Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-28 / 97. szám, csütörtök

1994. ÁPRILIS 28. ŰJSZÓ* KALEIDOSZKÓP Padlón a kassai gépgyártás? (Folytatás az I. oldalról) néhány évvel ezelőtt még 300 millió korona értékben gyártottak és adtak el, viszont lavaly már csak 28 millióért. Az építőiparban használatos, teherkocsikra szerelt betonkeverőkből, tartályokból és más berendezésekből pár éve még 600 millió koronát érő mennyiséget tudtak eladni, de tavaly csak 120 millió koronára rúgotl ennek az ágazatuknak a forgalma. - Belányi úr, ön szerint hol, mikor szaladt el a ló a kassai gyárral? Azaz a nagy visszaesés csupán a volt szocialista piac összeomlásának vagy az általános világgazdasági recessziónak az eredménye? - Kétségtelen, Szlovákiában a gépgyártás színvonalával nincs különösebb baj, ám hogy jelenleg mégis majdnem a padlón van ez az iparágazat, annak az okát elsősorban a hazai és a külföldi piac felvevőképességének gyengülésében, csökkenésében kell keresni. Tudniillik, szinte az egész világra jellemző ma a gépgyártás recessziója. Minket ez mégis jobban megtántorít, mert nálunk a szükséges pénz hiányában csökkentek a beruházások, lelassult a lakásépítés is. Ugyanakkor a gyárunkban készülő szerszámgépekből sem kell annyi, mint korábban. - A termelés visszaesését önök különböző intézkedésekkel, így például a már említett létszámzsugorítással és munkaidő-csökkentéssel igyekeznek „tompítani". Vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy így próbálják elkerülni a teljes csődöt? - A létszámcsökkentés elkerülhetetlen. Jelenleg 1600 a foglalkoztatottak száma, ám ez még mindig magas. Még így is munkaerő-felesleg mutatkozik. Sajnos, pillanatnyilag az A sebességváltószekrény-gyártással nincs baj, ám ez nem menti meg a gyárat elbocsátásokat szintén igen érzékenyen, igen körültekintően kell megvalósítani. A tőlünk felmondással távozóknak anyagi végkielégítés jár. Tavaly az ilyen címen kifizetett összeg és az átmeneti, részleges munkanélkülieknek minősített dolgozóinkat törvényesen megillető juttatások, valamint a szociális biztosítás összege meghaladta a 30 millió koronát. Ez nem kevés, még egy jóimenő cégnek sem. Ugyanakkor az állammal szembeni kötelességeinket teljesíteni, ct bankhitelek kamatait törleszteni sokszor lehetetlen volt. És most is nagyon nehéz ezt teljesíteni. A részvénytársaság tanácsa és a termelés szervezésével megbízott vezető gárda állandóan keresi, kutatja a leÚj gazdára vár néhány küzelmültban épített szerelőcsarnok... (

Darina Samjanová félvételei) hetőségeket itthon és külföldön is, de egyelőre felemás sikerrel. Itt vannak például a megalomániás időszakban készült nagy, de kihasználatlanul álló szerelőcsarnokaink. Azokat szeretnénk eladni, csak nem akad olyan vevő, akinek pénze is lenne rá. Bankhitelt pedig ma ki ad?! - Ön szerint a csődeljárás elkerülhető, vagy ez megoldaná a gépgyár gondjait? -Az állam vajon mit kezdene az itteni 1600 emberrel, és mit a berendezésekkel, épületekkel? A fenntartás, üzemeltetés neki is gondot okozna. Hct pedig teljesen felszámolná az itt folyó termelést, akkor a jelenleg nálunk gyártott cikkeket később külföldről kellene behozni Szlovákiába, s bizonyára nem olcsó áron. Egyébként a termékeinknek több mint a fele exportra megy. - Van tehát ebből a helyzetből valamilyen kiút? - Reméljük, van. Azon fáradozunk, hogy azt megtaláljuk. Persze, önerőből nagyon nehéz lesz talpra állni. Szerintem az állam szintén se- ' gíthetrie nekünk, és hát másoknak is egy jobb exporttámogató gazdaságpolitikával, kamutbefagyasztással vagy a tartozástörlesztés átütemezésével. Természetesen mi sem illünk ölbe tett kézzel. Külföldi cégekkel olyan gazdasági kooperációra törekszünk, amely mindkét partnernek hasznos lenne. Például a német KROLL céggel közösen kifejlesztettünk egy szívó-nyomós csatornatisztító kocsit. Ugyanakkor folytatjuk a vegyiparban használatos tartályok és műszaki berendezések gyártását, és a sebességváltó-szekrényeink továbbra is igen versenyképesek. Összegezve: nem érdemes rózsaszínűre festeni a valóságot. Az ugyanis hol színes, hol színehagyott, hol fekete-fehér... így tehát azt is be kell látnunk, hogy elkerülhetetlen a további munkaerő-csökkentés. Legalább még néhány tucatnyival csökkenteni kell alkalmazottaink számát. Mi tagadás, ha kialakul majd a stabil törzsgárda, még akkor is előfordulhat, hogy egyes üzemegységeink olykor-olykor visszafogott ütemben fognak termelni, vagy rövidített munkahetek lesznek. Egyébként ebben a gyárban a munkahét-lerövidítést a harmincas években is alkalmazták. Persze, tudjuk, hogy a jó törzsgárda kialakítása nem lesz könnyű dolog, ugyanis a.kiváló mesterembereket mások is el akarják csábítani. Mi pedig úgy próbáljuk c'íket megtartani, hogy aránylag akkor is tisztességesen megfizetjük őket, amikor nincs számukra megfelelő mennyiségű munka. A gyárnak így is megéri, mert ha egy olyan megrendelést kap, amelyet csak szakavatott, tapasztalt mesterekkel tud elkészíttetni, akkor az időnkénti bértúlfizetés kamatostól megtérül. Igyekszünk tehát 1886-ban alapított gyárunk régi, jó hírnevét visszaszerezni és tartani a termelési színvonalat. u • • A kassai gépgyárban nem rózsás a helyzet, sok a feszültség, sok az elégedetlen, türelmetlen dolgozó. Lehet, ha a korábbi, gondtalan évtizedek nem lettek volna annyira nyugodtak, ha a jövőalapozást a piacgazdaság szabályai, elvei szerint végezték volna, akkor ma az ország gépgyártása és a kassai gépgyár is jobban állna, a telcfonkikapcsolás ismeretlen dolog lenne? Vagy az is lehet, éppen a mostani nehéz, embert próbáló időszak, a régen tapasztalt küszködés garantálja a majdani nyugodtab napokat, éveket és évtizedeket? GAZDAG JÓZSEF LAKÓ- HÁZ -ÜGY G. J. : A szüleimnek volt egy családi házuk. Az édesapám nemrég meghalt, és a házat köztünk úgy osztották el, hogy a felét az édesanyámra írták, a másik felét pedig mi hárman, a gyermekek örököltük. A hagyatéki tárgyaláson megállapodtunk abban is, hogy az édesanyám korlátozatlanul használhatja az egész családi házat. Felmerült azonban egy további probléma is, amelyet a hagyatéki tárgyaláson nem lehetett elintézni. Mégpedig az, hogy kié lesz a családi ház az édesanyám halála után. A bátyám szeretne beköltözködni oda, de nézetünk szerint csak azért, hogy ne kelljen fizetnie a magas lakbért. Megtakarított pénze nincs, úgyhogy nem is tudna minket a házból kifizetni, holott mi őt a családi házból ki tudnánk fizetni. Az édesanyánk hajlik arra, hogy ő a saját fele részét végrendeleti úton a bátyánkra hagyja. Megteheti ez.t? Mi lesz ilyen esetben a mi jussunkkal? Kisemmizhet minket a bátyánk a családi házból? A leveléből kiderül, hogy ill elsősorban a testvérek közti viszonyokról van szó. Ugyanígy kiderül az is, hogy a vitatott családi háznak jelenleg négy társtulajdonosa van: az édesanyjuk a családi ház felének a tulajdonosa, önök hárman (testvérek) pedig a további fél részen osztozkodnak (azaz mindegyikük a családi ház 1/6-ának a tulajdonosa). Ami az édesanyjuk rendelkezési jogát illeti (mert ugye, a családi háznak ő 3/6 részben a tulajdonosa), ő a ház felével rendelkezhet végrendeletileg, de ajándékozással is. Amíg él, a házból az őt megillető részt bárkinek odaajándékozhatja. Igaz. ugyan, hogy a társtulajdonosi hányad átruházása esetében a többi társtulajdonosnak elővételi joga van, de ez az úgynevezett közeli személyekre való átruházás esetében nem érvényes (márpedig az egyenes ági leszármazókat, a gyermekeket, unokákat, valamint a testvért és a házastársat a törvény mindig közeli személynek tekinti). Vagyis az édesanyjuk a saját egykelled részét odaajándékozhatja az ön bátyjának, aki így 4/6 rész tulajdonosává válna. Más a helyzet a végrendelettel. A végrendelet megfogalmazásánál ugyanis ügyelni kell a leszármazók kötelesrészhez való jogára. A kötelesrész a kiskorú leszármazók esetében a háromnegyede annak (a törvényes örökrésznek), amit akkor örökölnének, ha nincs végrendelet, a nagykorú leszármazók esetében pedig a törvényes örökrészüknek a fele. A törvényes örökrész az ön esetében a családi ház további egyhatoda lenne. Ennek az egyhatod résznek a felét kell megkapnia akkor is, ha az édesanyja az ön bátyjára hagy ja a saját háromhatod részét, vagyis ön a jelenlegi egyhatod (vagy kéttizenkelted) része mellé még egytizenketted részt örökölne, és így háromtizenketted (másként egynegyed) rész tulajdonosává válna, ugyanúgy, mint a másik testvére is. A bátyja viszont a családi ház felének tulajdonosa lenne. Más kérdés mondjuk az, hogy önök a közös tulajdon megszüntetését is kérhetik a bíróságon a Polgári Törvénykönyv 142. paragrafusa alapján. Ilyen esetben a bíróság egy vagy több társtulajdonos tulajdonába adhatja a családi házat, persze megfelelő ellenérték fejében. Azaz önök fizetnék ki a bátyjukat a családi házból. A legutóbb feltett kérdésére válaszolva tehát azt kell mondanunk, hogy a bátyjuk nem semmizheti ki önöket a családi házból. dr. P. D. Az UJ SZO írta \ 45 éve A magyar paraszt, aki életet adó erőit történelmi viszontagságai során Dózsa György és híveiből meri lette, és ma megérkezett a nagy pillanathoz, hogy végre felemelkedve és lerázva magáról a múlt minden átkát oda kell kiáltanunk neki: alkoss, termelj a magad és a dolgozók közös egyeteméért, nyomd mélyebbre a fényesre csiszolt ekevasat, hozz kenyeretadó dús termést, mert a magad életét és a dolgozók tömegét szolgálod már vele. És Te, falusi földmunkás elvtárs, aki eddig kényszerből csak a más vagyonát szaporítottad, s magadnak csak a gond s a sanyarú kenyér jutott, kelj fel a kemence padkájáról és állj sorba! Dolgozni fogunk és dolgoznunk kell. Most már nem más aranyáért, dc a szocialista holnapért, gyermekeink szebb jövőjéért . Falusi mezőgazdasági munkás, ne hagyd kiaknázatlanul munkáskezedet, s ha aprócska földeden munkát már nem találsz, jelentkezz mezőgazdasági brigádokba, hogy az év minden napját felhasználva, az ipari munkással vállvetve a családod és a dolgozó tömegek összessége jobb májáért, boldogabb jövőjéért alkotómunkáddal te is kivedd a részed. 30 éve A vasárnapi párizsi sajtó tele van a győztes magyar labdarúgócsapat dicséretével. Az újságírók nem tagadják, hogy az 1:3-as vereség helyett francia győzelmet vártak. Ennél a feltevésnél bizonyára abból a tényből indultak ki, hogy a gall futball nemzeti tizenegye a legutóbb 5:2 arányban győzött Anglia ellen. Tárgyilagosan le kell szögeznünk, hogy ezúttal a csupa legfelsőbb fokon elhangzott dicséret néni a hazaiak mentegetőzése akar lenni. A francia szövetségi kapitány például nem akart hinni a szemének. Kitűnő véleménnyel van a magyar csapatról, és kijelentése szerint rossz rágondolni, mi lett volna akkor, ha Albert és Tichy mellett még két vérbeli szélső is erősíti a magyar ötösfogatot. A szakértőket különösen az lepte meg, hogy a máskor eléggé bizonytalan védelem és a rapszodikusan működő fedezetpár hibátlanul látta el feladatát. Ráadásul Albert és Tichy annyira önzetlenül játszott és úgy megértette egyik a másik elgondolását, mint eddig talán még soha. 20 éve A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében táptalajra találtak a SZISZ további mozgalmai is. Az ifjúsági fényszóró 250 járőre felügyel a takarékoskodásra, a munkaszervezésre és erkölcsre, az ifjú mezőgazdasági dolgozók klubjai igényesebb szakmai kérdések megoldásán dolgoznak. A ZENIT program keretében gyakoriak a különböző ügyességi versenyek, amelyek rendkívül jó hatással vannak a fiatalok versenyszellemének, becsvágyának felkeltésére. Szinte egymást érik a fejó'versenyek, szántó- és lóversenyek, a lótenyésztés és a lovassport fejlesztése érdekében az utóbbi időben klubokat alakítanak. 5 éve Az idő könyörtelen, egydimenziós végtelen valóság. Az ember szinte el sem akarja hinni, hogy mióta megszeppent kisfiúk és kislányok nyakába első ízben kötötték a vörös nyakkendőt, immár 40 év lelt el. A kerek évforduló alkalom arra is, hogy az ember számba vegye, mit csinált jól, mit rosszul az idők folyamán, és azt is átgondolhatja, hogyan tovább. „Most, amikor a pionírszervezet ju- .. bileumát ünnepli, meghatódottan, és mély tisztelettel emlékezünk azokra az időkre, amikor született" - így fogalmaz Bódi Gizella, aki idestova 35 éve dolgozik a losonci járási pionírházban. - A tenniakarás vágyával, óriási lelkesedéssel vetettük magunkat a munkába. Büszkék voltunk a pionírkendőre, de egyben a felelősség súlyát is éreztük. Munka pedig volt bőven: gyűjtési versenyek, ajándékkönyvekből megnyitottuk a pionírkönyvtárakai, több üzembe ellátogattunk a kultúra egy-egy kis virágcsokrával".