Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-24 / 146. szám, péntek

6 OLVASÓINK OLDALA 'ÚJ SZÓ 1994. JÚNIUS 24. Függetlenek? (Egy ballépésről, amelyre nincs magyarázat, Vasárnap, 1994. június 19.) Az Üj Szó állandó olvasója voltam mindaddig, amíg elolvastam a főszerkesztő cikkét a hármas koalíció szükségességéről. Ez volt számomra az Üj Szó utolsó száma, mert egy független lappal szemben az az elvárásom, hogy a témát ne tárgyalja elfogultan, egyoldalúan, mint az említet] írás. Kizárólag arra összpontosított, hogy szükség van a koalícióra, s megfeledkezett arról, hogy mik a hármas koalíció vélt vagy valós akadályai és kiknek, milyen lépésekkel kellene a probléma megoldását előbbre vinni. Ezt nem tette, és így az olvasó nem jutott hozzá a szükséges információkhoz. Most pedig előttem fekszik a Vasárnap. Azon nincs feltüntetve, hogy független, de az Üj Szóhoz tartozik, ami jelzi, hogy ez a magazin jellegű lap politikailag nem elkötelezett. Hát Szűcs Béla írása nem ilyen. Az egyik elhallgatása az, hogy „nincs magyarázat". Hogyne lenne, én hallottam a TV-ben Komlósy Zsolt szájából, hogy miért szavazott ajavaslat ellen. Én elfogadom indoklását. Szűcs Béla nem. Kettőnk viszonylatában ez így rendben is lenne, de áz olvasók sokaságának miért kellene megfogadni a Vasárnap politikai intelmeit, mikor a lap elhallgatja előtte Komlósy Zsolt indítékait? Elhallgatásnak minősítem azt is, hogy a cikk írója nem tárta fel a 16 szlovák képviselő hiányzásának okait. Végül még egy elhallgatás. Ki csonkította meg a törvényjavaslatot? Idézem: „Köszönet a Moravčík koalíciónak a megcsonkított törvényjavaslat támogatásáért is.„ Tehát nem a Moravčík koalíció csonkította meg a törvényjavaslatot? Akkor ki? A kisebbségben levő ellenzék? . A cikkíró tévedésének tartom azt is, amikor hálát juttat kifejezésre „lán Čarnogurský, František Mikloško, Peter Weiss, Ľudovít Černák és azon több tucat szlovák képviselő iránt, akik a szlovák-magyar egyetértés ápolása szellemében a táblák mellett szavaztak..."Ahhoz, hogy a Vasárnap háláját fejezze ki az említetteknek, minimálisan még egy adat hiányzik. Mégpedig az: hogyan szavaztak az említettek és a további több tucat képviselő Kaliská asszony módosító javaslatairól? TAMAŠKOVIČ LUDOVlT Kassa Kit hogyan lehet becsapni? Barátom a piacon olcsón rumot vett. Hamar rájött, hogy olcsó húsnak híg a leve: a rum helyett málnaszörp volt az üvegben. Mások állítólag a borospalackban teát találtak. Csakhogy ezzel a módszerrel, sajnos, nemcsak a piacon találkozunk. A közelmúltban egy doboz Karička sajtot vásároltam az élelmiszerboltban. Otthon a hat háromszögű sajt helyett csak kettői találtam a dobozban. Vasárnap a feleségem az orvostól a Terasa lakótelepi, állandóan nyitva tartó gyógyszertárba ment. Többek között Bromhexin cseppeket írt fel neki az orvos. A dobozban azonban egy teljesen üres üvegcse volt. . így most ismét el kell mennie az orvoshoz, vagy esetleg a patikában reklamálhat. A sok termék között bizonyára selejt is előfordulhat. De ennyi? IVÁN SÁNDOR Kassa Helyesbítés: A múlt heti Olvasóink oldalán sajnálatos névelírás történt. A Mi lesz Zselizzel? című írás szerzője Hajtman Kornélia. A érintettek és olvasóink szíves elnézését kérjük. 1 ' , i

1, ( I > jilk tivk ' íve íe> i n > . ,p<;e< i sol .HÍM'íe lyeknci. . • Ne kiragadott idézetek alapján! (Szót kérek, Uj Szó, 1994.6.1) Lahav úr véleménye szerint Esterházy János „gyakran éles zsidóellensségről tett tanúságot". Engedtessék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy hat parlamenti beszédéből két kiragadott idézetet közölt, melyeket a zsidóellenesség címkéjével látott el. Alkalmam nyílott arra, hogy a gróf több száz írását tanulmányozzam át, de egyetlenegyben sem bukkantam rá olyan gondolatra, mely nyíltan vagy burkoltan egy népet, vagy fajt támadott volna. Ha ezt a két kifogásolt idézetet állítom szembe a többivel, akkor be kell látnunk, hogy a szerző által használt „gyakran" jelző indokolatlan és torzít. Ez statisztikai tény. Cikkében a kifejtett sommás megállapítást két idézettel óhajtotta bizonyítani: magyar tömegek, a magyar parasztok, a magyar kisiparosok, a magyar keresekedők évtizedek és évszázadok óta épp úgy szenvedtek a zsidóktól és a zsidó túlkapásoktól, mint a szlovákok. Mi magyarok, akik nemzeti és keresztényi alapokon állunk, épp olyan távol vagyunk a zsidó ideológiától, mint a szlovákok." A másik: ,Jjegfiatalabb korom óta mindig zsidóellenes beállítottságú voltam, és az is fogok maradni, ami ellenben nem jelenti azt, hogy szavazatommal hozzájáruljak egy olyan törvényhez, mely minden isteni és emberi jogot lábbal tipor." Nézzük meg e megnyilatkozásokat úgy, mintha mit sem tudnánk a korról, amelyben megfogalmazódtak. Az első azt közli, hogy a magyarokat ugyanazok a sérelmek érték, mint a szlovákokat és mindkét említett nép egyformán távol áll a zsidó ideológiától. Mivel Esterházy sohasem nyilatkozott úgy a nagy nyilvánosság előtt - sem írásban, sem szóban hogy a zsidók a magyarokat elnyomták volna, ezzel csak azt mondta - burkoltan bár -, hogy ilyesmiről szó sincs. Az viszont, hogy a magyarság és a szlovákság távol áll a zsidóság gondolatvilágától, csupán tény és semmi sértőt nem tudok felfedezni benne. A másik idézet viszont azt közli, hogy bár ő elfogult, de ezt az érzelmet félre tudja tenni, amikor az emberi alapértékek forognak kockán. Kevesen vannak, akik elfogultságaikat félre tudják tenni és képesek ilyen gesztusra. Ezért csak elismeréssel adózhatunk neki. De nem rekedhetünk meg ezen a szinten, mert a fenti kép csak a történelmen kívül élő, az adottságokat figyelembe nem vevő ember felemás értékítélete lenne. Esterházy gondolatvilágának ismeretében szabad csak feltennünk a kérdést, miért fogalmazott így? Az idézett szövegek a parlament ülésein hangzottak el, egy olyan közegben, mely soviniszta, zsidó-, magyar- és csehellenes volt. Tehát Esterházynak védekeznie kellett, miközben szavait nem a nagy nyilvánosságnak szánta. A szlovák radikálisok is csupán nagygyűléseken hangoztatták nyilvánosságnak szánt gondolataikat, nem a törvényhozásban. A Szlovák Állam magyarellenes politikáját még ezidáig senki sem dolgozta föl, de sok minden világossá vált. Jóval a háború után derült ki, hogy a csehek elkergetését és a zsidók deportálását követte volna a magyarok kiűzése Szlovákiából. Ezért is kellett Esterházynak hangsúlyoznia, hogy a magyarokat nem lehet azonosítani a zsidósággal. Ezt dokumentálhatóan elmondta és ki is fejtette. Hiszen félő volt, hogy a magyarokat egy kalap alá veszik a zsidókkal. Emlékszünk, még nemrégiben is Pavol Čarnogurský azzal igyekezett védelmezni a deportálás szükségszerűségét, hogy a zsidók magyarbarát magatartást tanúsítottak. A második idézet is ezt a célt szolgálta. Fölösleges támadási felüA felnőttszámba vevés rögös utján (A politikai fellegjárás homályában? és Felnőtté vált kiadó, Új Szó, 1994. 5.18 és 6.10.) Idestova két és fél esztendeje, hogy létrejött a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya, mint egy leendő honi magyar nemzetiségi múzeum csírája. Feladatának a szlovákiai magyarság kultúrájának a muzeológia eszközeivel történő kutatását, dokumentálását, az eredmények prezentálását, a délszlovákiai múzeumok munkájának az egybehangolását tekinti. Erről a tényről (először a tervekről, majd fokozatosan az egyre szaporodó eredményekről) nemcsak én számoltam be időről időre többek között az Üj Szó hasábjain is, hanem hellyel-közzel publicistáink is igyekeztek számot adni tevékenységünkről. A propaganda azonban nyilván nem volt elégséges. Igazat kell hát adnom Kiss József lelkiismeret-furdalásokkal terhes eszmefuttatásának, amelyet az idei Múzeumi Világnap alkalmából jelentetett meg az Üj Szó hasábjain: valóban keveset foglalkozik velünk, muzeológusokkal, s általában a szlovákiai magyar humán tudományossággal (hogy a természettudományokról már ne is beszéljek) a hazai magyar sajtó. Ha a régészek, történészek, néprajzkutatók stb. nem „propagálják" magukat (amihez persze gyomor, idő meg ilyen szempontú tehetség is kell), akkor bizony akár európai szintű eredményekel is magunkénak tudhatunk anélkül, hogy azt akár csak egyetlen (szlovákiai magyar) kutya is megugatná... Hogy miért mondom most mindezt? Azért, mert Kiss Józsefnek A politikai fellegjárás homályában? című cikkét amolyan jégtörőnek véltem. Ügy gondoltam, lesz végre egy tollforgató publicista, aki rendszeresen odafigyel munkánkra, aki módszeresen (!) tudósít eredményeinkről, szól problémáinkról, aki tájékoztatja a közvéleményt, hiszen ehhez ő ért - és nem mi, szakemberek... Vélekedésem naivnak bizonyult, amit Kiss József legutóbbi riportja ékesen bizonyít (Felnőtté vált kiadó). Riportalanyával, dr. Fazekas Józseffel arról beszélget, hogy e fiatal kiadónk milyen sikereket könyvelhet el magának a magyarországi könyvhét előestéjén Budapesten tartott könyvbemutató után. A főszerkesztő elsorolja az eredményeket, szól kisebbségi történetírásunk, szociológiánk eredményeiről is. Megfeledkezik viszont egy olyan kiadványról, amely legalább olyan egyetemes értéket képvisel, mint bármelyik közép-európai szerző munkája. Trttgly Sándor: Griffek és oroszlánok népe (A rév-komáromi avar temető kincsei) című kötetéről van szó, amihez fogható munka kisebbségi magyar könyvkiadásunkban ez ideig nem jelent meg. Ha már azonban a főszerkesztő megfeledkezik róla, s nemcsak a Kiss Józsefnek adott interjúban, hanem a Szlovák Rádió Magyar Adásának nyilatkozva is; azt már végképp nem értem, hogy a riporter miért nem kérdez rá?! Szép, mutatós könyvről van szó, s ráadásul a szerző is jelen volt a kérdéses könyvbemutatón... Most már csak egy kérdés motoszkál az agyamban: megérem-e valaha, hogy honi magyar közírásunk felnőttszámba veszi azokat a szakmákat is, amelyek tájékán magam is dolgozom, s amelyek rengeteg, külföldön elismert eredményt tüdnak felmutatni szlovákiai magyar valóságunkról, művelődéstörténeti emlékeinkről. Vagy reánk csak az önpropaganda gyomoremelő feladata vár? LISZKA JÓZSEF letet teremetett volna, amúgy is zsidóbarátsággal vádolták. Kifogásolták, hogy pártjába zsidókat vett föl, s emiatt zárták be a pozsonyi, lőcsei és eperjesi magyar kaszinót is. Bátor magatartása és egyértelmű tettei világosan cáfolják zsidóellenességét. Elég átolvasni Fábry Zoltán A vádlott megszólal c. írását, mely egyben elkötelezett kiállás volt Esterházy és a Szlovákiai Magyar Párt antifasiszta tevékenysége mellett. Ez már csak azért is hiteles állásfoglalás, mert korábban Fábry Esterházyt sem kímélte igaztalan bírálataiban. Esterházy idézett kitételei tehát - az adott pillanat és szituáció következtében nem a zsidóság ellen irányultak. Figyelembe kellett vennie, hogy pártjának tagjait ne tegye ki újabb megpróbáltatásoknak és házkutatásoknak. Űgyis több ezer magyar ismerkedett meg a Szlovák Állam börtöneivel. Tuka miniszterelnök is azzal fenyegette, hogy megfosztja mandátumától, s akkor a szlovákiai magyarság teljes mértékben ki lett volna szolgáltatva a szlovák nemzeti szocializmus önkényének. Későn, vagy korán lépett fel Esterházy? Ha íura a tényre gondolok, hogy Roosevelt amerikai elnök 1944 márciusáig egyetlenegy sajtóértekezleten sem említette a zsidók katasztrofális helyzetét és pusztításának méreteit, akkor nem tudom elfogadni, hogy gesztusa későn érkezett. Az azt megelőző zsidóellenes intézkedések bármennyire igaztalanok és embertelenek voltak, mégsem veszélyeztették a zsidók életét és sokakban az a remény élt, hogy a hitleri Németország megelégszik ezekkel a törvényekkel, s ezzel az időhúzással sikerül elkerülni a legrosszabbat. Persze, egy ilyen súlyos erkölcsi és történelmi kérdést nem lehet néhány cikk árán lezárni. Nagyon fontos, hogy Lahav úr kis írásában figyelmeztetett erre. De arra is fel kell figyelnünk, hogy a történelmi összefüggésekből, adott szituációkból kiragadott idézetek ne élhessenek önálló életet, mert nem alkalmasak egy ember valódi beállítottságát, szándékait és meggyőződését igazságosan visszaadni. BALASSA ZOLTÁN Elmarasztalás helyett elismerést! Meglepődtem az íráson, melynek szerzője, Yehuda Lahav nem a legjobb színben tüntette fel Esterházy János grófot, a felvidéki magyarság egykori képviselőjét. Többek között kitapinlhatóan zsidóellenességgel vádolja, noha jó oldaláról sem feledkezik meg. Felrója neki, hogy a zsidókat hátrányosan érintő pozsonyi törvények meghozatalakor, mint parlamenti képviselő, nem mindig szavazott azok ellen. Azt is nehezményezi, hogy amikor 1942 májusában a zsidók deponálási törvénytervezetét magyar képviselőként egyedül nem szavazta meg, sőt tiltakozott is ellene, mást is mondott. Lahav úr számára a tiltakozás indoklásának egyes magyarázatai sértőek, A szó és a tettek között azonban talán különbséget tehetne. Esterházy a beszéd egy részét taktikának szánhatta. Hogy így volt, igazolja az, hogy számos zsidót bújtatott, és a Gestapo vérdíjat tűzött ki a fejére. Szerintem Esterházy János fát érdemelne Jeruzsálemben, nem pedig elmarasztalást! CSIBA GÉZA Komárom A Légy jő mindhalálig musicalváltozatával búcsúztak az iskolától és a várostól a Losonci Pedagógiai Középiskola végzős növendékei, akik az intézet történetében először választották a búcsúzásnak ezt a kedves és remélhetőleg hagyományt teremtő módját. Tervüket titokban tartva hónapokig készültek az előadásra, amelyre a losonci Vigadó színháztermében került sor. A felvételen a nagy tetszéssel fogadott musical egyik jelenete látható, /puntigán/ Ébresztő - keserű pirulával Reggelenként szívesen hallgatom a Szlovák Rádió Jó reggelt! című műsorát, hogy megtudjam, nem történt-e valami érdekes az éjszaka folyamán. A félóránként beolvasott hírek tartalma néha ledorongol. így volt ez június 15-én is, amikor a bemondó kellemes hangon, de kellemetlen tényeket közölt a kedves hallgatókkal. Lehet, egyes szlovák hallgatókra doppingként hatott, hogy Jozef Prokeš az egyik nyilvános gyűlésen bejelentette: oda kell hatni, hogy Szlovákiában minden óvodában és iskolában szlovákul beszéljenek. Paška volt oktatási miniszter az elmondottakat megtoldotta azzal, nem szabad megengedni, hogy főleg a magyarok által lakott területeken az óvodák és iskolák a helyi önkormányzatok kezébe kerüljenek, mert ekkor fennállna a veszély, hogy az oktatási intézmények irányítása teljesen kicsúszik az állam kezéből és félő,' hogy a nebulókat csupán anyanyelvükön oktatják majd, vagyis délen csak magyarul. Elgondolkodtam a kijelentéseken és nagyon csodálkoztam, hogy az alaptalan fejtegetéseket még arra is alkalmasnak tartották, hogy az éteren keresztül tudassák az ország lakosságával. Arról viszont mélyen hallgattak, hogy ha a kormánynak annyira szívéhez nőtt az oktatásügy, miért nem biztosítja a kellő anyagiakat zökkenőmentes működéséhez. Attól pedig szinte irtóznak, hogy az önkormányzatok hatáskörébe kerüljenek az iskolák, viszont nem bánnák, ha az önkormányzatok pénzelnék őket! Akaratlanul is egy hatvanas években terjesztett vicc jutott eszembe. Tudvalevőleg akkoriban mindenből a legjobb a Szovjetunióban volt fellelhető. Mivel ott olyan fejősteheneket tenyésztettek, melyek sokkal több tejet adtak mint a hazaiak, rendeltek egyet kipróbálásra. Igen ám, de a Duklai hágón a nagyra sikeredett állat beszorult, a feje hozzánk került, míg a tőgye ^Szovjetunióban rnaradt. Tehát mi etettük a tehenet, a szovjet elvtársak pedig fejték. Egyes szlovák politikusok is fgy képzelik el az oktatásügyet. Az önkormányzat törődjön a fenntartással és a kormány csak a dirigens szerepét vállalja? Nagyon átlátszó, hamis politika ez. NAGY ANDRÁS Szímő