Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-23 / 118. szám, hétfő

Pánikra semmi ok? Farkas Ottó felvétele 1994. MÁJUS 23. ÓF SZÓ KULTÜRA 7 Tamásfala Rimaszombat új fejlesztési tervében . Húsz évvel ezelőtt, a kommunista megalománia jegyében elké­szítették Rimaszombat területrendezési tervét, amely még ma is ér­vényben van. Elkészült azonban már az új is, a város képviselő­testülete előreláthatólag május 26-án tárgyalja - és nagy való­színűséggel el is fogadja. Sokak szerint ez az új terv alig-alig kü­lönbözik az előzőtől. (Készítői persze nem így vélekednek.) A leg­nagyobb kefdés azonban az, mi lesz Tamásfala sorsa. A korábbi, az 1974-es területrendezési terv e városrész teljes lebontásával számolt, helyére lakótelepet szánt. A halálos ítéletet nem sikerült végrehajtani Tamásfala, melyét Rimaszombat­tól csak a Rima választ el, 1946-ig önálló volt. Máig megőrizte falusias jellegét. Ez a talán erénynek is ne­vezhető tulajdonság azonban nem egészen az ottlakók akaratának ered­ménye. Az 1974-ben elfogadott terü­letrendezési terv életbe lépése után ugyanis - Tamásfalát teljes egészé­ben le akarták bontani - e városrész­ben építési tilalom lépett érvénybe. Ez persze csak a magánépítkezések­re vonatkozott és vonatkozik a mai napig. Bár a régi parasztházakat tu­lajdonosai felújíthatták, az omlado­zók helyébe újat nem építhettek. A városrész mai állapotát látva nem csoda, ha egy idegennek az jut az eszébe, miért nem bontják már le az épületeket. Arra viszont talán csak kevesen gondolnak, hogy Tamásfa­lát tudatosan alakították ilyenné. Mert az ottlakóknak két bűnük is volt, amiért bűnhődniük kellett: a kertes házak többségében módosabb parasztgazdák laktak. Még a hatva­nas években is ők látták el zöldség­gel Rimaszombatot. És Tamásfalá­nak volt még egy tulajdonsága: ma­gyar település volt, és a magyar többség a városhoz való csatolás után is megmaradt - egészen napja­inkig. Az 1974-es halálos ítéletet szeren­csére nem sikerült végrehajtani. Ta­lán azért, mert pénz már nem jutott rá. Talán más okból. A lényeg, hogy lepusztulva ugyan, de megmaradt. Belefásultak a hosszú létbizonytalanságba Csordás János, a rimaszombati képviselő-testület tagja gyermekko­rát maga is Tamásfalán élte le. Az ő kezdeményezésére 1991-ben sike­rült elérni, hogy a testület semmissé nyilvánította a városnak azt az 1983­as rendelkezését, mely szerint Ta­másfala temetőjébe tilos temetkezni. A temetőbe azóta ismét temetnek, Csordás János azonban úgy véli, ez­zel Tamásfala ügye még nem ren­deződött. Szerinte ugyanis az új, most elfogadandó területrendezési terv is veszélyt jelenthet e városrész­re. - Mivel az új terv kidolgozói nem rimaszombatiak, hanem beszterce­bányaiak, szerintem nem úgy viszo­nyultak a városhoz, mint esetleg az, aki itt született - állítja Csordás Já­nos. - Alapul az előző tervet vették.' Az elképzelés szerint e terület nem kertvárosként fejlődne, hanem az el­következő húsz évben magántőke bevonásával négyszintes épületeket, irodaházakat, műhelyeket építené­nek. A Tamásfalára vonatkozó rész szerint megmarad az utcák mai struktúrája. Az ott álló családi há­zakról azonban nem tesz említést. Én e két dologból azt a következte­tést vonom le, hogy az új tervezet is a régi házak lebontásával számol, nem fogalmaz azonban olyan egye­nesen, mint az 1974-es. Félrevezeti azokat az idős embereket, akik egyébként is belefásultak már a hosszú évek óta tartó létbizonytalan­ságba. Miért mindig idegeneket bíznak meg? Csordás úrral bejárjuk a tamásfa­lai városrészt. Szóba elegyedünk az utcán álldogálókkal. Meg kell ál­lapítsam, Pavol Brndiar polgármes­ternek itt enyhén szólva nincs nagy támogatottsága. Annak a polgármes­ternek, aki immár 14 év óta áll a vá­ros élén, és neki is jelentős szerepe van az 1974-es megalomániás terv egyes fejezeteinek a megvalósításá­ban. A megszólított tamásfalaiak kö­zül senki nem tudja biztosan, mi lesz a városrésznek, s benne házának, tu­lajdonának a sorsa. - Próbáljon csak idejönni a pol­gármester meg az emberei, hogy ki­sajátítsák a házamat - mondja az egyik, háza előtt beszélgető idős bá­csi. - Kihozom a kapát, kaszát, sem­miképpen nem költözöm el innen! Egy másik, éppen virágcsokorral a temetőbe igyekvő idős férfi így vé­lekedik: - Tudják, mióta tervezik már Tamásfala lebontását? Eddig er­re soha nem volt pénz. Szerintem most se lesz! Megállunk Lindis László magán­lenzői, közlük Csordás képviselő úr, nem kerestek föl bennünket, meg­magyarázhattuk voľna nekik Tamás­fala kérdését. - E tervezet azonban leszögezi,a felépítendő családi házaknak négy­szinteseknek kell lenniük. A mosta­niak azonban nem ilyenek. - A négy szint a maximális szint ­válaszol Ján Balciar. - A városnak ugyanis irányítania kell a városkép alakulását. Tamásfala esetében ez azt jelenti, nem kerül sor magántulajdo­nok kisajátítására, bontásra, ellenben ha valaki építkezni szeretne, akkor ennél magasabbat nem építhet. Míg beszélgetünk, véletlenül megérkeznek a terv készítői is. Kér­déseimet nekik is fölteszem. - Nevetséges a vád, hogy mi Ta­másfala lebontásával számolnánk. A négy szint csak maximális, ennél ter­mészetesen alacsonyabb épületek is állhatnak ott - mondják. Állításuk ellenére azonban tény, a szövegben az szerepel, Tamásfala leendő épületeinek négyszintesek­nek kell lenniük. Meg az, hogy meg­marad az ottani utcák mostani struk­túrája. És hogy mi lesz a házakkal? Reméljük, a május 26-án erről döntő képviselők ezt a kérdést is tisztázzák majd! KLINKO RÓBERT nyomdája előtt. Lindis úr Csordás Jánosék öreg parasztházát vette meg, azt alakította át nyomdának. Épít­kezne, bővítené a nyomdát, ide is költözne családjával a város másik végéből, de építési kérvényéről majd csak az után döntenek, ha a képvi­selő-testület elfogadja az új terület­rendezési tervet, s ha annak alapján már tudni fogják, mi lesz Tamásfala sorsa. Lindis László nem az egyetlen magánvállalkozó, aki építkezne itt. Számosan vannak, akik telket vagy öreg házat vásárolva építkeznének. Meg olyanok is, akik családi házat emelnének ide. Egyelőre nem lehet. A magánnyomdászt először arról kérdeztem, mi a véleménye az új te­rületrendezési tervről. - Kis különbséggel ugyan, de a ré­gi kommunista tervet kopírozza. Nem azt nézi, hogy az embernek itt van egy háza, abban akar dolgozni vagy a helyén építkezni, hanem azt, hogy ez öreg, ezt le kell bontani. „Nevetséges, hogy a lebontással számolnánk!" Szerettem volna az ügyben Pavol Brndiar polgármestert is megszólíta­ni. de nem sikerült. A polgármester azzal utasított vissza, vannak nála kompetensebbek is, akik a kérdésről nyilatkozhatnak. Jana Jurčuková, a A tamásfalai temető városi hivatal területfejesztési és építési osztájának vezetője és Ján Balciar, a város főépítésze. - Hogyan választották ki e mun­kára éppen a besztercebányai Aura tervezőirodát, azaz a Dižka-házas­párt? Miért éppen őket, s nem a ha­zaiakat bízták meg a terv elkészíté­sével? - kérdezem Jana Jurčuková­tól. - E tevékenységhez külön alkal­massági bizonyítvány kell, s ilyennel rimaszombati cég 1992-ben, azaz akkor, amikor e terv kidolgozásával valakit meg szerettünk volna bízni, nem rendelkezett. A besztercebányai Aura tervezőiroda viszont igen, őket pályázat útján választottuk ki. - Sokan úgy vélik, az új terv na­gyon hasonlít a húsz évvel ezelőtti­hez. - A tervet sok hazai szakember véleményezte, különféle hivatalok, szervezetek képviseletében, és eze­ket a véleményeket az Aura figye­lembe vette. A polgárok is lehetősé-" get kaptak arra, hogy hozzászólja­nak. Nem hiszem, hogy ezek után az új terv annyira hasonlítana a régihez. - A rimaszombati területfejlesz­tésnek talán legnagyobb problémája Tamásfala kérdése. - Sajnálom, hogy az új tervezet el­Biza ma azt állítja, hogy mindent elhitt, hiszen Helmut a televíziónál dolgozott, fontos emberekkel állt kapcsolatban. A lány csupán azt nem érti, hogy ha egyszer van vala­mi Köberl füle mögött, hát miért nem tartóztatja őt le az Interpol. De a nagy fantáziájú Frodlnak erre is megvan azonnal a válasza. — Nincs elegendő bizonyíték a kezükben. Pontosan ez az, amit tőled várunk. - Az egykori szerelmes, aki egy idegen férfi behálózására kéri ked­vesét, jutalmat is ígér a segítségért: floridai nyaralást egy barátja házá­ban. Biza majd előre megy, ő pedig utána utazik. Ugyanebben az időben - hogy pontosan a fenti kérés elhangzása előtt-e vagy után, azt ma már nem le­het megállapítani - Frodl kér még egy „szívességet" a barátnőjétől. Sűrű szerbiai hazautazásainak egyi­kén vásárolhatna egy pisztolyt, kér­leli. Nem neki kellene, hanem Toni nevű német barátjának. Toni szen­vedélyes stukkergyűjtő, megőrül a fegyverekért, magyarázza Frodl, szeretné őt még egy pisztollyal meg­lepni. Barátja el nem sütné a fegyve­reket, fali dísznek viszont annál több van neki belőlük. Biza meghallgatja a kérést, de nem veszi igazán komo­lyan, így amikor hazautazik szabad­ságra, tökéletesen el is feledkezik ró­la. Amikor aztán visszatér, meg­lepődik, hogy Frodl mennyire csaló­dottan fogadja, amiért üres kézzel tért vissza. A lány 1992 áprilisában ismét Belgrádba utazik, hogy meglátogas­sa a bátyját. Frodl megint szóba hoz­za a pisztolyt, s a kezébe nyom 500 márkát. - Kérlek, vedd meg! Hamarosan meglátogat Toni Bécsben, és szeret­nék neki örömet szerezni. No vakov története elsősorban a hiszékeny lelkek számára cseng jól. Azt állítja, hogy elutazik a testvéré­hez, s megint kimegy a fejéből Hel­mut kérése. Pedig ott van nála az 500 márka. Aztán hazautazáskor, a belg­rádi pályaudvaron leszólítja őt egy férfi („biztosan nem szerb volt, talán légionárius lehetett"), s eladásra kí­nál neki egy pisztolyt, hozzá száz töltényt. Megegyeztek 500 márká­ban. (A bécsi igazságügyi szervek­kel pedig utólag abban, hogy egy kü­lön eljárás keretében háromhavi fel­függesztett börtönt kap Novakov az illegális fegyverkereskedelemért.) A lány baj nélkül átviszi a határon a spanyol Astra típusú fegyvert, Bécsben gondosan eldugja a lakásá­ban, és értesíti Helmutot a jó hírről. Túlságos naivitással Biza nem vá­dolható. Fájdalmas arccal közli ba­rátjával, hogy a pisztolyt nagy nehe­zen megszerezte, de 18 000 schil­lingbe került, azaz több mint ötszö­rösébe az eredeti 500 márkának. Frodl megdicséri a lányt, könnyedén fizet, s utóbb Toni barátja nevében is hálásan köszöni a szerzeményt. Frodl megadja Bizának a simme­ringi Köberl-stúdió telefonszámát, s a szájába rágja a telefonon elmon­dandó „belépőt". A szövegnek arról kell szólnia, hogy Biza montenegrói színésznő, nagyon érdekli Köberl munkája, szívesen megnézné köze­lebbről, s ha valami munka adódna számára, azt nagy örömmel fogadná. Ügy látszik, Frodl remek emberis­merő: Köberl hiúságának hízeleg ez az érdeklődés, készségesen meghív­ja a stúdióba a lányt, akit csaknem a házig szállít Frodl. Még egyszer megmagyarázza Bizának, mennyire fontos az Interpolnak is, meg neki is, hogy elnyerje a férfi bizalmát. To­vábbá arra kéri, hogy ne árulja el igazi nevét, s azt sem, hogy állandó bécsi otthonnal rendelkezik. Biza ezúttal is híven követi Frodl utasításait. Tetszik neki a saját fon­tossága, fülébe csengenek barátja szavai, hogy most bebizonyíthatja színésznői képességeit, s a floridai nyaralás sem hangzott rosszul. No­vakov Biljánaként mutatkozik be Köberlnek; rokonszenvesnek találja a férfit, de azt is rögtön megállapítja róla, hogy nem az ő esete. A fordított hatás ellenben elsöprő: Köberlnek szerfölött megtetszik a lány. (Folytatjuk) Földvári Zsuzsa JJ-ijriib d! D gyľlhoš i 12. rész

Next

/
Thumbnails
Contents