Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-05 / 103. szám, csütörtök

Az UJ SZO írta | 45 éve Gután persze nagy szenzációt jelerilett a hivatalos értesítés megérkezése a tagosítás kezdetéről. A gazdák legtöbbje csak legyintett rá, hogy ez az akció is majd úgy végződik, ahogy ezt régebben a tagosítással a nép megszokta. De nemsokára megérkeztek a kormány, kiküldött mérnökei műszerekkel, szerszámokkal és sok egyéb, a gazda; számára ismeretlen eszközzel. Többek között talajfúró gépeket hoztak magukkal, melyekkel a talaj vizsgálatát elkezdték. A hitetlenebbek erre is azt mondták, hogy nincs annak semmi köze a tagosításhoz. „Biztosan petróleumot jöttek fúrni!" Rövidesen aztán mégis meggyőződtek afelől, mikor a tagosítók megérkeztek, hogy a dolog komoly formát kezd ölteni. Ma már tényleg nemcsak ábránd, hanem valóság lett a gútai tagosítás. A népi demokrácia eltökélt szándéka a kisparaszt szociális helyzetének emelése és hathatós segélynyújtás révén termelési lehetőségeinek ésszerű megkönnyítése. 30 éve A bemutatón anyag rendkívül sokrétű, a szovjet élet mindennapjait kutató szemmel, ötletes meglátással tolmácsolja. Célja, hogy lássuk, megismerjük, értékeljük és szeressük ezt az új valóságot. Életünk minden területéről, minden apró és hatalmas megnyilvánulásából rakódik össze a nagyszabású mozaik, amely az egész nép dinamikus tevékenységét, értelmi és érzelmi fejlődését tolmácsolja. „A hajnal a Vörös téren", az első kép, amely szemünket megragadja. Konkrét valóság, s egyben gyönyörű jelkép. A megváltozott szocialista valóságot jelzi egy nyáját legeltető ősöreg szakállas ázsiai pásztor, aki a tranzisztoros rádió szavait lesve hallgatja a legújabb híreket. A technika bámulatos eredményeiről adnak hírt a kohók, az erőművek és a gyárkémények. Az ország páratlanul monumentális természeti szépségeiről, a hatodik világrész, a sarkvidék panorámájában lüktető új életről is tudomást szerezhetünk. Felvonulnak előttünk a szovjet nép lelkes fiai, a mindennapok valódi hősei: az űrrepülők és csillagászok, az orvosok és fizikusok és az utolsó villamossal hazatérő fáradt gyári munkások. 20 éve A vállalat fiataljai nemcsak a SZISZ-munkában „fogták meg a dolog végét", hanem a szakmában is megálltak helyüket. Kezdeményezőkészségükkel, munkateljesítményeikkel bebizonyították, hogy dolgozni is tudnak. Erre jobb példát nem is említhetnénk, mint azt, hogy a SZISZ-tagok 72 százaléka bekapcsolódik a szocialista munkaversenybe. Míg 1970-ben összesen csak két ifjúsági munkabrigád működött az üzemben, ma már tizenöt ifjúsági kollektíva versenyez a megtisztelő cím elnyeréséért, kettő pedig már büszkén magáénak is mondhatja azl. Ma már a SZISZ-alapszervezetek képviselői is részt vesznek a cégvezetői megbeszéléseken. Az „Ifjúsági fényszóró" mozgalom keretében felmerülő problémáikat, észrevételeiket, javaslataikat pedig a vezető gazdasági dolgozókkal tárgyalják meg a šaľai (vágsellyei) Duslo nemzeti vállalatban. 5 éve „Számomra lehangoló volt, s a főiskolán tanultaknak homlokegyenest ellentmondott az, hogy milyen alacsony hatásfokkal hasznosítják egy ezer főt foglalkoztató üzemben az emberek szakképzettségét, milyen gazdaságtalanul bánnak a nagyképzettségű munkaerővel. Nem éreztem jól magam, mivel meggyőződhettem arról, hogy itt nem tudok mihez kezdeni szakismereteimmel. Ilyen körülmények között elfogadtam a SZISZ járási bizottságának ajánlatát a klubvezetői állásra, s ezt mind a mai napig életem legszerencsésebb lépésének tartom" - emlékezett vissza a kezdetekre Dömötör János, az Ifjú Techniku sok Galántai Klubjának vezetője. Zs. N.: Szeretnénk megvásárolni egy háromszobás vállalati lakást. A jelenlegi tulajdonosbérlő már 12 éve lakik benne. Most nyáron költözködik saját családi házba, és a lakást szeretné nekünk eladni. Ezzel kapcsolatban szeretném tudni, hogy a jelenlegi bérlőnek jogában áll-e eladni a lakását vagy megválasztani az új lakókat, bérlőket? Vagy először meg kell vásárolnia a lakást, s csak azután adhatja el? Szeretném megtudni azt is, kihez fordulhatok ebben az ügyben, és milyen iratokat kell beszereznünk? Ha „vállalati lakásról" van szó, akkor ennek a lakásnak jelenleg bérlője van, és a tulajdonosa nyilván valamelyik vállalat vagy a község. A vállalati lakásokról ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ez. a fogalom a Polgári Törvénykönyv 1991. évi módosításakor (lásd az 509/1991. Tt. számú törvényt) gyakorlatilag megszűnt. A polgári jog jelenleg már csak a szolgálati lakások fogalmát ismeri. Elsősorban tehát azt kellene tisztázni, ki ennek a lakásnak a tulajdonosa, és a tulajdonossal kellene tárgyalniuk a lakásról, nem pedig a bérlővel. A lakást ugyanis (ugyanúgy, mint bármilyen más vagyontárgyat) csak a tulajdonos adhatja el. A lakás bérlője még arra sem jogosult, hogy a lakásbérleti viszonyának a megszűnésekor meghatározza azt, ki legyen a következő bérlő. A levelében említett bérlő egyébként azzal is számolhat, hogy a lakásbérletét felmondja a lakás bérbeadója, ha tudomást szerez arról, hogy van egy másik lakása is. Erre a Polgári Törvénykönyv 7

11. S-a első bekezdésének g/ pontja nyújt jogi lehetőséget (igaz, az említett rendelkezés előírja azt is, hogy a felmondáshoz szükséges a bíróság hozzájárulása). Összegezve az elmondottakat, mindenképpen azt tanácsoljuk, legyen óvatos, nehogy ráfizessen egy ilyen „lakásvételre". V. F.: Édesanyánknak egy közös háztelken a családi háznak a fele volt tulajdonában, a másik fele az unokatestvéremet illeti meg. Az édesanyám 1992ben meghalt. Mivel nem akartuk, hogy a mi részünk az unokanővérünk vagy gyermekei tulajdona legyen, a hagyatéki tárgyaláson az állam javára lemondtunk öröklési jogunkról. Ezt a lemondási nyilatkozatot az én két nagykorú gyermekem e's a nővérem két nagykorú gyermeke is aláírta. Az állami közjegyzőségtől azóta sem kaptunk választ. Visszaszerezhetjük most a tulajdonunkat? Őszintén szólva nem igazán értjük miről van szó, miért utasították vissza az örökséget, miért akartak lemondani róla az állam javára, hiszen az unokatestvérük, illetve a gyermekei az államtól talán még hamarább vehetik (vehették) meg a fél házat, mint önöktől (az államnak nem érdeke, hogy fél családi házak tulajdonosa legyen, és ezért, az állam vagyoni érdekeit képviselő hivatalok mindig is hajlottak arra, hogy ilyen és hasonló esetekben eladják a másik társtulajdonosnak az államot megillető tulajdoni hányadot). Azt sem igazán értjük, hogy ha egyszer már visszautasították az örökséget, most miért teszi fel a levelében a kérdést: „visszaszerezhetjük még a tulajdonunkat?" Sőt, a leveléből az sem derül ki, hogy jelenleg ki a tulajdonosa a családi ház felének. Elvben ugyanis az örökös . visszautasíthatja az örökséget, de ilyenkor örökösként a leszármazója lép az ő helyébe. Ön említést tett a levelében arról, hogy a két nagykorú gyermeke is aláirta az örökség visszautasításáról szóló jognyilatkozatot. Nem tudhatjuk azonban, hogy a két (illetve négy) nagykorú gyermeknek akkoriban nem volt-e már saját gyermeke, aki esetleg örökölhettél volna. Az elmondottak alapján azt tanácsoljuk, hógy menjen el arra a járásbíróságra, amely melleit a hagyatéki ügyben eljáró állami közjegyzőség működött, kérje ki a hagyatéki iratokat, főként pedig a végzést. Ugyanakkor az ingatlankataszterben is utánanézhet annak. ki (kik) a családi ház jelenlegi tulajdonosa(i). A további lépésekezektől az. adatoktól függenek. dr. P. D. 1994. MÁJUS 5. ÖJSZÓ* PUBLICISZTIKA Ideiglenes biztonságban Egy menhely és lakói - Természetesen. Indokolt esetben tovább is maradhatnak majd a fiatalok, és ami a többi rászorult kérelmét illeti, most sem csupán az otthonokból kikerült srácok laknak a menhelyen - hangzik Seresné válasza. Az országban már több tucat menhely működik. Kisebbek, nagyobbak, különböző típusúak, színvonalúak. Lakóik között is akad mindenféle, sorsukban egy azonban mindenképpen közös az otthontalanság. Zselizen a múlt év december 23án nyitották meg a menhelyet, karácsonyi ajándékként a körzetben élő rászorultak számára. A volt étterem és diákszálló épületébe januárban költözött be az első lakó. Azóta már öten vannak. Egyikük, Emil nemrég töltötte be a 18. életévét. Nagy nap ez egy fiatal számára, hiszen attól fogva ő is felnőttnek számít. Emil öröme viszont nem egészen felhőtlen, érzéseit nem tudja kivel megosztani, mert nincs senkije. Életét mostanáig különböző gyermekotthonokban töltötte, de „felnőttként" ott sem volt számára többé hely. így került ide, a menhelyre. Igaz, itt is csak maximum egy évig maradhat. Mégis boldog, mert legalább tető van a feje fölött. Mikor februárban beköltözött, megpróbálta a kis szobát otthonossá varázsolni, terítő került az asztalra, a vázába virág... De lesz-e vajon valaha igazi otthona? Vagy ő is egy lesz azok közül, akik munka nélkül, otthon nélkül, család nélkül téblábolják . végig az életüket? - Az Emilhez hasonló sorsú fiatalok számára nyitottuk meg tulajdonképpen ezt a menhelyei - tudjuk meg Seres Magdolnától, a Zselizi Körzeti Hivatal szociális osztályának vezetőjétől -, akik az otthonokból, intézetekből kikerülve rendre nálunk kopogtatnak segítségért. A menhelyen átmenetileg szállást kaphatnak azzal a feltétellel, hogy egy éven belül találnak maguknak más helyet. És mi van akkor, ha ez nem sikerül? A zselizi körzetben 22,8 %-os a munkanélküliség aránya, a szociális osztály már ebben az évben 3 millió koronát fizetett ki segélyként, a lakáshelyzet pedig ugyancsak nem rózsás. Ilyen feltételek mellett munkához, lakáshoz jutni, bizony nem egyszerű. Tekintettel van-e a szociális osztály ezekre a körülményekre a kérelmek elbírálásakor? Emilen kívül egy 35 éves szellemi, testi fogyatékos férfi, egy mindössze 23 éves rokkantnyugdíjas és a Desát házaspár. A Szímőről származó férfi (ahogy a többiek is) munkanélküli. Felesége az idegei miatt állandó orvosi kezelésre szorul. Közös életútjuk során laktak már albérletben, munkásszállón, együtt és külön, úgy is, hogy egyikük kórházban, másikuk börtönben volt, míg végül a menhelyre jutottak. - Ideiglenesen megfelelne, hiszen tető van a fejünk fölött, tudunk magunknak főzni, de a család még sincs együtt, és ez az, ami hiányzik mondja a férj, Desát István. A kisfiára gondol, akit már tíz éve a felesége anyja nevel. A menhelyre nem hozhatják, az nem gyereknek való hely. Ezért is lenne már sürgős számukra a saját otthon. A lakás kiutalására azonban hiába várnak. - Mi minden rászorulón igyekszünk segíteni, de nem vállalhatjuk fel az összes lakásra váró problémájának megoldását - figyelmeztet Seresné. Ezért is gondosan kivizsgálnak minden egyes kérvényt, mielőtt döntenek. Mérlegelik, vajon valóban ez e az egyetlen megoldás az illető számára, s valóban érdemes-e a segítségre. Akárkit ugyanis nem vesznek fel. Nem kell tehát a környéken lakóknak attól tartaniuk, hogy a zselizi menhely mindenféle „kétes" egyének tanyája lesz. A menhelynek saját házi rendje van, melynek betartására gondosan ügyel az állandó jelleggel ott tartózkodó valamelyik szociális kurátor - Nem is volt még semmi problémánk. Csupán egy ittas férfi próbálkozott bejutni nemrégiben, nem sok sikerrel - emlékszik vissza Kakas Sándor kurátor. A mezőgazdasági mérnöki diplomával rendelkező fiatalember munkanélküliként kerüli erre a helyre, kollégái nemkülönben. A zselizi menhely így nemcsak a hajléktalanokon segít, hanem munkaalkalmat is hozott a körzet számára. A szociális hivatal további tervei között szerepel egy kifőzde beindítása is az épületben, mihelyt annak lesz elég lakója. De valószínűleg lesz. mert itt fogják elhelyezni a szódói nyugdíjasotthon lakóit is, mivel az ottani épületet az egykori tulajdonos visszakéri. A zseiízi menhely csöndes, békés szigetet jelent a rászorulók számára, ahol legalább átmenetileg biztonságban érezhetik magukat. Egy fél évig. Seres Magdolna: Mi mindenkin igyekszünk segíteni. egy évig, amíg lehet. Az egyik lakó naponta bekopog a.szociális hivatal vezetőjének ajtaján, hogy elmondja, milyen jól érzi magát a menhelyen, s milyen hálás, hogy ott lehet. Egyúttal arra kéri Seresnél, engedje, hogy ott maradhasson - örökre. Magától nem megy el. Csak ha viszik. S. FORGON SZILVIA Így igaz. A 40 személy elszállásolására alkalmas épületben (amelyei a város ajándékozott a körzeti hivatalnak, miután három évig üresen állott) jelenleg öt lakó tartózkodik. A Desát házaspár Me'ry Gáborfelvételei