Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-18 / 141. szám, szombat

1994. JUNIUS 18. Karadzsics minimuma A vajdasági magyarság tagolódik ­a szerb ellenzék összefog •ÚfSZŐ­HIREK - VELEMENYEK ' i (Újvidéki jelentés) Külföldi lapvé­lemények szerint a boszniai tűzszünet minden pillanatban összeomolhat, a világnak pedig mindössze néhány he­te maradt hátra, hogy megfékezze a háború további eszkalációját. A szem­ben álló felek látszólag a békere es­küsznek, hadi szakértők'szerint azon­ban további terveket kovácsolnak a háború folytatására. A veszélyeztetett területek sorába lépett Macedónia is, ahol napról napra fokozódik a feszült­ség. A volt Jugoszlávia legdélibb köz­társaságában ez idő tájt tartják a nép­számlálást, amely végre pontos képet ad majd a lakosság összetételére vo­natkozóan, a hírügynökségi jelentések viszont arról számolnak be, hogy időközben szerb csapatok behatolnak macedón területekre, állásokat foglal­nak el egy magaslaton és beássák ma­gukat, egyre több katonát járőröztet­nek, s egyáltalán: a határsértések mind gyakoribbak. Lassan tehát Macedónia is a figye­lem homlokterébe kerül. Boszniában viszont továbbra sem nyugszanak a fegyverek. Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezére, miután Moszkvában nem tudta rávenni Kozi­rev külügyminisztert a postás szerepé­re, egy szerbiai lapnak nyilatkozva fej­tette ki, mi az a minimum, amelynél nem adják alább. Nos, a boszniai úgy­nevezett Szerb Köztársaság igényt tart Szarajevó nagyobb részére, a keleti részeken pedig szinte semmit sem haj­landó átadni a muzulmánoknak. Ezzel összefüggésben Banja Lukában fel­erősödött a nem szerb lakosság meg­félemlítése, csak a szerdai napon kö­zel ötszáz horvát és muzulmán nem­zetiségű polgár menekült el a kör­zetből. Az üldözés módszerei tovább­ra is ugyanazok, a boszniai szerb kü­lönleges egységek, valamint a polgári és katonai rendőrség tagjai módszere­sen és folyamatosan zaklatják a kisze­melt családokat, kézigránátokat dob­nak a horvátok és a muzulmánok há­zaira. Mélypontjára süllyedt a kommuni­kációs készség a vajdasági magyarság meglévő és megalakítandó érdekszer­vezete között is. A VMDK Elnöksége állásfoglalást tett közzé, amely szerint a ma, Zentán megalakítandó Vajdasá­gi Magyar Szövetségbe azok tömörül­nek, akik „a titkos szavazás során alulmaradtak, s nem tudnak belenyu­godni a vereségbe". A közlemény megállapítja továbbá, hogy „a Vajda­sági Magyarok Demokratikus Közös­ségében folyó belharc szárnyakat adott a reformos és a restaurációs el­lenzéknek (ide sorolható az egypárt­rendszerben hatalmon levő vezetők csoportja, beleértve a Magyar Szó c. napilap, valamint a magyar tanszék politizáló élcsapatát is), mind a VMDK-ban, mind pedig azon kívül. Szövetkeztek, s úgy döntöttek, hogy a VMDK pénzügyi botrányba kevere­dett tisztségviselőivel együtt egy új, úgymond érdekszervezetet alakíta­nak, hogy megtarthassák a már átutalt pénzt, illetve hogy újra politikai pozí­ciót vívhassanak ki maguknak". Amíg a vajdasági magyarság a ta­golódás elemi problémáival küzd, egyesülni látszik a szerb ellenzék, amely rendkívüli parlamenti ülés összehívására tett javaslatot, s azon mindenekelőtt a Szerbiai Rádió és Te­levízió közvállalat eddigi tevékenysé­gét és irányításának módját kellene fe­lülvizsgálni. SINKOVITS PÉTER Halasztások után szerdán csatlakozás (TA SR-hír) Andrej Kozirev orosz külügyminiszter valószínűleg június 22-én brüsszeli látogatása során alá­írja a Békepartnerség politikai keret­megálapodást - jelentették tegnap hivatalosan NATO-források. Az Észak-atlanti Szövetség már múlt szerdán felszólította Oroszor­szágot a tárgyalások mielőbbi meg­kezdésére, hiszen mint Brüsszelben ismételten megerősítették, a NATO­nak érdeke, hogy Oroszország a le­hető leghamarabb csatlakozzon a Partnerség a békéért programhoz, ám csakis oly módon, olyan feltéte­lek mellett, mint ahogy azt a többi szerződéses fél tette. Ismeretes, hogy a katonai szervezet múlt heti isztambuli ülésén visszautasította Pavel Gracsov orosz védelmi mi­niszter javaslatait az európai bizton­ság kérdéseiről folytatandó rendsze­res konzultációk mechanizmusának lértehozására, ugyanakkor szorgal­mazta a kapcsolatok bővítését Oroszországgal. Nem tett jót a Polly Fumo márkájú bornak az, hogy egy kísérlet keretében négy éven át a tengerfenéken tartották. A franciaországi Bouyne-ben a búvárok most hozták a felszínre az 1989 óta a 12 fokos tengervízbe merített ezer fiaskót, ám az italt gyártó cég tulajdonosa furcsa arckifejezést vágott, amikor az egyik tartalmát megkóstolta. Reményeivel ellentétben nem csodálatos nedűvé érett a mélyben, hanem zavaros kotyvalék lett belőle. Belga állítás, párizsi cáfolat Franciák lőtték le a ruandai elnök gépét? Tízezer holttestet emeltek ki a Viktória-tóból (TA SR-jelentés) Meglepő informá­ciót közölt tegnapi számában a Le Soir című belga napilap. Eszerint április 6­án a ruandai és a burundi elnököt szál­lító repülőgépet két francia katona lőtte le. A lap a polgárháború sújtotta Ruanda fővárosából származó tájé­koztatásokra, pontosabban a nemzeti gárda két katonájának tanúvallomásá­ra alapozza állítását, mely szerint bel­ga egyenruhába öltözött francia kato­nák lőttek ki Sztrela típusú orosz raké­tát a Tanzániából Kigaliba tartó gépre. A katonák állítólag a helyi mosodában jutottak hozzá a belga egyenruhákhoz. Párizs tegnap azonnal cáfoltá a Le So­ir állítását. Genfből is megdöbbentő hír érke­zett: az. Egészségügyi Világszervezet (WHO) képviselői szerint eddig mint­egy 10 700 holttestet emeltek ki a Vik­tória-tóból. Ruandában hátra kötött kézzel dobálták be az embereket a ha­tár menti Kagera folyóba, amely a Vik­tória-tóba torkoll. A WHO becslései szerint ilyen módszerrel több mint 50 ezer embert öltek meg. Közben Ruandában a tovább folyta­tódó heves harcok megakadályozták az ENSZ tervezett akcióját, melynek ke­retében mintegy 300 polgári személyt kellett volna kimenekíteni Kigaliból. Franciaország tegnapra virradó éj­szaka erősítette meg a világszervezet­nek, hogy kész átvenni a ruandai kato­nai hadművelet parancsnokságát. A mészárlás leállítását célzó francia ja­vaslatot, amely további csapatok kikül­dését feltételezi, Butrosz Ghali ENSZ­főtitkár kedvezően fogadta. Mint mon­dotta, a francia indítványt alaposan át kell tanulmányozni, ám figyelembe kell venni azt is, hogy a Ruandai Haza­fias Front és a franciák ruandai jelenlé­tét elutasító egyes r államok esetleg nemtetszésüket nyilvánítják ki a terv­vel kapcsolatban. Franciaország ugyanakkor feltételként szabta, hogy a „kizárólag humanitárius" intervenció­ban legalább még egy európai ország­nak részt kell vennie. Alain Juppé kül­ügyminiszter Olaszországot, Spanyo­lországot, Belgiumot és további euró­pai országot szólított fel, nyújtsanak se­gítséget a ruandai vérengzések leállítá­sát célzó beavatkozáshoz. A Nyugat-európai Unió védelmi csoportja tegnap Brüsszelben ült össze, hogy a ruandai intervenció lehetőségé­ről tárgyaljon. A tanácskozás összehí­vását Olaszország kérte. Hosszú utat tesz meg a börtönben FroBl, mire a kiégettség állapotába jut. Mélységesen "megrázza őt az első találkozás a családjával, megérzi, hogy a nagyobbik gyereke fél tőle. Ez még a bűnbánat időszaka, amikor „szabad idejében" gyönyörű gyerek­meséket ír, azzal a szándékkal, hogy saját kislányait megvigasztalja. Nem sokkal később, amikor hírét veszi, hogy nincs meg a szétfűrészelt test valamennyi darabja, s talán a lö­vést sem lehet egyértelműen a halál okaként bizonyítani, akkor változtat álláspontján., 1992. július 1-jei vallo­másában már azt mondja a vizsgáló­bírónak, egyre inkább úgy tűnik neki, hogy amikor a Visegrádi utcai lakás­ban rápillantott az ágyon fekvő Kö­berlre, akkor az már halott volt. 1992. július 9-én öngyilkosságot kö­vet el a 37 esztendős Silvia K. Ügyét nem verik nagydobra, nem fér bele a Frodlról kialakított képbe. Fél évvel a 1 Visegrádi utcai vérengzés előtt Silvia az ORF-ben keresett magának munkát. A keresgélés során eljut Frodl irodájá­ba, a Lindengasséra. Pár napon belül már intim kapcsolatba kerülnek egy­mással, s'a viszony meglepően kitartó­nak bizonyul. Az asszony mindennap feltűnik Frodl oldalán. Akár Ausztriá­ban, akár külföldön forgat, mindenüvé elkíséri. Édesapja szerint Silvia K. ré­széről ez a szerelem rendkívül szen­vedélyes volt, istenként imádta a ren­dezőt. Amikor június 14-én értesült Frodl letartóztatásáról, a gyenge ideg­zetű nő éppen pszichiátriai kezelés alatt állt. A sokkot nem volt képes feldol­gozni, az eset után három héttel halálos adag tablettát vett magához. Búcsúle­velet is írt Frodlhoz, egy utolsó szerel­mi vallomást. A megrázó írás egy­szersmind végrendelkezés is: Silvia Összes vagyonát a férfira hagyja. A le­vél megtalálóját - ez történetesen a rendőrség - arra kéri, hogy haláláról haladéktalanul értesítse Helmut Frodlt. Július 14-én ismét módosul Frodl vallomása. Már arra is emlékszik, hogy a végzetes lövést megelőzően váratlanul megjelent egy munkaru­hás férfi a lakásban, aki magyarul be­szélgetett Pestivel. A kisszobába is bement, ott meglátta és a kezébe is vette a fegyvert. - De erre csak elmosódottan em­lékszem. 1993 februárjában már olyan em­bernek állítja be magát, aki irtózik az erőszaktól, a légynek sem tudna árta­ni. Összeáll fejében az a változat, amely szerint ő csak megalázni akar­' ta Köberlt, leleplezni, hogy nem kell a szépséges Biljánának. Illetve úgy akarta lebuktatni, hogy kokaint talál­janak nála. Aztán áprilisra megvan a végső változat: - Herr Köberlt én már élve nem láttam Magyarországon. A lövés nem származhat tőlem, annak elle­nére, hogy többször ezt vallottam. A lövést egy férfi adta le, aki a felesé­gemet és a gyerekeimet meg akarta ölni. A lövés leadásakor én nem is voltam jelen. Miközben Frodl vallomásában el­távolodik a tettől, ilymódon könnyít­ve lelki terhein, a valóságban egy újabb csapást kell elviselnie. 1993. április 29-én mindössze tíz percig tar­tó tárgyalást követően a hietzingi ke­rületi bíróság elválasztja Helmut Frodlt a feleségétől, Brigittától. A vá­lóper a legnagyobb titoktartás köze­pette zajlik. Az ártatlanul sokat szenvedett asszony egy félreeső, hát­só ajtón közelíti meg a bíróság épüle­tét, arcát kendővel fátyolozza. Frodlt egy fotóriporter lencsevégre kapta, amikor megbilincselve a válóperére kísérték. A fotó egy megtört tekin­tetű, megöregedett arcú „kamaszt" ábrázol. Az egykori televíziós sztár nem gördít akadályt felesége válási szándéka elé, belátja, hogy a gyere­kek nem viselhetik többé az ő nagyon rosszul csengő nevét. Brigitte elárul­ja, akkor határozta el magát a döntő lépésre, amikor a kislányait gyilkos­nak kezdték csúfolni az iskolában. A válást nem terhelik anyagi viták, Frodl önként lemond a vagyonmeg­osztásról. Már hónapokkal korábban nejére íratta a mintegy 10 millió schillinges hietzingi -villát. Nagyvo­nalúságból? Vagy lehet, hogy vagyon­elkobzástól tartott? Frodl szerelmeinek mérlege "teljes kudarc: felesége elválik tőle, utolsó szerelme öngyilkosságot követ el, az előző pedig nyomorékként tolókocsi­ban ül. Ráadásul édesanyját is rend­szeresen inzultálják. Gyerekek azzal szórakoznak, hogy meglesik az ott­hona közelében, és az arcába vágják: - Tessék vigyázni, nehogy a fia le­vágja a fejét! (Folytatjuk) A Fehér Ház ragaszkodik a szankciókhoz Moszkva szerint a KNDK-nak nincs is atombombája (TA SR-jelentés) Jimmy Carter volt amerikai elnök tegnap Phenjan­ban tájékoztatta Kim Ir Szen észak­koreai elnököt, hogy az Egyesült Ál­lamok már nem fogja szorgalmazni az országa elleni szankciók elrende­lését, mert a kommunista Korea ál­lamfője csütörtöki megbeszéléseik során beleegyezett: a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség két munka­társa továbbra is a KNDK-ban ma­radhat és folytathatja az ellenőrzést. A Fehér Ház szóvivője tegnap a késő esti órákban cáfolta, hogy az Egyesült Államok valóban lemon­dott volna a kommunista Korea elle­ni szankciók szorgalmazásáról az ENSZ-ben. „Az USA korábbi állás­pontja semmit sem változott", nyilat­kozta Dee Dee Myers a CNN-nek. Bill Clinton szintén a leghatározot­tabban cáfolta, hogy kormányzata le­tett volna a szankciók bevezetéséről. Clinton kijelentette, a Fehér Házban egyelőre pontosan nem tudják, hogy Carter mit is mondott Kim Ir Szen­nek, de hozzáfűzte, nincs változás a KNDK nukleáris programjával kap­csolatos amerikai álláspontban. Moszkvában tegnap Viktor Mihaj­lov atomenergetikai miniszter két­ségbe vonta, hogy a KNDK képes lenne atomfegyverek gyártására. Ötvenmillió áldozat Hruscsov ferdítése (TA SR-hír) A második világhábo­rúban összesen 49 millió szovjet pol­gár vesztette életét, s ez több mint kétszerese annak a számnak, amit a történészek eddigi adataikban meg­jelöltek. Ezt állítja Nagy-Britanniá­ban kiadott könyvében John Erick­son, akit a világ egyik legelismer­tebb szovjetológusnak tartanak. A Rudé právo tájékoztatása szerint Erickson könyvében a moszkvai le­véltárak adatait használta fel, ame­lyekhez a tudósok sokáig nem jutot­tak hozzá. A szerző szerint az áldozatok ed­digi hivatalos száma - 20 millió - jó­val alacsonyabb, mint az elhunytak valóságos száma. A Barbarossa-terv, ahogy a nácik nevezték a Szovjet­unió elleni inváziót, 49 millió áldo­zatot követelt a szovjetektől. Mint ismeretes, a hivatalos adato­kat főleg Nyikita Hruscsov terjesz­tette a hatvanas évek elején, mégpe­dig politikai okok miatt. A valóságos adatok napvilágra kerülésével ugyanis megkérdőjeleződött volna a vörös hadsereg stratégiája és sikerei a náci seregek elleni harcban - állít­ja Erickson Képviselők az EP-ben Egynegyedük no (TA SR-hír) Az 567 tagú új Európa Parlament képvi­selőinek egynegyede nő. A régi parlamentben viszont az 515 képviselő közül csak minden ötödik tartozott a gyengébb nemhez - közölték tegnap Brüsszelben az Európai Nő' Csoportjának tagjai. Az EP-be megválasztott nők száma Spa­nyolországban megkétsze­reződött, Írországban számuk a négyszeresére nőtt. Franciaor­szágban képviseletük 22 szäľ ,­lékről 31 százalékra nő.'.. Ugyanakkor Olaszországban é. Portugáliában számuk jelentős mértékben csökkent, 12,3 szá­zalékról 6,8 százalékra, illetve 12,5 százalékról 8 százalékra.

Next

/
Thumbnails
Contents