Új Szó, 1994. június (47. évfolyam, 126-151. szám)

1994-06-16 / 139. szám, csütörtök

4 hazai köRkéP ÚJ SZÓ 1994. JÚNIUS 17. Néhány évtizeddel ezelőtt, a falu „szocializálásakor", illetve azt követően a Bodrogközben is szinte teljesen felszámolódott a tanyavilág. így ma szokatlan és „érdekes", ha valahol a falutól távol, a mező közepén megjelenik egy új tanya vagy ahogy ma mondják: farm. Mint például Bodrogszerdahely határában Helmeczi Jánosé. Az első fecske... - Ugy Judom, ilyen jellegű új magánbirtok még nincs más a környéken. A legközelebbi egy Tffketerebes melletti szlovák falu határában épült, szintén az elinúlt hónapokban - felelte kérdésemre a házigazda röviddel azt követően, hogy a farmőrző ebek csáholására észrevette érkezésemet, s kijött" elém az egyelőre csak képzeletbeli kapuba. - Amint látod, sok még a tennivaló ezen a portán. A kerítés elkészítését későbbre napolom, mert vannak annál fontosabb beruházási feladataim - folytatta, és közben - mintegy nyomatékot adva szavainak - kezével félkört leírva bemutatta „tanyáját". Utána lassan, ráérősen - hiszen hol szemerkélt, hol pedig zuhogott az eső, így a kinti munka nem sürgette őt - benéztünk minden épületbe. - Egyesek csodálkoztak azon, hogy szarvasmarhát is akarok tartani, méghozzá nem csak egyet vagy kettőt. Mi tagadás, magam is tudom, hogy ez az ágazat egy szempontból nyűg, mert rengeteg munkát igényel, és kevés belőle a közvetlen haszon, de tény az is, hogy a talajdúsításhoz szerves trágya is kell. Főleg az .kell, nem pedig műtrágya - magyarázta termelési filozófiáját a takarmánykészítőben. -A tőketerebesi tejüzem elvégezte a kellő szakvizsgálatokat, majd az eredmények alapján közölte) hogy rövidesen tőlem is rendszeresen vásárolni fogja a tejet. A húsz férőhelyes, gondosan, szakszerűen kialakított tehénistállóban csak három ló volt. A tehenek a szabadban, az istálló melletti karámban tanyáztak, fogyasztották a friss szálas takarmányt. - Kellenek ide a lovak is - simogatta meg Csillag homlokát. - Szénabegyűjte'Sre meg a többi helyi fuvar lebonyolítására lényegesen olcsóbbak, mint a traktor. Meg aztán szeretem a lovat. Nélküle nekem nem igazi farm a farm. Terepszemlét tartottunk a négy anyakocára és hatvan malacra méretezett másik ólban is. Amikor felvetettem, hogy bizonyára rengeteg munka lehet ennyi jószág körül, Helmeczi János nem sopánkodott. - Ha félnék a sok munkától, nem kezdek bele! - intézte el ezt a kérdést. - Nagyobb gond az áru elfogadható értékesítése - tért át arra a témára, amely őt az iméntinél jobban foglalkoztatja. Mint elmondta, kezdetben az eladott hízósertésekért csak két-három hónap elteltével kapta meg a pénzt, esetenként pedig még annyi idő után sem... - Mindmáig nem..., jelenleg egy magánhenteshez hordom. O azonnal fizet, és nekem ez a jó, mert ugye, a pénz mindig azonnal kell valamire. Ez a gyakorlat távlati szempontból is elfogadható lenne, csak közben a sertéshús felvásárlási ára ne nagyon csökkenjen 29 korona alá, ahogy például most előfordult, mert akkor a termelő ráfizet. Iparosból mezőgazdász A gépszínben egy kistraktor és egy utánfutó, egy talajlazító szerszám, egy lovas taliga..., míg az Avia tehergépkocsi az udvaron, a traktor pedig szintén a szabad ég alatt, a trágyatároló mellett áll. Ugyanott van egy öntözőberendezés is. - Azt az. állami gazdaságtól vagyonrészként kaptam - magyarázta az „eredetét". Tettünk egy gyors határszemlét a kukoricaföldön is, de mivel az eső nem akart szűnni, a látottak összegezésére behúzódtunk a még lakatlan, befejezés előtt álló ötszobás lakóház már ideiglenesen berendezett szobájába, az „irodába". Ott kérdeztem rá, hogy az előző este mikor és mivel tért nyugovóra. - Majdnem tizenegykor. És hogy mivel? Nos,, az foglalkoztatott, hogyan fogom betakarítani a lekaszált lucernát. - Tudtad, hogy reggelre elered az eső? - Nem azért. Kell, nagyon kell ide az eső is. Engem az foglalkoztatott, hogy mivel szedem össze, mivel forgatom meg a rendeket. A gépparkom ugyanis még nem teljes, nincs például rendsodróm, sem begyűjtő kocsim... - Hány órát dolgozol? - Fél öttől lefekvésig mindig akad tennivaló - válaszolta olyan természetesen, mint más, aki nyolcórás munkaidejéről beszél, - Tudom rólad, hogy iparista létedre a királyhelmeci lakásszövetkezet karbantartási részlegén dolgoztál, a kertészkedést csak hobbiként . űzted. Két évtized után miért módosítottál pályát?' - Mi tagadás, elégedett voltam a korábbi munkahelyemmel. Amikor egyre többet cikkeztek az újságok a magánszektor kialakításának, megerősítésének lehetőségeiről, egy alapos mérlegelés alapján úgy döntöttünk, hogy visszaigényeljük elődeink földjét. Ha ők megéltek belőle, mi is képesek leszünk rá... Bent a faluban viszont csak egy-két tehenet és néhány sertést tarthat az ember, nagyobb állományt már nem, ezért jobbnak láttuk, ha a falun kívül építünk egy hagyományos beosztású farmot. Ez a hely, ahol vagyunk, az ősi föld. Közel, néhány száz méterre van a faluszél. Nagyapámnak, majd apámnak hat hektárja volt annak idején^ Kérésünkre ehhez kimérték nekünk a többi földünket is, így most 25 hektáron gazdálkodunk. Termesztünk árpát, búzát, kukoricát, burgonyát, takarmányféléket is a jószágnak, meg egy kis területen dinnyét. Ha minden az eredeti terv szerint történik, ma már a lakóház is jobban nézne ki, biztosan kész lenne. Csak hát menet közben megváltozott egy és más. Az államtól erre a célra kapott 1,5 millió koronából végül is nem futotta mindenre, mert az építőanyag ára meg a szolgáltatások is megdrágultak. Az így keletkezett mintegy 30 százalékos különbözetet a saját zsebemből kell fedezni. Holott én a megtakarított pénzemen géLó nélkül nem farm a farm... Két év alatt egy korszerű farm épült a'Ritkás dűlőben • peket akartam vásárolni... Rövid szünetet tartott, majd folytatta. - Az előbb azt kérdezted, mivel, milyen gondolatokkal keltem ma reggel. Nos, a mindennapi teendőim mellett állandóan tervezek, számolok, kalkulálok. Mielőbb kellenének ide a hiányzó gépek, berendezések, ' mert egyelőre a földünket eddig használó helyi állami gazdaság a kárpótlás, illetve bennünket törvényesen illető vagyonrész fejében elvégzi a nehezebb, gépigényesebb műveleteket, meg ugye szarvasmarhát, sertést is adott, és a tartozást így fokozatosan letörleszti. Fizetett szolgáltatásként később is elvégezné a megrendelt munkát, de nekem ez a megoldás hosszú távon nem kifizetődő. Olcsóbb lenne, ha a saját gépemmel magam végezhetném el... Meg az is jó lenne, ha az állam a szükséges géppark kialakításában egy kicsit jobban segítené a kezdő magánvállalkozókat. Nem mondom, kapunk némi segítséget, de nagyobb is lehetne. Arról nem is beszélve, hogy az engem megillető cékei erdőrész még mindig nem az enyém. Pedig tűzifára szükségem van... Ha a család egyet akar Helmeczi Jánosáé ezúttal nem volt kint a Ritkás dűlőn álló farmon. Otthon, családi házuk kertjében, a fóliasátor alatti szép paprikaerdőben szorgoskodott. Kapálás közben beszélgettem vele, faggattam a párját ritkító vállalkozásukról. Ő sem ódzkodott attól, hogy a már korábban elkezdett fóliasátras zöldségtermesztéstől magasabb fokra lépjenek,'tehát állattenyésztésre és növénytermesztésre szakosodé farmgazdaságot létesítenek, és abból próbáljanak megélni. Évekkel ezelőtt, amikor a zöldségfelvásárló üzemben, majd a helyi Tesla üzemben dolgozott, általában arról álmodozott, hogy egy magánüzletet lenne jó nyitni Királyhelmecen. Aztán jött egy újabb terv, a fóliasátras zöldségtermesztés, majd a terv megvalósítása, Rengeteg kétkezi munkával. S. a kertből „mintagazdaság" lett. — A látvány szerint igen szeretsz kapálni. Az idén a kukorica is ígéretesen fejlődik »'. (A szerző f elvételei) bik lányom ugyan a kassai magyar gimnázium elvégzése után a zsolnai közlekedési főiskolán folytatja tanulmányait, a fiatalabbik pedig a szepsi mezőgazdasági technikumban tanul, de amikor itthon vannak, sokat segítenek. Könnyen lehet, hogy egyikük vagy másikuk, esetleg mindketten itthon kötnek majd ki. Ha így történne, örülnék neki. Lakásgond nem várható, hiszen a farmon is lakhat valaki közülünk, munka pedig szintén akad a gazdaságban. Lívia asszony szerint a családjukban kialakult egy „demokratikus munkamegosztás". A férje az állattenyésztésben és a termeléssel kapcsolatos szervezési feladatokban ismeri ki magát jobban, ő pedig a növényés zöldségtermesztésben, valamint a könyvelésben. No meg az övé a konyha is, az ottani teendőkkel együtt. A bodrogszerdahelyi Helmeczi házaspár nagy fába vágta a fejszéjét. Az indulás, persze, korántsem olyan sima, mint e sorok alapján tűnhet az olvasónak. De ismerem Helmecziéket. Nem szoktak panaszkodni. Néha a saját kárukon is tanulva, olykor másokkal együttműködve meg a szüleik tapasztalataira alapozva próbálnak megbirkózni a nehézségekkel. Bíznak önmagukban, a földben, őseik szakmájának folytonosságot garantáló erejében. Abban is, hogy ez a kis magánbirtok nemcsak a családjuknak biztosíthat megélhetést, hanem a náluk és velük együtt dolgozó Furik házaspár családjának is. GAZDAG JÓZSEF - Elkapálgatok, de hogy minden vágyam a kapálás lenne, azt nem mondhatnám, mert ez nem igaz. Itt hem negyedórás gyomlálás vár rám naponta, hanem állandó munka. Reggeltől estig. - Persze, megéri... . - Igen. Tisztességesen megélhet belőle bárki. A föld ugyanis nem csapja be az embert. Hozzánk'is hálás, és remélem, a gyermekeimhez is az, lesz. Megvallom, én évekkel ezelőtt azért jöttem az iparból haza, jobban mondva a kertbe, mert a szüleim példáját látva erősen, bíztam abban, hogy a ház körüli munkával több anyagi hasznot tudok előállítani a családnak, mint más munkahelyen. És így a két gyermekemmel is többet lehelek együtt, többet foglalkozhatom velük. - Sikerült ezt megvalósítani? - Úgy érzem, igen. Korábban is családcentrikusak voltunk, de a kert, ma jd a farm körüli teendők két fiúgyermekünk életfelfogását is ebbe az irányba „ terelték ". A nagyobA föld nem csapja be az embert Látogatóban egy bodrogközi magángazdánál ® ®