Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-16 / 139. szám, csütörtök

8 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK •ÓJSZÖ' 1994. JÚNIUS 16. Dagobert bácsi: The End Véget , ért a móka. A német rendőrség néhány hete fülön csíp­te minden idők egyik legszelleme­sebb bűnözőjét, „Dagobert bá­csit", aki ötleteit a közismert rajz­filmfigurától kölcsönözve évek óta törte a borsot üldözőinek orra alá. A 44 éves zsarolót - akit hosszú idő óta mindenki csak a Walt Disney-soro­zat német változatából származó bece­nevén emlegetett - egy verőfényes pén­teki napon fülelték le a zsaruk, amint ki­lépett egy kelet-berlini telefonfülkéből. A rendőrségi jelentések szerint máris beismerte, hogy az elmúlt két év során összesen másfél millió márkát próbált meg kizsarolni az ország egyik legkiter­jedtebb kiskereskedelmi hálózatától, a Karstadttól. Öt bombát helyezett el az üzletlánc különböző egységeiben Né­metország-szerte, s a robbanások során két ember sérült meg. Természetesen mindenki kíváncsi rá, hogy tulajdonképpen ki is Dagobert. A berlini SFB rádióállomás szerint szak­máját tekintve címfestő, aki az utóbbi időben munkanélküliként éldegélt fele­ségével és hároméves kisfiával Délnyu­gat-Berlin Mariendorf nevű kerületé­ben. A Der Spiegel mindenesetre 1993­ban „Az év bűnözője" megtisztelői?) címmel jutalmazta a zsarolót, aki a rendőrséget folyamatosan az orránál fogva vezetve valóságos népi hőssé vált a közvélemény szemében. Az a gyanú azonban, hogy Dagobert maga is rendőrtiszt, nem igazolódott be. A tréfás kedvű bűnöző több mint har­minc különféle trükköt eszelt ki arra nézvést, hogyan gyűjtse be a pénzt, s öt­leteinek legtöbbjét a rajzfilmsorozat ins­pirálta. Egy ízben azt közölte a hatósá­gokkal, tegyék az összeget egy út menti, út szórására szolgáló homokot tároló kukába. A zsaruk órák hosszat várták Dagobert megjelenését, végül belenéz­tek a tartályba, s megrökönyödve kons­tatálták, hogy az éppen egy csatornanyí­lás fölött áll. Dagobert eltűnt Berlin csatornarend­szerében a zsákmánnyal, ám az a bankók helyett felszabdalt újságpapírköteg volt csak. Egy másik alkalommal azt követel­te, hogy rakják a pénzt egy házi készítésű vonatkocsiba, amely Berlin egy haszná­laton kívüli vasútállomásán várakozik majd. Amint a rendőrség elhelyezte a ko­csiban az összeget, Dagobert távirányí­tással beindította a szerelvényt, ám az rö­vid zakatolás után kisiklott és leállt. Egy újabbb, késő éjszakai kísérlet a zsaroló fülön csípésére úgy hiúsult meg, hogy a Dagobertet üldöző rendőr szaladtában kutyaürülékre lépett és elesett. A balsze­rencsés zsaru, akit a média a nevetség tár­gyává tett, most azzal vigasztalhatja ma­gát, hogy kollégái neki tartották fenn Da­gobert letartóztatásának dicsőségét. Na­pokig üldözött egy kocsit, amelynek sofőrje igencsak hasonlított a Dago­bertről rendelkezésre álló fantomképre. A letartóztatásra végül azután került sor, hogy a zsaroló egy utcai fülkéből feltár­csázott egy különleges telefonszámot, amit csak ő és a rendőrség ismert. A játék véget ért hát, ám a német köz­vélemény nem fogadta egyértelmű lel­kesedéssel ennek hírét. Dagobert ugyan­is sokak szemében népszerű volt: lehe­tett szurkolni neki, mint afféle rafinált mesehősnek. „Kar, hogy nincs tovább" - mondta egy berlini rádiókommentátor. „Az újságoknak legalább volt miről ír­niuk, az olvasóknak volt miről olvasniuk, a rendőröknek pedig nem ártott egy kis bosszankoáás." Szigorúbb jogszabályok - kevesebb tragédia? Fegyvertartás és fegyverviselés A bűnözés mértéke egyre fokozódik, és a katasztrófa-forgatókönyvek szerint további nagyarányú növekedés várható. Nem cso­da, hogy a lakosság egy része fél. Valaki attól retteg, hogy betörnek házába és ellop­ják egy emberöltő alatt összegyűjtött érté­keit. Más a drága autóját vagy jólmenő bu­tikját félti. A sikeres üzletember - pláne, ha nem egészen tisztességes módon szerezte vagyonát - attól tart, nem fogják-e megzsa­rolni. A vállalkozók közti kegyetlen konku­renciaharc farkastörvényeket szül. Aki bír­ja, marja. De nemcsak a gazdagok érzik magukat veszélyeztetve. A nyugdíjukból tengődő öregek sincsenek biztonságban. Nem egy idős néni fél ajtót nyitni, ha vala­ki csenget, mert nemrég hallotta, hogy ha­sonló körülmények közt élő ismerősét pár koronáért majdnem agyonverték. A polgárok egy része, hogy megóvja vagyonát, családját, fegyvert vásárol. Van, aki legálisan, de sokan kéz alatt, a feketepiacon. Az önvédelmi vagy biztonsági érdekeket szolgáló rengeteg fegyver ­pontos számukat senki sem ismeri - azonban nem hozta meg a várt eredményt, vagyis a bűnözés csökkenését. Ellenkezőleg. Még több a gyilkosság, a súlyos sebesült, a véletlen áldozatok száma. A fegyverekre és lőszerekre vonatkozó új jogszabá­lyok, jóval szigorúbbak mint az előzőek voltak. Ma már - szerencsére - nehezebb legális úton fegyver­hezjutni, mint a demokrácia első három esztende­jében. Ez, persze, sok potenciális fegyvertulajdo­nosnak nem tetszik, és személyes szabadságuk korlátozásának'tartják a törvénymódosítást. Ök azt szeretnék, ha e téren követnénk az amerikai alkot­mányos és demokratikus jogrend fegyverviseléssel kapcsolatos előírásait, melyek szerint a szabad ál­lampolgár szíve joga, hogy személye és vagyona megóvására coitot hordjon öve mögött. Nálunk ez, szerencsére, nem ilyen egyszerű, sőt, a lőfegyverekről és lőszerről szóló 246/1993 Tt. számú törvény alaposan megszigorította a ko­rábban igencsak benevolens előírásokat. Többek közt három évvel megemelte az alsó korhatárt, 18­ról 21 évre. A törvénymódosítással és a.fegyve­rekkel kapcsolatos néhány tudnivalóról Pavel Seliga rendőrtiszttel beszélgettünk. • Alezredes úr, gondolom, nem ártana megma­gyarázni, mi a különbség a fegyvertartási és a fegyverviselési engedély között. - A még nemrég érvényes törvény a legális fegyverek tulajdonosainak lehetővé tette, hogy azok pisztolyukat vagy másfajta fegyverüket bár­hova magukkal vigyék. Nos, a fegyvertartási en­gedély ezt kimondottan tiltja, és csak bizonyos meghatározott helyeken, például a lőtéren vagy az erdőben használhatják. A jobb érthetőség kedvéért egy példát említek. Valakit, történetesen egy va­dászt, a fegyvertartási engedélye feljogosítja, hogy azokon a helyeken használja puskáit, melyek be vannak jegyezve az engedélyébe, tehát a kije­lölt vadászterületeken. A lakása és az erdő közötti útszakaszon csak olyan állapotban szállíthatja va­dászfegyvereit, hogy azokkal ne lehessen lőni. A fegyverviselési engedély esetében nincsenek ilyen kikötések. Tulajdonosuk állandóan magánál hord­hatja a fegyvert, tehát nemcsak egy meghatározott területen van erre joga, hanem mindenhol. A leggyakrabban ügyészek és bírák élnek ezzel a le­hetőséggel, mivel az ő esetükben - tekintettel fog­lalkozásukra - sosem lehet kizárni, hogy valame­lyik, bűnöző esetleg bosszút akar állni rajtuk. • Az erkölcsi bizonyítvány, tehát a büntetlen előélet korábban is a fegyvervásárlás feltételei közt .szerepelt. Ám tudjuk, hogy rengeteg rovott múltú - lopásért, rablásért, súlyos testi sértésért, talán még gyilkosságért is - elítélt személy jutott engedélyhez. - Az ilyen melléfogásokat az új törvény teljes­séggel kizárja. Sőt, ha valakinek soha az életében nem volt dolga a bírósággal, és ésszerűen meg tudja indokolni kérelmét, az sem biztosíték arra, hogy azt meg is kapja. A rendőri szervek még az illető lakhelyén szolgáló és a kérelmezőt jól is­merő járőrtől is kérhetnek információkat. Ha meg­tudják, hogy nincs jó híre, hogy részeges, garázda, ez elég ok az elutasításra. Az igénylők a már emlí­tett kérvény megindoklásán túl egy alapos pszi­chológiai vizsgálaton is átesnek. Ezenkívül a po­tenciális fegyvertulajdonosoknak szakmai szinten is meg kell felelniük. A fegyver használatát nem­csak elméletileg, de gyakorlatilag is kell ismerni­ük, úgyszintén az ide vonatkozó jogi előírásokat és törvényeket, sőt, az elsősegélynyújtás alapjai­ból is letesztelik őket. • Tegyük föl, hogy valaki örököl egy értékes va­dászpuska-gyűjteményt. - Ez még senkit sem jogosít fel arra, hogy en­gedély nélkül birtokolhassa, esetleg használhassa örökségét. Előfordulhat, hogy egy büntetett előéletű fiatalember édesapja, aki szenvedélyes vadász volt, a fiára hagyja puskáit. Az örökösnek több lehetősége van. Mivel nem kaphat fegyver­tartási engedélyt, puskáit eladhatja, kölcsönadhat­ja, vagy bérbe adhatja, természetesen csak enge­déllyel rendelkező személyeknek: Míg eldönti, meiyik lehetőséget választja, a fegyvereket a rendőrségen kell letétbe helyeznie. 0iÉs ha apja emlékére való tekintettel nagyon rágaszkodik a fegyverekhez és meg akarja azokat tartani? - Erre is van mód. Mindössze az kell, hogy egy szakember beavatkozása következtében a fegyve­rek használhatatlanná váljanak. 0Az új jogszabály nem egy gyűjtőnek okoz fej­fájást, aki a régi fegyverekben leli kedvét. - A korábbi törvény az 1870-es évnél húzott ha­tárvonalat. Az addig gyártott fegyverek, illetve pontos utánzataik régiségnek számítottak, és bir­toklásuk nem volt engedélyhez kötve. Kivételt csak néhány hátul tölthető pisztoly jelentett. Az 1870-es év meghatározása nem bizonyult a legsze­rencsésebb megoldásnak, ugyanis rengeteg olyan fegyver volt és vari a gyűjtőknél, amelyeket ugyan 1870 előtt fejlesztettek ki, de még évek múlva is gyártottak és igencsak hatásosak voltak. Például az ismert Henry puskák, a vadnyugat és a westernek kedvenc fegyverei, valóságos gyorstüzelő puskák, melyek tárába 17 töltény fér. A hátul tölthető és ma is használt tölténnyel működő régi'fegyverek tartán sához szükséges engedély. Az elöl töltő „mordá­Iyok" esetében más a helyzet. Ha valaki nem biz­tos, melyik kategóriába tartozik gyűjteménye jobb ha rendőrségi szakértőhöz fordul.. Az új jogszabályok sem tökéletesek, ezért ter­mészetszerűleg" vannak ellenzői. Egyvalamit azonban nem lehet vitatni. A szigorúbb feltételek minden bizonnyal kiszűrik az olyan felelőtlen és könnyelmű egyéneket, akik a múltban virtusko­dásból, esetleg ittas állapotban lövöldöztek és nemegyszer tragédiát okoztak. A szekrényekben, íróasztalfiókokban tartott, olykor csőre töltött pisztolyok gyakran kerültek a gyerekek kezébe. A törvénymódosítás a fegyverek tárolását, elhelye­zését is előírja, szigorúbb feltételekhez köti. Csak tartsuk is be az előírásokat. A bolgár kapcsolat Nem sok idő kellett hozzá, hogy az euró­pai kábítószer-csempészek alkalmazkodja­nak az új helyzethez.. A vasfüggöny és a ber­linifal lebontása után újra virágzik a kábí­tószerüzlet a korábbi keleti blokkban. A Balkán-útvonalnak mára komoly vetélytár­sa akadt: a nyugat-európai kábítószer-nyo­mozóknak most egészen másfelé kell össz­pontosítaniuk figyelmüket. Az egykori NDK és Lengyelország hatá­rán már közvetlenül a fordulat utáni hóna­pokban 130 kábítószer-szállítmányt foglaltak ie. Az öt új német szövetségi tartományban a kábítószerpiac éves forgalmát ma a szakértők mintegy kétmilliárd márkára becsülik. A drogbáróknak Németország keleti része nemcsak potenciális piacként fontos, hanem tranzitországként is. Egy Lengyelországból származó jelentés szerint Berlin környékén egyre több narkotikumot gyártanak Nyugat-Európa számára. A jelek arra mutatnak, hogy a végterméket előbb Lengyelországba juttatják, majd a nyi­tott határokon át Nyugatra szállítják. Ez manapság nem ütközik komolyabb nehézségbe, mert az új csempészutak ellenőrzése a rendőrségnek és a vámőrségnek egyelőre megoldhatatlan feladatot jelent. Ausztriából valamivel könnyebben követhető a kábítószerpiac mostani alakulása. Budapesten és környékén az arabok eddig ismeretlen számban tele­pedtek le, és komoly heroinraktárakat tartanak a kezükben. Magyarországról a kábítószert Auszt­rián vagy Szlovákián keresztül szállítják Nyugatra. A hatóságok elsősorban a ha­tár közvetlen közelében vették fel a har­cot a csempészekkel. Az osztrákok sok cseh és szlovák illetőségű személyt tar­tóztattak le, akik több kilogramm hero­innal próbáltak átsétálni a határon. Mindez persze látszólag eltörpül a szintén átcsempész­ni kívánt 320 kilogramm hasis, közel egy má­zsa kokain és ópium mellett. Legújabban Bulgária jelenti a legnagyobb veszélyt Nyugat-Európa számára, mivel a forró árut többé nem kizárólag Görögorszá­gon vagy Törökországon, illetve Jugoszlávi­án keresztül - tehát a régi Balkán-útvonalon hanem egyre nagyobb mértékben Bulgári­án és Románián át juttatják el Magyaror­szágra, ahol aztán az utak szétválnak. Az egyik Ausztrián keresztül, a másik a Cseh és a Szlovák Köztársaságon át vezet végcéljá­hoz. Szállítóeszközként legtöbbször kettős fenekű tehergépkocsit használnak, de az is előfordul, hogy benzines kannákba vagy a kardántengelybe rejtik a csempészek a szál­lítmányt. (Zsaru Magazin) A KÁBÍTÁS TRÜKKJE ľr>čta>3f­-Ha tudtam volna, hogy itt is mindig ugyanaz a sorozat megy, dehogy sikkasztok! Franciaországban történt Komputerzseni volt az éjjeliőr! Erre azért nem számított a nizzai French Koweity Bank vezérigazgatója, amikor nyolc hónapja felvett egy új éjje­liőrt. Mármint arra, hogy új alkalmazottja komputerzseni. És mint a mesebeli farkas, akire bárányt bíztak, a saját számláját gyarapítja a rábízott vagyonnal. Igaz, az éjjeliőr most börtönben elmélkedhet azon, mit kezd a temérdek pénzzel. Amikor a Zaire-i Issoumo Essandia éjjeliőri állásra je­lentkezett, elhallgatta, hogy négy nyelven beszél folyé­konyan, egyetemi diplomát szerzett Párizsban politikai tudományokból, s jól eligazodik a számítógépek világá­ban is. Aztán éjszakákon át ült a Cote d'Azur-i bank kompute­re előtt, sorra megfejtegette a titkos kódokat, és milliókat utalt át saját számláira. Nyolc különböző számlát nyitott más bankokban, ezekre folyósította a pénzt. A bank vezetői csak hónapokkal később figyeltek fel a manipulációkra, amikor egy szaúd-arábiai ügyfelük pa­naszt emelt, mert számlájának egyenlege nem stimmelt. Olyan könyvelési tételek szerepeltek ugyanis a kontóján, amilyenekre sohasem adott megbízást. A következő tilta­kozó egy ciprusi üzletember volt. Még további tizennyolc ügyfél jelentett be hasonló panaszt. Ám a bank szakem­berei képtelenek voltak rájönni, mi is történt valójában. Az igazság kiderítésére végül a francia rendőrség kü­lönleges alakulatát kellett bevetni. A komputeres bűnü­gyekre specializálódott párizsi egység lefülelte az éjje­liőrt. Hogy a csapat milyen módszereket alkalmazott, az szigorú szolgálati titok. Csupán annyit tudni, hogy egy szép napon az éjjeliőr - tudtán kívül - nem a bank, hanem a rendőrség komputereivel „társalgott".... Ám nem ő volt az egyetlen, aki komputeres trükkökkel illetéktelenül „megcsapolta" különféle pénzintézetek számláit Franciaországban. A különleges osztag pillanat­nyilag is legalább egy tucat hasonló ügyben nyomoz (Europress) Az -' , te. OR! " * \ I!

Next

/
Thumbnails
Contents