Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-10 / 107. szám, kedd

1994. MÁJUS 1051. ÚJ SZÓ' sporT KÚTFO í Rácz Olivér: Babonák könyve „Óva intem az olvasót: ebben a regényben nem történik semmi. Legalábbis semmi olyan, ami bármelyikünkkel ne történt vagy ne történhetett volna meg. De talán éppen ezért mégsem lesz érdektelen olvasmány: lapjain felismerhetjük azt, akinek a kedvéért íródott - önmagunkat." írja a szerző a könyv mottójaként. íme, újra egy Rácz Olivér-regény! Hajói sejtjük, első a fordulat óta, mert a Vasszegekkel veretel című, oly sok vihart, támadást kiváltott regény, noha 89 novembere után jelent meg, íródni mindenképpen a „gyöngéd" előtt íródott, tehát még a „régi". Rácz Olivér produkciójához tartozik, noha feltétlenül elismerendő erénye, hogy a még hatvannyolcban írott, de megjelenni akkor már nem tudott részleteket „belekomponálta" e nyilván jóval később, legalábbis egyes részeiben később keletkezett könyvébe. Mindez nem akadályozhatta meg a szerző kemény rendreutasítását s a lecke máig föl van adva a (cseh)szlovákiai magyar irodalomnak, kritikának, irodalomtörténetnek egyaránt, hogy ti. mit kezdjünk a szerzővel, Rácz Olivérrel? Egyebek között már csak azért is, mert mint köztudott, a Szlovák Irodalmi Alap legutóbbi pályázatán két műve is díjat nyert. Tehát; jó, netán jelentős (kiváló stb.) író-e Rácz Olivér, annak ellenére, hogy a normalizáció éveinek egyik főideológusa volt, legalábbis magyar viszonylatban? Avagy, ami méginkább bonyolítja a helyzetet: szocialista (marxista stb.) íróként könyvelendő el Rácz, minthogy a normalizáció egyik ideológusa voll, avagy egyáltalán nem is szocialista (marxista stb.) szerző, hanem polgári csenevész, ahogy a hatvanas években, még mielőtt pálfordulata megtörtént volna, el volt terjedve? S egyáltalán: túl a politikai-ideológiai szekértáborokon, minőségi-esztétikai szempontból milyen fajsúlyú szerző hát Rácz Olivér? „Nemzedékek és életek sorjáznak el előttünk, gondjaikkal és bajaikkal, küzdelmeikkel és bánataikkal, örömeikkel és apró boldogságaikkal. Sőt, olykor hol együgyű, hol sorsdöntőén komolyra fordult babonáikkal is. Mert ne felejtsük el: minden babona hit volt valaha ". Milyen fajsúlyú szerző hát Rácz Olivér, életművéből, ha egyáltalán, mi lesz a romlandó, mi lesz a maradandó? Akik még emlékszünk kései indulására, az 1958-ban megjelent Kassai dalok című verseskönyvére, kétféle reakcióra emlékezünk: az egyik a fellétlen, főleg tömegsiker, a másik: a fanyalgás. Nyugat-nosztalgia, Babits, Kosztolányi-reminiszcenciák. Ma, évtizedek, esztétikák, ideológiák bukása után ideje lenne helyére tenni a költő Rácz Olivért is, s kipuhatolni, hol a helye a kortársai, az ún. harmadik Nyugat-nemzedék (Weöres, Kálnoky, Jékely, Határ Győző) palettáján? Egy újabb kérdés az epikus Rácz kérdése. Ha lehet, alig öt évvel a Kassai dalok után, 1963-ban újabb siker: a Megtudtam., hogy élsz.. Hatvanhárom voll az új felvidéki magyar próza nagy éve: Duba első elbeszélései (Csillagtalan égen struccmadár), Dobos László első regénye (Messze voltak a csillagok) és Rácz Olivér. Dobos és Duba azóta sokszorosan túlszárnyalta 63-as sikerét, Rácz Olivérnek máig ez a legjobb regénye. Igaz, annak idején is ez voll a három közül a legkiérleltebb, főleg az első kél harmada. Ha elhagyja a harmadik harmadát, máig érvényes, jelentős mű a Megtudtam, hogy élsz. Ahogyan az jó tíz évvel későbbi „folytatása", az Álom Tivadar hadparancsa című elbeszélésciklus is. S hogy mi a helyzet a többi Ráczkötettel? Ami a többi kortárs-írások zömével: belepi a feledés pora. Rácz sokat termelt, főleg a normalizáció második évtizedében, s ezek bizony korántsem öregbítették írói hírnevét, éppen ellenkezőleg: ha valaki, éppen maga volt sírásója korábbi jó hírnevének. Mindezek után pedig következett a nagy fordulat (Rácz esetében talán nem időszerűtlen „újabb nagy fordulatról" beszélni), s itt állunk, kezünkben a Babonák könyvével, s próbáljuk megválaszolni a föltett kérdést: milyen fajsúlyú, milyen rangú írója hát Rácz Olivér a (cseh)szlovákiai, s az egyetemes magyar irodalomnak? A Babonák könyve tulajdonképpen négy könyvből áll: A megismerés könyvéből, A felismerés könyvéből, egy Közjátékból és Az önismeret könyvéből. S mindegyik további egy, három, kettő, illetve hét fejezetből. Néhány jellegzetes fejezetcím: Iskolaéveim egyéni és kollektív, de mindenesetre magánhasználatra kisajátított babonái - Torzult keresztek és lángszórók babonái - Leegyszerűsített nemzetiségek - Babonák, amelyek törvényerőre emelkedtek Egy babona kórbonctana - Vízválasztó. De lehet aranymetszésnek is nevezni - Fájdalmas közjáték. Tibor belepillant a felnőttek dolgaiba - Az utolsó babona. Vagy talán üzenet. Ez az utolsó babona, üzenet, fejezet pedig így hangzik: „Tibor apja az 55 éves találkozó után 3 esztendővel meghalt... Sokan búcsúztatták. Barátai és egy csomó ájtatos képet vágó ellensége. Amikor koporsóját a sírgödörbe bocsátották, egy percnyi csönd támadt, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott. És ekkor Hernádi Tibor úgy hallotta, mintha a háta mögül egy mély, ismerős hang a fülébe dörmögné: Hát volt az ilyennek jó esze? Megdöbbenve fordult hátra, de nem állt mögötte senki. Csak a göröngyök koppantak a koporsó födelén. S ekkor a hang újra megszólalt: - Hát akkor most már ki váltja meg ezt a rohadt világot? Tibor ekkor már nem fordult hátra, tudta, hogy ezentúl nem áll mögötte senki. A Hang megbékélten hozzátette: - Talán majd az unokák... Vagy a dédunokák ?" S hogy milyen rangú író hát Rácz Olivér? Engedtessék meg a recenzensnek, hogy a kérdést továbbítsa irodalomtörténetünknek. Mi meg búcsúzzunk a könyvtől két mottójával: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek Országa ". „És boldogtalanok azok, akik felett a Mennyek Országa helyett itt, a Földön uralkodnak ". CSELÉNYILÁSZLÓ „Megtalálta zsák a foltját" A füleki Csemadok 45 éve Az évtizedek nem reális mutatók, a történelmi előzmények miatt mégis használnunk kell valamilyen időbesorolást. Mert ugye az tagadhatatlan, hogy a Csemadok működésének négy és fél évtizede ma már történelem. Az alábbiakban a sok közül egyetlen alapszervezet negyvenöt évéről esik szó. A Csemadok 1949. március 5-i létrejöttét követően vidéken is sorra alakultak a helyi szervezetek. Füleken Teleki Ferenc, Takács János, Solymosi István, Czakó Gyula, Berendi Valéria, Kómár Tibor és mások közreműködésével az. elsők között hívták életre a kulturális szervezetet. Az alapítók közül ma már csak Berendi Valéria és Kómár Tibor van az élők sorában. Az utóbbival beszélgetünk az elmúlt negyvenöt év történéseiről. lelőskénl kezdtem, majd titkár lettem, 1969-ben elnökké választottak. Tizenegy évig voltam ebben a tisztségben. Nálunk mindig nagy hagyományai voltak az. éneklésnek és a színjátszásnak. Énekkarunk a korábbi Dalkörből alakult és fejlődött fel ötvenöl tagú kórussá. Hamarosan országos hírnévre tett szert, többször nagy sikerrel szerepelt a galántai Kodály Napokon és másutt. A színpedig egy-egy darabot többször előadtunk Füleken. Azoknak a munkásoknak, akik délutánra jártak a gyárba, délelőtt szerepeltünk. Az ötvenes években volt egy nagyon jő táncegyüttesünk, a Palóc. Úgy kezdődött, hogy ezekben az években nagyon színvonalas iskolai lánéegyüttesek működtek a környéken, ezért szüléiéit az ötlet, hogy magasabb szintre kellene emelni a tánccsoportok munkáját, s ezeket fokozatosan népi együttesekké kellene alakítani. A vezetőség tagjai közül Reimann Károly tilkár és Takács János koreográfus főleg a püspöki és a sávolyi tánccsoportból akarták megalakítani az Ipoly menti népi táncegyüttest, dc ez anyagi akadályokba ütközött. Végül a helyi tánccsoportból alakult meg az országos viszonylatban is élvonalbelinek számító Palóc, amely a hatvanas években sajnos feloszlott. (Azután alakították meg Fülekpüspökiben ilyen név alatt a tánccsoportot.) Hetvenegyben kísérletet tettünk Barkó néven újjáéleszteni az együttest. Össze is állt a csoport, sikeres fellépései voltak Zselizen, Gombaszögön, dc sajnos utánpótlás nélkül maradt, és nem tudón lépést tartani az elvárásokkal. Kómár Tibor, az egykori Csemadok-elnök - Valóban túlzás nélkül állíthatjuk, hogy itt Füleken az elsők között alakítottuk meg a Csemadok alapszervezetét - magyarázza Kómár Tibor -, a központtól kapott első igazolványomban a 149-es sorszám szerepelt, tehát az. országban én voltam a Csemadok 149. tagja. Nemcsak alapítója, hanem kezdettől fogva aktív munkása is voltam a városi szervezetnek; kultúrfe... és a jelenlegi: Farkas László (A szerző felvételei) játszókörünknek időnként száznál is több tagja volt. Operetteket, zenés játékokat játszottunk. A legemlékezetesebbek között említhetném a Dankó Pistát, a Gül Babát, a Csókos asszonyt, a Luxemburg grólját, de műsorra tűztünk olyan darabokat is, mint az Amerika hangja, Fehér kór, Üzenet az élőknek. Szabadság, szerelem, stb. Mindig teltház előtt játszottunk, A Csemadok városi szervezete márciusban szerette volna megünnepelni alakulásának negyvenötödik évfordulóját, de ekkor került sor a Zsákszínház premierjére, különböző kulturális rendezvényre, ezért az ünneplés elmaradt, pontosabban az időpontja módosult. - Ügy gondoltuk - veszi át a szót Farkas László, a Csemadok városi szervezetének jelenlegi elnöke -, hogy május 15-én tartjuk meg az ünnepséget és ebből az alkalomból egy keresztmetszetet nyújtunk Fülek mai kulturális életéből. Felléptetjük valamennyi csoportunkat, tehát szerepel a férfi- és a női kórusunk, a Zsákszínház és a Zsibongó. Ezen kívül bemutatkoznak a helyi óvodások, valamint vendégszerepel a losonci Kármán Színkör két tagja és Dinnyés József Budapestről. Az ünnepség keretében belül szeretnénk az alapszervezetünk tiszteletbeli tagjává választani magyarországi segítőinket, Pál József képviselőt, Fehér Miklós karnagyot, a férfi kórusunk dirigensét, és Pálmány Béla budapesti történészt. Fehér Miklósnak köszönhetően a férfi kórusunk ebben az évben külföldi turnéra készül, ellátogat Erdélybe és Finnországba. Ez a kórusunk nagyon sikeres, talán ezért is jelentkezik egyre több fiatal közénk. Sajnos nem mondható el ugyanez a női kórusunkról, ebben nem látni egyelőre új arcokat, de akármilyen nehéz, helyzetben is vannak, állandóan próbálnak, éppen ezért reménykedem abban, hogy az ő sikerük sem várat soká magára. A füleki színjátszásról előttem sok jót elmondtak már, nem akarom ismételni a szavakat, csak azt mondom el, amire én visszaemlékszem. Gyerekként én is szerettem színházba járni, de a színjátszás a hetvenes években megszűnt Füleken. Akkor került a városba Mázik István, aki először kisszínpadot hozott létre, majd ebből alakult meg a mai Zsákszínház. Füleken a Zsákszínház háza táján - nagyon találóan - úgy mondják Mázik Istvánról, hogy megtalálta zsák a foltját. A társulat ma már különböző korosztályú amatőr színjátszókat - beleértve alapiskolából éppen kikerült fiatalokat is - tömörít. A Zsibongó mellett összejött a helyi gimnáziumban és a magyar óvodában is egy színjátszó csoport. Lesz tehát utánpótlása a Zsákszínháznak, s akik az utánpótlással foglalkoznak: az alapiskolában és a gimnáziumban Szvorák Zsuzsa és Kerekes Éva, az óvodában pedig Kerekes Blanka F. O. MADÁCH BIBLIOTÉKA Helyükre került adalékok „Számos érv szólt amellett, hogy ne kínáljam föl ezt a sokat próbált kéziratot a szerkesztőnek, de ismételten visszatértem hozzá, s egyre inkább éreztem, hogy térségünk és korunk mélyebb ismeretéhez mégis kínálhat némi adalékot. Arra is gondoltam, hogy amikor említett könyvem útját eltorlaszolták, ' majd évekkel később csak részben nyitották meg előtte, az irodalom jogain sérelem esett, alkalmat kell hát adnom a kiadónak, hogy ezt a csorbát kiköszörülje, s legalább egy ilyen icipici módon és ponton kerekebbé váljék sokat próbált, tépett világunk. Rendezetten visszavonuló hadak is megnyerhetnek egy-két kisebb csetepatét." - írja a szerző, Koncsol László Törmelék című kötetének bevezetőjében. Az említett könyv a Nemzedékem útjain (Madách, 1988) című esszékötet volt, amelyet a cenzúra jócskán megnyirbált, közfelháborodására az irodalmi közéletnek. Történt mindez nem sokkal a rendszerváltás előtt, amikor Koncsol László már kivonult az irodalomkritika-írásból, s azóta is helytörténészként végez pótolhatatlan és alapos munkát. Igaz, mást is, mert időközben több műfajban publikált, s kötetei közt találhatunk verstani olvasókönyvet, verskötetet, vagy például egy párját ritkító Weöres-válogatást, amely új szemléletével vonta magára a figyelmet. A könyvek olykor különös sorsára mi sem jellemzőbb, hogy a Törmelékek kéziratához a szerző 1989. június l-jén írt előszót (ebből a fenti idézet), majd 1990. augusztus 8. keltezéssel találunk még egy utóiratot, míg maga a könyv 1992-es keltezéssel látott napvilágot a Madách Könyvkiadónál. Végül is csak megjelentek az inkriminált, a pártállami cenzor által „kiherélt" szövegrészek, s a figyelmes olvasó nem győzhet csodálkozni azon, miféle görcsök és traumák mozgatták a pártállami könyvkiadási, miféle fortélyos félelem igazgatta a kommunista hatalmat. Hiszen ezek a szövegek, ha lehet így mondani, nem „veszélyesek" „csupán" mély humanizmusuk, valóságfeltáró igényességük, szakmai alaposságuk rémíthette az akkori kiadót, amely, ha késve is, kiköszörülte a csorbát. (k-y)