Új Szó, 1994. május (47. évfolyam, 100-125. szám)

1994-05-20 / 116. szám, péntek

10 SPORT PLUSZ ÚJSZÓ* 1994. MÁJUS 20. Dos Santos brazil bíró nem titkolja homoszexualitását Margarida úrnak szólítják... Jorge Jósé Emiliano dos Santost (38 éves brazil, állandó lakhelye Rio de Janeiro, a Čopäcabana plázs mel­letti negyed) Brazília egyik legjobb futballbírójának tartják. Ha azonban valaki Jorge név alatt érdeklődne iránta, nem találná meg. Azt kellene mondania, hogy Margarida urat ke­resi. "Margarida" ugyanis a homo­szexuálisok általános megnevezése ebben a kontinens nagyságú ország­ban. Dos Santos fiziológiai „kitérését" • nyilvánosan is vállalja, s ahogy a spanyol és a portugál lapokból kivi­láglik, nagyon is büszke vezetékne­vére. „Egyáltalán nem zavar, hogy a nézők Margarida művésznevem­en« szidnak vagy dicsérnek. Ellen­kezőleg, ez mindig nagy megtisztel­tetést jelent számomra és hihetetle­nül feldob." Ennek ellenére a nép­szerű Placar című sporthetilap „a brazil labdarúgás egyetlen nagy és beismert szégyenének" nevezi. Margarida azt mondja, már nyolc éves korában szimpátiát érzett fiú­társai iránt és a játékvezetésben ta­lálta meg annak a módját, „hogyan lehet megbirkózni egy helyen 22 fiú­val. " Senor Margarida, aki zsenge gyerekkorától nagy Flamengo-szur­koló, 1988-ban lett profi játékve­zető. „Arra is nagyon büszke va­gyok, hogy elsőként nekem sikerült betörnöm ebbe a kimondottan férfias szakmába, ezt egyaránt elismerik a futballisták és a klubelnökök is. So­hasem titkoltam másságomat" - je­lentette ki bombasztikus exhibicio­nizmussal a bíró. Plátói rokonszenvet érez a játékos Renato iránt és csodálja a szőke bra­zilokat. Elárulta, hogy egyszer akar­ták lefizetni - még amatőr korában ­: „Szívességemért cserébe egy hó­napra felajánlottak egy villát me­dencével és egy kisfiúval, akit én vá­laszthattam volna." Továbbá nyilvá­nosan bevallotta, hogy az AIDS-től való félelme gyökeresen megváltoz­tatta szexuális étvágyát, mivel „ko­rábban úgy váltogattam a partnerei­met, mint az ingeimet, most csak egyhez vagyok hűséges, az én Andre­ozinhomhoz-" Ahogy mondja, And­reozinho abszolút megfelel az ízlé­sének: nőies és szőke. A Jornal dos Esportos lapnak adott interjújában Margarida úr kije­lentette: „Brazíliában és főleg Rio de Janieróban sok labdarúgó és bíró hozzám hasonlóan homoszexuális, de senki sem meri bevallani. Valami­kor ebbe a kategóriába tartozott Ar­mando Marques, minden idők egyik legjobb brazil játékvezetője, aki nemzetközi meccseken is bírásko­dott. Meg kell mondanom, hogy nar­cizmusom sokkal erőteljesebb homo­szexualitásomnál. Csodálom a szőke és erős futballistákat, olyanokat, mint Renato vagy Edinho." Ami az európai játékosokat illeti, érdeklődési körébe tartozik az olasz kapus Walter Zenga és az angol Garry Lineker.,, Még akkor is, ha nem szőkék - tette hozá brazil bíró. (tv) SAKK Nem mindennapi színhelye volt a Kaszparov által létesített Pro­fesszionális Sakk Szövetség, a PCA gyorsversenyének: a moszk­vai Kreml, az egykori szovjethata­lom szimbóluma! A 96 résztvevős, ötfordulós selejtezőből 16 nagy­mester jutott a döntőbe, ahol kiesé­ses módszerrel folytatták a küzdel­met: mindenki két-két 25 perces játszmát váltott egymással és ha ez nem hozott döntést, további 5 per­ces villámjátszmák következtek. Az elődöntőből az indiai Anand és az orosz Kramnyik jutott tovább, a döntőben pedig Anand három dön­tetlen után a második villámjátsz­mában nyert, az övé lett az első díj. Az PCA további hasonló versenye­ket szervez az Intel számítógép­vállalat segítségével, mégpedig New Yorkban, Londonban és Pá­rizsban:'. ; •)' >\ "•' A moszkvai torna 2. fordulójában Kramnyik gyórsjátszmábán'. is legyőzte a PCA világbajnok Kász­parovot, akit nemrégen a linaresi szupertornán rendes időtartamú játszmában is feladásra kényszerí­tett. A moszkvai gyorjátszma így folyt le: Királyindiai védelem Világos: Kramnyik Sötét: Kasz­parov 1.HÍ3 Hf6 2. c4 g6 3. Hc3 Fg7 4 e4 d6 5. d4 0-0 6. Fe2 e5 7. d5 Hbd7 (divatosabb a 7...a5 8. Fg5 h6 9. Fh4 Ha6 10. Hd2"Ve8 folyta­tás) 8. Fe3 (érdekes bonyodalmakra vezetett egy Ivkov-Gufeld játszma, Belgrád 1988, amelyben világos tisztáldozattal kísérletezett: 8. Fg5 h6 9. Fh4 g5 10. Fg3 Hh5 11. h4 g4 12. Hh2 Hxg3 13. fxg3 h5 14. 0-0 Fh6 15. Fxg4 hxg4 16. Hxg4 Fg7 17. He3 c6!? - háromszemélyes ál­lással) 8...Hg4 (8...Hc5 9. Hd2 a5 10. a3 Fd7 11. b4 világosra előnyös) 9. Fg5 f6 10. Fh4 hS 11. Hd2 (g5 és h4 ellen) 11,.. Hh6 12. O HÍ7 13. Vc2 Fh6 14. 0-0-0 c5 15. dxcó ep. bxc6 16. Kbl a5 17. Ha4 c5 (c4-c5 fenyegetett) 18. Hc3 Fe3 19. Hd5 Fd4 20. Hb3 Fb7 21. Hxd4 cxd4 22. f4 Bb8 (számításba jött 22...a4) 23. Bhfl Hh6 24. c5! (a döntő áttörés, a gyalog nem üt­hető!) 24...Fxd5 25. exd5 Hf5 (eb­ben bízott Kaszparov, csakhogy...) 26. fxe5! (a szabad gyalogoslánc fölér a tiszttel) 26...Hxh4 27. exdó He5 28. Bxd4 Hf5 29. Bxf5! gxfS 30. Vxf5 Kg7 31. Fxh5 Bh8 32. Bg4+! Kf8 (a bástya ütésére Vg6+ és matt) 33. Ve6 Bb7 34. c6 Bxb2+ (nincs védelem, világos kibújik a sakkból...) 35. Kxb2 Vb6+ 36., Ka3! Vc5 37. Ka4 Vc2+ 38.Kb5 Vb2+ 39. Ka6 Ve2+ 40. Kb7 Bh7+ 41. d7 és sötét feladta. 1875. sz. fejtörő H. Boardman (1876) X 1 * Ä ff 11 A A A • m 10 A A X Világos indul és két lépésé­ben mattot ad. Ellenőrző jelzés: Világosi Ka7, Va3, Bf6, Ha5 és d2, Ff2, gy: c4, g4 és g5 (9 báb). Sötét: Ke5, Bel és e8, Hb8 és f7, Fal, gy: b6 és h4 (8 báb). A megfejtések az Új Szó szer­kesztőségének címére küldendők „Sakk" megjelöléssel. A helyes megfejtést beküldők között - min­den feladvány után- két 200 koro­nás pénzdíjat sorsolunk ki! A megfejtés beküldésének határ­ideje - az 1874 és az 1876 sz. fej­törőkkel együtt-június 13. DELMÁR GÁBOR Pozsonyba várják az elmúlt esztendő legjobb női atlétáját Szalmabálák fölött kezdte... Június első napján Szlovákia fővárosa ismét rangos nemzetközi atlétikai esemény színhelye lesz: az Inter-stadionban rendezik az IAAF Grand Prix II. Slovnaft '94 viadalt, melyen a fenomenális „felhőkarco­ló" ukrán Szergej Bubka és az ame­rikai villámember, Denis Mitchell mellett a brit gátfutónő, Sally Gun­nell versenyzése ígéri a legnagyobb csemegét. Ki is ez a szigetországi atléta, akit tavaly a világon a női mezőny legjobbjának választottak? Mivel érdemelte ki az elismerést? Hogyan került a csúcsra? Sally ívelése pályamódosítások­kal teli. Farmercsalád sarjaként ne­velkedett a dél-angliai tengerparton fekvő Sussexben. Kiskorától neki is ki kellett vennie részét a fölművelésből. Szülei farmján tel­tek a gyermekévei, s amint egyszer elmesélte, már akkor benne bújkált az akadályok leküzdésének vágya. Amikor tehette, fürgén ugrált az összerakott szalmabálák fölött. Ak­kor alapozta volna meg gátvételi technikáját? Sportolói útja azonban a keresés jegyében telt. Tizenévesen a távol­ugrásnak hódolt, egyszer országa ifjúsági bajnokságát is megnyerte. Aztán váltott, többpróbázó lett, de sokoldalúsága sem vitte a magasla­tok csúcsaira. Legjobb teljesítmé­nyét jóformán csak maga jegyezte meg az utókornak: nyolcvanhárom­ban az ifjúsági Eb-n tizenharma­dikként végzett. Sikervágya viszont nem hagyta nyugton. Újra átrándult máshova, pontosabban addigi versenyszámai közül csak egyetlen lóra tett, a száz­méteres gátfutásra. S bár ifjúsági szin­ten a világbajnokság elődöntőjéig ju­tott, átütőbb sikert mégsem ért el. Hi­ányzott a rövidebb távhoz szükséges gyorsasága. Ekkor járt Pozsonyban is: nyolcvanhétben megnyerte az atléti­kai viadal 100 méteres gátfutását. Időben felismerte, megint válta­nia kell. Hogy mire, abban a vélet­len is közrejátszott. Mégpedig az, hogy váratlanul brit csúcsot ért el a 400 méteres síkfutásban. Megtalál­ta tehát az ideális távolságot, ám önmagát cáfolta volna, ha egyenes ívben sikerül betörnie a világ leg­jobb négyszázas gátfutói közé. Pe­dig szöuli szereplése biztatónak ígérkezett, mert ötödik lett az olim­pián. Jegyezni kezdték a nevét, de világra szóló eredménnyel sokáig nem vétette magát észre. Sőt, két évvel később szinte kudarcnak szá­mított a kontinensviadalon elért ha­todik helye. Sally Gunnellnek kilencvenegy hozta meg a frontális áttörés kezde­tét. Tokióban versenyszámában ezüstérmet szerzett. Immár husz­onöt évesen. Mindösze öt század másodperc választotta el a világ­elsőségtől. Magát hibáztatta érte, mert úgy érezte, már akkor nyernie kqlletť volna. Egy évvel később a barcelonai olimpián mindent kárpótolt, lehaj­rázta az egész mezőnyt, fölényesen lett 400 gáton aranyérmes. És a stuttgarti vb után is a trónon ma­radt. Ott ádáz csatában verte az amerikai Sandra Farmer-Partickot. Nem is annyira győzelme, hanem időeredménye vésődött egyből az atlétabarátok szívébe: 52,74 má­sodpercre javította a világcsúcsot. Az orosz Marina Sztyepanova hét évig fennálló legjobbját adta át a múltnak. De amerikai vetélytársa is az, érvényes rekordnál jobb idővel ért célba. Atlétaberkekben azt kezdték be­szélni, új sikerszáma született a nemzetközi viadaloknak. Hozzá­értők ma is úgy vélik, Gunnell és Farmer-Patrick párharca rövidesen lehet annyira közönségcsalogató, mint a 100 méteres síkfutás Chris­tie-Lewis változata. Nos, tavaly még kétszer összecsaptak, és a brit lány húzta a rövidebbet. Ettől füg­getlenül vb-teljesítménye rettentő magasra repítette, megválasztották az esztendő legjobb női atlétájának. Küszöbön az európai szabadtéri versenyidény, egyelőre nem tudni, hányszor találkoznak. Külön össze­csápásuknak persze ára van. Drága mulatság bármelyik viadal ren­dezőinek kifizetni őket. A szeré­nyebb költségvetésűek - mint a Slovnaft '94 is -legalább egyiküket hívja meg. Külön versenyük kár­pótlásaképpen, A pozsonyi ren­dezők Gunnell futását hozzák nézőközeibe. Megcsodálhatjuk majd szalmabálák fölött született gátvételi szokásait, egyszerű, hozz­áértők szerint semmi különlegeset nem kínáló stílusát És egyetlen tit­kát, melyet minden versenye közönsé­gének feltár: féltávnál, nagyjából a ha­todik gáttól kezdve rákapcsol, és fa­képnél hagyja a többieket. Ilyenkor szereti, ha tapadnak rá a vetélytár­sak, űzik a cél felé. Akkor még na­gyobb teljesítményre képes. „Mindig egyszerre szerettem volna olimpiai és világbajnok, valamint világcsúcstartó lenni. Ez a vágyam most teljesült, de még mindig hihetetlennek tűnik ", mesél­te ujjongva Stuttgartban. Auguszt­usban aligha sejtette, milyen vissz­hangja lesz páratlan sikerének. Időeredménye ugyanis öt év múltán először változtatott a női futók vil­ágcsúcs-listáján. Egy útkereső, vál­tásokkal felfelé törő, majd két esz­tendeje csúcsra ért atléta jóvoltá­ból. Nemsokára hét év elteltével újra kipróbálja a pozsonyi gátakat. Ezúttal sikerszámában, a hosszab­bik távon. J. MÉSZÁROS KÁROLY „Vakon repülj a halálba!" Miért vonzódnak sokan az élet­veszélyes sportokhoz? Miért haj­szolják bele magukat, társaikat, olykor állataikat nyaktörő mutatvá­nyokba? Egy német pszichológus szerint egyrészt azért, mert meg akarják mutattni, hogy ők olyan va­lamit tudnak, amit mások nem,más­részt egyikük sem Hiszi el, hogy ve­lük is megeshet a tragédia. Összeál­lításunkban csupa olyan példával szolgálunk, amely láttán, hallatán feltehetjük a kérdést: „Tessék mon­dani, ez még sport?" A VÉGZET SZIGETE. Az ang­liai Man-sziget a motoros világban arról á viadalról hírhedt, amelyet a sziget fővárosa, Douglas körül ren­deznék éVenként. Aki látta a tv-ben a hatvan kilométeres hegyes pályát. 1 az tudja, hogy a Tourist Trophy Ra­ce résztvevőinek az igazi céljuk nem a győzelem, hanem a túlélés. Mert a világon sehol sincs annyi beláthatatlan kanyar (összesen két­száz!), és sehol sem haltak meg annyian, mint ezen a szakaszon. A viadal 86 éves története során 170 motoros lelte halálát a Douglas kö­rüli pályán. Csak az elmúlt esz­tendőben tizenegyen váltak a gyil­kos kanyarok áldozataivá. „ Leg­többször a szűk kanyarok okozták a bajt. Akik túl sok gázt adtak, azok menthetetlenül az útmenti kőfalnak ütődtek" - mondta az amerikai Ed­die Lawson, aki esküdt ellensége a Man-szigeti futamoknak. Miért ellenezte annyira, hogy Douglas körül rendezzenek ver­senyt? Mert szerinte a biztonsági intézkedések botrányosan rosszak, nincs kavicságy, a bajbajutott mo­toros sehova sem menekülhet. Az alacsony szegélykő önmagában nem nyújt védelmet, többnyire a kemény kőfal a végállomás. Ezért tiltakozott a motorosok többsége az ellen, hogy világbaj­noki futamot rendezzenek a szige­ten. Bár 1976 óta valóban nem ad­hat otthont vb-futamnak, a Tourist Trophy tovább szedheti áldozatait, sőt, az amatőr motorosok kedvelt attrakciója lett a harc a gyilkos ka­nyarokkal. S ez az igazi tragédia, mert ők sokkal védtelenebbek, mint a már sokat megélt profik, akik... Akik egyre többen mégis ott száguldoznak a halálkanyarok­ban és Douglas köves strandján. A mottó ma is az: „Vakon repülj a halálba!" Ezt mindig mindenki tréfálkozva ismételgeti, s közülük csak nagyon kevesen gondolnak arra, hogy hamarosan valóban újabb áldozatókat szefl a Man-szi­géti futam:.. .••:' ' | JÉGTÚTAJOZÁS. Ezt a nevet adták annak az őrületnek, amely­nek egyre több a halálos áldozata a havas-jeges hegyoldalakon. A szánkózásnak ebben a különleges válfajában a „jégtutajosok" jobb esetben műanyag csónakokban, olykor teherautógumikon csúsz­nak lefelé a lejtőn. Csúsznak? Ez enyhe kifejezés, mert olykor két­száz kilométeres (!) sebességgel száguldanak. Tehetetlenül, kiszol­gáltatottan; mert irányítani, fékez­ni nem tudják a „tutajt", s elég egy kis huppanó, hogy a „ jármű" irá­nya megváltozzon. Súlyos balesetet szenvedett jég­tutajozás közben Paul Lissek né­met szövetségi jégkorongedző is. Teljes sebességgel egy vasoszlop­nak vágódott. Napokig kómában feküdt a kórházban, s még ma sem hall a bal fülére. De ő még szeren­csés embernek mondhatja magát, mert sokan az életükkel fizettek azért, hogy a sebességmámorban elfeledkeztek a veszélyről. Herbert Fischer, a TÜV Bayern munkatár­sa szerint: „A biztonsági berende­zések primitívek, az igazi bajbap* nem. védenek. Ezért felelőtlen játék ez az élettel! " _ A FÁJDALMAS FUTÁS. Az amerikai David Warady mindig hord a zsebében néhány doboz fáj­dalomcsillapítót. A Trans Ameri­ca-futás tavalyi győztese meg­szokta, hogy olykor be kell kapnia egy-két szemet. „ A fájdalom nap­ról napra elviselhetetlenebb lett — emlékezett előző szenvedésére. ­Tudtam, hogy csak akkor teljesít­hetem a távot, ha teljesen kikap­csolom az agyamat!" "••'•• u Nem csak Warady, tizenkét sa is túl akarta élni a"64napos (!) 4728 kilométer hosszú, egész Amerikát átszelő versenyt. Hat­vannégy napon keresztül napi hat­vannégy kilométert kellett meg­tenniük. S nem tarthattak pihenőt a sivatagos Nevadában és a magas hegyekben sem. Ez sport? - kér­dezhetjük joggal. A hamburgi sportorvas, George Emrich szerint merénylet, gyilkos támadás az emberi szervezet ellen: „ A pihe­nés nélküli hosszú futás tönkrete­szi az inakat, a szalagokat, az iz­mokat. Felborítja a test elektrolit­háztartását és súlyos szívizom-ká­rosodást okozhat. " Miért vállakoznak mégis annyi­an erre a testet és idegeket őrlő versenyre? A hírnév, a befutó utá­ni néhány boldog pillanat vonzza őket? Vagy a pénz? Talán csak az tudhatja, aki teljesíti a Trans Ame­rica távját, aki végighajt motorral a Man-szigeti halálpályán, aki egy „lélekvesztőben" leszáguld a jeges hegyoldalon.... (t.v.)

Next

/
Thumbnails
Contents