Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-24 / 119. szám, kedd

1994. MÁJUS 24. ÓF SZÓ KULTÜRA 7 Közben valami megszakadt... Mi a baj Nyitran? A Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatán uralkodó állapotok évek óta borzolják a kedélyeket. A Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Kara körüli méltatlan huzavona még áttekinthetetlenebbé tette az amúgy is bonyolult helyzetet. Személyes ambíciók keverednek pártérdekekkel, szimpátiák, antipátiák és presztízsszempontok magasztos elvekkel, vagy legalábbis a rájuk való: hivatkozással Ember legyen a talpán, aki mindebből ki tud hámozni valami kézzelfoghatót, pontosan definiálhatót. Három hete egy diákfórum tett kísérletet arra, hogy megfogalmazza, mi is a baj Nyitrán - nem sok sikerrel. Eredménye mégis volt, ha ugyan eredménynek könyvelhető el, hogy a fórumon elhangzottak hatására égyik napról a másikra lemondott tisztségéről Sándor Anna, a: magyar tanszék vezetője. Ő így vall a történtekről: „Az ominózus nagygyűlésen, amelyen 250-300 diák. vett részt, a magyar tanszék vezetését azzal vádolták, hogy nem tudja megoldani a problémákat. Négy hónapig voltam 'tanszékvezető, ilyen rövid idő alatt nem leheteti megoldani azokat a súlyos gondokat, amelyeket - elődömhöz hasonlóan - én is csak örököltem. Épp arra ment rá az egészségem, hogy igyekeztem kikerülni, megelőzni, elsimítani a konfliktusokat. A tanszék irányítása egyébként is rengeteg időmbe, energiámba került, nem beszélve a külső nyomásról, amely szintén létezik; mert volt eset arra, hogy a diákokat a tanszék ellen hangolták. A nagygyűlésen elmondtam: igenis, vannak problémák, beszélni is kell róluk, de nem ezen a fórumon, mivel ezek egyértelműen a magyar tanszék problémái. Megtárgyalhatjuk őket, de először nálam kell kopogtatni. Erre a diákok részéről azt a választ kaptam, hogy nincsenek irántam olyan bizalommal, hogy utánam jöjjenek. Ezt ugyan addig nem tapasztaltam, de ezek után nem tartottam tisztességesnek, hogy tovább vezessem a tanszéket." A múlt héten telekiné Nagy Ilona, a Sándor Anna helyébe lépő új tanszékvezető egy diák-pedagógus találkozót hívott össze, amelyen immár csak a magyar tanszék hallgatói vettek részt. A diákok alaposan felkészültek a találkozóra, egy hét pontból álló állásfoglalással érkeztek, amelyben megfogalmazták a magyar szakos és az alsó tagozatos magyar hallgatók 1 igényeit. Ezek elsősorban annak az elvárásnak adtak hangot, hogy a diákok nagyobb beleszólást kapjanak az őket közvetlenül érintő kérdések megoldásába, s a magyar tanszék tudatosítsa központi, többletbeli szerepét, és ennek megfelelően egységesen képviselje a magyar tagozat érdekeit minden fórumon. Továbbá kifejtették, támogatják a négy magyar politikai párt, a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által kidolgozott téziseket, melyek kimondják, hogy Nyitrán a magyar pedagógusképzést egyetlen karon belül kell megoldani. Az utolsó pontban tiltakoztak a főiskola akadémiai szenátusának május 9-i döntése ellen, amely a nemzetiségek megkérdezése nélkül Darina Marcinková docenst nevezte ki rektorhelyettessé. A teremben, ahol a magyar tan" szék tanári kara és vagy ötven hallgató gyűlt össze, furcsa légkör uralkodott. Feloldhatatlan feszültség vibrált a levegőben, talán a disszonáns kezdetnek köszönhetően, amikor is az új tanszékvezető forradalomnak minősítette a diákok által kidolgozott állásfoglalás előterjesztését. Az ügyhöz való viszonyulását pregnánsan jellemezte következő kijelentése: „A tanszék mindent meg fog tenni azért, hogy kiiktassa a diákok és a tanszék . közötti súrlódásokat, feszültségeket, de ez nem jelenti azt, hogy bólogatójánosok legyünk és mindenre rábólintsunk, amit a diákok kitalálnak. Nekünk nem fognak diktálni a tanszéken." Talán nem csoda, hogy ez a hangnem védekezésre késztette a diákokat: „Nem tudom, miért van ez a gyanúsítgatás, . amely örökké itt érezhető a levegőben? Mi nem ultimátumot adunk, nem akarunk lépten-nyomon bírálni; hanem bizonyos javaslatokat tettünk. Nekünk az oktatás színvonala a fontos, nem pedig az, ki mit mond. Nem kívánunk résztvenni abban, ha az egyik tanárnak baja van a másikkal, abba bennünket, diákokat ne keverjenek bele. Nem akarunk részt venni László Béla versus bárki viszályaiban." - jelentette ki a diáktanács egyik vezetője. A gyűlés egész ideje alatt. úgy tűnt, mintha a matematika tanszéken oktató László Béla, a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának legbuzgóbb szorgalmazója láthatatlanul ott kísértett volna a teremben. Neve többször is elhangzott a tanszékvezető szájából, mindig olyan értelemben, hogy ő az, aki viszályt szít a tanszék és a diákság között, s az ő sugallatára iktatták a hallgatók állásfoglalásukba a két utolsó pontot. Telekiné Nagy Ilona tanszékvezető a gyűlést követő beszélgetés. során sem titkolta ezt a meggyőződését: „László Béla itt olyan szindróma, mint az országban Mečiar. Amikor a NEKK mint kulturális tanszék szóba került, László Béla hozzásegítette a tanszékeket ahhoz, hogy szekciók alakuljanak,, és a szekcióvezetők rendszeresen értekeztek. Ez jó volt. De mihelyt arról volt szó; hogyan tovább, ő belevonta a mi problémáinkba a többi nemzetiséget is. Ez ellen nincs kifogásom, mert minden nemzetiség egyforma. De itt súlypontok tolódtak el, és emiatt kerültünk egymással szembe. A roma kollégák ugyanis rögtön kijelentették, hogy itt a prioritás elve nem érvényesülhét, ők ezt nem engedik meg. Csakis egy az égyhez, képviseleti és minden szinten. Amikor ez ellen kifogásaink voltak, László Béla megkérdezte: „Miért akartok a többi nemzetiségnek rosszat?" Nem akarunk rosszat, mondtuk, csak a mi problémáink kicsit mások, nekünk kiépített, működő iskolarendszerünk van. Nézetem szerint a kisebbségi kultúrák karának ügyét, amely olyannyira kiélezte az itteni helyzetet, el kellene választani az Önálló magyar kar ügyétől. Az utóbbi szükségességét senki sem vonja kétségbe, mindnyájan ezt akarjuk. Abban van eltérés, hogy ezt mikor és hogyan lehet megvalósítani. Nem lehet ezt úgy felfogni, hogy holnaptól önálló karunk legyen, ez a mai nehéz gazdasági helyzetben valóban nein lehetséges. Valamilyen formában el lehet érni, de tartsuk be a fokozatokat, először erősödjünk meg. Ami Marcinková docens rektorhelyetessé való kinevezését illeti, ez a javaslat már jóideje elhangzott a főiskolai tanácsban, s ha valakinek kifogása volt ellene, akkor kellett volna tiltakoznia. A rektor javaslata volt, hogy minden karon legyen egy dékánhelyettes, aki a magyar ügyeket képviseli, és rektori szinten egy rektorhe, lyettes fogja össze ezeket a problémákat, és segítse megoldásukat. A diákok állásfoglalásukban kifogásolták Marcinková docens kinevezését, de amikor egyiküket megkérdeztem, mi a kifogása ellene, azt válaszolta, riem is ismeri. Akkor meg hogy. mondhat róla véleményt? Ezért érzem úgy, hogy a háttérből sugallt dologról van szó a diákok részéről, mert László Béla'akkor is Marcinková ellen volt, amikor a rektor a NEKK élére nevezte ki őt. Ami Darina Marcinková tevékenységét illeti, a szenátus jegyzőkönyveiből kiolvasható, hogy nem ő volt az, aki gátolta a kar beindítását. Az, hogy ilyen funkcióban lesz egy magyar ügyekkel megbízott személy, számunkra óriási előnyt jelent." Rádiós kolléganőmmel kíváncsiak lettünk volna a magyar tanszék két másik pedagógusa, Alabán Fe-, renc dékánhelyettes és Szeberényi Zoltán véleményére is, de ők, noha találkozót beszéltünk meg, inkább a távozást választották. A dolog nem volt meglepő, mivel a dékánhelyettes módszeresen ezt a megoldást alkalmazza, valahányszor nyilatkozatra kérik fel a sajtó képviselői. • A diákok így összegezték véleményüket: „Amikor pár éve, ide jöttünk, még, más légkör fogadott, de közben valami megszakadt, elsősorban a tanárok között. Nagyon mély gyökerű problémákról van szó, amelyek elemzésébe nem szeretnénk belebonyolódni. Meg kellene próbálni egy közös alapállásból tovább lépni, félretéve minden személyeskedést. A találkozó vegyes érzelmeket keltett bennünk, de körülbelül erre számítottunk. Hogy folytatódik-e a párbeszéd é& lesz-e eredménye, a jövő dönti el." VOJTEK KATALIN Carreras Prágában „Bármikor vállalok fellépést a cseh fővárosban" „Egy énekes általában azokat az érzéseket viszi át a hallgatóira, amelyekre a hallgatóknak igazán szükségük van. Erre volt képes di Stefano, aki előadásmódjával már gyerekkoromban a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Átérzéssel ajándékozott meg, amit nagyon szeretnék átvinni az én hallgatóimra is." - vallja magáról Az én Barcelonám című, nagy sikert aratott és a Cseh Televízióban is bemutatott dokumentumfilmben Jósé Carreras. Akik hallották énekelni a világhírű spanyol tenoristát, akár koncerten, a tévében vagy lemezfelvételen, bizonyára egyetértenek abban, hogy a kitűnő operaénekesnek ez a valamikori vágya mindegyik fellépése után újra és újra valóra válik. Nem volt ez másképp a májusban tartott prágai koncertjén sem, ahol a Rudolftnum zeneszakértő közönsége három órán keresztül ünnepelte á világhírű művészt. Jósé Carreras Montserrat Caballéval, a szintén világhírű spanyol szopránénekesnővel együtt adott felejthetetlen koncertet a cseh fővárosban. Egyedülálló előadásuk, amelyen többek között jelen volt Václav Havel cseh köztársasági elnök is, a Rafael Kubelík Alapítvány első rendezvénye volt. Az említett alapítvány amelynek a védnöke a Cseh Filharmónia - azt a célt kívánja szolgálni, hogy minden évben értékes díjakat ítélhessenek oda azoknak a művészeknek, akik a komolyzene terén kiváló eredményeket érnek el, és hogy az alapítványnak köszönhetően támogathassanak különböző rendkívüli jellegű koncertek megrendezését is. Jósé Carreras a Cseh Filharmonikusokkal tartott féllépése előtti próbája után készségesen válaszolt az alábbi kérdésekre. • Carreras úr, milyenek az első benyomásai jelenlegi prágai tartózkodása során? - Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Cseh Filharmonikusok kíséretében énekelhetek a csodálatos Rudolfinumban. Különösen mély benyomást gyakorolt rám a Dvorák-terem, ahol a próbák zajlottak és ahol a koncert is megrendezésre kerül. Véleményem szerint ilyen minden szempontból nagyon szép termet csak olyan emberek építhettek fel, akiknek nagy érzékük van a művészet iránt. Es éppen az ilyen gazdag érzelmekkel rendelkező emberek tudják a zenét is kellőképpen értékelni. • Kevésbé ismert önről, hogy pályafutása során már egyszer énekelt a cseh fővárosban. - Igen, 1971 -ben, még a pályafutásom elején a Tyll Színházban énekeltem Prágában. Akkor Verdi Traviatájában alakítottam Alfredo szerepét és nagyon szívesen emlékszem vissza erre a szereplésemre. Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy az említett operában annak idején mindenki csehül énekelt, csak én énekeltem olaszul. Ez azonban nem jelentett semmiféle akadályt, és nagyon örültem, hogy az előadás jól sikerült. • Szerepel a tervei között, hogy a jövőben ismét ellátogat Prágába? - Nincs konkrét szerződésem egy esetleges további prágai fellépéssel kapcsolatban, azonban bármikor vállalok valamilyen operaszerepet a cseh fővárosban. • Milyen helyet foglal el ön szerint a zenei életben az opera mint műfaj? - Véleményem szerint az opera talán soha nem örvendett olyan népszerűségnek, mint az utóbbi két évtizedben. A zene küldetését nagyon fontosnak tartom és nagyon lényeges az is, hogy ez a küldetés megmaradjon és generációról generációra szálljon, Örülök annak, • hogy egyre több fiatal érdeklődik a különböző operaelőadások iránt, és azt hiszem, hogy ez a tény bizonyítja a legjobban az opera népszerűségét. Szerintem a komolyzene iránti érdeklődés növeli az emberek kulturális szintjét és ezt szintén fontos dolognak tartom. • Melyik az ön kedvenc operája és szerepe ? - Nagyon kedvelem Don Jósé szerepét a Carmenbői. Azonban, ami a többi szerepemet illeti, nehéz' válaszolnom arra, melyik áll hozzám a legközelebb. Talán mindig az, amelyik éppen a műsoromon szerepel. • Mit jelent az ön számára a zene? . - A zene számomra az életem nélkülözhetetlen részét, a hivatásomat jelenti, amit nagyon szeretek. Az éneklés számomra az önkifejezés legjobb eszköze. Ogy érzem, hogy az éneklésen keresztül tudok legjobban kapcsolatot teremteni az emberekkel. • Milyen értékek fontosak ön-' nek? - Az igazság és a szabadság. • Az én Barcelonám című filmben beszél az ön és testvérei közötti nagyon szép kapcsolatról. Mi a titka ennek a meghitt testvéri kapcsolatnak? - A bátyámmal és a nővéremmel való kapcsolatunk tényleg nagyon szépnek mondható. Ez azonban a szüleim érdeme. Ök neveltek mindhármunkat úgy, hogy tiszteljük és szeressük egymást. A bátyámnak mindig nagy szerepe volt az életemben, és tudom, hogy benne mindig támaszra találok. Soha nem erőszakolja rám a véleményét, azonban hívás nélkül is mindig megjelenik, amikor szükségem van a támogatására. Ugyanezt mondhatom el a nővéremről is. Ezt a hihetetlenül szép testvéri kapcsolatot tartom a legszebbnek az életemben. Számomra nagyon jó dolog tudni, hogy bármikor van hová mennem. KUBÁNY ÉVA Színe és visszája Néprajzos képzés Erdélyben. A kolozsvári Babaes-Bolyai Egyetemen a bölcsész kar magyar tanszéke keretében mellékszakként felvehető a néprajz. A főszakia magyar nyelv és irodalom, a folklór pedig a mellékszak. Évről évre egyre többen jelentkeznek néprajzra. Négy és fél ezer éves köves út. Egy amerikai geológuscsoport feltérképezte az eddig ismert legrégibb köves utat, amelyet Egyitpomban építettek 4600 évvel ezelőtt. Az út egy részét már 1905-ben felfedezték, de egészen 1987-ig senki sem próbálkozott azzal, hogy megállapítsa hosszát és irányát. Most kiderült, hogy 12 kilométer hosszú, 2 méter széles és kőkockákból volt kirakva. Az út a Nílus partjáig húzódik. A szakértők feltételezik, hogy a kőtáblákat hajókkal szállították tovább. Telefon a zsebben. Sok amerikainak nemsokára olyan telefonja lesz, amely bárhol hívható: nem szükséges megkeresni az illetőt, tegyük fel egy színház vagy kórház telefonszámán. Mindenütt elérhető vele: lakásán, hivatalában, akárhol az országban, idővel, majd a világ bármely részén. A zsebben hordható telefon külsőleg ugyanolyan, mint a már használatos drót nélküli készülékek. A különbség az, hogy ezen a személy hívható, nem pedig a hely, ahol tartózkodik. Dupla vagy - térkép. A kikiáltási ár kétszereséért, 321 500 dollárért kelt el New Yorkban egy színes térkép, amely a Pearl Harbor elleni 1941. december 7én intézett japán légitámadás okozta pusztításokat tünteti fel. A térképet a támadást vezető japán pilóta készítette, és három héttel később, december 27-én szerné

T lyesen adta át Hirohito császárnak. A közelmúltban előkerült térképet a New York City Múzeumban állítják ki. A Schindler kasszasikere. Alig nyolc hét alatt több mint 60 millió dollárt hozott Európában a tengerentúlon pedig 133 milliót - a Schindler listája című film. Steven Spielberg filmje egyértelműen uralja az európai mozikat. Április elején egy hét alatt több mint 1200 filmszínházban 11 millió dollárt hozott, majdnem a dupláját annak, mint amennyit az AIDS-ről szóló Philadelphia című alkotás. A használhatatlan koponya. Ellopták a Helsinki Zoológiai Múzeumból egy 60 millió éves emlős koponyájának felső részét. A történelem előtti emlős csontvázát a Pekingi Természettudományi Múzeum adta kölcsön egy kiállítás céljaira. A múzeumigazgató szerint az ellopott koponyacsont ugyan felbecsülhetetlen értékű, de aligha hozhat hasznot, mivel csupán néhány hasonló van belőle a világon. Csontváry - 80 millióért. Csontváry két, még magántulajdonban lévő képe, a Magányos cédrus és a Sétakocsikázás Athénban újholdnál című alkotásai várhatóan hamarosan a magy ar állam tulajdonába kerülnek, miután úgy tűnik, sikerült előteremteni azt a 80 millió forintot, amelyben a tulajdonossal megállapodtak. Ázsia legmagasabb építménye. Nemrégen befejezték Sanghajban Ázsia legmagasabb építményét, egy tévétornyot, amely a harmadik legmagasabb építmény az egész világon. A 460 méter magas torony építése 92 millió dollárba került. Á világ legmagasabb tornya Torontóban van, 553 méteres. Kínában úgy tervezik, hogy Hongkong közelében egy 700 méter magas tévétornyot fognak építeni. (k-s)