Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-25 / 120. szám, szerda

1994. MÁJUS 25. •ÓI SZÓKALEIDOSZKÓP Győzelem Kéménden (és hat másik faluban) A kéméndi művelődési ház csak néhány éve készült el, de idáig ritkán élt meg telt házat. A múlt héten azonban már szerdán, elővételben elkelt az összes jegy, szombaton este pedig kevésnek bizonyultak a pótszékek, és roskadásig benépesült a karzat is. Hiába kerestük volna azonban a valamely nagynevű művész jövetelét hirdető plakátokat, a kéméndiek önmagukra voltak ennyire kíváncsiak, nagyszüleik örökségére, amelyről sokáig úgy tűnt, veszni hagyják. - Húsz év után sikerült újra megmozgatnánk a kéméndieket, mert szeretnénk, ha nem kallódnának el hagyományaink, nem felejtenénk el dalainkat, szokásainkat, népviseletünket - vagyis mindazt, amely magyarként megtarthat bennünket - veszi át a szót Benefi László, a Csemadok-szervezet elnöke. Ezzel nemcsak a kéméndiek vannak így, hanem a bényiek, bartiak, kőhídgyarmatiak, páldiak, kisgyarmatiak és a kicsindiek is, vagyis annak az AlsóGaram mentén elterülő' hét falunak sok lakosa, amelyet kurtaszoknyás tájegységként tart számon a magyar néprajz. Furcsa, de igaz: a kurtaszoknyás falukat egy felületesen elkészített tévéműsor rázta fel. - Három éve járt itt a Magyar Televízió Gyökerek című műsorának stábja, amely hét napot szánt a tájegység hat-hét falujának a bemutatására. Három napot töltöttek Bényben, ezután átmentek Kéméndre, ahonnét kiugortak Páldra és Kisgyarmatra, de idejük nagy részét a kéméndi pincékben töltötték, a hetedik napon pedig elmentek bevásárolni - idézi fel a sorsfordító eseményt a környék szakavatott néprajzkutatója, a bényi Csókás Ferenc. - Ezután vártuk a műsort, de amikor két év múlva a televízió műsorára tűzte a Gyökereket, elképedve láttuk, hogy mindent belevettek, csak a valóságot nem és a néző' teljesen összekeverve látta az egészet. Ez itt sokunknak nem tetszett, de végül is elsőként nem • mi, hanem egy magyarországi néprajzkutató tiltakozott. A győri dr. Timaffy László tiltakozó levelet írt a televízió felelős vezetőjének amiatt. hogy így mutatták be egy igazi, ősi magyar tájegységet a világnak. Ezután jelentkezett Kéméndről Benefi László, akit szintén felháborított a film, őt követte Bartal István barti polgármester. Ekkor én azt javasoltam, hogy találkozzunk Kéménden, a hét falu polgármesterei, Csemadokelnökei, -csoportvezetői, és rakjuk helyre a dolgokat. Összesen két hónapra volt szükségük a kurtaszoknyás faluknak, hogy főként önmaguknak, de azért a világnak is bebizonyítsák, még élnek a hagyományok. Ennek az eredménye az a közel négyórás műsor, amelyben minden falu bemutatkozik, és amelyet a kéméndiek is szünet nélkül, szemmel láthatóan élvezettel néztek végig. Ez már a harmadik közös fellépés volt, Bény és Bart után. Kéménden először - a vendéglátó jogán - a helybeli óvodások mutatkoztak be, "apró kurtaszoknyában, amilyent legfeljebb már csak a nagymamák tudnak varrni, illetve bő gatyában a színpadon játszva el a mindennapokjátékait. Utánuk következtek az egyházi és világi ünnepekhez kötődő szokások, testvériesen elosztva az egyes faluk között. Garampáld kezdett, a kis balparti falu, a fonóval és az ott törvényszerű pletykálkodással. Csókás Feri bácsi, aki szívesen kommentálta a történteket, elmondta, hogy eredetileg hozzájuk, bényiekhez fordultak á forgatókönyvért, de később örömmel fedezték fel: falubeliek is el tudják mesélni, milyen volt a fonó, sőt szívesen el is játsszák. Őket követték a kicsindiek, akiket bizony első látásra nem nagyon sorolnánk a kurtaszoknyások közé, lévén hosszú rakott szoknyát viselnek, de azért őket is szívesen látják, A faluval ugyanis az történt, hogy az első világháború táján elhagyták a kurtaszoknyái, és az ebedi-nánai divatra tértek át. A sublótban őrzött egykori ruhadarabok azonban egyértelműen igazolták az eredeti kötődést, azért most szívesen visszafogadták őket. Még akkor is, ha a műsorban az Ipoly-mentéről származó téltemető keszőcejárást mutatták be. A bartiak májusfát állítottak egy szép műsorszám keretében, amelyet két éve, egy magyarországi vendégszereplés óta csiszolgatnak, felkutatva hozzá mindent, ami a régi időkből a faluban megmaradt. A kőhídgyarmatiak az aratást, cséplést és az ezekhez kötődő bált játszák el, majd utánuk következnek a környék „sztárjai", a bényiek, akik ezúttal a búcsút idézik fel. A többiekkel ellentétben nekik valóban van miből válogatniuk, mert a környéken ez az egyetlen falu, amelyben folyamatosan több hagyományőrző csoport működik. A kisgyarmatiak élvezetes legénybíró-választása után következett a kéméndiek fellépése. Hégliné Bertók Marianna - a szombat az őjutalomjátéka is volt (A szerző felvétele) Az előkészületek során sokáig úgy nézett ki, hogy Kéménd szégyenszemre kimarad a közös produkcióból, végül is azonban Benefi László fáradhatatlan szervezésének köszönhetően három csoporttal is felléphettek, az óvodásokon kívül táncés éneklőcsoporttal. Az asszonyoknak még volt mire alapozniuk, a hét falu találkozóját elemezgető pletykálkodást látható rutinnal végezték, az éneklőcsoport pedig egy ideje évente egyszer, a szeptemberi szüreti mulatság idején már be-bejárta a falut. Nem mondható el ez a fiatalokból álló tánccsoportról, amely néhány hete még nem is létezett, szombaton azonban táncosai magabiztosan mozogtak a színpadon, tudták mit akarnak, és azt képesek is voltak eltáncolni. E kis csoda kovácsa Hégliné Bertók Marianna, aki a kéméndi anyagra építve a párkányi Kisbojtárt tette híressé. Most viszont évek óta dédelgetett álma vált valóra, mert másfél hónap alatt újra megtanította faluja fiataljait olyan táncokra, mint például a sallai verbunk, botoló vagy éppen a kanásztánc. Miként lehetséges, hogy a hét kurtaszoknyás falu néhány röpke hét alatt képes volt feleleveníteni mindazt, ami már szinte veszni látszott? Csókás Ferenc ezt a következőképpen magyarázza: a hét falu parasztsága mindig is összetartott, hetven százalékban egymás között házasodtak, az összes ünnepkörhöz kötődő szokások íratlan törvényként öröklődtek apáról fiúra. Itt mindig élénk kultúráiét folyt, már a monarchiában mindenkinek megvolt a közössége. Páldon például az első republikában rendszeresen színdarabokatjátszottak, a kisgyarmatiak pedig még külföldre is eljutottak a lakodalmasukkal. Ezeket a gyökereket később megszaggatták, többek közt a kisiskolák megszüntetésével; - Ezért javasoltam a többieknek, hogy keressük meg ezt a tálentumot, mi segítünk azoknak, akik nem tudják: miként kell felderíteni a régi dolgokat. Az emberek ugyanis emlékeznek árra, hogyan játszottunk, éltünk. Volt, aki nem bízott ebben, pedig az. öregek nagyon sok helyen megörültek, hogy kibeszélhetik magukat, mert az unokáik legfeljebb felköszöntik őket, de már senki sem kíváncsi a gyermekkorukra. TUBA LAJOS - Csak nem szerettél bele Köberibe? - kérdezi Frodl gúnyosan a lányt. - Miért nem vette fontolóra a házassági ajánlatot? - faggatják a nyomozók Bizát a gyilkosság után. - Nem volt az esetem, s különben is úgy gondoltam, nem leszek a felesége egy csalónak, aki után az Interpol nyomoz. Köberl zsebmagnóján, amelyre a filmjeihez kitalált motívumokat, ötleteket szokta volt rámondani, a rendező barátai utólag találnak egy Biljánának szóló szerelmeslevél-félét. „Nem is tudod, mennyire mélyen szeretlek" hallatszik többek között a töredékes felvételen. Köberl szabadkozik, szeretné, ha nem csalódna a lány, amiért érzelmeit nem levélben hozza a tudtára. De hisz ezt nem is tehette volna meg, mert nem ismerte sem a lakcímét, sem a vezetéknevét. Később kiderül, Frodl sürgette, hogy Biza szerezzen szerelmes levelet Köberltől. Feltétlenül meg akarta szerezni a kézírását. 7. fejezet KEZDŐDIK Köberl nyaka körül szorulni kezd a hurok. Előbb a páholyban, aztán Pesti Gábor floridsdorfi irodájában tanácskozik a két elszánt férfi a gyűlölt rendezőről. Frodl vallomása szerint eleinte csak arról van szó, hogy Köberlt nevetségessé teszik. Beleszerettetik Bizába, s aztán majd tudomására hozzák, hogy színlelés volt az egész. Később felvetődik, hogy valahogy külföldre csalják, kábítószert csempésznek az autójába vagy a Csomagjába, és erről idejében tájékoztatják a vámőrséget. Aztán hirtelen jön a nagy ötlet - Frodl szerint barátjának, Pestinek az agyában fogalmazódott meg -, hogy Köberlt ne csak egyszerűen megbüntessék, hanem tegyék rá a kezüket a vagyonára is. Ebből a gondolatból - így Frodl - már logikusan adódott, hogy a vagyon megszerzéséhez előbb el kell őt távolítani a? élők sorából. Méghozzá úgy - miként ezt Pesti egy kihallgatás során megfogalmazta hogy senki se bukkanhasson rá, arca felismerhetetlen masszává változzék. A vádirat szerint - maradjunk most ennél a verziónál - a borzalmas terv Pesti analitikus elméjének nyomait. viseli magán. Az biztos, hogy ötletekben nincs hiány, főként Frodl agyából sorjáznak a gondolatok, pattognak a szikrák, mintha csak filmforgatókönyvről lenne szó. Igazán akkor kapnak ihletet, amikor Biza jelenti a hírt: Köberl szabadságra készül, vele szeretne valahova külföldre utazni. Pompás, örvendeznek az összeesküvők, Budapestre kell csalni a rendezőt. Könnyebben elbánnak vele idegen terepen, amely ráadásul Pesti számára oly jól ismert. , A profi módon hazudozó Frodl utasítja barátnőjét, csalja a magyar fővárosba a rendezőt. Megint a már egyszer bevált hazugsághoz folyamodik, azt mondja, hogy az Interpol kíván Budapesten „szembesülni" Köberllel. S hogy Biza további kérdéseit elvágja, az akció sikeres elvégzéséért 30 ezer schillinget helyez számára kilátásba. Frodl a megfelelő dajkamesével is ellátja Biljánát. - Mondd meg Köberlnek, hogy szigorú családod igazi feje a Budapesten élő nagybátyád, Benes úr. Ha Köberlnek sikerül vele barátságot kötnie, akkor Benes majd rábeszéli az apádat, hogy hagyjon szabadon mozogni a barátoddal. Frodl Bécsben, a Hilton Szálló Klimt-bárjában be is mutatja egymásnak Bizát és a Benes bácsi szerepére készülő dr. Pestit. Vallomásában Pesti elmondja, hogy a találkozó csupán néhány percig tart. Szépnek találja ő is a hosszú, fekete hajú, ápolt, németül folyékonyan beszélő nőt, s mulat azon, hogy Frodl „Bili" néven mutatta be barátnőjét. A bili ugyanis, magyarázza a szenvedélyesen nyelvészkedő Pesti később a börtönben, a magyar nyelvben éjjeliedényt jelent. (Folytatjuk) Az UJSZO írta f 45 éve Kilenc órakor reggel érkezik a bratislavai gyors Levicére. Ütban a városba szembetűnik az utca lüktető elevensége. Ma szombat van, a hetivásár napja Léván. Mi is gyorsított ütemben igyekszünk a járókelőkkel. A piactér élénk nyüzsgése a régi hetivásárókra emlékeztet. Sok a kocsi, rengeteg az áru és meglepő az érdeklődés. (...) Most jön a legnagyobb meglepetés: élő baromfit kínálnak nagy buzgalommal a falusiak. Tyúkok, amelyek kikeltették az új nemzedéket és ezzel jócskán is eleget tettek anyai kötelességüknek; libák, nyulak, sőt kiskecskék is várják új gazdájukat. Sok a kisliba, kacsa és alig pár napos csirke, amelyeket ily kegyetlenül szakítanak el anyjuktól - de nincs kizárva, hogy a költőgép keltette őket életre. Tisztított hízott libák fekszenek az asztalon, szép kövér hajukkal kívánatosan várják a vevőket. 30 éve Az viszont meglepett, amit Hruscsov«lvtársról kipletykáztak. Hogy Nyikita Szergejevics paktál.! Ezt eddig nem tudtam róla. Azt már tudom, egy régebbi látogatása óta, hogy a zsiványpecsenyét szereli, de hogy paktálni szokott?! És kivel paktál?, na kivel? Az imperialistákkal?! Bizony! Ezt eddig nem tudtuk. Még jó, hogy a kínaiak megmagyarázták. Most aztán eladott bennünket Hruscsov elvtárs az imperialistáknak. Még jó, hogy a KGST egyre jobban működik és Nyikita Szergejevics személyesen is mindent elkövet, hogy minél gyorsabban építhessük a szocializmust. De azért irtó jó pofa gyerekek ezek a kínaiak. Asszongyák, hogy a Szovjetunió nem adott nekik papír-tigrist, ők pedig azzal akarnak játszani. De hogy ez nem baj, mert ők száz évig csinálnak majd egy papír-tigrist, de az egy igazándi tip-top papír-tigris lesz. És mindenáron katonásdit meg háborúsdit akarnak játszani. Asszongyák, gyerünk neki az egész világnak, és harapjuk le mindenki fülét. Hát kérem!?! Belőlem csak egy van, tehát csak két fülem van. Én azonban ragaszkodom magamhoz, megszoktam magamat. 20 éve Körös-körül rengeteg új épület. Itt is Bratislavában van, mi a főváros második kerületébe tartozunk - magyarázza irodájában Mandli Imre elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke. Meglepődök, amikor megtudom, hogy a pozsonypüspöki városnegyed lakossága immár meghaladja a tízezret, és egyharmada korszerű toronyházakban lakik. Mintegy ezer komfortos lakás épült, a gomba módra szaporodó családi házakról nem is szólva. Tulajdonképpen ez a tény jellemzi ma a leginkább az egykori Duna menti falucskát. Rövid időn belül további kétezer ember költözik ide. Ez annyit jelent, hogy az új negyed lakásnyilvántartásába a következő szám kerül: 1560. Am a múlt esztendőben már egy további lakónegyed építését is megkezdték. Ide öt esztendőn belül 15 ezer ember költözhet majd be. 5 éve Amikor immár csaknem negyven éve megalakult Érsekújvár (Nové Zámky) két szövetkezete, aligha álmodtak az alapítók búzából 6 tonna körüli átlag hektárhozamról, vagy arról, hogy árpából sem takarítanak be ennél sokkal kevesebbet. Aligha gondoltak arra, hogy egyszer eljön még az idő, amikor hatezernél több sertésük és 2800 szarvasmarhájuk lesz, s egy tehéntől 4500 liter tejnél többet fejnek majd évente. Igaz, ézek az adatok az idei zárszámadás beszámolójából valók, s amikor a történet kezdődött, azaz a szövetkezetalapítás, akkor még csak 1951-et írtak. A belépőket pedig sokkal inkább foglalkoztatta, vajon milyen lépés az, amit éppen megtesznek, amelyről legtöbbjüknek legfeljebb annyi elképzelése lehetett, hogy e lépés - lépés az ismeretlenbe... Földvári Zsuzsa Dnííib ulú Uy

iiiiua , 14. rész