Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-02 / 100. szám, hétfő

1994. MÁJUS 2. ÚJSZÓ RIPORT 3 Mokcsakerész-Ungmogyorós Vályogputrin tányérantenna A „mogyorós" még valamennyire ismerősen hangzott, de azt a szót, hogy „mok­csa" azelőtt sosem hallottam. Arról pedig fogalmam sem volt, hogy létezik ilyen nevű község: Mokcsa-Mogyorós. Azt meg talán el sem hittem volna, hogy a község teljes neve Mokcsakerész-Ungmogyorós, ha ezt nem éppen annak polgármeste­rétől, Sándor Borbálától hallom. A polgármester asszonnyal a városok és falvak társulásának április elejei pozsonyi közgyűlésén hozott össze a véletlen. Sándorné harmadmagával az Ung-vidéki régiót képviselte az országos rendezvényen. Akkori beszélgetésünk során került szóba e számomra különös nevű falu egyik problémá­ja is: veszélybe került az óvoda, mert annak épületét a restitúció alapján visszakö­veteli eredeti tulajdonosa. Megígértem, ha módom lesz rá, ellátogatok Mokcsake­rész- U ngmogyorósba. Némi kérdezősködés után megtaláltuk a Vaján és Nagykapos között fekvő, eldugott falut. A rendezett, néhol jómódról árulkodó porták mellett jónéhány vályogputri előtt is elhaladtunk. Némely összedőlni készülő put­ri tetején tányérantenna díszeleg, udvarán pe­dig Lada gépkocsi parkol. Amint azt később megtudtuk, a községben 20 százalék feletti a munkanélküliek aránya. Sokan, főleg a roma lakosok, munkanélküli és szociális segélyből élnek. A falu a háború után közigazgatásilag még két önálló község volt: Mokcsakerész e's Ungmogyorós - ezt már Sándor Borbála mondta a falu mokcsai részén lévő községi hivatalban. - 1960-ban Mokcsakerész a Križany nevet kapta. Ungmogyoróst pedig Lieskovának nevezték. A két falu 1962-ben egyesült. Hivatalos neve azóta Krišovská Li­esková, magyarul pedig Mokcsakerész-Ung­mogyorós, de mi csak Mokcsa-Mogyorósnak mondjuk. A községnek a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 820 lakosa van, ebből 311 a mogyorósi, 509 a mokcsai. A falu ezzel Ung­megye - a helyiek ma is csak így nevezik az Ung és a Latorca közötti területet - harmadik legnagyobb helysége. A 820 lakosból 119 ro­ma, 55 szlovák, 4 ukrán a többi pedig magyar nemzetiségű. A régió egyik legnagyobb problémája a ivóvízhiány. Mokcsa-Mogyo­róson sincs még kiépítve a vízvezeték-háló­zat. Az emberek saját kútjaikból nyerik a vi­zet, de a nitráttartalom sok esetben megha­ladja a megengedett értéket. Mivel éppen fo­lyamatban van a gázművesítés, nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem, miért nem a vízvezetéket építik ki először? - Este, ha otthon begyújtanak a kazánok­ba, olyan füstfelleg lepi el a falut, hogy azt sem látni, ki megyen az utcán - hangzik a polgármester asszony válasza. - Majdnem mindenki a legolcsóbb szénnel fűt, amely rendkívül szennyezi a levegőt. Ezért gondol­tam, most a legfontosabb a gázfűtés beveze­tése, hogy ezzel is óvjuk környezetünket. A falu nem tud fizetni Az óvoda 1963-tól egy, az ötvenes évek­ben elkonfiskált épületben működik, amely az állam tulajdona, de a község használatá­ban van. A volt tulajdonost 1990-ben rehabi­litálták, s most annak örököse, a restitúciós törvény értelmében, visszaköveteli az ingat­lant. A községi önkormányzat tavaly novem­berben kérvényezte a földügyi hivatalban, hogy az épületet hagyják meg a község hasz­nálatában, a tulajdonos pedig kapjon kártérí­tést. A falu nem tudja kifizetni az épületet, mert nincs miből. Az ingatlant a tulajdonos felértékeltette, s csupán a házért 98 645 ko­ronát követel. A földterületet, kerítést, gyü­mölcsfákat stb. beleszámítva, az egész va­gyonért 469 327 korona az igénylése. A tulaj­donos azt állítja, a szüleitől annak idején a helyi nemzeti bizottság vette el a vagyont, hát most a községi hivatal térítse azt meg. Az önkormányzat viszont úgy véli, ő csak az óvoda épületét vette át, a többi ingatlanhoz semmi köze. A tulajdonos szintén a földügyi hivatalhoz fordult, de onnét egyelőre nem jött válasz, így az ügy függőben maradt. ­Amíg én leszek a polgármester, minden erőmmel arra törekszem, hogy az óvoda ne szűnjön meg a faluban - mondja a polgár­mesterasszony. A községi hivatalnak egyébként nem ez az egyetlen „ingatlanügye". A hivatal épülete szintén restitúció alá esett. Ezt az épületet az önkormányzatnak idén januárban sikerült megvásárolnia, a hozzá tartozó földterület tu­lajdonjoga azonban mindmáig tisztázatlan. Mint a luxusóvodában... Veronika épp barátnője frizuráját formáz­za. Ö most fodrásznő. Vas Pistike várat épít, de elmondja, jobban szeret repülőteret építe­ni, mert ha megnő, pilóta lesz és lesz helikop­tere is. Juditka a hajasbabát gyógyítja. Ö or­vosnő lesz, ha megnő. Kesely Tamarka, a csillogó szemű kis cigánylány a szőke Darin­kával együtt tavaszi tájat rajzol. A kép, amely az óvodában fogad, semmi­ben sem különbözik bármelyik más óvodától. A két helyiségben a polcokon és a szőnyegen játékok, a fal mellett kis asztalok, székek. A gyerekek vidámak, játékosak és tiszták. Egy­általán nem venni észre, hogy ez a járás egyetlen óvodája, amelyben nincs vízvezeték és vécé. A budi az udvaron van, a gyerekek lavórban mosdanak, de a szeretetet és gon­doskodást ugyanúgy megkapják, mint más ovisok. - Ami a nevelési módszert illeti, ugyanazt kapják, mint a luxusóvodákban ­mondta Dobos tstvánné, a gyerekek Ili néni­je. Elmondta: ez félnapos óvoda, fél nyolctól fél egyig vannak itt a gyerekek. A beíratottak száma 14, de legtöbbször csak tizenegyen vannak, mert a hat roma gyerek közül kettő nem nagyon jár, és általában akad egy-egy beteg gyerek is. Konyha nincs az óvodában, itt csak teát főznek. A gyerekek otthonról hoznak tízórait, abból csapnak közös lako­mát, ebédre pedig hazajárnak. Délutáni elhe­lyezésük nem jelent gondot, hiszen csak egy gyereknek a szülei járnak munkába, a többi háztartásbeli vagy munkanélküli. Ili néni vezetésével a gyerekek bemutatják ének- és verstudásukat. Csak a legkisebbik, a kedvenc, Csabika nem csatlakozik hozzájuk. Ő még szégyenlős, a nevét sem akarja meg­mondani, de azért érdeklődve kacsingat fényképezőgépem felé. Nem kényszerítik őt a közös szereplésre, itt minden gyerek azt a foglalkozást választja, amihez kedve van. Másik óvoda is van A polgármesternőtől azt is megtudom, nem ez az egyetlen óvoda a faluban. A másik köz­ségrészben, Mogyoróson egy 1973-ban áta­dott, modernebb barakképületben működik egésznapos óvoda. Itt Germán Éva óvónő fo­gadott. Hasonló kép tárul elénk, mint a régi óvodában. A gyerekek babáznak, rajzolnak, építenek, és ugyanolyan vidámak és kedve­sek, mint mokcsai társaik. Az óvónőtől meg­tudtuk, az úgynevezett Valdorf-módszer sze­rint foglalkoznak a gyerekekkel. Az óvoda magyar, a falon mégis szlovák szavakat lát­tam. Germánné felvilágosított, már ebben a korban kezdik szlovák szóra oktatni a gyere­keket. Amit egyébként a régi óvodában is ta­pasztaltam. Az „új" óvodába 24 apróságot írattak be a szülei, hárman Mokcsáról járnak ide. Van vízvezeték, mosdó és konyha is. A gyerekek ebédet is kapnak. - Ez pedig a mi gazdasá­gunk - mutatja az óvónő az ablakból a hatal­mas kertet. Saját használatra zöldséget ter­mesztenek', ezzel is csökkentik az étkeztetési kiadásokat. Ezenkívül még gabonát is ter­melnek, eladják, és árát az óvoda fenntartásá­ra fordítják. Pár éve annyira megromlott az anyagi helyzetük, hogy az összes gyereklapot le kellett mondaniuk, de most szeretnék leg­alább a Tücsköt újra megrendelni. A szülők úgy segítenek, hogy megvásárolják a mos­léknak való étel maradékot, rajzlapot, tisztító­szereket ajándékoznak az óvodának. Azl gondolhatnánk, a régi óvoda meg­szüntetése nem is lenne akkora katasztrófa, hiszen szükség esetén az új óvodában is he­lyet kaphatnának a régiből kiszoruló gyere­kek. Elvégre gondoskodást és szeretetet mindkét helyen egyformán kapnak. Mégis van egy lényeges különbség a két intézmény között: míg a félnapos óvodában havonta mindössze 20 koronát kell fizetni gyereken­ként, a másikban napi 14 korona az illeték. És nagyon valószínű, hogy a mokcsai óvodá­sok munkanélküli szüleinek többsége ez utóbbi összeget nem lenne képes vagy haj­landó megfizetni. Otthon pedig a gyerekek korántsem kapnák meg azt a felkészítést, mint az óvodában. Sándor Borbála még egy érvet hoz fel a ré­gi óvoda mellett. Most, hogy gázművesítik a községet, remény van arra, hogy a városba el­költözött sok fiatal hajlandó lenne visszatérni szülőfalujába. Az óvoda megszüntetése azon­ban sok kisgyerekes családot visszariaszthat ettől a szándékától. S akkor valóban beválna a polgármesternő jóslata: az óvoda felszámolá­sával nemcsak egy óvoda szűnne meg... GAÁL LÁSZLÓ Szicíliában a drogproblémáról Szőcs Kálmán a közelmúltban vett részt azon a közép-kelet-eu­rópai országok képviselőinek résztvételével megtartott konferenci­án, amelynek témája az alkohol- és drogfüggőség megelőzése, ke­zelése volt. A komáromi Szőcs Kálmán kezdeményezésére jött lét­re a Reménység Alapítvány, amely remélhetőleg még az idén meg­kezdi Bátorkeszi községben az alkohol és a kábítószer rabjaivá lett egyének terápiás kezelését. - A konferencián részt vevő orszá­gokat elsősorban pszichiáterek és pszichológusok, illetve néhány mi­nisztériumi alkalmazott képviselte. A találkozó első felében David A. Deitch, a kaliforniai San Diego Egyetem pszichiáter professzora az amerikai drogproblémáról beszélt, illetve a kezelések ottani formáit mutatta be. A tanácskozás másik kulcsszemélyisége Vincenzo Sorce katolikus lelkész volt, aki elsősorban gyakorlati tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. A küldöttek beszámoltak arról, hogy országaik­ban miként kezelik az alkohol- és drogproblémát. - Szlovákiáról milyen képet kap­tak a tanácskozás résztvevői? - A szlovákiai helyzetről az Egészségügyi Minisztérium mun­katársai számoltak be. Az elmon­dottakból kiderült, hogy Szlovákiá­ban még meglehetősen gyerek­cipőben jár az alkohol- és drog­függő egyének kezelése. Az ország­ban csupán három olyan intézet van, ahol terápiás közösségekben foglalkoznak az alkoholisták gyó­gyításával, illetve rehabilitációs utógondozásával. A helyzet még súlyosabb a drogfüggőségben szen­vedők esetében. Számuk ugyanis ­főleg a fővárosban - rohamosan szaporodik, ezt azonban, úgy tűnik, az illetékesek vagy nem hajlandóak tudomásul venni, vagy pedig anya­giak híján képtelenek orvosolni. A konferencia értelme pedig éppen abban nyilvánult meg, hogy azon nyugati országok pszichiáterei, amelyekben már hétköznapi tragi­kum a drogfogyasztás, figyelmez­tettek bennünket a várható veszé­lyekre. Mert a posztkommunista or­szágokban talán még sohasem volt ennyire aktuális a felvilágosítás, il­letve megelőzés, mint manapság, amikor a megnyílt határok a turista­forgalom megélénkülésén túl a ká­bítószer-csempészet fellendülését is jelentik. - Ön szerint a nyugati módszerek, az ottani tapasztalatok mennyire hasznosíthatók nálunk? - Ismerve a nyugati országok sú­lyos drogproblémáját, nálunk ter­mészetesen nem az ottani módsze­rek alkalmazásáról van szó, hanem sokkal inkább szicíliai vendéglátó­ink tapasztalatainak a felhasználásá­ról. Hiszen ők meglehetősen ponto­san tudják, hogy évtizedes munká­juk során mikor milyen hibát követ­tek el, illetve mi volt az, ami jó ered­ményeket hozott. Nekünk tehát elsősorban az ő sokéves tapasztala­taikat kellene hasznosítanunk a már meglévő és a majdan kialakítandó intézeteinkben. KOSÁR DEZSŐ A konferencia részvevői Olaszországban a gyakorlatban is megismerked­hettek az alkohol- és drogfüggők kezelésével. A képen egy palermói intézet, a hozzá tartozó templommal. (A szerző felvételei) Gyere velünk játszani! Sándor Borbála

Next

/
Thumbnails
Contents