes költőről, aki mellesleg egyetemis­tái'' (magyar-angol s/akos) és nőnemű; amit nem csak a neve áru! el egyértelműen, de vers vilá­ga is, amelyről (talán nagyképű az összehasonlítás) a tragikus sorsú Sylvia Píath jutott eszembe vé­konyka, Gerezdek című kötetét la­pozgatva. Mert az ember önkénte­lenül valamilyen kulcsot keres, fogódzót és összehasonlítást ­ami perszé mindig viszonylagos és esetleges, ám kikerülhetetlen. Igáz, sokkal egyszerűbb lénne nemzedéke félol indítani a meg­közelítést (amelyben Csehy Zol­tán, Szászi Zoltán, Szűcs Enikő vagy Zalába Zsuzsa említhető), ám, a többiekkél összehasonlítva Juhász a kevésbé termékeny kezdők (a magányos lovas?) szimpatikus szerepét vállalta egyelőre. Hogy milyen ez a versvilág? Eredeti képalkotás, furcsa ellenté­tek sorjázása, sejthető magány és kötődések, eredendően női szem­lélet jellemzi Juhász Katalin ver­seit, aki nem akarja megváltani a világot, örök igazságokat sem igyekszik kinyilatkoztatni róla, csupán értei me/tii próbálj a, ge­rezdenként hájmozgatni. Hol szemérmes utalásokkal, hol ma­gabiztosan,, a nyelvet apró fica­mokkal és képi jelentéstartalmak­kal téve próbára. Olykor egyér­telmű sikerrel, néhol fejtörést okozva. Ám mindig eredetien, a szabad vers és a szabad gondolko­dás veszélyeit és szabadságát ke­resve. Ami figyelemreméltó. Kiég ezen túl, hogy egy induló, új kiadóról van szó, amely a biztos „alapo­zás" helyett azonnal felvállalta a fiatal, kezdő nemzedék istápolá­sát. Erről tanúskodik, hogy Juhász Katalin kötete a Start könyvek első darabjaként látott napvilágot, s remélhetően az AB-Art folytatja ezt a szimpatikus vállalkozást. -kövi­Színe és visszája A Kalligram Kiadó sikere. A Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának magyar bizottsága négy kategóriában ítélte oda az 1993. évi Az év gyermekkönyve dí­jat. A legjobb gyermekkönyv Lá­zár Ervin Manógyár című műve lett. Külön dicséretben részesült a pozsonyi Kalligram Kiadó a gyer­mek- és ifjúsági művek kiadásá­ban betöltött szerepéért. *** Újratemették József Attilát. A költő hamvait - a család kérésé­nek megfelelően - a nyilvánosság kizárásával a Fiumei úti temető egykori Munkásmozgalmi Pante­onjából áthelyezték a 35. számú parcellába, édesanyja mellé. Ugyancsak ebbe a sírba kerültek József Attila testvérének, Jolán­nak a földi maradványai is. Húsz éve készülő lexikon. A Szerb Életrajzi Szótár szer­kesztőbizottságának titkára, Dob­rila Martinov nyilatkozta nemrég az újvidéki Magyar Szónak, hogy immár két évtizede folynak a munkálatok annak a gyűjtemény­nek az összeállításán, amelyet a szerb nép - más nemzetekkel szemben - mindmáig nélkülöz. A Matica srbská gondozásában több mint 200 munkatárs bevonásával készülő kiadvány közel 20 000 címszót tartalmaz majd (a több mint 450 000 adatlapból válogat­va). A lexikonba számos nemzet fiaival együtt azok a magyar sze­mélyiségek is bekerülnek, akik bármilyen módon nyomot hagy­tak a szerb nép életében. A jelen­legi szerb enciklopédiatudomány legjelentősebb vállalkozásának időkerete azonban csak 1918-ig terjed. A főszerkesztő szerint a XX, század áttekintése azokra vár, akik ma az iskolapadokban ülnek, vagy „a katonai behívót veszik át". A Donald kacsa 60 éves. A Walt Disney teremtette világhírű állatka születési éve körül nincs gond, an­nál inkább vitatott megszületésé­nek pontos dátuma. Egyesek sze­rint március 13-án támadt életre a rajzlapon. Hisz világos: a szeren­csétlen szárhyas csak 13-án jöhe­tett világra. Valójában a komikus figura 1934. június 9-én szerepelt először egy rajzfilmben. Hamaro­san felülmúlta Mickey egér nép­szerűségét is. Míg viszont az egér­ke az amerikai nőegyletek nyomá­sára bátor személyiséggé lépett elő, Donald továbbra is ügyefo­gyott kácser maradt. Királyi kegyelmet Oscar Wilde­nak. A homoszexuálisok jogaiért fellépő egyik csoport követeli a posztumusz felmentést a XIX. századi brit költő és drámaíró szá­mára, akit pályája csúcsán homo­szexualitás vádjával kétévi fegy­házra ítéltek. Befutott íróként kelt híre annak,, hogy viszonya van. Alfred Douglas lorddal. Wildé a saját becsületsértési perét elvesz­tette. Az ítélet mostani hatálytala­nításáért fellépő ügyvédek szerint a viktoriánus börtönök embertelen körülményei vezették a költő és író korai, 46 éves korában bekö­vetkezett halálához, Drámáit csak századunk ötvenes éveiben kezd­ték újrajátszani. Fenyegetik Moldovát. Az író­nak A jpg zsoldosai című, az ügy­védekkel foglalkozó legújabb ri­pörtkötete - a budapesti Esti Hír­lap szerint - a sajtöbemutatóri ki­osztott száz példányon kívül egyelőre nem kerülhet az olvasók kezébe. A kiačľóhoz érkezett egy levél, amely a szé'mélyi jogra hi­vatkozó fenyegetést tartalmaz, vi­szont a kiadónak már nincs módja változtatni a mai viszonyok között roppant magas, 25 ezres példány­számú könyv szövegén. (k-s) 1994. JÚNIUS 7. T KULTURA ÚJSZÓ•

Next

/
Thumbnails
Contents