Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-04 / 102. szám, szerda

1994. MÁJUS 12. ÚJ SZÓ KuLTúra 999 999 Euro-Disney: nem kell sorba állni „Az Euro-Disney egy kiváló vidámpark házassága egy gyatra ingatlanvállalkozással, és a kettőt nem lehet ktilön' választani", - jegyezte meg egy magas rangú francia bankár azon tárgyalások kellős közepén, amelyek végén megszületett a megállapodás az anyavállalat, az amerikai Walt Disney Co., valamint az Euro-Disney-nek hitelező 63 bank között a „szórakoztató kombinát" pénzügyi mentőcsomagjáról. A stratégiai egyezségre szükség volt, hiszen az Euro-Disney Marne-la-Vallée-ben, Párizstól 32 kilométerre keletre épített szórakoztató központja 1992. április 12-i megnyitása és 1993 decembere között 6 milliárd frankos (1 milliárd dollár) veszteséget halmozott föl. Euro-Disneyland parkban Csipkerózsika kastélyának csúcsos tornyai vonzóan csillognak, de nem kell sorban állni Aladdin barlangja előtt, és általában nagyon kevés a látogató az év eleji esős időszakban. A Disneyland Hotel 500 szobájából csak harmincötnek van lakója. Hiába, télen igazi holtszezon van itt. Bár a francia értelmiség egy része ezt a parkot a francia kultúrával szembeni fenyegetésnek tartotta, Franciaország kormánya szinte vörös szőnyeget terített a Disneylandet létrehozó vállalkozók elé. Hatvanhárom nemzetközi bank több milliárd frankot teremtett elő, a francia kormány sokféle ösztönzővel támogatta a szórakoztatóközpont épjtőit, akik Európa számos országából érkeztek, hogy megvalósítsák az „amerikai álom" egy darabkáját az Óvilág földjén. A franciaországi Euro-Disney megnyitása óta 19 millió látogatót fogadott, ez azonban még nem elég a park vezetői számára. A vendégek nem töltenek elég időt, és nem költenek elég pénzt a központban, az Euro-Disney szállodái pedig nem telnek meg. Ezért nem csoda, hogy Michael Eisner, a Walt Disney Co. tárAz orosz alvilág vagy 40 ezer állami és magánvállalatot tart a markában, s a rendőrségi adatok Oroszországban havonta 10-15 túszszedési akciót, több mint 30 fegyveres leszámolást és 700 zsarolási bűnesetet rögzítenek. Mindezt Mihail Jegorov belügyminiszter-helyettes hozta nyilvánosságra, de mostanában mind több publikációból kiderül: a szervezett bűnözés a nyersanyagkincsek kitermelésétől a bankrendszeren át a privatizációig már jelen van a gazdaság szinte minden szegletében. Az orosz utakon futó drága nyugati autók többsége feltételezhetően lopott, a prostitúció, a szerencsejáték, a kábítószerüzlet és a fegyverkereskedelem virágzik. A moszkvai belügyminisztérium szerint az ilyen üzletekből már 25 milliárd dollár „pihen" nyugati pénzintézetek széfjeiben. saság elnöke tavaly decemberben még azt is megpendítette, hogy a Disneylandet esetleg be is zárhatják. Valószínűleg azonban az Euro-Disney továbbra is működni, talán még prosperálni is fog. Eisner új üzleti tervet hagyott jóvá, amelynek értelmében a belépődíjtól a hamburger áráig minden kiadás mértéke csökken majd. A Disney-vállalkozás vezetői nem szívesen nyilatkoznak, a problémák okát azonban elsősorban az európai általános recesszióban látják. Amikor Eisner a nyolcvanas évek közepén átvette a Walt Disney Co. vezetését, előtérbe helyezte az Amerikán kívüli parkok kiépítéséi, és átalakította az egész vállalkozást. Létrejött a tokiói Disneyland, az első ilyen vállalkozás, amely a hideg évszakban is nyitva tarMég a bennfentesek sem tudják pontosan felrajzolni a szervezett orosz alvilág térképét, mindenesetre a keleti gengek egyáltalán nem követik a Cosa Nostra családszerkezeti felépítését: az orosz maffia csak nevében hasonlít az olaszhoz. Igaz, etnikai csoportosítások szerint emlegetnek - különféle üzletágakra szakosodott - csecsen, azeri, grúz vagy éppen zsidó maffiát, ám szakértők úgy mondják, a gazdaság már oly mértékben kriminalizálódott, hogy nem lehet pontos határvonalat húzni a revolveres utcai gengszter, a korrupt hivatalnok és az új vállalkozó között, aki úgy érzi, a törvényesség megszegése vagy maffiakapcsolat nélkül aligha tudna boldogulni. „Oroszországban a korrupció nem kivételes jelenség, hanem mindennapi norma" - fejtegette egy orosz származású amerikai kriminalista, Peter Gritott. Európában Eisner minden vonatkozásban teljes mértékben ki akarta használni a piacot, a park attrakcióin kívül például 5200 hotelszobát is tervezett. Ezért nagy versengés indult meg az Euro-Disney beruházásáért, amelyet végül Marne-la-Vallée nyerte el Barcelona környéke előtt. Zavarta azonban a kilátásokat az, hogy a parktól csak 30 kilométerre lévő Párizsnak nagy vonzereje van, valamint az a felismerés, hogy a japánoktól eltérően az európaiak aligha fognak sorba állni télen az Euro-Disney-ben. Hiszen a napfény is része a-Disney-attrakciónak. Végül a franciaországi Disney 1992 áprilisában nyílt meg, és annak az évnek októberéig 6,8 millió látogató kereste fel. Azonnal megmutatkoztak a nyenkn, s példaként hozta fel a bukott alelnököt, Alekszandr Ruckojt, akiről azt állítják, 20 millió dollárt rejteget titkos svájci betétszámlán. Vádlói szerint az óriási összegre többek között úgy tett szert, hogy hatalmával visszaélve állami hiteleket engedélyezett, s a kapott „jutalékot" törvénytelen csatornákon utaltatta át nyugati bankszámlákra. Az ilyen svindlis hitelek nagyságát 3 milliárd dollárra, az éves állami költségvetés 7 százalékára becsülik. Ma a centralizált orosz tervgazdaság romjain az állami hivatalnoksereg és az alvilág könnyen egymásra talál. Oroszországban az egyik oldalon már ott a piac, de a másikon még élnek az elosztási mechanizmusok. Ennek következménye, hogy a legnyereségesebb üzleteket, például az ingatlanvásárlást vagy az olajexportot még álla„kulturális" különbségek, amikor az európai látogatók ebben az amerikai parkban az ebédjükhöz vagy a vacsorájukhoz nem tudtak sört vagy bort rendelni. Nem volt kedvük sétálgatni egyetlen hot doggal vagy hamburgerrel a kezükben egész nap, és igényelték a valódi ebédet, mégpedig éttermi asztalnál. Nemcsak az étkezés okozott problémát az európaiaknak, hanem a park területén lévő sok drága üzlet is. A Disneyvállalkozás vezetői számára viszont a legnagyobb gond az volt, hogy a floridai Orlando parkjához mérve az európaiak lényegesen kevesebb időt töltöttek a Disneyland területén. Orlandóban ugyanis az amerikai családok általában egy hetet is tartózkodnak az ottani Disney-ben, így a szállodák mindig tele vannak. Ezzel szemben az Euro-Disney látogatói általában egy napot töltenek a parkban és gyakran továbbmennek a csillogóbb és olcsóbb Párizsba. Az Euro-Disney vezetői természetesen már hozzákezdtek a szükséges változtatások megvalósításához. Az első az volt, hogy az éttermekben, az étlapokon megjelent a sör és a bor. Új attrakciókat is megnyitnak majd, amelyek jobban kapcsolódnak az európai látogatók által ismert figurákhoz, például Jules Verne regényalakjaihoz. Ennek ellenére a londoni Independent című napilap „kulturális Vietnamnak" nevezte az, Euro-Disney vállalkozást. A katonai-történelmi hasonlat mindenképpen helytálló abban a vonatkozásban, hogy a Disney nem tudja már jobban elkötelezni magát, viszont azt sem engedheti meg magának, hogy kivonuljon Európából. Az Euro-Disneyben megkezdődött az európai igényekhez való hozzáidomulás, emellett a vállalkozás vezetői az Angliát Franciaországgal összekötő csatorna alatti alagút vasútvonalának megnyitásához is komoly reményeket fűznek. (Heti Magyarország) mi engedélyhez kötik. Az illetékes hivatalnokok számára - sokszor halálos fenyegetésekkel megspékelten - felkínált zsarolási-vesztegetési pénzek a havi fizetés 10-20-szorosára is rúghatnak, így az elcsábulás, a megfélemlítve megvétel, vagyis az összefonódás nem lehet kétséges. Ma már a külföldi üzletemberek is tudják: „padarok", vagyis ajándék nélkül semmit nem lehet elintézni. Dörzsöltebb nyugati vállalatok gyakran úgy róják le az „alkotmányos költséget", hogy orosz konzultánst kérnek fel, s a vesztegetési pénzt honoráriumként adják oda. Egy nagy amerikai dohánygyár állítólag úgy „intézményesítette" ezt, hogy a korrupt hatóságok megbízottainak megengedi egy-egy teherautónyi cigaretta ellopását, majd a veszteséget cégbiztosítással fedezi. Mindehhez csupán egyetlen megjegyzés: az orosz újgazdagok 40 százaléka a szovjet éra feketézői közül került ki. (Heti Világgazdaság) Az orosz maffia és a gazdaság Leonyid Brezsnyev csodatablettája Ma már csak a filmkockák őrzik a Kreml aggastyánjainak bizonytalan mozdulatait, Brezsnyev szánalmas birkózását a szavakkal, Csernyenko, a későbbi pártvezér múmiaarcát a Leninmauzóleum dísztribünjén. Életüket és országlásukat (akárcsak más kiválasztottakét is) egy elektronikus stimuláló (ingerlő) kapszula hosszabbította meg, mint ahogy ez a minap kiderült. A legnagyobb titokban készített, mintegy 20 milliméter hosszú és 8 milliméter átmérőjű „tablettákat" nemcsak Leonyid Iljicsnek és más öregeknek kellett rendszeresen lenyelniük, hanem a Politikai Bizottság viszonylag fiatal tagjainak is. Mint például a ma is élő Nyikolaj Rizskovnak... Az apró ingerlő berendezés az emésztési rendszerben fejtette ki regeneráló hatását. A páciensek fölfrissültek, szellemileg megfiatalodtak. A tabletta persze nem volt tökéletes. A halhatatlanságot még ez sem biztosította. A rejtélyes tabletta létét egy moszkvai hetilap fedte fel. A legilletékesebbekkel - gerontológusokkal konzultáltunk, majd megkérdeztük azt a magyar exminisztert is, aki esetleg tudhatott a stimuláló kapszula magyarországi alkalmazásáról. Vlagyiszlav Bezruknv professzor, a világhírű kijevi Gerontológiai Intézet igazgatója a következőket mondta: „Nem kételkedem, létezhet ilyen stimulátor. Nyilván az emberi szervezet regulációs központjára, az úgynevezett receptuális térre fejt ki hatást. Közvetlen, de még közvetett kapcsolatbán sem voltunk viszont a feltalálókkal és a tablettát alkalmazó orvosokkal. Mi az öregedési folyamatok lelassításának más, biológiai és hormonális módszereit tanulmányozzuk, mégpedig sikerrel. Egyes kutatóink foglalkoznak azonban a nagy- és kisfrekvenciájú elektromágneses terek hatásmechanizmusának földerítésével is. Nyilván az elektronikus tabletta elektromágneses terével hat az emberi szervezetre." Megkérdeztük dr. Beregi Editet, a Semmelweis Orovostudományi Egyetem gerontológus professzorát, volt-e tudomása a csodatabletta létezéséről? „Nem, nem volt tudomásom. A közelmúltban Budapesten megtartott Gerontológiai Világkongresszuson sem esett szó erről a fiatalító kapszuláról, ami azonban nem jelenti azt, hogy az orosz kutatók nem hozhattak létre egy ilyen csodatablettát. Érdeklődéssel várjuk a klinikai vizsgálatok eredményeit!" A nyolcvanas évek derekán a magyar egészségügy vezetője dr. Medve László volt. Az egykori minisztertől azt kérdeztük, kaptak-e a szovjet csodatablettából a magyar párt- és állami vezetők? „Nem tudok róla. Pedig igazán jó kapcsolatban álltunk Csazov akadémikussal, a szovjet egészségügyi miniszterrel, akinek ismernie kellett a tablettát. Az megtörténhetett, hogy a Szovjetunióba gyógykezelésre utazó pártfunkcionáriusokon kipróbálhatták az elektronikus stimulátort. Ezzel azonban senki sem dicsekedett." Sarkítottabban az újságíró így fogalmazhat: Magyarország öregjeinek vagy nem jutott a csodatablettából, vagy nem bíztak meg bennük eléggé. Felhívtuk a Moszkovszkije Novosztyi orosz hetilap szerkesztőségét, amely felröpítette a stimulátorról szóló hírt: vajon nem hírlapi kacsáról van szó? „Egyáltalán nem! - tiltakoztak az orosz kollégák. A csodatabletta iránt, melyet egyelőre kis szériában a Mikromed Tudományos Termelési Egyesület állít elő, óriási az érdeklődés. Német, francia, olasz, spanyol cégek, kutatóintézetek ajánlották fel, hogy készek finanszírozni a fiatalító elektronikus stimulátor gyártását, forgalmazását. Már megállapodások is születtek. A korábban csak a kiválasztottak számára elérhető csodatabletta így már a közeljövőben is megjelenhet, akár Magyarországon is." (Vasárnapi Hírek) SS-sapka, moszkvai árustól A legolcsóbb a Moszkva Ostromáért emlékérem, alig húsz dollár. Nem csoda, hiszen óriási mennyiségben osztogatták a fronton harcoló német közkatonáknak a második világháború alatt. Hétvégeken az Izmajlovói parkban vagy az Avangárd moziban ennél jóval értékesebb darabok is gazdát cserélnek: az orosz fővárosban ugyanis csöndesen virágzik a fasiszta kegytárgyak piaca. A lovagkeresztért - persze a kardok

: kai - akár 1000 dollárt is elkérnek, az I. és II. osztályú keresztek 40-70 zöldhasút érnek. A csak tiszteknek adományozott Keleti Kereszt 500-ért is elmegy, a Katonai Szolgálatért érdemérem ennek kevesebb mint tizedéért kapható. A román vagy a spanyol kitüntetéseket szinte bagóért kínálják, egyedül a Condor Légió jelvényét taksálja 70 dollárra a piac. Ehhez képest szinte olcsók az egykori cári gárdaezredek vagy a kozákság jelvényei, kitüntetései - 15-200 dollárért rengeteg helyen árulják őket. A Moszkovszkij Komszomolec riportere azonban nem elégedett meg azzal, ami a nyilvános helyeken közszemlére bocsáttatik, maga keresett fel egy „őstermelőt". A fasiszta relikviák" hetente 300-500 dollárt jövedelmeznek - csak érteni kell hozzájuk. A névtelenül nyilatkozó szakember több mint tíz éve, egy ifjúsági nyomkereső táborban talált először német szuronyt. Megtartotta, s ma is visszajár a szmolenszki, novgorodi, leningrádi csataterekre, ahonnan alkalmanként zsákszámra hordja Moszkvába az árut. A nagy kínálat persze viszonylag alacsonyan tartja az árakat, de ha az alig száz dollárnak megfelelő átlagkeresetet vesszük alapul, az a havi 1500-2000 dolcsi nem is olyan rossz pénz. A fő vásárlók persze a turisták, közülük is elsősorban az amerikaiak. Igaz, egy Luftwaffe-tiszti kardot nemrégiben egy japán vett meg hétszázért, de a kivételek ezen a téren is erősítik a szabályt: az amerikaiaknak általában fogalmuk sincs róla, mekkora háború folyt itt fél évszázaddal ezelőtt. Nem csoda, ha 1000 dollárt is megadtak egy tábornoki egyenruháért. Van harckocsizósapka és -dzseki is - igaz, az utóbbi vállán átlőve, vérfolttal, de minden varrás, embléma, jel ép rajta. Vigyázni kell, sok a hamisítvány. De a szakértőkön nem fognak ki, az eredeti horogkereszt vasat is tartalmaz, tehát tapad a mágneshez. Az alumínium vagy cink utánzatot tehát könnyű leleplezni. A kétszobás moszkvai lakás egyik zugából előkerül egy Wehrmacht-zászlóalj lobogója. Gazdája nem meri kibontani, de már nem a KGB nyomozóitól fél, hanem az idő vasfogától: a foszladozó zászlóért 3500 dollárt szeretne kapni. Három éve 400-ért vette egy Minszk környéki kollaboráns belarusz rendőr fiától. Az igazi orosz fasisztáknak természetesen nincs annyi pénzük, hogy ilyen drága holmikat vegyenek, kénytelenek maguk varrni egyenruhájukat, hamis horogkeresztet aggatni rá. „Úgy játszanak a náci egyenruhák, kitüntetések utánzataival, mint a gyerekek" mondja nem titkolt lenézéssel a valódiak forgalmazásából élő kereskedő. Egyszer-egyszer "valóra válik a feketéző archeológusok álma is: gyárilag csomagolt, kifogástalan állapotban lévő fegyvereket vagy felszerelést tartalmazó ládára bukkannak. Egy „lezsírozott", azaz olajos papírban, rongyban konzervált pisztoly akár másfél ezer dollárt is megér. Igazi történelmi relikvia - és még ölni is lehet vele. A leginorbidabb áru azonban kétségkívül egy 12x18 centiméteres, bekeretezett bőrdarab, rajta Joszif Sztálin látható, generalisszimuszi egyenruhában, ellenzős sapkában. A rajz szépen kivitelezett tetoválás, az alapanyag valaha egy ember mellét borította. Az orosz katonát, aki viselte, koncentrációs táborban nyúzták meg. Táskák, lámpaernyők, pénztárcák is készültek hasonló módszerrel, éš csak egy egészen picit hátborzongató az a tény, hogy mindez éppen Oroszországban bukkan föl a feketepiacon. (Népszabadság) fitó 'm áliítotía: SlfW II 'Us k VN