Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-21 / 143. szám, kedd

1994. JÚNIUS 1433. ÚJ SZÓ KALEIDOSZKÓP 5 Felháborító vagy természetes? Az UJ SZO irtan i vántartásból, és a munka nélkül töltött évek nem számítódnak a nyugdíjba. - A hölgy azonban nem kényszeríthetett senkit az állás elfogadására... - Természetesen nem. A fölényes viselkedése azonban nem esett jól. Kikérdezte az adataimat, megtudta, hogy két érettségim van, s ez meg is felel az állást ajánló kívánalmainak. Az iskolám megvolt hát arra, hogy hostess legyek - mosolyog afiatalaszony. Summa summarum: az ajánlatot nem fogadta el. Azzal indokolta, hogy kislánya van, aki beteges, de ha nem volna az, akkor se vállalná. - A hölgy tollával kopogtatott a papíron, és kérdőn, szinte számonkérően nézett rám - folytatja Gabriella.-A férje hol dolgozik? - 0 is munkanélküli - válaszoltam neki. Ő pedig megdöbbenésemre erre azt mondta, hogy akkor majd a férjem ellesz a gyerekkel, míg éti dolgozom. Belegondoltam: a férjem otthon a gyerekkel, én meg az éjszakai mulatóban. Mit mondjak, nem örült, amikor ezt otthon elmeséltem neki. Végül a hölgy faggatásának az vetett véget, hogy a kislányom, aki végig ott volt velem, sírni kezdett, erre aztán elmehettem, s elismerték, hogy nyomós okom van az ajánlatot visszautasítani. „Nem igaz a szóbeszéd" Gabriellán kívül még két másik fiatalasszonnyal beszéltem erről az ominózusnak is nevezhető toborzásról. Azt mindketten kikötötték, nem szeretnék, ha nevük szerepelne a cikkben. Az állást egyikük sem fogadta el, a dologról azonban nem egyformán vélekednek. - Én sportosan vettem az egészet mondta egyikük. - Elmondták, mi lenne a munka, én meg nem fogadtam el. Végül is ahhoz jogom van, hogy magam döntsem el, mit szeremék csinálni. Szerencsénkre mi nem vagyunk annyira rászorulva arra, hogy én is dolgozzam. A férjem magánvállalkozó, elég jól keres, meg tudunk élni belőle. A másik hölgy viszont, Gabriellához hasonlóan, szintén megalázónak tartotta a toborzás módját. - Szerintem az efféle munkákat nem szabadna a hivatalon keresztül hirdetni. Van annak más módja is. Igaz, az illetők megnyugtattak minketj hogy nem „arról" van szó, de a bizalmatlanság azért megmaradt bennünk. Ezek után kíváncsi voltam, mit mond a mulató tulajdonosa arról, mi is az a hostess - az ő felfogásuk szerint. A Royal Club - mert vállalatuknak ezt a nevet adták - azóta már működik. A vállalkozók a rozsnyói Jednota áruház legfelső szintjét vették bérbe és alakították át mulatóvá azokat a helyiségeket, melyek azelőtt tanácsteremként, adminisztratív helyiségekként szolgáltak. Amikor június elején a Royal Clubban jártam, éppen nyitás előtt álltak, nagy volt a sürgés-forgás. Délelőtt látogattam a mulatóba, éppen az utolsó simításokat végezték. Még csak hátulról, az áruház udvara felől tudtam megközelíteni. Az emeletre érve először fiatal, „előnyösen" (ám tény: nem lengén) öltözött lányok csoportjába ütköztem. Később megtudtam, ők azok, akik elfogadták az állást, immár hostessek, és éppen most próbálták föl új munkaruhájukat. Széles Attilát, a mulató tulajdonosát és édesapját is ott találtam. Megkérdeztem hát, miként vélekednek a toborzásról. - Tudom, hogy Rozsnyón sok mindent beszélnek arról, mit is „kellene" majd csinálniuk a mi hostesseinknek. Az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy mit takar ez a fogalom. Pedig tulajdonképpen a pincérnőhöz hasonló foglalkozás, de egy kicsit több annál. Ha van egy zártkörű rendezvény, akkor a vendégek körül forog, kiszolgálja őket. Mi nem csak éjszakai mulatóval számolunk, hanem a helyet nappal is ki szeretnénk használni - akár üzleti összejövetelekre vagy divatbemutatókra is - magyarázza az apa. - Néhány hölgyben talán az ültette el a gyanút, hogy ezt nem magyarázták el nekik teljesen világosan. Meg az, hogy azt ígérték nekik: három hónapig a létminimumot fogják kapni, és akkor többet, ha „beválnak". Nem értették pontosan, hogy ez mit is jelent vetem közbe. - Az kizárólag a mi dolgunk, hogy milyen bérezésben egyezünk meg. Ha az alkalmazottak azt elfogadják, fölvesszük őket, ha nem, akkor természetesen nem kényszerítjük, hogy nálunk dolgozzon. - Ne haragudjanak, de egyenesen megkérdezem. Erotikus szolgáltatásokat itt nem fognak nyújtani? Kérdésemre a fiú, Széles Attila válaszol: - Ez nevetséges. Nyugodtan nézze végig a helyiségeket, lenne-e itt erre mód? Ilyesmiről nincs szó! Ez egy diszkóbár lesz, illetve mint említettük, alkalomadtán délelőtt is rendezünk majd valamit. Nyugodtan kérdezze meg azokat a lányokat, akiket fölvet- . tünk, hogy milyen munkára alkalmaz-' tuk őket. A lányok valóban ott voltak, s kiderült, a ,rozsnyóihoz hasonló konkurzust a járás többi körzeti munkaügyi hivatalaiban is rendeztek. Ők ezekről a helyekről jutottak ide. Olyan hölgy éppen nem volt jelen, aki a rozsnyói toborzásban is ott lett volna. Tény viszont, hogy a Rozsnyóra hívott 26 hölgy közül is 19-en kimondták az igent. Hogy ez boldogító lesz-e vagy sem, az még a jövő (diszkó) zenéje. Azt, hogy 19-en elfoglalták az ajánlatot, dr. Katarína Baláíovától, a Rozsnyói Körzeti Munkaügyi Hivatal igazgatónőjétől tudom, aki azt is elmondta, május végén körzetükben, melyhez Rozsnyó városa és néhány környező település tartozik, 3740 munkát keresőt tartottak nyilván. Ez a szám most, a tanév végén várhatóan rohamosan emelkedni fog. Az igazgatónőtől megkérdeztem, hogyan vélekedik a márciusi hostesstoborzásról, s hogy vannak-e valamiféle etikai normáik arra nézve, milyen jellegű munkát ajánlhat a munkaügyi hivatal - és kinek. - Annyit tudok az esetről, a magánvállalkozók nem mondták meg előre, hogy nekik hajadonok kellenek, így történhetett meg, hogy mi férjezett hölgyeket is behívtunk. Azt is tudom, hogy a vállalkozót képviselő Kovács mérnök úr a külső alapján is válogatott, s ez talán nem tetszett mindenkinek. Mivel éjszakai munkáról volt szó, természetesen nem kényszeríthettük és nem is kényszerítettük a hölgyeket, hogy vállalják el. Egyébként a törvény azt írja elő, hogy a jelentkezőknek olyan munkahelyet kell csak elfogadniuk, ahol a végzettségüknek megfelelően tudják őket alkalmazni vagy egy fokkal magasabb végzettség szükségeltetik hozzá. Természetesen figyelembe kell vennünk az illető családi hátterét is. Egyszóval a Royal Club már működik, benne olyan hölgyek dolgoznak, akiknek zöme a járásban rendezett válogatók által került oda. E döntésre szuverén joguk volt. Az egészen azonban érdemes elrágódni egy kicsit. KLINKÓ RÓBERT (Folytatás az 1. oldalról) kislányomat is vittem magammal. Ott már nagyon sok fiatal nő várakozott, de közülük se tudta senki, hogy miről Van, illetve miről lesz szó. Először egyszerre behívtak valamennyiünket. Egy hölgy volt jelen, aki a hivatal alkalmazottja, egy Kovács Károly nevű férfi és a tulajdonos, akit Széles Attilaként mutattak be. Ez az Attila, akit huszonévesnek néztem, leült egy székre, és egész idő alatt nem szólt egy szót sem. A másik férfi mondta el, hogy milyen munkáról lenne szó: hostesseket keresnek egy éjszakai mulatóba. Erre minden nő lesütötte a szemét, szégyellették magukat. Hatanheten lehettünk gyerekes anyák, közülük többen, mint én is, a gyermeküket is magukkal hozták. - Elmagyarázták, mi lesz a dolga a hostessnek? - Mondták, hogy nem kell félni, és semmi rosszra ne gondoljunk, mert ez nem „olyan" munka. A vendégek semmit nem csinálhatnak nekünk, mert testőrök vigyáznak majd ránk. A munkaidő este héttől réggel ölig tart, és három hónap próbaidőre tudnak fölvenni. Ez alatt a létminimumot, kétezervalahány koronát tudják fizetni havonta. Mindenki felhördült, hogy ez nagyon kevés, hiszen éjszakázni kell érte. Erre Kovács úr azt válaszolta, hogy akik kitöltik a három hónapot és beválnak, azoknak majd emelkedik a fizetésük. Hogy mit értett a „beválnak" szó alatt, azt nem tudom. Majd arra a kérdésünkre, hogy akkor pontosan mit kell majd csinálni, elmondta: italokat felszolgálni és szórakozni a vendégekkel. Attól is függ majd a bérünk nagysága - mondta hogy ki mennyi állandó vendéget szerez. Aztán kiküldtek minket, és mindenkit egyenként hívtak vissza. -Miért? - Külön-külön kellett megmondanunk, hogy elfogadjuk-e az állást vagy sem. Aki nem fogadta el, annak meg kellett indokolnia, hogy miért döntött így. A hivatal munkatársnője előtt egy lista volt, amelybe beírta a döntést és azt, hogy nemleges válasz esetén elfogadható volt-e az indoklás. Azt ott ugyan nekünk nem mondták, de mivel én a gimnázium után szakosító osztályban szociális jogot végeztem, s magam is hasonló területen dolgoztam, tudom, hogy ha ilyen indok nélkül utasítjuk vissza a hivatal által ajánlott munkát, akkor kihúzhatnak a nyilTermészetesen nem hiányzik a regényből Köberl sem, azaz Franz Köbér, akinek a könyvben sincs szerencséje: lesújtó jellemrajzot kap kitalálójától. Hebehurgya producer, olcsó sztrip-videók termelője szakmányban. Eltökélt alkoholista, rossz lányokkal, rossz fiúkkal veteti körül magát, így természetesen egy húron pendül a förtelmes Gurkoffal és Pjetkinnel. A valós világ a feje tetejére áll Frodl tolla nyomán: a 245. oldalon Kober végtelenül visszataszító módon visszaköveteli Friedtől az egykori tanulópénzt. Gyűlöli az ifjabb pályatársat, semmi másért, csak a tehetségéért. Ezért is fenyegeti meg azzal, hogy koholt vádakkal feljelenti őt a munkaügyi minisztériumban, és szántszándékkal foltot ejt a becsületén. S Gurkoffal együtt fogja eltulajdonítani tőle és magyar barátjától a filmforgatásba fektetett pénzt. Az agyoncsavart történetben Pjetkin szembefordul bűntársaival, Gurkoffal és Koberrel, mert megerőszakolták kedvesét, és kihasználja a hófehér lelkű Fried-Kotay párost, az ő ártatlan budapesti bosszútervüket, amelyet véres drámává, igazi gyilkossággá változtat. A 254. oldalon belibben a történetbe az észveszejtő Biljána (így, ezzel a névvel), hogy a testéből áradó tűzrohammal - némi fizetség ellenében bevegye Kobert. Mellesleg megtudjuk, hogy a budapesti bosszú szelídített változata tehát Köbeit megalázni s általa Gurkoffra bukkanni kizárólag Kotay agyszüleménye. (A jólelkű Frodl barátjának sem kíván életfogytiglani, amikor a bűnt rákeni.) Továbbá Friednek önvédelemből van szüksége a Biljánától rendelt pisztolyra. Kobert egy pillanatig sem kíméli: a rosszmájú ábrázolás szerint Biljána egészen primitív hízelgéssel azonnal be tud férkőzni az öntelt rendező bizalmába. A regény befejező részében kiderül, hogy Fried kerti felszereléseit, az elektromos fűrészt, a plasztikzsákokat merő szórakozottságból tette át Kotay Mercedesébe, azt gondolván, hogy az ő Jaguárjával utaznak Budapestre. A szerző nem hagy kétséget afelől, hogy Kober gyilkosa a KGB-s Pjetkin, aki maga lőtte tarkón a férfit, s a darabolást is jórészt egymaga végezte. A szerencsétlen barátokra pedig rábízta a piszkos munkát, otthagyta őket a részekre szabdalt hullával, s azzal a kényszerrel, hogy tegyenek úgy, mintha Kober élne. A védőbeszédnek szánt sztori valósághűen zárul. A két férfit letartóztatják, Fried az őröktől papírt kér, és írni kezdi történetét..'. Irodalmi kritika Frodl könyvéről nem jelent meg. Margaréta Heinrich, Köberl egykori szerelme, maga is televíziós rendező, szemenszedett hazugságnak, cinikus koholmánynak minősítette az Out of Controli. Felröppent a hír, hogy az RTL megfilmesítené a könyvet, amit az osztrák közvélemény nagy ellenkezéssel fogadott. Ha valaki elhitte Frodl regényes meséjét, az talán csak maga Frodl. A regény kifundálását követően megnyugszik, ragaszkodni kezd az általa leírtakhoz, és arra összpontosít, hogy a figurát minél hitelesebbé tegye. Fizikailag is jobb állapotba kerül, a tárgyalást megelőző hónapokban tibeti jógagyakorlatokkal és meditációval acélozza erőnlétét. A cellája ajtaján bekukucskáló őrök gyakran, látják fejen állásban a letartóztatottat, amint égnek álló talppal a világ folyásán töpreng. Frodl remek ügyvédet talál az 53 esztendős Nikolaus Lehner személyében, aki azonnal megbíz egy bécsi magándetektív-irodát, hogy kutassa fel Javor Gurkovot. A reménytelen ügyek védőjeként ismert büntetőjogász pszichiátriai magánszakértőket alkalmaz, akik meglelik Frodl számára a megfelelő betegséget, az úgynevezett borderline-szindrómát. Amikor 1993 nyarán Frodl regényének első részével a nyilvánosság elé lép, már a testreszabott betegsége is megvan. Az amerikai szakirodalomban már részletesen feltárt, Európában egyelőre kevéssé ismert, Ausztriában pedig még „polgárjogot" egyáltalán nem nyert határbetegség elszenvedője nem képes határvonalat húzni az álomvilág és a valóságos élet között, az utóbbiról is azt gondolja, hogy minden lehetséges, miként a mesében. Ezt a képzetét a gyermekkorából menti át a felnőtt életébe, mint ahogyan a kiválasztott szakértők szerint Frodl is tette, vélhetően az anyjához fűződő zavaros viszony következtében. (Folytatjuk) 45 éve A dolgozó asszony nem tud sok időt szentelni az öltözködés problémájának. Pedig sokkal lényegesebb, hogy munkahelyén rendesen, tisztán, ízlésesen felöltözve dolgozzék, mint amilyen fontos a ráérő asszonyoknak, hogy kávéházban és sétahelyeken új toalettekben tündököljenek. Ma még az anyagbeszerzés korlátozott, a varrónő elnyerése a lehetetlennel határos. A legegyszerűbb mosóruha megvarratását fixjövedelmű dolgozó nő nehezen engedheti meg magának, de még az árnál is leküzdhetetlenebb akadály: a szabónők úgy túl vannak halmozva munkával, hogy hosszú hónapokon belül nem is vállalnak új rendelést. Az államosított készruha üzemeink, élükön a trencséni Odeva gyárral, már nagyon jelentékeny munkaeredményt mutatnak fel. Mindennek ellenére egyenesen és közvetve sok üzenet jut el hozzánk, melyben olvasóink megállapítják azt a sajnálatos tényt, hogy a konfekciós üzemek erősebb, molettebb vagy nagynövésű vásárlókra nem gondolnak. 30 éve Habár az utóbbi napokban kissé lehűlt a levegő, a múlt heti forró napok már letörölhetetlenül a bőrünkre égették a nyár barna bélyegzőjét. Az utcák aszfaltja megolvadt a kánikulától, és a bágyasztó napsütésben izzadt homlokukat törölve az árnyékot keresték az emberek. Megkezdődött a szabadságok ideje; aki csak tehette, családostul a hegyek közé vagy a tengerpartra menekült a zsúfolt városból. Persze, mindenki nem mehet egyszerre szabadságra. S így délutánonként - a munkaidő letelte után - megindulnak az emberek tömegestül a friss levegő s a víz után. Megtelnek a strandok, a pihenni vágyók ellepik a tavak vagy patakok partját is. Bratislavában, Szlovákia legnépesebb városában is állandó probléma: hogyan lehetne elegendő pihenő helyet teremteni a lakosság részére. A városban és környékén három nagy strand van, amelyek azonban távolról sem képesek kielégítem a fürdőzni vágyók igényeit. 20 éve Lezajlottak a parlamenti választások a Szovjetunióban, s a választási eredmények minden kétséget kizáróan igazolták annak a politikának a helyességét, amelyet a szovjet állam az SZKP vezetésével maga elé tűzött. A jelöltek megválasztása mellett a leadott szavazatok meggyőzően bizonyították, a szovjet társadalom osztályainak és társadalmi csoportjainak, a Szovjetuniót alkotó nemzeteknek és nemzetiségeknek szilárd egységét, testvéri összeforrottságát. A Legfelsőbb Tanácsba történt választások Szovjetuniószerte ünnepélyes körülmények között, a szocialista demokrácia szellemében folytak le. A választópolgárok azzal, hogy egy emberként sorakoztak fel a kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelöltjei mellett, kinyilvánították egyben azt is, mélységesen helyeslik és teljes mértékben magukénak vallják azt a programot, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa fogadott el. 5 éve A magas, karcsú fiú otthonosan mozog a főiskola politikai osztályán. Látszik, hogy Sidorják törzsőrmester, a Klement Gottwald Politikai Katonai Akadémia harmadéves növendéke, a kar SZISZ-bizottságának tagja gyakran fordul meg itt. Az alapszervezetek munkájának egybehangolásával bízták meg. Ennek a feladatának igyekszik a legjobb tudása szerint megfelelni. - Már középiskolás korombán elhatároztam, hogy tanulmányaimat katonai iskolában folytatom. Igaz, az volt az elképzelésem, hogy pilóta leszek, de a szigorú egészségügyi követelményeknek nem feleltem meg, így ezt az iskolát választottam. Azt hiszem, én is szerepet játszottam abban, hogy a bátyám katonaorvos lett. (...) Mindenki úgy ismeri, hogy amit egyszer a fejébe vesz, azt el is éri. Tanulmányi eredménye sohasem volt rosszabb 1,2-nél, a harci jármű fedélzeti rendszeréről is kiválóan lő, s nemkevésbé jól kezeli a kézi fegyvereket is.