Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-14 / 85. szám, csütörtök

1994. ÁPRILIS 8. .(X/szóÚJ SZÓ híreK - véLemények FelejtseNEKK el? Avagy: Nyitrán a helyzet változatlan Miközben hétfőn a tehetségvizsgákkal megkezdődtek a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán a felvételik az 1994/95-ös tanévre, a nemzetiségi (s vele a magyar) tanár- és tanítóképzés megoldatlansága, esetlegessége, a régi, rendszerváltás előtti állapotok konzerválása folyik továbbra is az intézményben. S mialatt a tavaly júniusban - Szlovákia Európa Tanácsba történő felvételét megelőzően sebtében jóváhagyott NEKK (Nemzetiségi Kultúrák Kara) táblája ott díszeleg ma is a főiskola egyik épületén, a mintegy 530 jelentkező magyar középiskolás diák nem a NEKK-re felvételizik, de a meglévő három (pedagógiai, természettudományi, bölcsészeti) karokra. Ebből mintegy 190-200-an pedagógiára. Nyitrán, mint megtudtuk, a helyzet változatlan. Azazhogy még „változatlanabb", mert a rektor, Peter Liba úr újabb elképzelése szerint a NEKK beindítását el kéne halasztani, legalább két évre. Az újsütetű indokok ezúttal szakmaiak, nyakonöntve némi politikummal. Az előzmények ismeretesek: A magyar alap- és középiskolai hálózatban mutatkozó vészes pedagógushiány (amely az évezred végére eléri a mintegy 1700-as nagyságrendet) orvoslására született meg egy önálló magyar kar szükségének gondolata, melyhez csatlakoztak a többi nemzetiségek igényei is. Jobb és tökéletesebb megoldás híján így jött létre a NEKK tervezete. Jobb híján azért, mert a hatszázezres létszámú magyar kisebbséget, nyugat-európai minta szerint, legalább egy önálló felsőoktatási intézmény illetné meg. Mivel erre a politikai, társadalmi légkör ziláltsága miatt aligha van reális esély, úgy tűnt, okosabb dolog a földön járni, s legalább azt megvalósítani, ami elérhető. Szlovákia Nemzeti Tanácsa határozatban utasította az oktatásügyi minisztert, vegye kézbe a dolgot. 1992 júniusában megszületett a miniszteri-dékáni közös tervezet, majd kineveztek egy négytagú bizottságot a kar megvalósításának kidolgozására. A kar de jure létrejött, de facto nem működik. Már tavaly sem működött, amikor a rektor megfenyegette a diákokat és tanárokat, hogy nem lehet jelentkezni a NEKK-re. Idén Liba úr még határozottabb lépésre szánta el magát: februárban az akadémiai szenátus elé terjesztett egy dokumentumot, amelyben javasolta a NEKK beindulásának időpontját kitolni két évvel. Elsősorban azért, mert úgymond, előbb akkreditálás (minősítés) szükséges, holott a 93 februárjában létrehozott három kar szintén akkreditálás nélkül működik, minősítésük utólag zajlik. A „szakmai" érvek mellett szerepelnek természetesen a szervezési, anyagi és egyéb kifogások is, de nem hiányoznak a szövegből a magyar politikai mozgalmak, képviselők nevei, akárcsak a Sme napilap vagy az Új Szó szerepének kidomborítása sem, s a politikai harc ecsetelése, mert Liba úr szerint erről van szó elsősorban. A rektor tehát ellentmond önmagának, hiszen azt a koncepciót tartja rossznak, amelyet ő maga terjesztett be sebtében a tavalyi ET-tagság előestéjén. S hogy még cifrább legyen a dolog, az általa a kar vezetőjévé kinevezett Marcinková is benyújtott egy anyagot a szenátus elé. Nyilvánvaló az ellentmondás: a főnök és beosztottja „keresztbeverte" egymást. A szenátusi ülés a rektor által javasolt kétéves halasztást nem szavazta meg, erre március 16án újra beterjesztette, ismét eredménytelenül. László Béla docens, az előkészítő bizottság tagja szerint egyet lehet érteni a rektorral abban, hogy a rektori koncepció kudarcot vallott, ebből azonban azt a tanulságot kellene levonni, hogy új koncepció kell. Javasoltak tehát egy vegyes bizottságot, hogy az tárgyalja újra a dolgot (a nemzetiségeket öten, a főiskolát szintén öten képviselnék benne). A rektor azonban nyilvánvalóan mást akar: nevezetesen egy dékánhelyettesi „jogkörrel" a magyar képzést továbbra is a karokon hagyni, kitéve a dékánok kénye-kedvének. Ezzel tulajdonképpen az a régi állapot állna vissza, amit a hetvenes években szüntettek meg. Szeberényiné Z. Judit adjunktust és Kulacs Dezső docenst a felvételizés kellős közepén találtam hétfőn. Mint elmondták, a főiskolán tanító mintegy negyven magyar tanár közül legalább tizenöten nyugdíjjogosultak, vagy közelítik a nyugdíjkorhatárt. Csaknem minden tanszéken találni egy-két tanárt, aki pár év múlva nyugdíjba megy. Az utánpótlás kérdéses. Ugyanakkor a rektornak három éve tizenöt magyar tanárt kellett volna fölvennie, ehelyett szlovákokat vettek föl. A nyelveket leszámítva, az összes szakos átlagában 36-ról 40 százalékra emelkedik a szlovákul tartott óraszám, mert erős évfolyamok jönnek, a tanárok száma pedig marad. Liba rektornak szálka a szemében az esztergomi egyéves részképzés is, s várható, hogy az idén ismét megkísérli eltörölni ezt a lehetőséget. Már tavaly volt ilyen törekvése Liba úrnak, de akkor még sikerült botránnyal fenyegetve kivédeni. Hogy miért az averzió a magyarországi tanulással szemben, nyilvánvaló, hiszen a főiskolának csak előnyt jelent egy-egy osztály egyéves távolléte. Felvételiről lévén szó, a mai napig tisztázatlan például a felvételi vizsga nyelve is. Van tehát továbbra is egy patthelyzet, mindenféle egyezkedés, próbálkozás az új oktatásügyi miniszternél, az elnöki irodánál, csak éppen a NEKK sem működik, magyar kar sincs, az egyetem kérdése pedig valahol a csillagos egekben. Néhány vélemény szerint ugyan el lehetne gondolkodni azon is, nem kellene-e más főiskolánál próbálkozni. A nagyszombati egyetem állítólag hajlandó lenne felvállalni egy ilyen kar működtetését. A magyar tanítóképzés persze továbbra is folyik, de az ilyen kiszolgáltatott helyzetben, amikor pillanatnyi hangulatok és érdekek függvénye a dolog, valóban megszállottnak kell lenni, és sok-sok lemondással, küszködéssel tartani legalább azt, ami van. Mint Szeberényiné adjunktus mondja: itt sosem volt leányálom az. élet, mindig is harcolni kellett ilyenolyan szándékok ellen. Amelyek lényege, mint az a Liba úr tervezetében olvasható, a főiskola „további felosztását az akkreditációs komisszió úgy értékeli, mint az egység meggyengítését, mint a főiskola tudományos színvonalának tudatos gyengítését". Hogy miféle „egységről" van szó, sejthető, mint ahogyan az is, ki csinál politikai kérdést a magyar tanár- és tanítóképzés ügyéből. KÖVESDI KÁROLY Az elfektetett mű életre kelt... Dosztojevszkij időszerűsége Majd egy éve, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Intézete mellett létrejött a Dosztojevszkij Barátok Klubja. Az Oleg Semak vezetésével szerveződött kötetlen vitafórumot elsősorban a szakemberek eszmecseréje jellemzi, de magában rejti azokat a késztetéseket is, amelyek az érdeklődők szélesebb köreire kiterjedő hatást szorgalmazzák. Nemzetközi kapcsolatfelvételi szándékok is mutatkoznak, így többek között számolnak a gondolatgazdag magyarországi Dosztojevszkij irodalom megismertetésével is. Nemrégen František Kautmant, a neves cseh irodalomtörténészt és Dosztojevszkij-szakértőt látták vendégül. O Az ön személyében azzal a Dosztojevszkij-kutatóval találkoztak a pozsonyi érdeklődők, aki két évvel ezelőtt megjelentetett legutóbbi könyvével bizonyos kiadástörténeti meglepetést is keltett. Több mint két évtized elteltével változatlanul adta közre Dosztojevszkijről szóló művének hatalmi szóval elfektetett kéziratát, - Tény és való, hogy egy ilyen lépésre rászánva magát, a szerzőben is különféle érzések kavarognak. Hisz ma már sok mindent másként írnék meg. Kéziratom egyébként kifejezetten a személyem, az 1968-as magatartásom miatt került tiltott listára. Az utána következő hosszú időszak szellemi sanyargattatásai a Dosztojevszkij értékeléseket sem hagyták érintetlenül, s így végül is arra a megállapításra jutottam, hogy akkori fejtegetéseimnek van mondanivalója a mai nemzedékek számára. S kérdés, ma még lenne-e erőm egy ilyen könyv megírására. • A Dosztojevszkij, örök emberi probléma címet viselő könyvének előszavában ön szerényen egynek nevezi munkáját a rengeteg Dosztojevszkij-értelmezés közül, úgymond, az 1001-diknek a kísérletek sorában. - Nos, egyes becslések szerint Dosztojevszkij minden egyes kötetére hozzávetőlegesen tíz róla szóló kötetnyi írásmű esik. Mindez természetesen a Dosztojevszkij életmű roppant elevenségéről tanúskodik, de ha valaki egy újabb elemzés szándékával közeledik Dosztojevszkij szellemi hagyatékához, a már róla felhalmozódott gondolatok bősége ugyancsak elbátortalaníthatja a vállalkozó kedvet. S aligha marad más út, mint hogy a szerző a Dosztojevszkij művek magával ragadó élményeire hagyatkozva szedje rendbe kikívánkozó gondolatait és felismeréseit. O Ez viszont egy újabb, megint csak szubjektív szemléletet szül, melyet a művel történt személyes találkozás hív életre, és így az eleve célirányos. - Természetesen, ami egyaránt vonatkozik a műegyedekre és az életmű egészére. Vagyis az egyéni látásmód együtt jár a befogott látószög részlegességével, sőt az értelmezés bizonyos fokú töredékességével is. A lényeg viszont megítélésem szerint a Dosztojevszkij-művek: regények, elbeszélések, publicisztikai írások és levelekben megfogalmazott üzenetek szerves egységben látása. Csakis így oldható fel az a zavar, amit Dosztojevszkij élete, egyénisége és a műveinek alakja közötti kapcsolat feszegetése idéz elő. Egyesek szinte merev válaszfalat emelnek Dosztojevszkij élettörténete és hőseinek sorsa közé, míg mások viszont teljes azonosságot szeretnének kimutatni. O Míg viszont ön abból indul ki, illetve arra a végkövetkeztetésre jut, hogy Dosztojevszkij műveinek valamennyi alakjában jelen van, de egyikben sem testesül meg. - Igen, vallom, hogy Dosztojevszkij a műveiben él, alakjai párbeszédet folytatva, egymással pörölve és megütközve, önmaguk ellentétébe átcsapva élnek, lélegzenek és hadakoznak. S velük, közöttük és bennük ott van a rendező, az író akarata. O Ez a sajátos öntörvényűséget megragadni igyekvő szemlélet rendkívül sajátosan jut kifejezésre, amikor ön nem tulajdonít különösebb értéket azoknak a Dosztojevszkijjal foglalkozó írásoknak, amelyek az írónak a nők iránti magatartását és nemi életét taglalják, meglehetősen ingatag tényanyagra támaszkodva, s eközben közvetlen visszatükröződést vélnek felfedezni Dosztojevszkij regényalakjaiban. - A szex fontos szerepet játszik Dosztojevszkij műveiben. De nem a nyugati típusú erotika képi megjelenésében. A testiséghez hozzátartoznak a művek gondolatvilágának egészén belül szerephez jutó képzettársítások. Élettények és regényalakok közvetlen megfeleltetésének erőltetettsége a Dosztojevszkij értelmezésekkel kapcsolatban épp e téren érhető tetten.'Az esztétikai, szociológiai, lélektani és filozófiai elemek sajátos, szinte megfejthetetlen elegyének és együtthatásának feltárása adja, megítélésem szerint a Dosztojevszkij-kutatás igazi szellemi izgalmait. O Pozsonyi előadásában ön egy, a beavatatlanok számára meglepő témával, Dosztojevszkij és Masaryk kapcsolatával foglalkozott. - A cseh kulturális hagyományok egyik drámai fejezetéről van sző. Masaryk már a múlt század nyolcvanas éveiben megismerkedett, orosz eredetiben Dosztojevszkij műveivel, s amikor megjelent írásainak első cseh kiadása, lelkes recenzióval üdvözölte azt. Már ekkor megfogant benne az elhatározás, hogy terjedelmes tanulmányt szentel az Oroszország és Európa közötti viszonynak Dosztojevszkij művei és a nyugati irodalom összehasonlító vizsgálata alapján. Erre az 1905-ös forradalmat követően szánta el magát, de épp a Dosztojevszkijjel foglalkozó kötet kiadatlan maradt. Ebben nyilván közrejátszott, hogy Masaryk egyre inkább kiábrándult Dosztojevszkijből, főleg a cárizmust pártoló és az ortodox pravoszláv hithez ragaszkodó magatartása miatt. Később azonban Dosztojevszkijnak az újkori orosz forradalmak természetrajzára, a terrorizmusba hajló szélsőségek veszélyeire ráébresztő jelzései ismét kiváltották Masaryk érdeklődését és rokonszenvét. Egyébként a kéziratban változtatásokat is akart eszközölni, de a megjelenés végül is elmaradt. Most készítjük elő a cseh kézirat és a német nyelvű gépirat alapján a cseh és a német kiadást. Angolul egyébként már a hatvanas években megjelent belőle egy összeállítás. A 19. századi orosz szellemi áramlatokról, a szlavofil és a nyugatbarát irányzatról adott dosztojevszkiji-masaryki látlelet kivételesen időszerű ösztönzésekkel szolgál napjainkban, amikor nagy horderejű tét az Oroszországot Európához közelíteni igyekvő törekvések esélyeinek alakulása. • A dosztojevszkij-i cseh hagyományápolás tehát már maga is eleve szellemi termékenyítő erőforrás. De azért befejezésül kanyarodjunk vissza az ön hitvallásához: a művek eredendő, élményt adó hatóerejéhez. Mit jelent Dosztojevszkij a mai nemzedékek számára? - Roppant nagy szellemi kincset. Műveinek hatása a teljes írói-olvasói együttlétre épül. Regényeinek számos olvasata van, a Bűn és a bűnhődés például krimiként is élvezhető. De minden művével felkavarja, felzaklatja az ember lelkületét. Az olvasóval a pokol legsötétebb bugyrait megjáratva is - Dosztojevszkij emberpárti. Az emberi esendőség miatt szenved és gyötrődik, és harcol az ember felemelkedéséért. Az emberi lét és a társadalom humánusabbá tételéért száll síkra - a jóakaratú emberek lelkiismeretéhez fellebbezik. KISS JÓZSEF A nézőt komolyan kell venni! Szinte már közhely, ám kétségbevonhatatlan igazság, hogy a színház tudatformáló szerepe meghatározó jelentőségű. A hatások, amelyek itt érik az embert, egy életre kihatnak. A rendszeres néző együtt él a színházzal, részt vesz előadásain, így műveltsége is teljesebb lehet. A színésznek és a rendezőnek is keresnie kell azokat a sajátos kifejezési formákat, amelyek a mindig időszerű és ösztönző munkájukat valóban művészi rangra emelhetik. Ha a felvetett téma tartalmi anyaga nem mutat túl önmagán, elvész a játék lényege, amely éppen abban rejlik, hogy a színész szerepének jellemrajzán keresztül értelmezze jelenlétét a cselekményben, hogy ezzel ne csak saját alakítását, hanem a társulat megjelenítő erejét is a kívánt irányba terelje. Színészeink emberi-színpadi arculata a közönség előtt formálódik. Egyéniségük is a színpadon állandósul. Ez az élet rendje. Szerző-színész-közönség nélkül nincs színházi előadás. A színház varázsa sajátos erővel bír. Ezért szeretünk színházba járni. Tapsolunk, könnyekkel küzdünk, mosolygunk, vagy felszabadultan nevetünk, olykor felszisszenünk vagy bosszankodunk, valahányszor ok van az egyikre vagy a másikra. A színház örök kötelessége a tájékoztató gondolatközlés, a telkesítés, a felháborítás, a művészi élménynyújtás és a szellemes szórakoztatás. Remélem, nem tér vissza az öncélú kísérletezés, nem lesz újra valamiféle „nidágevézen" modernkedés, hogy szégyenkezni kényszerüljünk. A Jókai Színháznak van már saját arculata, van többrétű műsorrendje, értékekben gazdag színészgárdája és jó kezekben érlelődő utánpótlása. Van buzdító közönsége, aki mérvadó közvéleményt képvisel. Amikor a néző a színészek játékát figyeli, önnön érzésvilágával azonosítja azok kedélyállapotát. Ha a cselekmény leköti figyelmét, elfogadja a játékot, és tapssal honorálja kedvenc színészeit. Amikor a nézőtéren ülök, örülök a telt háznak és a sikernek. Ha a színész megbecsüli szerepét, és megjelenítő tehetségével hitelesen tudja közvetíteni a szerzői mondanivalót, elismerést érdemel. Ha lépést tart a szerzővel, a klasszikust a klasszikussal, a modernet a modernitással, az életet az élettel veti össze, akkor elmondhatja önmagáról a kritikussal együtt, hogy esztétikailag is értékelhetőt nyújtott. A színpadi művészet rend és világosság. Aki ezt nem érti, az semmit sem ért a lényegből. Addig kell műsoron tartani egy előadást, amíg az a közönséget vonzza. A Mikor?, a Miért?, a Hogyan? és a Kinek? elméleti és gyakorlati kérdésköre valamennyiünket érint. Felelősek vagyunk színházi kultúránkért. A Jókai Színház 1993/94-es 5. bemutatóján ismét bebizonyosodott, hogy a zenés darabok, a felrázó drámák, vígjátékok és a gondolatébresztő színművek érzelmi telítésű szándéka mellett a rock-kultúra is helyet kaphat műsorában, ami nem lebecsülendő. A színek házában példamutató darabokra van szükség. Az utóbbi három színházi évad programja - beleértve a vendégjátékokat is - csakugyan sokoldalúan, árnyaltan érzékeltette a mai - meg a tegnapi - valóságot. Most már csak úgy kell játszani a műsoron lévő darabokat, hogy a közönség ott üljön a nézőtéren, és színházunkban mindig telt ház legyen. SZUCHY M. EMIL 7