Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-12 / 83. szám, kedd

1994. ÁPRILIS 12. ÚJ SZÓ* HÍREK - VÉLEMÉNYEK Ruanda Franciaország kész közvetíteni (TA SR-hír) Ruanda fővárosában a viszonylag nyugodt éjszaka után tegnap reggel folytatódtak a kormánycsapatok és a felkelők közötti összecsapások. A városból kimenekített külföldi szemtanúk szerint Kigaliban macsetákkal és dorongokkal felfegyverzett banditák garázdálkodnak, rabolnak, az épületekbe gránátokat dobálnak, a templomokban gyilkolják az embereket. Közben Párizsban Alain Juppé külügyminiszter kijelentette, hogy a ruandai kabinet és a tutsi tözs fellázadt tagjai közötti párbeszéd közvetítése a francia kormány feladata. Véleménye szerint Franciaországnak az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ együttműködésével mindent meg kell tennie annak érdekében hogy a véres konfliktus megoldásánál „az ész győzedelmeskedjen az erő fölött". Kigaliban folytatódott a külföldiek evakuálása is. A tegnapi adatok szerint a Ruandában tartózkodó 600 francia közül már 525-en hazatértek. A belga ejtőernyősöknek ugyancsak sikerült kimenekíteni az országból 89 belga állampolgárt, de még mindig csaknem 1500-an maradtak Ruandában. Több száz belga a kigali repülőtéren várakozik. Tegnapra virradó éjszaka mintegy 120 németnek és 20 svájcinak is sikerült elhagynia az afrikai országot, ahol azután robbantak ki az etnikai harcok, hogy az államfő merénylet áldozatává vált. Nemzetközi megfigyelők Hebronban Rabin a késlekedésért Arafatot okolja (TA SR-jelentés) Izrael beleegyezésével tegnap Hebronban, a februári mészárlás helyszínén tett látogatást a fegyveres nemzetközi katonai megfigyelők előretolt csoportja. „Fel akarjuk újítani a kapcsolatokat az izraeliek és a palesztinok közt, és szeretnénk, ha megszületne a megállapodás az ENSZ-békeerők elhelyezéséről" - közölte a 17 tagú küldöttség nevében Volle Baek tábornok, a dán külügyminisztérium képviselője. Hozzáfűzte, még nem tudni, mikor telepítik a térségbe a többi megfigyelőt. A PFSZ egy hónappal ezelőtt, vagyis a hebroni vérengzés után szakította meg a tárgyalásokat a Gázaövezetben és Jerikó térségében bevezetendő palesztin autonómiáról. A tárgyalások újrafelvételére csak azt követően került sor, hogy Izrael beleegyezett, Norvégiából, Dániából és Olaszországból érkezzen Hebronba könnyűfegyverekkel felszerelt 160 megfigyelő. Jicchak Rabin izraeli miniszterelnök tegnap kijelentette: a PFSZ lesz a felelős azért, ha az izraeli és a palesztin félnek április 13-ig nem sikerül megegyeznie az autonómia-megállapodás még vitatott kérdéseiben. „Az ellenünk irányuló palesztin terrorhullám után mi nem szakítottuk meg a tárgyalásokat, ám Jasszer Arafat ezt a hebroni mészárlást követően azonnal megtette. Ezért őt terheli a felelősség az időveszteségért" - nyilatkozta Rabin az izraeli rádiónak. A megbeszélések újabb fordulója vasárnap kezdődött Kairóban. A felek bíznak benne, hogy ezek a tárgyalások sikeresebben zárulnak, mint a korábbiak. Közben az izraeli televízió bejelentette, hogy Arafat pénteken Bukarestben találkozik Simon Peresz izraeli külügyminiszterrel. Arafat a PFSZ tuniszi székhelyéről telefonált Jesse Jacksonnak, az Izraelben magánlátogatáson tartózkodó amerikai emberjogi harcosnak, hogy tájékoztassa őt a Peresszel tervezett találkozóról. Peresz megerősítette Jacksonnak, hogy hajlandó találkozni a palesztinok vezetőjével. Havel meglepetése (Prágai tudósítónktól) Václav Havel cseh elnök az utóbbi időben elégedetlen egyes újságírók munkájával. A múlt hét végén szóvivője útján kifogásolta, hogy a cseh hírügynökség szerkesztője pontatlanul magyarázta rádiónyilatkozatát. A tudósítás szerint Havel egyetért a parlament szenátusába történő választásokra tett képviselői javaslattal, a cáfolat viszont ennek az ellenkezőjét állítja. A szóvivő a Reuternek elmondta, Havelt felháborítja, ahogy egyes lapok elferdítették néhány legutóbbi nyilatkozatát, ezért - legalábbis a szóvivő szerint - kerülni fogja, hogy hírügynökségeknek nyilatkozzon, hiszen hivatalának nem áll módjában ellenőrizni a hírügynökség által közzétett végleges szöveget. (sm) A német nemzetiségű cseh állampolgárok Visszakövetelik vagyonukat (TA SR-hír) A Csehországban, Morvaországban és Sziléziában élő németek szövetsége úgy döntött, hogy a prágai kormányhoz, illetve a parlamenthez fordul, és követelni fogja a német nemzetiségű cseh állampolgárok vagyonának visszaadását. Walter Piverka, az említett szervezet elnöke a szlovák hírügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában elmondta: a szövetség a következő napokban hivatalosan előterjeszti kérelmét, s egyben arra fog törekedni, hogy pontos információkat gyűjtsön azoknak a német nemzetiségű személyeknek a számáról, akik szeretnék visszakapni vagyonukat. Csehországban mintegy 100 ezer német nemzetiségű polgár él, közülük csaknem 20 ezren követelhetik vissza vagyonukat. Piverka tájékoztatása szerint mindenekelőtt vidéki telkekről és városi házakról van szó. A németek szövetsége egyben felkéri a parlamentet, fogadjon el olyan törvényt, amely a nemzeti kisebbségek számára biztosítaná a jogot az anyanyelvi képzéshez. Ukrajna Tü körcserepek Elhúzódnak a parlamenti választások Ukrajnában: a vasárnapi második fordulóban sem kelt el minden mandátum, mivel nagyon sok körzetben volt túl alacsony a szavazópolgárok részvétele. Ez az érdektelenség egyrészt a társadalmi viszonyokat, másrészt a választási törvény hiányosságait tükrözi. Ugyanúgy az eddigi eredmények is, melyekből kitűnik, az új parlament olyan lesz, mint az eltört tükör: sokszínű, de nem fog összeállni egységes képpé. Mivel a 450 mandátum közül az előzetes eredmények szerint immár több mint 300 gazdára lelt, az alkotmány értelmében az új parlament megtarthatja alakuló ülését. Padsoraiban a baloldali erők lesznek a legerősebbek, s alig maradnak el mögöttük a nacionalisták. A legnagyobb azonban az úgynevezett független képviselők frakciója lesz, amelyet jórészt a kommunista időkből magukat átmentett magas rangú állami hivatalnokok és gazdasági vezetők alkotnak, vagyis várható, hogy többségükben a baloldalt fogják támogatni. Gyors számítással megállapítható: az ukrán törvényhozásban lényegében nem változnak meg az erőviszonyok, gyakorlatilag ugyanolyan lesz, mint az éddigi, amely képtelen volt ötról hatra jutni az égetően szükséges politikai és gazdasági reformok kérdésében. Ukrajnában még nincs világos pártstruktúra. A választási kampány során kialakulhatott volna az egyes pártok és mozgalmak arculata, ám a választási törvény ezt lehetetlenné tette, hiszen nem voltak jelölőlisták, csak egyéni körzetek. Ez az ismert neveknek kedvezett, márpedig a választók azokat ismerték csak, akik valamilyen komoly tisztségben voltak. Csakhogy sem a hivatalokban és intézményekben, sem a gazdasági életben nem történt valamiféle komolyabb őrségváltás a Szovjetuniótól való elszakadás óta, így érthető, hogy a magukat nyíltan is kommunistának valló, vagy éppen szocialistává, netán újdonsült pártonkívülivé vedlett volt pártfunkcionáriusok szerezték a legtöbb babért. Tehát a baloldal távolról sem egységes, de ugyanilyen felaprózódott a nacionalista szárny is, amely nehezen nevezhető a klasszikus értelemben vett jobboldalnak. Mert először volt a RUH, egy viszonylag egységes demokratikus népi mozgalom, élén Vjacseszlav Csornovillal. Ideológiájának gerince azonban szinte kizárólag a tagadás volt, így nem csoda, hogy már az elnökválasztás idején lezajlott a felaprózódás. Lett köztársasági, meg konzervatív köztársasági párt, új hullám mozgalom és vagy tucatnyi szélsőjobboldali csoport. Hogy még bonyolultabb legyen a kép, ezekhez az irányzatokhoz sorolhatóak a mostanában ismét erőre kapó regionális - ha úgy tetszik: szeparatista - mozgalmak. Úgy-ahogy összerakva ezeket a tükörcserepeket, azt látni, hogy egy ideig még nem várható el érdemi munka a parlamenttől, hosszú hetek fognak eltelni addig, amíg kialakulnak az érdekcsoportok, frakciók, ad hoc tömörülések. Csak ezután válik világossá, milyen irányvonalat is képvisel ez a parlament, mi várható tőle. Közben változatlan ütemben növekszik majd a társadalmi elégedetlenség, sőt a káosz, s vele azonos arányban a visszarendeződés veszélye. De azé is, hogy egyes régiók, követve a Krím példáját, teljesen kicsúsznak a központi irányítás alól. Vagyis Ukrajna esetében komoly eredménynek számítana, ha egyelőre nem történne semmi. GÖRFÖL ZSUZSA AHOGY ÉN LÁTOM Válságkezelő kormányprogram j A gazdaság, a szociális szféra, az iskolarendszer és az egészségügy helyzetét jellemző adatokat tanulmányozva egyre kevésbé csodálkozik az ember azon, hogy februárban-márciusban némely ellenzéki (vagy ha úgy tetszik, kormányon kívüli) pártok ódzkodtak a Mečiar-kabinet megbuktatásától. Vonakodásuk egyik fő oka az volt, hogy tisztában voltak vele, nagyon kevés idő áll majd az új kormány rendelkezésére ahhoz, hogy a lakosság által is- érzékelhető mértékben javítsanak az ország helyzetén. Jellemző, hogy még némely kimondottan piacgazdaság-barát elemzők is úgy vélekedtek: lenne abban némi ráció, ha az ellenzék 1996 nyaráig még megerősödése esetén is hivatalban hagyná az egyre inkább harmadikutas kormányt. Ezzel úgymond - el lehetne érni, hogy a lakosság teljesen kiábránduljon Mečiarékból. A Mečiarék bukását megelőző hetekben azonban felgyorsultak az események, és voltak olyan pillanatok, hogy már-már az alkotmányos intézmények léte is veszélybe került. A köztársasági elnök elleni ormótlan támadások a Demokratikus Baloldal Pártját is lépésre kényszerítették. Az új kormány legnagyobb ellensége az idő. Kevesebb mint fél év áll rendelkezésére. Ez alatt kezelnie kell a munkanélküliséget, finanszíroznia az egészségügyet, amelynek költségvetését 1992 óta 17,1 milliárdról 14,2 milliárdra faragták le és amely évek alatt kb. 50 milliárd adósságot halmozott fel. Működőképesen kell tartania az iskolarendszert, amelynek a költségvetése csak az év első kilenc hónapjában lesz képes a kiadások fedezésére. Közben a munkanélküliség megközelítette a 15 százalékot, egy-egy járásban pedig túllépte a 25 százalékot, és a munkahelyüket elvesztetteknek egyre kisebb az esélye az elhelyezkedésre. A lakosság kétharmada vagy a létminimum alá került, vagy közel van hozzá. Kérdés, hogy miből finanszírozza mindezt a költségvetés, amikor a veszteséges vállalatok részaránya már hatvan százaléknál tart, ráfizetésük összege pedig 42 milliárd koronát tett ki 1993-ban. E számadatokat tudomásul véve akarva-akaratlanul felmerül a kérdés: miként reagál erre szeptember végén-október elején a választópolgár. Tud-e olyan változást produkálni néhány hónap alatt ez a kormány, amelynek következtében hatását veszíti Mečiarék populista demagógiája? Magyarán szólva az most a kérdések kérdése, megakadályozható-e Mečiar harmadik miniszterelnöksége. Egyetlen megoldás kínálkozik a Moravčík-kormány számára: az előremenekülés. Látványos eredményeket, igaz, egyetlen területen sem lehet kevesebb mint fél év alatt elérni, a pozitív változások alapja azonban viszonylag rövid idő alatt is megvethető. Felgyorsítható például a privatizálás, és - hajói végzi dolgát a kormány - a külföldi befektetők kevés szóból is értenek. Valószínű, sőt szinte biztos, hogy a választások előtt ugyan már nem indul meg Szlovákia felé a „dollárfolyam", a nyugati befektetők október elejéig várakozó álláspontra helyezkednek, de mindenképpen figyelemmel kísérik, hogy milyen erők győzedelmeskednek a Tátra és a Duna közötti térségben. Már eddig is több olyan jelzés érkezett Pozsonyba, amelyből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a tőke számára az új kormány sokkal elfogadhatóbb a korábbinál. Válságkezelő kormányprogram-tervezetet vitat ma meg a parlament. Kimondatlanul is az olvasható ki a sorai közül: az a kormány fő célja, hogy a választásokig a gazdaságban érezhetővé váljék az új tendenciák, a kitörés megalapozása, a szociális szférában, illetve a társadalmi infrastruktúrában (egészségügy, iskolaügy) pedig ne romolják a helyzet. Nyilvánvalóan számol vele, hogy a lakosság nagyobbik része tudatosítja, mi a különbség az elosztásra építő populista irányzat és az értékteremtésre törekvő polgári koncepció között. Ma még csak remélhetjük, hogy szeptember végén ez az emberek zömének választási magatartásában is kifejezésre jut. TÓTH MIHÁLY NÉHÁNY SORBAN | J

ohannesburgban az emberjogi bizottság közölte, hogy a hozzáférhető adatok szerint márciusban 552 áldozatot követeltek a politikai zavargások. Februárban feleennyien, 245-en vesztették életüket. Helyénvalóak tehát az aggodalmak, hogy a hónap végére kiírt választások közeledtével az erőszak tovább fog növekedni. B

orisz Jelcin orosz elnök felesége és Kozirev külügyminiszter kíséretében tegnap háromnapos állami látogatásra Spanyolországba érkezett. A már többször elhalasztott látogatás legfőbb célja a gazdasági kapcsolatok elmélyítése. A

zerbajdzsán légiereje vasárnap bombázta az örmény enklávé, Hegyi Karabah közigazgatási központját. Sztyepanakertben 3 személy halt meg és 9 megsebesült. Az áldozatok kivétel nélkül nők és gyerekek. Az azeriek tegnap reggel is légitámadást kíséreltek meg, de a karabahi légvédelem visszafordulásra kényszerítette a bombázókat. A

rgentínában ismét az 1989 óta kormányzó peronisták győztek a vasárnapi törvényhozási választásokon. Carlos Menem elnök pártja a szavazatok 35,3 százalékát szerezte meg, míg Raúl Alfonzín volt államfő ellenzéki Radikális Polgári Szövetsége 22,7 százalékot szerzett. P

hnompenh közelében, a Tro Sla faluban élő vietnamiak ellen szombaton támadást hajtottak végre, 13 személy meghalt, 27 megsebesült - közölte a vietnami nagykövetség. Az áldozatok többsége nő és gyermek. A helyi lakosság szerint a mészárlást a vörös khmerek követték el. I

rakba utazott tegnap az ENSZ ellenőreinek újabb csoportja. Az amerikai Garry Dillon vezette 15 fős csoport feladata, hogy április 22-ig gyűjtsön össze minden lehetséges adatot az iraki nukleáris fegyverzetről. A vegyi fegyverek ellenőrzésével megbízott 21 fős csoport még pénteken Bagdadba érkezett. R

iza Malik algériai kormányfő és kabinetje tegnap benyújtotta lemondását, mivel Algéria és a Nemzetközi Valutaalap között létrejött az új hitelmegállapodás, s ezzel a tavaly augusztusban hivatalba lépett kormány befejezettnek tekinti küldetését. Lamin Zirrnal államfő elfogadta a demissziót, és Mukdad Szifi eddigi ellátási minisztert bízta meg az új kabinet összeállításával. 40 éves a rock himnusza (TA SR-hír) Tegnap volt 40 éve annak, hogy az amerikai Bili Hailey (saját nevén William John Clifton Hailey, 1927. 7. 6. - 1981. 2. 9.) Comets nevű együttesével a Decca Record Company nevű társaság stúdiójában lemezre vette a Rock Around The Clock című számot, amely világszerte a rock and roll himnusza lett. A dal először az Egyesült Államokban okozott valóságos zenei földrengést, majd meghódította az egész világot. Az első popzenei felvétel lett, amelyből rekordmennyiséget adtak el. Például csak Nagy-Britanniában több mint 1 millió példányban dobták piacra. Hét héten át állt a dal az amerikai slágerlista élén, Nagy-Britanniában öt hétig volt Nr. 1. A Rock Around The Clock című szuperslágert 14 filmben használták fel, 35 különböző nyelven írtak hozzá szöveget, több mint 140 feldolgozása ismert és kb. 23 millió példányban kelt el.