Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-17 / 140. szám, péntek

1994. JÚNIUS 17. ú/szo MOZAIK 5 A pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészkarán minden évben nagy a túljelentkezés. Az idén 3700-an jelentkeztek, a legtöbben az angol, illetve a filozófia-szociológiai szakokra. Ebben az évben • várhatóan 350-400friss diplomás kerül ki a bölcsészkarról Vajon hányan találnak közülük végzettségüknek és érdeklődésüknek megfelelő munkát? S hányan maradnak munka nélkül? Különösen a pedagógusok jövője lesz egyre bizonytalanabb. Az utóbbi években ugyanis mind többen hagyják el a tanári pályát. Bizonyára nem kis szerepet játszik ebben a pedagógusok anyagi és társadalmi megbecsülése, illetve annak hiánya is. De hová mennek a tanárdiplomások? Mi lesz azokkal, akik nem mennek tanítani? Egyáltalán, mit ér ma a bölcsészdiploma? Edít Nyolc éve szerzett tanári képesítést magyar-szlovák szakon, de a pedagógusi pályával azóta sem került közelebbi kapcsolatba. Lektorként, szerkesztőként dolgozik egy kulturális hetilapnál. - Hiába szerettem volna tanítani, nem volt szabad hely. Magyar-szlovák szakosokkal már akkor Dunát lehetett volna rekeszteni. Gyakorló tanárunk, emlékszem, azzal „bíztatott": „Majd ha engem elüt a villamos, idejöhettek a helyemre": Vidékre nem akartam menni, annyi erőm meg nem volt, hogy kiváljam, míg itt Pozsonyban lesz hely. Közben a szerkesztőségi munka is vonzott. így kerültem a Pravda kiadóvállalathoz lektornak, illetve előbb korrektornak, merthogy a szamárlétrát mindenkinek végig kell járni. Utólag már nem bánom, mert amit ott tanultam, annak azóta is hasznát veszem. - Nyolc év távlatából visszatekintve hogyan értékelné: szükséges volt ehhez a munkához a bölcsészkaron eltöltött öt év? - Mindenképpen jó, hogy elvégeztem az egyetemet, mert a' gimnáziumi érettségivel íiem sokra mentem volna. Más kérdés, hogy biztosan jobban boldogultam volna, ha sikerül a német szakra bejutnom, ahogy terveztem. Az öt év az egyetemen azért így sem volt haszontalan. Mégis csak adott valami mélyebb tudást, egy alapot, amire a továbbiakban építhettem. Más kérdés, hogy többet is adhatott volna az az öt év, ha okosabban lett volna megszervezne a tanmenet, ha nem lett volna annyi fölösleges plusztantárgy. .Éva Négy éve végzett a bölcsészkaron, jelenleg egy biliárdüzlet társtulajdonosa. - Népművelő szerettem volna lenni, de mivel nálunk akkoriban ilyen szak nem nyílt az egyetemen, arra jelentkeztem, amiről úgy gondoltam, hasonló képesítést ad. így szereztem meg a diplomámat a felnőttek továbbképzéséből. Ez egy tipikusan szocialista szak volt, ahol a személyzeti osztályok részére képeztek előadókat, ennek ellenére sok olyan tantárgyunk volt, ami kifejezetten érdekelt: mint a pedagógiatörténet, pszichológia, szociológia. Bár nem tudom, mihez kezdtem volna ezen a területen, ha nem jön közbe a rendszerváltás. 1990 után ennek a képesítésnek már nem volt jövője. Az egyetem elvégzése után a diákhálózatban kezdtem dolgozni, olyan munkát végezhettem, amit mindig is szerettein volna, kulturális rendezvények, művelődési táborok szervezése volt ä feladatom. Emberekkel kellett dolgoznom és ezt mindenek fölött élveztem. - S hasznát vette közben annak, amit az öt év alatt tanult? - Igen, ha ném is közvetlenül, de részben ötleteket és alapot adott a munkámhoz. A gyakorlati tudnivalókat, persze, már menet közben szereztem meg, de a mi szakunk egyébként sem volt „gyakorlati" szak a szó szoros értelmében. - Vállalkozóként is hasznát veszi az egyetemen tanultaknak? - Ami a munka szervezési oldalát illeti, igen. Ez a vállalkozás pillanatnyilag kell ahhoz, hogy legyen miből élnem, de ha kapnék egy jó ajánlatot olyan munkára, ami közel áll hozzám, nem sokáig haboznék, hogy elvállaljam-e vagy sem. - Mit hiányol, mi maradt ki az egyetemi képzésből, aminek most használ vehetné? ' - Hiányzott például az idegennyelvtanítás, amit most próbálok pótolni. Hasznos lett volná a kulturális menedzserképzés, legalábbis nekem. De a legnagyobb hiba az, hogy túl merev volt az egész rendszer. Talán ezen kellene változtatni, hogy az egyetemről kikerülők ne csak diplomások, hanem sokoldalúan képzett szakemberek is legyenek. Dóra Már a fellépésében is van valami tanáros. Ennek ellenére ő sem a katedrát választotta, hanem a rádiós munkát. - Az én pályám igen szerencsésen indult. Mint elhivatott jövendőbeli tanár jelentkeztem a bölcsészkarra, magyar-történelem szakra. Az öt év alatt sok mindent megtanultam, csak egyet Méry Gábor illusztrációs felvétele Bizával feltűnően kesztyűs kézzel bánnak az osztrák fővárosban is. Kórházban kezelik, ott is hallgatják ki, méghozzá egy honfitársa a jugoszláv konzulátusról, akivel tegező viszonyban van, talán rokoniban is. A kérdezés módja szelíd, de azért kitartó. A bírósági tárgyaláson felolvasott jegyzőkönyv szerint Novakov, finoman szólva, nem egyenesvonalúan adja elő az igazságot, hanem többféle változatban. Csak a következetes faggatás tisztázza úgy-ahogy a történteket. De még így is maradnak megválaszolatlan kérdések. Például: ha látta a Köberlnek adott pohár alján, hogy az ital után gyanús fehér por marad vissza, miért nem szólt neki. Novakov azt állítja - hívta fel a vallomásra a figyelmet a tárgyaláson a fővádlott ügyvédje -, hogy nem volt szüksége arra a 30 ezer schillingre, amit a rendező Budapestre csalásáért ajánlottak neki, és 'amit el is fogadott. Azért nem, mert Köberl házasságot ígért neki, amivel sokkal több pénzhez jutott volna. - De vajon ki hiszi el, hogy Köberl valóban házasságot forgatott a fejében, amikor a lányról szinte semmit sem tudott? Novakov súlyosan terhelő vallomást tett Frodl és Pesti ellen, miközben készségesen elfogadta a pénzüket. Talán neki is a vádlottak padján lenne a helye - vélte Frodl ügyvédje. De a lány nem került oda, elfogadtatott, hogy végsősoron ő is áldozat volt. Pedig egykori kedvese egyértelműen ellene vallott, azt állította, hogy a lány tökéletesen tisztában volt vele, mire készülnek. Amikor Novakov megkérdezte tőle, mire kell neki a pisztoly, Frodl nyíltan válaszolt: - Mi másra kellene? Lőni. Biza Novakov megúszta. Talán nagyon hasznosan segítette a nyomozást, talán a bécsi rencjőrszíveket is meglágyította. 11, fejezet Tárgyalásra várva A vizsgálati fogság másfél esztendeje alatt az osztrák közvéleményt rendszeresen tájékoztatták arról, hogy mit csinál a börtönben Helmut Frodl, hogyan éli át szabadságának elveszítését, köztiszteletben álló arcképének átfestését. Már-már morbid véletlen folytán, egy nappal a letartóztatása után jelenik meg a Skytec nevű filmes-videós szaklapban Frodl cikke arról, hogy üzletileg mennyire nem kifizetődő az osztrák filmbe pénzt fektetni. A szakmailag helytálló sorok most.po.5/ festa egészen sajátos megvilágítást kapnak, erősítik a Frodl hideg számító természetéről formálódó képet. A bulvársajtó tobzódik, romantikus színekkel, drámai részletekkel festi alá a tényeket. Az újságírók hamar kikutatják, honnan vehették Frodlék a Köberl elleni gyilkosság ötletét. Egy híres francia filmből, a „Csak a nap tudja, mi történt"-ből. A történetben Alain Delon kettős szerepet alakít, s a sztori arról szól, hogy egy egészen magasra jutott férfinak hirtelen pénzgondjai támadnak, s a pénz megszerzésére halálos csapdát állít a barátjának. A csapda nem más, mint egy gyönyörű, izgalmas asszony, aki a halálba vonzza az áldozatot. Egy nappal a bírósági tárgyalás megkezdése előtt interjú jelent meg Frodllal a legnagyobb, több mint kétmilliós példányszámú osztrák bulvárlapban, a Neue Kronen Zeitungban. Ebben Frodl arról beszél, hogy túl van a belső, lelki küzdelmen, immár nincsenek érzései. Nagyanyja jut eszébe, aki elmesélte, hogy amikor a háborúból hazatért, s a háza helyén egy kráter tátongott, kétségbeesett nevetés fogta el. - Én is így vagyok. De Simrnellel szólva: aihikor nevetek, akkor is sírnom kell. (Folytatjuk) [ Az UJ SZO írtai 45 éve Pár nappal ezelőtt felszálltam a 23as kocsira és véletlenül nem volt nálam több mint két korona. A legnagyobb zavarban voltam, keserű szavak, sőt kerek egész mondatok alakultak ki bennem. Arra gondoltam, ha a jegyellenőr nem könyörül meg rajtam, akkor elkésem a munkaidőt, de viszont legalább megmondom neki a véleményemet és kiöntöm mindazt a bűnömet, ami az ötven filléresek nyomán felgyülemlett bennem. Egyszóval veszekedőkedvem a csúcspontjára hágott. Sajnos, a veszekedés nem sikerült. A jegyszedő ugyanis abban a pillanatban, amikor meglátta a két koronát a kezemben, valami páratlan szimattal és intelligenciával megérezte helyzetem fonákságát, és vidám mosollyal segítségemre sietett. Azzal a megjegyzéssel nyújtotta át a jegyet, hogy nem baj, majd máskor kipótolom a hiányzó ötven fillért. Szívem mélyéig meg voltam rendülve. A villamosművek vezetőségének ezért minden hibáját megbocsájtottam, mert neveltjei között ilyen rendes jegyszedő is akadt, 30 éve A gyűlésen az egyik elvtárs szlovákul próbálkozott. A jelenlevők többsége azonban nem értette szavát. Erre aztán a másik járási küldött kért szót. Az ő magyar tudása sem futotta többre három-négy mondatnál És amit mondott, azt sem úgy mondta, ahogy gondolta. Most utólag már nehéz volna pontosan megismételni a szavait, a lényeg azonban az volt, hogy ez már eldöntött dolog, apellálásnak helye nincs. Lássák be, hogy Csatán nem lehet magyar nemzetiségű elnök. Az esetleges félreértés, vagy félremagyarázás elkerülése végett itt meg kell jegyeznem: a csataiaknak nem is a jelölt nemzetisége ellen volt kifogásuk. Csupán magáról az emberről, a jelöltről, akire leadják szavazatukat, szerettek volna valamit tudni és vele személyesen megismerkedni. A meglepő és furcsa válasz után a csataiakban is elbődült á borjú. Azt mondták: ha így áll a dolog, minek hívták őket. 20 éve Pontosan egy hét múlva lezárul a magyar labdarúgás egyik fejezte, új korszak kezdődik, és a Magyar Labdarúgók Szövetsége úgy határozott, hogy átszervezi a bajnokságot, csökkenti a nemzeti bajnokságban szereplő csapatok számát, hogy az erők, a játékosok, szakemberek jobb koncentrálásával a színvonal is emelkedjék. Az 1964. évi bajnoki kiírás óta tíz esztendő telt el, s most megszűnik az NB m osztály. Az NB l/B-nek újabban nagyon sok ellenzője volt - és joggal. Több, elsősorban budapesti, csapat kényelmes langyos víznek tekintette ezt az osztályt, ahol különösebb erőfeszítések nélkül is lehet lubickolni, s mivel az anyagi lehetőségek csaknem olyan jók voltak, mint az NB I-ben, nem volt különösebben érdemes harcolni sem a feljutásért. S éve Fennáll itt még a műszaki normák problémája is. A jelenlegi időszakban a fejlett országok műszaki normáit figyelmen kívül hagyó szemlélet egyúttal azt is jelenti, hogy elzárkózunk attól a lehetőségtől, hogy nemcsak a kivitel, hanem a termelési kooperáció lehetőségeit is megteremtsük. A műszaki normák ugyanis a jelenlegi gazdasági viszonyok közepette az egyes országok között úgy hatnak, mint a vámkorlát, mivelhogy teljesíthetik azt a feladatot, amelyet a szabadalomvédelmi intézkedések töltenek be, de az egyszerű diszkrimináció szerepét is betölthetik. Arról van szó, hogy a vám és egyéb kiviteli korlátok leküzdése sem jelentheti egyúttal a kivitel növelését, ha termékeink nem felelnek meg azoknak a normáknak, amelyeket a tervezett kiviteli piacok és térségek követelményeinek nem felelnek meg. Márpedig számunkra fontos a Nyugat-európai és az Északamerikai fejlett piac is. Képletesen szólva még egy szöget sem adunk el, s közben ezt nekünk senki nem fogja felróni. Egyszerűen azért, mert a nálunk gyártott szögek nem felelnek meg az ottani normáknak. nem: azt, hogy hogyan kell tanítani magyart és történelmet. Mikor öt év múltán a katedrára álltam elképzelésem sem volt, hogyan néz ki ez az egész a gyakorlatban. Az az egy év, amíg tanítottam, ebből a szempontból sokkal többet adott, mint az öt év az egyetemen, ahol a gyakorlati oktatás nagyon kevés volt. - Miért hagyta ott a katedrát? Nem találta meg a számításait? -Én nagyon szerettem tanítani, szerettem a gyerekeket, viszont az életem úgy alakult, hogy idekerültem Pozsonyba, ahol viszont magyar-történelem szakos tanárként nem tudtam elhelyezkedni. Közben adódott egy lehetőség, hogy máshol is megmutathatom, mire vagyok képes. így kerültem a rádióba. Szeretem ezt a munkát. - A rádiós munkához is adtak valamit az egyetemi évek ? - Végül is igen. Ugyanis éppen az alatt az öt év alatt kezdtem el érdeklődni a világ történései, a politika iránt. Ez az, amit jelenleg hasznosítani tudok. Persze, többet is adhatott volna, ha nagyobb lett volna a tanszabadság,, ha megválaszthattuk volna, mit é& miijei: óraszámban akarunk tanulni. Véleményem szerint ahhoz, hogy meg tudjon, újulni a bölcsészképzés, nyitottabbá kellene tenni az egyetemet, nagyobb szabadságot adni a diákoknak, bevezetni a karok, az egyetemek közötti átjárhatóságot. S. FORGON SZILVIA