Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-23 / 118. szám, hétfő

Pánikra semmi ok? Farkas Ottó felvétele 1994. MÁJUS 23. ÓF SZÓ KULTÜRA 7 Tamásfala Rimaszombat új fejlesztési tervében . Húsz évvel ezelőtt, a kommunista megalománia jegyében elkészítették Rimaszombat területrendezési tervét, amely még ma is érvényben van. Elkészült azonban már az új is, a város képviselőtestülete előreláthatólag május 26-án tárgyalja - és nagy valószínűséggel el is fogadja. Sokak szerint ez az új terv alig-alig különbözik az előzőtől. (Készítői persze nem így vélekednek.) A legnagyobb kefdés azonban az, mi lesz Tamásfala sorsa. A korábbi, az 1974-es területrendezési terv e városrész teljes lebontásával számolt, helyére lakótelepet szánt. A halálos ítéletet nem sikerült végrehajtani Tamásfala, melyét Rimaszombattól csak a Rima választ el, 1946-ig önálló volt. Máig megőrizte falusias jellegét. Ez a talán erénynek is nevezhető tulajdonság azonban nem egészen az ottlakók akaratának eredménye. Az 1974-ben elfogadott területrendezési terv életbe lépése után ugyanis - Tamásfalát teljes egészében le akarták bontani - e városrészben építési tilalom lépett érvénybe. Ez persze csak a magánépítkezésekre vonatkozott és vonatkozik a mai napig. Bár a régi parasztházakat tulajdonosai felújíthatták, az omladozók helyébe újat nem építhettek. A városrész mai állapotát látva nem csoda, ha egy idegennek az jut az eszébe, miért nem bontják már le az épületeket. Arra viszont talán csak kevesen gondolnak, hogy Tamásfalát tudatosan alakították ilyenné. Mert az ottlakóknak két bűnük is volt, amiért bűnhődniük kellett: a kertes házak többségében módosabb parasztgazdák laktak. Még a hatvanas években is ők látták el zöldséggel Rimaszombatot. És Tamásfalának volt még egy tulajdonsága: magyar település volt, és a magyar többség a városhoz való csatolás után is megmaradt - egészen napjainkig. Az 1974-es halálos ítéletet szerencsére nem sikerült végrehajtani. Talán azért, mert pénz már nem jutott rá. Talán más okból. A lényeg, hogy lepusztulva ugyan, de megmaradt. Belefásultak a hosszú létbizonytalanságba Csordás János, a rimaszombati képviselő-testület tagja gyermekkorát maga is Tamásfalán élte le. Az ő kezdeményezésére 1991-ben sikerült elérni, hogy a testület semmissé nyilvánította a városnak azt az 1983as rendelkezését, mely szerint Tamásfala temetőjébe tilos temetkezni. A temetőbe azóta ismét temetnek, Csordás János azonban úgy véli, ezzel Tamásfala ügye még nem rendeződött. Szerinte ugyanis az új, most elfogadandó területrendezési terv is veszélyt jelenthet e városrészre. - Mivel az új terv kidolgozói nem rimaszombatiak, hanem besztercebányaiak, szerintem nem úgy viszonyultak a városhoz, mint esetleg az, aki itt született - állítja Csordás János. - Alapul az előző tervet vették.' Az elképzelés szerint e terület nem kertvárosként fejlődne, hanem az elkövetkező húsz évben magántőke bevonásával négyszintes épületeket, irodaházakat, műhelyeket építenének. A Tamásfalára vonatkozó rész szerint megmarad az utcák mai struktúrája. Az ott álló családi házakról azonban nem tesz említést. Én e két dologból azt a következtetést vonom le, hogy az új tervezet is a régi házak lebontásával számol, nem fogalmaz azonban olyan egyenesen, mint az 1974-es. Félrevezeti azokat az idős embereket, akik egyébként is belefásultak már a hosszú évek óta tartó létbizonytalanságba. Miért mindig idegeneket bíznak meg? Csordás úrral bejárjuk a tamásfalai városrészt. Szóba elegyedünk az utcán álldogálókkal. Meg kell állapítsam, Pavol Brndiar polgármesternek itt enyhén szólva nincs nagy támogatottsága. Annak a polgármesternek, aki immár 14 év óta áll a város élén, és neki is jelentős szerepe van az 1974-es megalomániás terv egyes fejezeteinek a megvalósításában. A megszólított tamásfalaiak közül senki nem tudja biztosan, mi lesz a városrésznek, s benne házának, tulajdonának a sorsa. - Próbáljon csak idejönni a polgármester meg az emberei, hogy kisajátítsák a házamat - mondja az egyik, háza előtt beszélgető idős bácsi. - Kihozom a kapát, kaszát, semmiképpen nem költözöm el innen! Egy másik, éppen virágcsokorral a temetőbe igyekvő idős férfi így vélekedik: - Tudják, mióta tervezik már Tamásfala lebontását? Eddig erre soha nem volt pénz. Szerintem most se lesz! Megállunk Lindis László magánlenzői, közlük Csordás képviselő úr, nem kerestek föl bennünket, megmagyarázhattuk voľna nekik Tamásfala kérdését. - E tervezet azonban leszögezi,a felépítendő családi házaknak négyszinteseknek kell lenniük. A mostaniak azonban nem ilyenek. - A négy szint a maximális szint válaszol Ján Balciar. - A városnak ugyanis irányítania kell a városkép alakulását. Tamásfala esetében ez azt jelenti, nem kerül sor magántulajdonok kisajátítására, bontásra, ellenben ha valaki építkezni szeretne, akkor ennél magasabbat nem építhet. Míg beszélgetünk, véletlenül megérkeznek a terv készítői is. Kérdéseimet nekik is fölteszem. - Nevetséges a vád, hogy mi Tamásfala lebontásával számolnánk. A négy szint csak maximális, ennél természetesen alacsonyabb épületek is állhatnak ott - mondják. Állításuk ellenére azonban tény, a szövegben az szerepel, Tamásfala leendő épületeinek négyszinteseknek kell lenniük. Meg az, hogy megmarad az ottani utcák mostani struktúrája. És hogy mi lesz a házakkal? Reméljük, a május 26-án erről döntő képviselők ezt a kérdést is tisztázzák majd! KLINKO RÓBERT nyomdája előtt. Lindis úr Csordás Jánosék öreg parasztházát vette meg, azt alakította át nyomdának. Építkezne, bővítené a nyomdát, ide is költözne családjával a város másik végéből, de építési kérvényéről majd csak az után döntenek, ha a képviselő-testület elfogadja az új területrendezési tervet, s ha annak alapján már tudni fogják, mi lesz Tamásfala sorsa. Lindis László nem az egyetlen magánvállalkozó, aki építkezne itt. Számosan vannak, akik telket vagy öreg házat vásárolva építkeznének. Meg olyanok is, akik családi házat emelnének ide. Egyelőre nem lehet. A magánnyomdászt először arról kérdeztem, mi a véleménye az új területrendezési tervről. - Kis különbséggel ugyan, de a régi kommunista tervet kopírozza. Nem azt nézi, hogy az embernek itt van egy háza, abban akar dolgozni vagy a helyén építkezni, hanem azt, hogy ez öreg, ezt le kell bontani. „Nevetséges, hogy a lebontással számolnánk!" Szerettem volna az ügyben Pavol Brndiar polgármestert is megszólítani. de nem sikerült. A polgármester azzal utasított vissza, vannak nála kompetensebbek is, akik a kérdésről nyilatkozhatnak. Jana Jurčuková, a A tamásfalai temető városi hivatal területfejesztési és építési osztájának vezetője és Ján Balciar, a város főépítésze. - Hogyan választották ki e munkára éppen a besztercebányai Aura tervezőirodát, azaz a Dižka-házaspárt? Miért éppen őket, s nem a hazaiakat bízták meg a terv elkészítésével? - kérdezem Jana Jurčukovától. - E tevékenységhez külön alkalmassági bizonyítvány kell, s ilyennel rimaszombati cég 1992-ben, azaz akkor, amikor e terv kidolgozásával valakit meg szerettünk volna bízni, nem rendelkezett. A besztercebányai Aura tervezőiroda viszont igen, őket pályázat útján választottuk ki. - Sokan úgy vélik, az új terv nagyon hasonlít a húsz évvel ezelőttihez. - A tervet sok hazai szakember véleményezte, különféle hivatalok, szervezetek képviseletében, és ezeket a véleményeket az Aura figyelembe vette. A polgárok is lehetősé-" get kaptak arra, hogy hozzászóljanak. Nem hiszem, hogy ezek után az új terv annyira hasonlítana a régihez. - A rimaszombati területfejlesztésnek talán legnagyobb problémája Tamásfala kérdése. - Sajnálom, hogy az új tervezet elBiza ma azt állítja, hogy mindent elhitt, hiszen Helmut a televíziónál dolgozott, fontos emberekkel állt kapcsolatban. A lány csupán azt nem érti, hogy ha egyszer van valami Köberl füle mögött, hát miért nem tartóztatja őt le az Interpol. De a nagy fantáziájú Frodlnak erre is megvan azonnal a válasza. — Nincs elegendő bizonyíték a kezükben. Pontosan ez az, amit tőled várunk. - Az egykori szerelmes, aki egy idegen férfi behálózására kéri kedvesét, jutalmat is ígér a segítségért: floridai nyaralást egy barátja házában. Biza majd előre megy, ő pedig utána utazik. Ugyanebben az időben - hogy pontosan a fenti kérés elhangzása előtt-e vagy után, azt ma már nem lehet megállapítani - Frodl kér még egy „szívességet" a barátnőjétől. Sűrű szerbiai hazautazásainak egyikén vásárolhatna egy pisztolyt, kérleli. Nem neki kellene, hanem Toni nevű német barátjának. Toni szenvedélyes stukkergyűjtő, megőrül a fegyverekért, magyarázza Frodl, szeretné őt még egy pisztollyal meglepni. Barátja el nem sütné a fegyvereket, fali dísznek viszont annál több van neki belőlük. Biza meghallgatja a kérést, de nem veszi igazán komolyan, így amikor hazautazik szabadságra, tökéletesen el is feledkezik róla. Amikor aztán visszatér, meglepődik, hogy Frodl mennyire csalódottan fogadja, amiért üres kézzel tért vissza. A lány 1992 áprilisában ismét Belgrádba utazik, hogy meglátogassa a bátyját. Frodl megint szóba hozza a pisztolyt, s a kezébe nyom 500 márkát. - Kérlek, vedd meg! Hamarosan meglátogat Toni Bécsben, és szeretnék neki örömet szerezni. No vakov története elsősorban a hiszékeny lelkek számára cseng jól. Azt állítja, hogy elutazik a testvéréhez, s megint kimegy a fejéből Helmut kérése. Pedig ott van nála az 500 márka. Aztán hazautazáskor, a belgrádi pályaudvaron leszólítja őt egy férfi („biztosan nem szerb volt, talán légionárius lehetett"), s eladásra kínál neki egy pisztolyt, hozzá száz töltényt. Megegyeztek 500 márkában. (A bécsi igazságügyi szervekkel pedig utólag abban, hogy egy külön eljárás keretében háromhavi felfüggesztett börtönt kap Novakov az illegális fegyverkereskedelemért.) A lány baj nélkül átviszi a határon a spanyol Astra típusú fegyvert, Bécsben gondosan eldugja a lakásában, és értesíti Helmutot a jó hírről. Túlságos naivitással Biza nem vádolható. Fájdalmas arccal közli barátjával, hogy a pisztolyt nagy nehezen megszerezte, de 18 000 schillingbe került, azaz több mint ötszörösébe az eredeti 500 márkának. Frodl megdicséri a lányt, könnyedén fizet, s utóbb Toni barátja nevében is hálásan köszöni a szerzeményt. Frodl megadja Bizának a simmeringi Köberl-stúdió telefonszámát, s a szájába rágja a telefonon elmondandó „belépőt". A szövegnek arról kell szólnia, hogy Biza montenegrói színésznő, nagyon érdekli Köberl munkája, szívesen megnézné közelebbről, s ha valami munka adódna számára, azt nagy örömmel fogadná. Ügy látszik, Frodl remek emberismerő: Köberl hiúságának hízeleg ez az érdeklődés, készségesen meghívja a stúdióba a lányt, akit csaknem a házig szállít Frodl. Még egyszer megmagyarázza Bizának, mennyire fontos az Interpolnak is, meg neki is, hogy elnyerje a férfi bizalmát. Továbbá arra kéri, hogy ne árulja el igazi nevét, s azt sem, hogy állandó bécsi otthonnal rendelkezik. Biza ezúttal is híven követi Frodl utasításait. Tetszik neki a saját fontossága, fülébe csengenek barátja szavai, hogy most bebizonyíthatja színésznői képességeit, s a floridai nyaralás sem hangzott rosszul. Novakov Biljánaként mutatkozik be Köberlnek; rokonszenvesnek találja a férfit, de azt is rögtön megállapítja róla, hogy nem az ő esete. A fordított hatás ellenben elsöprő: Köberlnek szerfölött megtetszik a lány. (Folytatjuk) Földvári Zsuzsa JJ-ijriib d! D gyľlhoš i 12. rész