Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-06 / 78. szám, szerda

10 SPORT PLUSZ ÜJSZÓ 1994. ÁPRILIS 6. A labdarúgó-világbajnokság résztvevői - Koreai Köztársaság Cél nélkül robogó gyorsvonat? Sipos Árpád: „Tehetségekben nincs hiány..." Barcelonában a magyar köttötfo­gású birkózók két olimpiai aranyér­met nyertek. Óriási volt az öröm a válogatott háza táján, bőven kijutott az elismerésből Kocsis Ferenc (1980-ban Moszkvában elsőséget szerzett) szakvezetőnek A tavalyi világbajnokságon azonban alaposan leszerepelt a gárda: amire emberem­lékezet óta nem- volt példa, érem nélkül tért haza. Ezt követően a Ma­gyar Birkózó Szövetség vezetői megvonták a bizalmat Kocsis Fe­renctől, és Sipos Árpádot nevezték ki az együttes élére. A közelmúlt­ban a Csallóközben járt az újdonsült tréner. • Nemrég tértél haza, addig a tengerentúlon tevékenykedtél. Hat esztendővel ezelőtt megnősültem, amerikai lányt vet­tem feleségül, és mivel ő nem akart Budapesten letelepedni, az Egyesült Államokba költöztünk. • Úgy tudom, klubedzőként dol­goztál. - Én vezettem a tréningeket, de emellett birkóztam is. Először azt hitték, ingyen végzem majd a te­endőket. Azóta tudják, nem vagyok egy olcsójános... • Milyen az amerikai birkózás színvonala ? ' - Feljövőben van a spoitág, a ver­senyzők egyre jobb eredményeket érnek el. Súlycsoportomban rang­első voltam, kár, hogy csak három héttel az 1992-es olimpia után kap­tam meg az amerikai állampolgársá­got. Természetesen a magyart is meghagytam... • Honvágyad volt, ezért tértél vissza? - Miután elváltam, tavaly nyáron hazajöttem. Kedvező ajánlatot kap­tam Japánból, már-már igent mond­tam, amikor megkeresett Hegedűs Csaba, a szövetség elnöke, s felkért, vállaljam el a válogatott szakmai irányítását. A megtisztelő ajánlatra nem ludtam nemet mondani. Bár az ázsiaiak anyagilag lényegesen job­ban honoráltak volna... • Szerinted mi az oka a tavalyi kudarcnak? - Az olimpia után kiengedtek a fiúk, főleg a két bajnok, Repka Atti­la és Farkas Péter. Ők több mint nyolc hónapot hagytak ki. Utána elég nehéz újra kezdeni, a hosszú pihenő után nem várhattunk tőlük csodákat. És ne feledjük, a volt Szovjetunió utódállamai rendkívül erős együttesekkel indulnak a világ­versenyeken. • Terveid, céljaid? - Az Eb-ről és a vb-ről nem sze­retnénk érem nélkül hazatérni, de már most Atlantára összpontosí­tunk. F.ljött a fiatalítás ideje, fel kell frissíteni a keretet; idő előtt senkiről sem akarunk lemondani. • Milyen az utánpótlás helyzete? - Szerencsére tehetségekben nincs hiány, örömmel tölt el, hogy néhány súlycsoportban a bőség za­varával küszködöm. Például a 74 és 84 kilogrammosok között három­négy, szinte egyforma képességű fi­atal közül kell majd választanom. Egyáltalán nem látom sötéten a ma­gyar kötöttfogású birkózás jövőjét. o Farkassal vagy Repkával könnyebb együtt dolgozni? - Attila a szorgalmasabb, ő kitar­tóbban edz. Péter bohém fiú, fan­tasztikus tehetséggel megáldott sportoló, azonban eléggé könnyen veszi az életet. Előnye: kitűnően fel tud készülni a rangos viadalokra. Egy éve azt hitte, háromheti munka elég lesz az üdvösséghez,aztán rá­jött, tévedett. A kontinensbajnoksá­got az idén kihagyja, a világbajnok­ságon viszont indul. A sztárok álta­lában eléggé nehezen kezelhetők, ám ha nem ilyenek lennének, aligha váltak volna olimpiai bajnokká... SZABÓ ZOLTÁN Amilyen szédületes iramú az or­szág gazdasági fejlődése, hasonló léptekben „iramodott" meg a futball­élet is a világszínvonalat ostromolva. Bár korábban is ért már el kontinen­tális sikereket a dél-koreai válogatott, korántsem volt annyira egyértelmű térségbeli vezető szerepe, mint az utóbbi időszakban. Igaz viszont az is, hogy a szó szoros értelmében csak az utolsó másodpercben dőlt el világbaj­noki szereplése. A hatos zóna­döntőben az utolsó forduló előtt még öt csapatnak volt esélye az első két hely megszerzésére. Japán 2: l-re ve­zetett Irak ellen, de az irakiak az utol­só támadást góllal fejezték be, így Szaúd-Arábia mellett a koreaiak ju­tottak tovább - jobb gólaránnyal Ja­pán előtt... A mostani futballvár alapjait 1980­ban rakták le, akkor alakult az ország első proficsapata, a Hallelujah. Az azóta már megszűnt klub nem az or­szág legjobb futballistáit tömörítette, ráadásul a vallásos szellem, a nevelés sokkal fontosabb volt a sportsikerck­nél. Az egyesületet alapító fiatal egyetemisták nem is titkolták, azért imádkoznak minden meccsük előtt a gyepen, mert a futball népszerűségét kihasználva akaiják terjeszteni Krisz­tus tanait. A Hallelujah hamar követőkre is talált, legalábbis ami a profiklub-ala­kítást illeti. Az 1984-ben létrejött szuperligában már nyolc, hivatásos játékosokból álló egyesület versen­gett. Nevüket amerikai minta alapján választották, csakúgy, mint a focival szinte azonos népszerűségnek ör­Mezei futás­ban utolérhetet­lenek a kenyai­ak. Ezt igazolta az atlétika e szakágának budapesti vi­lágbajnoksága is. A kelet-afri­kai országnak szinte kimerít­hetetlen az utánpótlás-forrása, spor­tolóinak egyeduralmát legfeljebb földrészbeli riválisaik kezdhetik majd ki. Egyelőre azonban Sigei, Chepngeno, Barsosio és honfitársaik ülnek a trónon. KINCSEM SZOKATLAN VEN­DÉGEI. A budapesti galopp-pálya a lóversenyek szerelmeseinek zarán­dokhelye. Főbejáratánál Kin­csemnek, a múlt század egyik cso­dakancájának (54 rajt és 54 elsőség a mérlege) bronzszobra. Azt mesél­ték, ilyen vendégei még sohasem voltak. Március negyedik szombat­ján a világ legjobb (mezei)futói so­rakoztak a rajtállásokban, majd vias­kodtak a terep hol füves, hol homo­kos felületén elhelyezett mestersé­ges akadályokkal. Gyaloghidak, bo­zótos, fatörzs és szalmabálák állták útjukat. Magát a versenyt messzelá­tó nélkül nemigen lehetett nyomon követni, a nézőtérről alig belátható pálya az újságírókat is többnyire a képernyők elé kényszerltettc. Hiába tornyosultak komor felhők fölöt­tünk, nem eredt el az égi áldás. A várva várt sárdagasztás - ami az eu­rópaiaknak kedvezett volna - tehát elmaradt. Az aránylag száraz és könnyű pálya az amúgy is jól felké­szült afrikai futókat favorizálta. Eb­ben az erős széllökések és a hirtelen vendő baseball képviselői. A legna­gyobb futballklub (a Daewoo Ro­yals) mellett a többi egyesület az amerikai példák alapján állatnevet il­lesztett nevébe. így lett Lucky Gold Star Bulls (Bikák), POSCO Dolphins (Delfinek), Hjundai Tigers (Tigri­sek), Jukong Elephants (Elefántok) és Hallelujah Eagles (Sasok) az egye­sületek elnevezése. Nem csak e te­kintetben „ jött el Amerika". Abban is az Egyesült Államok baseballbaj­nokságát koppintották le a koreaiak, hogy a mérkőzéseket semleges pá­lyákon, különböző helyszíneken ren­dezik. A nyolc csapat a lebonyolítási rend értelmében tavaly 160 meccset játszott egymás ellen... Nem nyolc együttesből áll persze a dél-koreai futball. A profiliga csak a hab a tortán. Az alapokat kiválóan szervezett, a közép- és főiskolákra te­lepített amatőrbajnokság jelenti, amely ontja a tehetségeket. Így tehát nem csoda, hogy a Koreai Köztársa­ság itjai a nyolcvanas években tarol­tak a kontinens korosztályos tornáin. 1983-ban például az ifjúsági világ­bajnokság elődöntőjébe jutottak, a főiskolások 1991-ben megnyerték az Universiadét, tavaly másodikok let­tek... A jelenlegi koreai válogatott kima­gaslóan három legjobb játékosa Kim Ju Szung (Bochum), Szeo Jung Von (Gold Star) és Noh Jung Jun (Hirosi­ma Senfrecce, itt játszik a cseh Ivan Hašek is). Csak Kim és Noh idegen­légiós, a többiek nem nagyon vágy­nak külföldre, jól keresnek. Szeo ha­vi jövedelme (8-10 ezer dollár) hat­lehűlés sem akadályozta meg őket. Legfeljebb fázniuk is kellett a győzelemért. SOROZATOK ÉS CÍMVÉDŐK. Európai férfi futó nyolcvanöt óta nem nyert. Rendre afrikai sikereket hozott a csapatverseny is. Ez folyta­tódott Budapesten. William Sigei rá­adásul duplázott. A juniorok korosz­tályában öt évvel korábban kezdődött a hosszú sorozat. Philip Mosima megvédte elsőségét, előtte a vb-k történetében ez csak Wilfred Chirocinak sikerült. Más a helyzet a nőknél. Először született afrikai győzelem, csak a csapatverseny-dia­dal maradt a portugáloknak. Az ír Catherina McKiernan harmadszor is csak ezüstérmes lett. Mindössze az­zal vigasztalódhatott, hogy megnyer­te a mezei futók idei világsorozatát. CSAK KENYAI. Mindegyik számban kenyai szakította át elsőként a célszalagot. Vessünk egy pillantást a bajnokokra. Sigei (férfi első) nagymenő honfitársai (Ismael Kirui, Tanúi, Bitók) távollétében nyerni jött Budapestre. Elégedett le­hetett, mert sikerült felülkerekednie. Ennél többet nem is mondott. A saj­tótájékoztatón mások beszéltek he­lyette. Állítólag tud angolul, ám nem mer(t) szóba állni az újságírókkal. Aztán elbújtatták. Nehogy az euró­pai kíváncsiskodók túl nehezeket kérdezzenek tőle. Neki futnia kell, és jól. Akárcsak Mosimának (junior első). Fázott a szeles időben, így nem az időeredmény érdekelte. Csakis a győzelem. Helen Chepnge­no (női első) először kénytelen volt bemutatkozni. Maga sem számított sikerére, nem még az esélylatolga­tók. Huszonhárom éves, ez az első igazi nagy eredménye. Nyomában szor annyi, mint egy banktisztvi­selőé. Ebből is kitűnik, hogy a koreai játékosok valóban a futball miatt jön­nek, ha egyáltalán jönnek Európába. Az anyagiak nem érdeklik őket. Az ismert Bum Kun Csa - aki nem kis karriert futott be a német Bundes­liga I-ben - és Huh Jung Mu után je­lenleg csak egy dél-koreai kergeti a labdát kontinensünkön, az előbb em­lített Kim. 1990-be ment a Bundesli­ga I-ben - szereplő Bochumba, de ak­kor egyszer sem jutott szóhoz, csak most, amikor a csapat a második vo­nalban szerepel. Kezdőember és már nem mai gyerek. Ott volt az 1986-os világbajnokságon is, 28 esztendős. Manapság legalább annyira ismert fu­ra hajviseletéről, mint futballtudásá­ról. A hosszú, lobogó hajú támadó középpályás különösen büszke söré­nyére.„Egy modern Sámson vagyok" - hirdeti magáról. Állítólag nap­hosszat áll a tükör előtt hajában gyö­nyörködve, s nem kevesen minősítik úgy, hogy: „Kicsit flúgos..." Rajta kívül a csapat másik két sztárja az egyaránt 23 éves Szeo Jung Von és Noh Jung Jun. Az utóbbi minden idők legfiatalabb koreai válo­gatottja, 17 esztendősen szerepelt a címeres mezben. Nagy tehetség. Nem véletlenül vette meg a Hirosi­ma, ahol az ő passzaiból lövi a gólo­kat a japán válogatott Takagi. Szeo viszont otthon játszik, a Gold Star sztárja, ott volt a barcelonai olimpi­án, ő rúgta a vb-selejtezőn Kínának a győztes gólt. Mindketten rendkívül gyorsak, a szélekről betörve életve­szélyesek. lihegő európaiak mondták: „Legyőzhetetlen volt. Káprázatosan felgyorsult az utolsó száz méteren." Hazájában rabőr, gerelyhajítóként és magasugróként kezdte, sérülése kényszerítette a futópályára. Sally Barsosio mindössze 16 éves. A stuttgarti vb-n tízezren könyökölésé­ért majdnem kizárták, ám végül is megkapta a bronzérmet. A felnőttek között. Azóta inkább a mezei futás­nak hódol. Az sem zavarja, hogy csak korosztályában indulhatott. „Legalább többször nyerhetek" ­válaszolta. McKIERNAN, RIBEIRO, DI­AS... Több világhírű pályaver­senyző bukkant fel a nők mezőnyé­ben. Ugye, emlékeznek még a me­zítlábas dél-afrikaira? Annak idején angol színekben Zola Budd néven futott. Most Pietersének hívják, és anyaországa mezét ölti magára. He­tedikként ért célba. Unokatestvére, Elana Mayer egy hellyel végzett előtte. Tavaly a portugál Albertina Dias nyert, idén is sokáig ott volt Chepngeno nyomában, aztán nem bírta az üldözők iramát, csak ötödik lett. A másik portugál, Fernanda Ri­beiro (10.) azzal keltett feltűnést, hogy két héttel korábban a fedettpá­lyás Eb-n még a női 3000 méteren szerzett aranyérmet. Lassan már örök második az ír McKiernan. Egy­általán nem csalódott: „Nagyon örü­lök, mindenképpen a dobogón akar­tam végezni. Hihetetlenül nehéz verseny volt, hátulról küzdöttem fel magam, a portugálokat sikerült meg­előznöm, a kenyai lányt már nem." MEZÍTLÁB VAGY CIPŐBEN? Sok-sok afrikai futó mezítláb teljesí­tette a távot. Különösen a lányok és a fiúk mezőnyében. Ez lenne hát a Koreai KiwlársaSág: tenite­te 98 ><. «>/« (I.ÍÍ.H.K . t, V kossáfia 4! millió. A szövete !g iKoh'ü ľ-iojlmlí Wodifii.í!'­tanítás! ive. 1928. \ Hi \ tagság kezdete: 1948, A k!u­bok • .7111,.1 SS \r ijjazoit Ht,!t»uya /din.. A2 0(»<> Vb-szereplése - 1954: tizenha­todik, 1986: huszadik, 1990: huszonkettedik. A v&iojsrtott színe: piros mez, nadrág és sportszár. C t ja a világbajnoki (íiiiitóbo - a/ :i/S!;:i ''<m;i finá­léja Dohában és Katarban: Iliin 3:0, Irak 2:2. S/.aúd-Ará­bci S.!, Japán Koreai N1)K3,:C. A gyorsaságnál maradva. Éppen ez a tulajdonság voltjellemző a japá­nok játékára a négy évvel ezelőtti Mončlialén. Azt mondták róluk a szakemberek, hogy Itáliában cél nél­kül robogott a koreai gyorsvonat. Erőszakos, határozott, kemény fut­ballt játszott, mozgékony, fordulé­kony középpályásokkal rendelkezett, de baj volt a góllövéssel.Ha igaz, a mostani együttesre is az elmondottak jellemzőek. És nem kevesen állítják, az ázsiaiak még saját kontinensükön sem számítanak a legjobbnak, hiszen papíron nemcsak a dohai sele­tezőcsoportból első helyen veretlenül továbbjutott Szaúd-Arábia jobb ná­luk, hanem az a japán csapat is, amelytől egyébként vereséget szen­vedtek a hatos tornán. De szabad-e messzemenő következtetéseket le­vonni a tavaly történtekből? Nem hinnénk. A szaklapok kiemelik: messze van még mindig Ázsia, csak Dél-Korea közelít expresszsebesség­gel az elithez. A rejtélyes Orient, a Kelet már - legalábbis ami a futballt, de tartunk tőle, ami a gazdasági fej­lettséget is illeti - egyáltalán nincs olyan messze, mint sokan gondolnák. Szóval így. A koreaiak vátják az első vb-győzelmüket. Ki ellen is ­Németország, Spanyolország, Bolí­via? TOMI VINCE járható út? Csanádi Péter, az Adidas sajtófőnöke érdekesen érvel: „Kuta­tásaink egyértelműen igazolják, op­timálisan mezítláb lehet futni. Ne­künk az a feladatunk, olyan cipőket gyártsunk, hogy viselőjük úgy érez­ze, mintha mezítláb futna." BEVÉTELLISTA. Budapesten le­zárult az IAAF idei krosszviadal-so­rozata. A legjobb tizenkét férfi és női versenyző között 94 000 dollárt osz­tottak szét. Mindkét nyertes, az etióp Gebrasilasie és az ír McKiernan 10­10 000-et kapott. A vb-ről távolma­radók helyezéséért járó jutalmat a felére csökkentették. Így Ismael Ki­ruinak 3000, Bitoknak ezerrel keve­sebb jutott. A szlovák Róbert Štefko (10.) 1500 dollárt keresett. ŠTEFKO, BARÓCSI... Kétség­kívül sikeres mezei idényt zárt a besztercebányai Stefko. A 25 éves futó előkelő helyezéseket szerzett az előző viadalokon. Most is könnye­dén birkózott meg a távval, igaz, nem kockáztatott. Huszonnyolcadik helye mindenképpen értékes. Előre­törésének újabb lépcsőfoka. Az összetettben Európából mindössze hárman előzték meg, s ez sokat ígérő pozíció a decemberi első kon­tinensviadal előtt. Magyarország in­kább a rendezésre próbált odafigyel­ni (további világversenyek házigaz­dája szeretne lenni), futói nem sok jóra számíthattak. Egyedül Barócsi Helénának (47.) sikerült a legjobb ötvenbe kerülnie. Ezúttal a magya­roknak ennyivel is meg kellett elé­gedniük. KROSSZJÖVŐ. Ülésezett az IA­AF mezeifutó bizottsága is. Ajánlá­sai a jövőképből villantanak fel né­hányat. Legközelebb az angliai Newcastle közelében fekvő Durham várja a világ legjobbjait (1995. már­cius 25.). Két színhellyel bővül a szövetség krosszviadalainak száma: Algír és Nairobi lép be az immár ti­zenhárom versenyre duzzadt soro­zatba. Igaz, annak kezdetére még őszig várni kell... J. MÉSZÁROS KÁROLY Senki sem érte utol a kenyaiakat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents