Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-26 / 95. szám, kedd

SZÜLŐFÖLD 'ÚJSZÓ* 1994. ÁPRILIS 26. A gömöri Várhegy kilátásai A Tornaiját és környékét meglátogató turisták egyike-másika Sajógömörre is kitérőt tesz. Elsősorban azért, hogy megnézze a híres gömöri Mátyás-szobrot, Holló Barnabás alkotását, mely a nevezetes gömöri kapáitatásra emlékeztet. Az egykor városi rangú falu hosszú ideig Gömör megye székhelye volt, a megye a nevét is róla kapta. Hajdanában a falu fölött magasodó várhegyen állott Gömör vára, melyet a török rombolt le, tornyait pedig a sajógömöriek építkezéshez hordták sz.ét. A rimaszombati Gömöri Múzeum dr. B. Kovács István régész, múzeumigazgató vezetésével néhány éve ásatásokat folytat a gömöri Várhegyen, A falu vezetése és a Gömöri Múzeum úgy tervezik, ha az ásatások majd befejeződnek, rendbe szedik, parkosítják, és a turisták számára is vonzóvá teszik a várhegyet. Az ott előkerült leleteket pedig a falu főutcáján álló, felújított, egykori Szent-Iványikastély földszintjén állítják majd ki, az ott berendezett helytörténeti múzeumban. Azért kerestem föl Csernok István polgármestert, hogy a Várhegy és a kastély sorsáról érdeklődjem. - A várdombi építkezéseket egyrészt a község költségvetéséből kívánjuk fedezni, másrészt állami és más forrásokból - mondja a polgármester. - Dr. B. Kovács Istvánnal nagyon jó az együttműködésünk. Az is valószínű, hogy Miskolcon akad majd szponzor, akitől anyagi támogatást kapunk. - Elképzeléseik szerint hogy nézne ki a Várhegy, és mikorra kívánják terveiket valóra váltani? - Hogy az ásatások mikorra fejeződnek be, azt nem lehet megmondani. Előfordulhat, hogy idén egy újabb olyan leletre bukkannak, mely miatt a munkák majd hosszabbra nyúlnak. Lehet, hogy négy-öt évig is elhúzódnak, utána azonban szeretnénk a területet parkosítani. A vártorony alapja megvan, eredetileg úgy gondoltuk, hogy ezt ráépítéssel körülbelül 70-80 centiméterre kiemeljük, hogy jobban lehessen látni. Azóta úgy döntöttünk, legalább öl méter magas falat rakunk rá, hogy messziről is látni lehessen. A Várhegyen, a helybeliek által Lajos-körnek nevezett kiemelkedésen tavaly a várkápolna alapjait is megtalálták. Természetesen ezt is rendbe szeretnénk tenni. - A kastélyt is fel tudják újítani? - Belülről már nagyon szépen rendben van. Szerettem volna, ha a választásokra kívülről legalább a főutcára néző homlokzatot sikerült volna felújítanunk, de az államtól erre az évre nem kaptunk pénzt erre, így ez már nem fog megvalósulni. Saját költségvetésünkből most erre nem tudunk nagyobb összeget fordítani, mert a községi vízvezeték építésének befejezése az elsődleges feladatunk. Csernok István hozzáteszi, azért a kastély felújítása idén is folytatódik. Felső szintje már készen van, ott a parkettát is lerakták, idén az alsó szinten szeretnék megtenni ugyanezt. Kicserélik az ajtókat is, s ha ez megtörténik, akkor elkezdhetik közösen a Gömöri Múzeummal - a helytörténeti tárlat berendezését. Sajógömör hajdanán nem tartozott a szegényebb települések közé, s úgy tűnik, ismét talpra tud állni. A falu 1989 utáni vezetésének sikerült elérnie, hogy a köztudatban tornaijaiként számon tartott, ám sajógörnöri területen épült téglagyár a törvényes illetéket a falunak fizesse. A korábbi sajógörnöri hnb-elnök ugyanis írásban iemondott erről a gyárról. Ügy tűnik, a Csevice vízforrás hasznosításának ügye is egyenesbe kerül. E forrás miatt, mely Tornaijához közelebb van ugyan, mégis sajógörnöri területen bugyog föl, tavaly is vitába keveredtek a tornaljaiakkal. Mivelhogy az a cég, mely az ásványvizet palackozó üzemet Tornaiján építette volna föl, időközben visszalépett, ma már csak az jön számításba, amelyik a palackozót közvetlenül a forrásnál, tehát gömöri kataszterben kívánja fölépíteni. Ráadásul ennek a vállalatnak Sajógömörrel - a polgármester bevallása szerint - egyéb tervei is vannak. Ezek arra irányulnak, hogy föllendítsék a falu és a környék idegenforgalmát. Mivel e tervük a községi vezetés törekvésével is találkozik, a régi megyeszékhely előbb-utóbb talán turisztikai nevezetességgé válik. KLINKO RÓBERT Az Ung-vidéken is szegények az iskolák Szívesen adnánk, ha volna miből Az utóbbi hónapokban vagy inkább években egyre kilátástalanabb helyzetbe kerül a szlovákiai oktatásügy. Mint a legtöbb problémának, ennek az okozója is a pénzhiány. Az iskolákat mint a fonó krumplit próbálják egymás kezébe nyomni az állami és az önkormányzati szervek. A községek át is vennék az oktatási intézmények igazgatását, de azzal a feltétellel, hogy az állam a megfelelő anyagi feltételeket is garantálja. Mert a község szívesen segítené az iskolát, hiszen ezzel saját lakosainak a javát szolgálná, de hogyan, ha nincs miből? Különösen érvényes ez a kis jövedelmű, apró községekre. Például Mátyóc-Vajkócra, erre az Ung-vidéki kisközségre, amelynek helyzetéről Jáger Pál polgármestertől hallottunk: - Az iskolákkal és óvodákkal kapcsolatban mi fogjuk meginni a huzavona levét - mond>a -, mert ránk fognak mutogatni, hogy mi nem akarjuk az iskolákat. Pedig mi igenis akarjuk. MátyócVajkócban tulajdonképpen egy éve van alapiskola. Mi minden pénzünket belefektetjük az iskolába, csak hogy a faluban maradjon. Hogy ne kelljen a gyerekeinknek naponta hat kilométerre utazniuk. Tavaly 28 ezer koronát költöttünk, hogy fenntartsuk a magyar iskolát és óvodát. És ugyanígy igyekszik az Ung-vidék minden községe. Nem akarjuk, hogy a lakosok ránk mutogassanak, hogy nem akarjuk az iskolákat. Csakhogy mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy az iskolát, óvodát és még azok személyzetét is fizessük. Az önkormányzat az egész iskolaévre megvásárolta a gyerekeknek a füzeteket és iskolaszereket, hogy ezzel is segítsen a szülőknek. Az egész Ung megyében nem ismerek olyan polgármestert, aki ne akarná segíteni az iskolát. Nagyszelmencben, ebben az uk-, rán határon fekvő községben sem sokkal jobb a helyzet. Erről Gilányi László polgármester beszélt: Nagyszelmencben nagyon szép iskola van. Az 1959-ben átadott épület belülről még nagyon jó állapotú. Az esőcsatornát azonban már négy-öt éve ki kellett volna cserélni, de az illetékesek nem képesek ezt elintézni. Pedig így tönkre fog menni az épület. Ha nekünk akarják adni, addig adják, míg jó állapotban van. Vagy pedig az iskolaügy javíttassa meg, mert a községnek nem lesz rá pénze. A minisztériumban könnyen kiszámítják, hogy innen is, onnan is van bevételünk. Pedig ez nem igaz. A szövetkezet nem tud ^fizetni, és akinek nincs valamilyen üzem a falujában, az sehonnan sem kap pénzt. A múlt évben a falu 23 ezer koronát vállalt magára az iskola és az óvoda költségeiből, ezenkívül a takarítónők bérét is mi fizettük. Ötezer koronát pedig tisztítószerekre adtunk, mert az iskolaügy még erre sem képes. Találni kell valamilyen megoldást, mert az önkormányzatoknak sem" lesz sokáig pénzük még erre a csekély támogatásra sem. (gaál) EGY RÉGIÓ - KÉT HÍR 1 • Az előzetes felmérés szerint Feledről az első világháborúban tizennégy, a másodikban tizenöt katona vesztette életét, illetve tűnt el nyomtalanul. A falu ezeknek az embereknek szeretne emlékművet állítani a község parkjában. A képviselő-testület legutóbbi ülésén megbízta Lőrincz Tibor helybéli kőfaragót, hogy készítsen néhány javaslatot az emlékmű kivitelezésére. A munkálatokat szeretnék mihamarább elkezdeni, mert Feledy Zoltán polgármester szerint az emlékművet a helyhatósági választásokig be akaiják fejezni. • Kellemes hétvégét töltöttek el Serkében a budapesti Károli Gáspár Egyetem teológiai karának elsős hallgatói. A faluból Vincze Árpád tanul az egyetemen, diáktársai őt látogatták meg. A fiatalember a lakosságtól kért segítséget: megkérdezte, ki tudna szállást adni egy-két éjszakára. A teológia hallgatói nagy sikerű irodalmi műsort adtak a faluban, az előadás után a késő estébe nyúló beszélgetés közben egyházi énekeket énekeltek a kultúrházban összegyűlt lakossággal. •m (-kas) Májusban szoboravatás Rimaszombat képviselő-testülete úgy döntött, hogy május 5-én, tehát a város napján avatják fel Š. M. Daxner és Tompa Mihály szobrát. Mint ismeretes, előzőleg olyan elképzelések voltak, hogy Tompa Mihály szobrát egy héttel korábban, a városban rendezendő országos vers- és prózamondó verseny keretében avatják fel. A városi képviselők tulajdonképpen egyetértettek mindkét szobor kihelyezésével, kivételt képezett Igor Chamula, aki provokációnak nevezte Tompa Mihály szobrának kihelyezését. Ennek ellenére a Tompa téren már megkezdődtek az előkészületek, a városi közszolgáltató vállalat elkészítette a szobor betonalapját, ez látható képünkön is. F. O. Gesztete A csecsemőtől a nagypapáig A legutóbbi helyhatósági választások után a 823 lelket számláló Gesztete aránylag korán, már 1992 márciusában polgármester nélkül maradt. A megválasztott faluvezető vállalkozásba fogott. A szeptemberi időszaki helyhatósági választásokon két jelölt indult, végül néhány szavazatkülönbséggel Szekeres Éva győzött. A bérelszámolóból lett polgármester irányításával sikerült bővíteni a község vízvezeték-hálózatát, befejezni a ravatalozót, felújítani a kultúrházat. Ezek mind tények és eredmények, de úgy hallottuk, gondok is akadnak a faluban. - A legnagyobb problémák forrása a szociális helyzet romlása - mondja a polgármester - s ezeken a falu önkormányzata, sajnos, nem tud segíteni. A községünkben 444 roma polgár él, közülük a mai napig mindössze háromnak maradt meg a munkaviszonya. Természetesen tudom, hogy közöttük akad jónéhány, aki nem is akar dolgozni, de meggyőződésem, hogy többségük igyekszik munkát találni. A környéken egyedül a szövetkezet nyújt munkalehetőséget, de az utóbbi időben a mezőgazdaságból is bocsátják el a munkaerőt. Az ingázás sem lenne gond, eddig is naponta utaztak Rimaszombatba, Feledbe, de valóban nehéz elhelyezkedni. Működik ugyan néhány kistermelő a faluban, de kevés földterületen gazdálkodnak, nem vesznek fel munkásokat. A roina családok tehát szociális segélyből élnek, ami — mint tudjuk — nem sok, csupán a létfenntartáshoz elegendő. Gondolom, ebből kifolyólag történnek kisebb lopások a faluban, de a bűnözés azt hiszem, nem nagyobb, mint hasonló körülmények között létező településeken, sőt... Súlyosbítja a gondokat a krónikus lakáshiány. A roma családok egyharmada embertelen körülmények között él, sok esetben nyolcan-tízen a csecsemőtől a nagypapáig - szorongnak egyetlen szűk helyiségben. Sajnos, az önkormányzat ezeket a problémákat nem tudja orvosolni, ehhez rengeteg pénz kellene, anyagiakban pedig mi sem bővelkedünk. Sőt, megmondom őszintén, félek, hogy lassan már azt a bizonyos szociális hálót sem tudjuk foltozgatni. Rengeteg panasszal fordulnak hozzánk a polgárok, támogatást kérnek, indokolt is a kérésük, mégsem tudunk minden esetben segíteni. Végighajtok az alvégen, pontosabban csak szeretnék végighajtani, de rengeteg a járókelő, az úton ácsorgó ember, inkább visszafordulok. Mint vasárnap, úgy szórakoznak, járnak-kelnek céltalanul az úton, pedig pénteket mutat a naptár. Péntek van, és melegen süt a nap, talán ez csalogatta ki az embereket, mert korábban három napig egyfolytában esett. (farkas) Óvoda és iskola polgármesteri szemmel Almágyban nyolc évvel ezelőt^költöztették át a kétosztályos óvodát nagyobb épületbe: kényszerből, mert kinőtték a régit. Bár talán ma sincs kevesebb óvodáskorú gyerek a faluban, mégis az a veszély fenyegeti az azóta egy osztályra zsugorodott intézményt, hogy bezárják. Az óvónők a napokban megbeszélésre hívták össze az érintett szülőket, a találkozón részt vett Foglár László polgármester is. - Polgármester úr, sikerült megegyezniük a szülőkkel? - Sajnos, csak részben, mert az összejövetelen csupán tíz szülő jelent meg. Ha a létszámcsökkenés az étkeztetés árának az emelkedéséből fakadna, azon tudnánk segíteni, mert gondolom, a helyi képviselőtestület megszavazna kisebbnagyobb támogatást. A gond azonban a munkanélküliségből fakad. A faluban hozzávetőlegesen hatvan munkanélkülit tartunk nyilván, és ezek többsége nő. Nos, ők azok, akik nem járatják óvodába a gyerekeket. A községi hivatal mindenképpen azon lesz, hogy ne zárják be az óvodát, mert képletesen szólva: könnyebb egy haladó szekeret tolni, mint egy állót megmozdítani. Mert mi történik abban az esetben, ha az óvoda megszűnik, és az anyák munkát találnak? - A községben működő 18 tantermes alapiskolát kilenc falu diákja látogatja. Jár ez valamilyen kötelességgel a községi hivatalra nézve? - Tulajdonképpen nagyobb gondot az iskola nekünk nem okoz. A szükséges kisebb javításokat elvégezzük. Az intézmény a tanügyi hivatalé, de ha szólnak, természetesen segítünk. - Tudtommal a járási tanügyi hivatal anyagi segítséget is kért. - Igen, tavaly kaptunk egy körlevelet, amelyben arra kértek bennünket, hogy támogassuk az intézményt. A környező falvak polgármestereivel együtt elzárkóztunk az ilyen formában történő támogatástól. Egy konkrét célt, illetve egy konkrét iskolát, nevezetesen amienket, hajlandók vagyunk támogatni. Javasoltuk, nyissanak egy bankszámlát, amelyről csak a helyi iskola pedagógusai meríthetnek pénzt, arra befizetünk, de csak úgy a nagyvilágba nem szórjuk a pénzünket. A járási tanügyi hivatal számlájáról vagy visszakerülne a támogatás az iskolába, vagy nem, de valószínűbbnek tartom az utóbbit. Mi, polgármesterek azóta nyitottunk egy számlát, és arra befizettünk egy bizonyos összeget. Az iskolában ugyanis néhány hete az angol nyélvet egy Angliából érkezett tanár tanítja, a számláról csakis ő vehet ki pénzt, az. összeget neki szántuk zsebpénznek. - A oktatásügy anyagi helyzete közismert, a polgármesterek szerint mi lehetne a megoldás? - Ha a költségvetéssel együtt az intézmények a községi hivatalok hatáskörébe kerülnének, mi megtalálnánk a lehetőségeket, amelyek folyamatosabbá tehetnék az óvodák és az iskolák üzemeltetését. A pedagógusok irányításába és jutalmazásába nem akarunk beleszólni, azt végezhetné továbbra is a tanügyi hivatal. FARKAS OTTÓ