Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-20 / 116. szám, péntek

NAP BIBLIOTÉKA J Bereck József tizenkilenc elbeszélése Egy híján húsz írást tartalmaz Bereck József legújabb elbeszéléskötete, amely a Nap Kiadó gondozásában jelent meg. Ez a tizenkilenc írásos könyv már mennyiségben is nagyobb súlyt képvisel, mint az író eddig megjelent bármelyik - általában vékonyka - kötete, pedig csak mintegy a felét képezik régi elbeszélések, novellák. A legjobb és legrövidebb kifejezés talán a berecki próza legfrissebb eredményeinek Színe és visszája Kiállítási szenzáció a Vatikánban. A Vatikán és Izrael megbé- kélésének eredményeként első alkalommal lesznek láthatók Európában a híres Holt-tengeri te• keresek. A szenzációs vatikáni kiállítás az első kulturális gyümölcse annak, hogy Izrael és Vatikán tavaly december 30-án rendezte diplomáciai kapcsolatait. A felbecsülhetetlen értékű dokumentumok, legalábbis a szállítható állapotban lévők, jelenleg az Egyesült Államokban vannak vándorkiállításon, onnan érkéz-. nek a pápai államba. * itf # Műkincsek - bizonytalanságban. „Senkinek semmivel sem tartozunk" jelentette ki. Irina Antonova, a moszkvai Puskin Múzeum igazgatónője, a kulturális javak kölcsönös visszaszolgáltatásának kérdéseit vizsgáló magyar-orosz .vegyesbizottság társelnöke. Oroszországban egyre inkább az a nézet kap hangot, hogy az országban őrzött háborús szerzemény kárpótlás a háborúban elszenvedett rombolásért. Szidorov kulturális miniszter sajnálkozott amiatt, hogy a háborúban szerzett műkincseket több mint fél évszázadon keresztül elzárták a szakemberek és a széles közvélemény elől. „Rejtegettük azt, ami meglehet, jog szerint a miénk" - jelentette ki Szidorov, hangsúlyozva, hogy Oroszország kész minden esetben megvizsgálni, hogy törvényes avagy törvénytelen eszközökkel kerültek-e a műkincsek Oroszországba. Ugyanakkor kijelentette: a német kormány részéről is elvárják, hogy megtegyen minden tőle telhetőt az Oroszországból elhurcolt műkincsek hollétének felderítésére. -:í:- -:!:- -:í:A, főfelügyelő utolsó „sikolya". Megkerült Eduard Much „Sikoly" című világhírű festménye, amelyet a téli olimpia megnyitásának. napján loptak el egy oslói múzeumból. A Scotland Yard műkincsek és antik értékek szakértőinek álcázott embereit vetette be, és a rablók lépre mentek. Az akciót irányító 42 tagú osztály vezetője, John Butler főfelügyelő éppen nyugdíjba készült, a „Sikollyal" fejezte be pályafutását. * Funar ötlete. Kolozsvár román nevének megváltoztatására irányuló tervet jelentett be. Gheorghe Funar, a város hírhedt polgármestere. Mint ismeretes, Ceausescu idején egészítették ki KoloZsvár-Cluj nevét az ókori Napoca település nevével, így lett Cluj Napoca. Funar kijelentette: „Mivel idén lesz 1870 esztendeje annak, hogy először történt említés a Szamos parti városról, elindítja a régi dicsőség visszaszerzését. Azt is kifejtette, hogy hozzájárulásával alá kívánja húzni: a település visszaszerezze évezredes múltját és „a románok létezését ezen a tájon, mások előtt, akik lovon jöttek ezer évvel később és megpróbálkoznak a történelem meghamisításával". * * Saint-Exupéry Balassagyarmaton. A Kis herceg írója, a legendás pilóta halálának közelgő 50. évfordulója alkalmával érkezett Magyarországra az a vándorkiállítás, melyet a francia-magyar baráti társaság rendezett. A megnyitón Andrej Egon, az író volt katonatársa emlékezett szellemi mesterére. Idézett egy 1967ben készült felmérést, amelyet a francia hadsereg újoncai között végeztek.: Saint-Exupéryt a megkérdezettek a 7. helyre sorolták, Hugo, La Fontaine, Dumas, Moliere és Voltaire mögött. Az egyetemisták másodiknak jelölték - Camus után. (k-s) ffc/

SE

P

Ő' iiiiiMiimwHŽmmiii jellemzésére, amelynek tükre is ez az új - tipográfiailag is tetszetős, ÍZléses - kötet: a kiteljesedés. Ha úgy tetszik, kikerekedés. Bezárólag a nagy mágus, Fellini „halálba átbillenésének" és az író kórházi kezelésének (időt nyerésének) apró, plasztikus látleletével, csöppet sem erőltetett párhuzamba vonásával, s nyitólag Bereck harmadik kötetének, az Indulatos ébredésnek egyik írásával. A csallóközi mikrovilág az író szemléleti és kifejezésbeli gazdagodásán átszűrődve mégis ugyanaz, mint a Vihar előttben megismert és megkedvelt, feszültségekkel telített s a maga ellentéteivel terhes, mesteri helyzetábrázolásban testet öltő berecki világ. Amely, tegyük hozzá a már áltálunk is egykor megfogalmazott kívánságot: regényért kiált. Nem kiA modern ember lélekhangja Móricz Zsigmond Csibéje a Komáromi Jókai Színházban hangulatváltásait is érzékeltető finom játéktechnikája érzékeltetett egy holnapi jobb sorsában bízó ösztönéletén tudatosan felülkerekedő embert. Az ő Csibéjébe nemcsak a Skronka Tibor játszotta Gróf, hanem a néző is beleszeret. Ez a látszatra egyszerű történet elementárisán megragadja a nézőt, s benne nemcsak a móriczi realizmus, hanem a színésznő játékának lélektani precizitással megkomponált elemei is rezonálnak. Kazimir Károly , aki tanárként is vigyázta Stubendek Katalin színészi játékát; nagy precizitással foglalkozott a többi színésszel is. A Jókai Színház színpadán ritkán látható ennyire kiegyensúlyozott. csapat. Németh Ica és Dráfi Mátyás kettőse a Mama illetve a Papa szerepében az oly jól ismert olasz realista filmek világát idézték meg. Németh játékának dinamizmusa ellenére is volt mélysége és idődimenziója. Dráfi valamennyi jelenésekor ritmust és realista szikárságot vitt játékába. Skronka Tibor régen nyújtott • ennyire meggyőző teljesítményt, mint a Gróf szerepében.' Annak ellenére, hogy a Móricz alkotta alakok sajátosan öntörvényű emberekként értelmezhetőek, az erdélyi származásúként megjelenő Tordát alakító Ropog József a szerepet pontosan kidolgozva nyújtotta az est egyik legjobb alakítását. Ezzel az alakítással kapcsolatosan kell elmondani, hogy valamennyi színész ennél a társulatnál ritkán látható plaszticitással, s ezzel együtt mégis dinamikusan játszott. Pőthe István ismét bebizonyította, hogy számára nincs kis szerep vagy nagy szerep. Johann, az inas megformálása részéről több volt, mint amit Móricz ebben a figurában megírt. Ugyanilyen elnagyoltságokat tükröznek az író részéről a grófi ház alakjai, valamint a külvárosi Vak Macska kisvendéglő társadalmi környezetrajzát adó emberek típusai. A rendező és a színészek javára írandó, hogy mégis élettel teli, önmaguk emberi lényegét tudatosító alakokként jelentek meg előttünk, Boráros Imre ( Gróf) , Petrécs Anna ( Grófné), D. Németh István (Pincér), Szentpé. tery Ari (Vendéglősné), Lőrincz Margit (Langné) és Bugár Gáspár (Lakó). Színpadjainkon ritkán látható, hogy a drámaiság és a történet szövete fölött megjelenjenek olyan hatáselemek, amelyek igazából megfoghatatlanok, s leírhatatlanok, A Csibe dramaturgiai féloldalassága ellenére sem keletkezett bennem hiányérzet, mert a színészi játék aprólékos kidolgozottsága és az alakok közötti kapcsolatok tisztázottsága olyan lelki aurával vette körül a játék egészét, amelynek hol finom, hol meg minden elemében strukturált feszültsége is megszületett. Kazimir Károly és Takáts Ernőd közös munkájának a Színészi játék stílusegységének megteremtésén kívül ez a mindent körüllengő, mindenüvé beszivárgó, de legfőképp a nézőre ható keserédesség a másik erénye. Egyetlen pillanatig sem születik meg a kétely, hogy egy mai mindennapjainktól távol eső történetet lát. Ráadásul ennek a komáromi előadásnak megvan az a kiváló jellemzője, amit a Móricz-szírtművek színpadra állítói rendszerint elfelejtenek: nem a cselekmény korhűségét interpretálja, hanem a cselekvők lelkiségét. Márpedig tudvalévő, hogy bár többször és több irányban is megváltozott a társadalmi berendezkedés, az emberek - s a Csibében feltűnő típusok semmiképpen - nem változtak lelki predesztináltságukban. Nemcsak a Szinte Gábor m.v. ter. vezte díszletek világában, s a Fábik Erzsébet tervezte ruhákba öltözve éreznek, gondolkodnak és cselekszenek ugyanúgy, mint a mai kisvárosi és külvárosi kiskocsmák alakjai. Sorsukkal, helyzetükkel megbékélve, vagy abból szüntelenül kitörési lehetőséget keresve, álmaikat az akaratukon kívül / rájuk kényszerített lehetőségekkel.szemben is kő- : vetve ma sem mások ezek az emberek. Áz már más jellegű, elsősorban magánemberi nyitottság kérdése, mennyire képes és hajlandó mindazzal szembe nézni, amit mindannyiunkról elmond ez a komáromi előadás. DUSZA ISTVÁN sebbítve természetesen A balkonember vagy a Végső "visszaszámlálás című elbeszélések kvalitásait, melyek a műfaj nyújtotta lehetőségek berecki határait feszegetik. Mert így - egy kötetben - olvasva a szerző legjobb elbeszéléseit (melyekből kiemelést érdemel a Pásztorórák vagy a föntebb említett A balkonember), óhatatlanul kiszakad az olvasóból egy pimasz sóhaj: de jó regény lenne... Stubendek Katalin (Csibe) és Ropog József (Torda) az, előadás egyik tragikomikus jelenetében. (Szűcs Jenő felvétele) Túl - vagy innen - az óhajon, érjük be ezzel a válogatással, a Végső visszaszámlálás című elbeszélésgyűjteménnyel, amely , Bereck József írásművésy.etének (a recenzensek divatos szavával élve) jelentős állomása. Tegyük hozzá: remélhetőleg szaporodnak az állomások. . (k-y) alitása. A budapesti vendégművész és a társául szegődött Takáts Emőd rendezői megközelítése mindenekelőtt a címszerepet játszó Stubendek Katalin számára jelentett nagyszerű színészi feladatot. Csibe ebben a rendezésben - és nem kis mértékben a móriczi teremtőerő nyomán - a mai mindennapokban is létező sorsot, jellemet és embertípust képvisel. Mindezt oly természetességgel játssza el a szeretretméltóan tehetséges színinövendék, hogy a történet boldogabb szakaszaiban ugyanúgy remegve figyeljük Csibe sorsát, minta végkifejlet megrendítő lélektani pillanataiban. Stubendek Katalinnak varázsa van a színpadon. Az ő Csibéje nemcsak cserfes szájú, a-külvárosi életet pontosan leképező argót beszélő lány, hanem a lét értelmét ösztönösen kereső, az önsorsrontástól határozott erkölcsiséggel eltávolodó ember. Talán a Sárarany Turi Danija az oldalági rokon-elődje, aki - Czine Mihály plasztikusan szép metaforájával jellemezve - az élet alakítására esküszik fel. Ők azok, kik ma. is megküzdenek álmaikért a: valóság ellenében. Teszik ezt úgy, ahogy a Móricz-bősök általában: feltörekvő parasztpolgárként, külvárosi árvaleányként, debreceni diákként. Meg akkor, is, ha Csibéhez hasonlóan a jobb sorsért cserébe a tisztességet kérik tőlük. Stubendek árnyalatokban gazdag játéka, a figura Századunk legnagyobb magyar prózaírójának drámái közül a legismertebbeket fennállása óta többször is bemutatta komáromi színházunk. A Sári bíró, a Légy jó mindhalálig, a Nem élhetek muzsikaszó .nélkül, a Rokonok, a Kismadár és az Űri muri sikerdarabjai voltak a repertoárnak. Annak ellenére, hogy a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó, az irodalomtörténeti korszakot is jelölő folyóirat szerkesztőjeként és nagyformátumú . prózaíťóként a parasztságot az európai polgárság között láttató zseni műveiről volt szó, a kommunista rendszer ideológusai ebben a színházban is belemagyarázták saját osztályszempontjaikat valamennyi drámájába. - Miért éppen Móricz Zsigmonddal ne tették volna meg, mit régi és új klaszikusokkal kivétel nélkül megtettek? Elgondolkodtató tény, hogy manapság, amikor hordószónokok ismét a nemzet és a nép nevében ágálva ígérnek szebb jövőt, a magukat entellektüeleknek tekintő magyarok elfeledkeznek Adyról és Móriczról: kik már a század első harmadában életművük teljességében feltárták és megválaszolták a manapság bennünket is foglalkoztató sorskérdéseket. Ha ebből a nézőpontból vizsgáljuk Móricz egyik, legritkábban játszott színművének komáromi bemutatóját, szembetűnő a. Kazimir Károly m. v. rendezéséből kitetsző értelmezés aktu-