Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-27 / 122. szám, péntek

10 SPORT PLUSZ •KTSZO­1994. MÁJUS 27. Atlantában triplázik a minidaru? 'Nairn Süleymanoglu annak idején üstökösként robbant a súlyemelés él­vonalába: 15 esztendősen felnőtt vi­lágcsúcsot javított, ami példátlan a sportág történetében. Ivan Abadzsiev mágus tanítványa már akkoriban csodákat művelt. A 148 centiméter „magas" kis -ember többnyire ott kezdi a versenyt, ahol a többiek már befejezték. A török nemzetiségű sportember 1986-ban a Melbourne-i Világ Kupa-viadalt követően rejté­lyes körülmények között eltűnt. Először az a hír járta, hogy elrabol­ták. Aztán kiderült, török segítséggel Londonba, majd Ankarába utazott, ahol kijelentette: „Saját elhatározá­somból választottam új hazát!" Ott már nagyon várták, s egyszeriben dúsgazdag lett...Már csak egy ­nagy - probléma akadt, mikor adja beleegyezését a bolgár szövetség ah­hoz, hogy új színekben léphessen dobogóra. Végül hosszú alkudozás után 1988-ban potom egymillió dol­lárban egyezett meg a két fél. Tavaly nagy érdeklődéssel várták a szófiái Európa-bajnoki fellépését. Főleg arra voltak kíváncsiak, hogyan fogadja majd a bolgár közönség a kétszeres olimpiai bajnok, négysze­res világbajnok egykori ünnepelt csillagot, aki röviddel Törökország­ba távozása után megtagadta Bulgá­riát, sőt, Abadzsievet is. Azonban csalódtak a sportág kedvencei, mert Süleymanoglu úgy döntött: jobb, ha nem teszi próbára szurkolókat. Ak­koriban sokan találgatták, vajon mi lehet az ügy hátterében. Ismét kiújult a sérülése? Vagy a barcelonai győzelme után tényleg sohasem lép­het dobogóra? Jó okuk volt ezt felté­telezni, hiszen a szöuli fantasztikus győzelme után, m'ajd egy évvel később kikínlódott világbajnoki győzelmét követően meglehetősen színpadiasan hozta a világsajtó tudo­mására, hogy többé már nem verse­nyezhet. Egy kórházba invitálta a tollforgatókat, ahol bejelentette: olyan súlyos a gerincsérülése, ha to­vábbra is kínozza magát, akkor könnyen előfordulhat, hogy hátra­lévő életét tolókocsiban kell leélnie. Aztán persze a szurkolók nagy örömére, újra edzésbe állt. Az 1992­es szekszárdi kontinensbajnokságon meglepetésre kikapott egykori hon­fitársától, Pesalovtól. Ez volt Süley­manoglu első világversenye 1984 óta, amikor nem a fény és ünneplés fogadta, hanem szinte nemzeti gyász kísérte vereségét. Barcelonában csattanós választ adott a két­kedőknek: már az első lökésgyakor­latával olimpiai bajnok volt. Az idei sokolovi EB-n ismét meg­csodálhattuk a 27 esztendős kis nagy embert. A 64 kilogrammos súlycso­portban lökésben, szakításban és az összetettben is átírta a világcsúcslis­tát. Pályafutása során 52 világrekor­dot állított fel, ennél több (79) csak az orosz Vaszilij Alekszéjevnek sike­rült. Rengeteg csinos hölgy ostro­molja, ám Nairn egyelőre még nem töri a fejét nősülésen.„Meg örömö­met lelem a súlyemelésben, és miért tagadnám, teljesítményemet bőkezű­en honorálják. Van annyi rutinom, hogy pontosan tudjam, mennyi mun­ka szükséges a győzelemhez. Nagy vágyam, hogy háromszoros olimpiai bajnokként búcsúzzam. Győzni fo­gok Atlantában! Ha nem hinnék eb­ben, már régen abbahagytam vol­na..." SZABÓ ZOLTÁN SAKK i A linaresi szupertorna után ismét erős, 16. kategóriájú nemzetközi verseny színhelye volt Spanyolor­szág, pontosabban a Sevilla közelé­ben fekvő Dos Hermanas. Bár ezút­tal csak tíz nagymester játszott, a tor-\ na jelentőségét növelte, hogy a részt­vevők között volt a linaresi győztes, Anatolij Karpov FIDE-világbajnok is. Ám most „csak" a második lett, fél ponttal a belorusz Borisz Gelfand mögött, míg a harmadik helyen az orosz Jepisin végzett. A magyar szí­neket Polgár Judit képviselte, s bár elmaradt a nagy teljesítménytől, is­mét igazolta, méltó partnere a leg­erősebb nagymesternek: Lautier, Gulko és Illescas társaságában osz­totta az 5-8.. helyet. A világbajnokot az alábbi vereség ütötte el az első hely megszerzésétől: • CARO-KANN VÉDELEM Világos: Gulko - Sötét: Karpov I. e4 c6 2. d4 d5 3. eS Ff5 4. h4 (gyakrabban játsszák 4. Hf3-at) 4. ... h5 5. c4 e6 6. Hc3 Fe7 (még két foly­tatás jöhet a helyen számításba: 6. ... dxc4 pl. 7. Fxc4 Ha7 8. Fg5 Fe7 9. Vd2 Hb6 10. Fb3 a5 11. a3 a4 12.Fa2 , Fxg5 13. hxg5 He7 14. Hge2 Hed5 sötét ellenjátékával, Sirov-Lobron, München 1993, vagy 6. ... Hd7 7. Fg5 f6l? 8. exfó gxf6 9. Fe3 dxc4 10. Fxc4 Hb6 11. Fe2 Fg6 12. Hh3! és vi­lágos jobban állt a Timman-Karpov, Linares 1992 játszmában) 7. cxd5 cxdS 8. Fd3 Fxd3 9. Vxd3 Hc6 10. Hf3 Hb4 (fölösleges lépés, számítás­bajött 10.... Fb4) 11. Ve2 Bc8 12.0­0 Hc6 13. g3 Vd7 14. Fd2 Hh6 15. Fxh6 Bxh6 16. Baci Kf8 17, Ha4 Bc7 18. Bc3 (elhamarkodott lenne 18. Hc5?Fxc5 19. Bxc5 Hxd4! miatt) 18. ... Bg6 19. Bfcl Bg4 20. Vd3 Kg8 21. a3 f6 22. Hc5 Fxc5 23. Bxc5 Vf7 24. b4 aó 25. Vc3 Bd7 (az elemzők rámutattak 25. ... Vg6!? le­hetőségére, mert 26. a4? b6! 27. Bxc6 Bcx6 28. Vxc6 után sötét 28. ... Bxg3+-al döntetlent érhet le) 26. a4 He7 27. Hh2 Bg6 28. Vd3 Hf5 29. Bc8+ Kh7 30. Khl Hh6? (Karpov nem találja meg a helyes ..védelmet 30..... Ve7 31. b5 axb4 32. axb5 Vb4­el) 31. Blc2? (világos is elszalasztja a döntően erős 31. g4! lépést) 31. ... Hf5 32. b5 axb5 33. axb5 Ve7 34. B2c5 b6 35. B5c6 Ba7 (fenyeget 36. ... Bal+ 37. Kg2 Hxh4+) 36. Hf3 Ba3 37. Vdl Bg4? (ez már végzetes hiba, de Karpov amúgy is rosszul állt) 38. exfó Vxf6 39. Hg5+ Bxg5 (nincs más) 40. hxg5 Vxg5 41. Bxe6 h4 (sö­tét a király bizonytalan helyzete foly­tán nem üthet kétszer g3-ra Vc2+ és matt miatt) 42. Bee8! hxg3 43. Bh8+ Kg6 44. f4! (a csattanó, 44. ... Vxf4­re 45. Vh5+ mattra vezet) 44.... He3 45. Bc6+ Kf7 46. Fxg5 Hxdl 47. g6+ Ke7 48. Kg2 He3+ 49. Kxg3 Hf5+ 50. Kf4 Hxd4 51 Bxb6 Heó+ 52. Ke5 Be3+ 53. KxdS Bel 54. Bxe6+ és sötét feladta, Bxe6-ra 55. Be8+ a leggyorsabb nyerés. 1876. SZ. FEHTÖRŐ E. Pedersen (1947) JSL JL. ' JL B P 1 a A w # A i S Ä É A PF ÉK £ Világos indul és 2 lépésben mat­tot ad Ellenőrző jelzés: Világos: Kg7, Vh6, Bel, Hf6, Fb7 és e7, gy: g6, h3 és h5 (9 báb). Sötét: Kf5, Vhl, Bd3 és fl, Hh2, Fdl, gy: d6, e6 és g4 (9 báb). A megfejtések az Új Szó szer­kesztőségének címére küldendők, „Sakk" megjelöléssel. A helyes megfejtők között - minden felad­vány után - két 200 koronás pénz­díjat sorsolunk ki! A megfejtés beküldésének határ­ideje - az 1874. és az 1875. sz fej­törővel együtt-június 13. Az 1868., az 1869. és az 1870. sz fejtörők megfejtése, illetve a nyer­tesek nevét a jövő pénteki rovat­ban közöljük. DELMÁR GÁBOR Kisfa nőit a nagy árnyékában Az I. ligába ért DAC férfi kézilabdacsapata Ebben az évben 90 éves a DAC. A legismertebb dunaszerdahelyi sport­egyesületet elsősorban focicsapata tette híressé, ám a szakosztály tava­lyi kiválása a klubból új helyzetet te­remtett. Mint Világi Oszkár, a DAC elnöke mondja: „Mikor kivágják a nagy fát, az árnyékában élő visszafo­gott kisebbek fényt kapnak, s mind­egyik erőteljes fejlődésnek indul. Nálunk ugyanez következett be." És az eredményességben mérhető nyo­mai maradtak: a férfi kézilabdázók feljutottak az I. ligába, a nők meg­nyerték a kerületi bajnokságot, a II. ligába kerültek a férfi röplabdázók és a sakkozók.... Voltaképpen ahány felnőtt csapatbajnokságban elindul­tak, mindenhol az élen végeztek. Kell-e ennél nagyobb siker?! erőviszonyokat, a nagy rejtély a há­rom keleti klub volt számunkra. Ezért egy ideig titkoltuk szándékun­kat, de az eredmények bennünket igazoltak. Mikor legutóbb búcsúz­tunk a második vonaltól, I7(!) meccsünket egyetlen góllal veszítet­tük el. Tanultunk hát belőle... KÖZT ben jobban összeérett a csapat, ja­vunkra vált Magyarics és Kukucs hazatérése, kulcsembereink optimá­lis korba kerültek. Nekem úgy tűnt, a DAC egész évi elsőségre törése mintha egy előre ki­tervelt forgatókönyv szerint zajlott volna, aminek csak az idő szabott határokat. Akárhányszor kérdeztem a bajnokság alatt Kálmán Miklóst, mindig magabiztosan közölte, mikor, hány pont előnnyel kerülnek az élre, Az első felvétel az I. ligásokról Legmagasabbra a férfi kézilabdá­zók repültek. A második vonalban újoncként lettek elsők (a záróforduló előtt behozhatatlanul vezetnek). Mi­kor a különválás után új vezetőség került a DAC élére, úgy látta jónak, hogy felkészültsége, játékosállomá­nya folytán éppen ez a csapat lehet esélyes az élvonalbeli szereplésre. Tíz év munkája fekszik benne, ge­rincét érett, tapasztalt játékosok al­kotják. Egytől egyik amatőrök, akik munkájuk után szabadidejükben él­nek a kézilabdának. A klubelnök az anyagi háttérre is rávilágít. - Eleinte csak ingyenes edzési le­hetőséget biztosítottunk az együttes­nek, semmi mást. Közben szponzo­rok után néztünk. így váltak támoga­tóinkká a Dekora-Tóth, a Varia­progress és legelsőként a városveze­tés nyújtott ' segítséget. A játékosok ugyan kapnak valamennyi kalória­pénzt, de az nem sok. Kézilabda­szakosztályunk évi költségvetése ­megítélésem szerintv- az I. ligás foci­csapat másfél havi fizetésének felel meg. Hogyan tovább? Első lépésben egy igazi, kemény szakosztályvezetés megteremtését, tervezzük, közben főszponzort próbálunk találni, akár névváltoztatással. Mindenki tudja, eddig többet nyomott a latba a szív, minta pénz. De a következő időszak­ban erre már nem lehet építeni. Félprofi vagy profi elveken működő klubot akarunk létrehozni, egyér­telműjátékszabályokkal. Ez vár ránk a legközelebbi időszakban. Csupa dunaszerdahelyi található a csapatban. Többségük Molnár György egykori tanítványa, ifjúsági korban irányítása alatt szerepeltek az élvonalban. Jelenleg Kálmán Mik­lóssal ül á kispadon. Edzőtársa feltörésük útját részletezi: - Kilencvenben kerültünk először a nemzeti ligába, nagyjából ugyan­ezzel a kerettel. Alig úszott el az első négy közé jutás. A folytatásban gyengébben ment, kiestünk. Tavaly újra megnyertük a kerületi bajnok­ságot, utána több játékosunk haza­tért, s azzal a szándékkal vágtunk ne­ki a küzdelmeknek, hogy a II. liga élén végezzünk: Mire alapoztunk? Nyugat-Szlovákiában ismertük az (Fotó: Fogas Ferenc) hogyan rázzák le üldözőiket. Még fel sem merült bennük, hogy nem sike­rülhet nagy menetelésük. Ezt mind­két edző utólag is megerősítette. Kál­mán Miklós szavai azonban a józan helyzetelemzésre utalnak, ami némi­képp cáfolja meglátásaimat. - Amikor először játszottunk a nemzeti ligában, komoly konfliktu­som támadt a szövetséggel. Akkor annyi tapasztalatot szereztem, mint más tíz év alatt, így kitapinthattam a történések mozgatórugóit, s ez sokat segített. Ugyanakkor II. ligás riváli­sainknál jócskán megcsappantak az anyagi források, hanyatlás állt be, nálunk pedig az a kevés, ami a sem­mihez jött, feldobta a játékosokat, előrelépést jelentett. Ősszel legelső meccsünkön Léván nyertünk, ami óriási lökést adott, hazai győzelme­ink mellett ennek köszönve telelhet­tünk az élen. Aztán tavasszal ugyan­ilyen fegyvertény volt nagymihályi sikerünk. Merem állítani, ezen a két találkozón dőlt el az elsőség kérdése. Tavasszal fizikailag jobban állt a csapat, ám a jobbszárny lesérülése miatt több hazai mérkőzésen csak kínlódtunk. Induláskor azzal számol­tunk, tíz pontot elveszíthet a feljutó, most éppen ennyinél tartunk... Ki ne ismerné jobban az újoncot, mint Molnár György. Csapatjel­lemző gondolataiból sok minden ki­derül a DAC kézilabdázóiról. - A keret magva nyolcvannégytől az ifjúsági élvonalban játszott. Kor­társaik azóta a szlovákiai élklubok­ba kerültek. Hogy ez így alakult, an­nak az a magyarázata, máshol lé­nyegesen kedvezőbb feltételek mellett készülhettek. Ám a szerdahelyi fiúk akkori teljesítménye - többnyire a 4.­5. helyen végeztek - már támpontot adott nekünk:, ha mostoha körülmé­nyek között helytálltak, jobb helyzet­ben többre is képesek lesznek. Ez a jövőre nézve biztatónak ígérkezett... Azelőtt jobbára csak egy sportágat támogattak a D AC-ban, a klubveze­tésváltás után már hozzánk is kezdett folydogálni a pénz. És meglett az eredménye. Persze, a sikerhez önbi­zalom, technikai tudás, igazi felké­szültség is kellett... Máshol már ifjú­sági szinten nagy jövedelemhez szok­tak a játékosok, nálunk ez idáig isme­retlen. Védenceink már a felnőttek között I. ligások, de még mindig ott­hon mossák/mosatják a mezüket. Ugye, elgondolkoztató? És ez csak egy apróság amatőrizmusunk hétköz­napjaiból. Ilyen akad több is... Csa­patunk inkább a technikás, kombina­tív kézilabdát játssza, kihasználva a szélsők szemfülességét, miközben veszélyes átlövőinkre is számítunk. Taktikai utasítáainkban kevesebb a megkötés, lehetőleg hagyjuk alkotni a fiúkat. Mért a sablonoknak nincs nagy értelme. Mikor az ellenfél lefü­leli, vége a tudománynak. Mi már di­ákkoruktól kezdve ilyen stílusra ne­veltük kézilabdázóinkat. Ígérik az edzők, együttesük ősztől új színfoltként jelenik meg az I. ligában, akár meglepetéseket • is szolgáltatva. Molnár György szerint egyáltalán nem alárendelt szerepre készülnek: - A legjobb néggyel, vagyis a Trnavával, a Prešovval, az §KP Bra­tislavával és a Košice vei aligha ve­hetjük fel a versenyt, viszont a többi­ekkel igen. Erre bizonyíték a Szlovák Kupában ellenük elért néhány ered­ményünk. Már tavaly negyven percig lépést tartottunk a legfrissebb baj­nok nagyszombatiakkal, előtte kiver­tük á vágbeszterceieket. Megpróbá­lunk felnőni az élvonalbeliekhez, el­járunk a mérkőzéseikre, felkészülünk majd belőlük..A 6.-7. helyre számí­tunk. Talán túlzásnak tűnik, de sem­miképpen nem szeretnénk a kiesés elkerüléséért harcolni. Ennél több van a csapatban, csupán a feltétele­ket kell megteremteni hozzá. Kálmán Miklós még egy merész kijelentéssel rukkol elő: - Nem egyéves kirándulásra ké­szülünk az 1. ligába. Mind anyagiak­ban, mind szakmailag túl sokat ál­doztunk a csapatra, luxus lenne, ha nem kamatoztatnánk. Annak idején a Kik harcolták ki a/. I. ligába kerülést? Kd/ők: Kálmán Mik­lós. Molnár (»><irgj. Csapatve­zető: Baráth Jenő. Kapusok: Pőthe István, Bertalan Imre, Mohácsi Dénes, Mezónj játrk'í­sok: . • • 1 Kuku Kornél. Pinks Gábor. Zoltán, Bencsics Róbert, Szalai Tibor, Szenczi György, Duda Miroslav, Szúnyog Péter, Hor­1 P t 'i ­1 < !hyba. Nagy Sándor és Tamás. Dömény Ľubomír, Rózsa Sán­dor. Mészáros Sándor, Mar­c/cll Lásxió. szövetséggel támadt konfliktusom után kijelentettem, öt év múlva az I. ligában leszünk. Egy esztendőnyi előnnyel sikerült... Néhány játékossal beszélve, jófor­mán már az " elmondottak is­métlődtek. Pőthe István, a csapatka­pitány kissé többet elárult. Harminc­két éves korával rangidős az együt­tesben. Reggel héttől este hatig ma­szek festőként dolgozik Pozsony­ban. Onnan siet az edzésre: - Bennünket sohasem a pénz vezé­relt. Azelőtt is elmentünk bárhova, nem számított, hol játszunk. Ebben az évben ugyanúgy jött minden ma­gától, mint korábban. Mintha csak a kerületiben lettünk volna. Amit lehe­tett, beleadtunk. Valójában sportsze­retetünk vitt előre, szerdahelyiekként szívvel-lélekkel helytállni. Minden jel arra vall, az első liga az amatőrizmus alkonyát hozza a DAC férfi kézilabdacsapatánál. A megálmodott (fél)profizmus ered­ményességgel párosulva pedig még nagyobb hírnevet szerezhet a sárga­kékeknek. Az első lépést már meg­tették felé. J. MÉSZÁROS KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents