Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-21 / 91. szám, csütörtök

8 MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJSZÓ' 1994. ÁPRILIS 21. A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNT | Tinédzser gyermekrabló Egy göteborgi általános is­kola tanulója, a 11 esztendős Gunnar Uhler olyannyira vá­gyott új játékokra, hogy meg­szerzésük érdekében gyer­mekrablásra adta a fejét. A ti­zenhat hónapos húgát, Hel­gát tüntette el, és saját szüle­itől 3600 dolláros váltságdíjat követelt. - Megfenyegette őket: amennyi­ben nem teljesítik követelését, úgy a közeli folyóba fojtja a csöppsé­get. A szülők természetesen haj­landók voltak fizetni, de az akció­ba bevonták a rendőrséget is, amely csapdát állított. A rendőrök a pénz átvételekor csaptak le a gyermekrablóra, s megdöbbenve látták, hogy az maga is gyerek még. - Gunnar a gyermekrablás után azonnal jelentkezett telefonon, de hiába próbálta elváltoztatni a hangját, a férjemmel azonnal felis­mertük - állította az anya. - Érte­sítettük a rendőrséget, s azt is ma­gamra vállaltam, hogy majd én adom át a gyermekrablónak a pénzt. Csak hosszas győzködés után sikerült ezt kialkudnom, mert nekik nem tettem említést arról, hogy szerintünk Gunnar fiam az elkövető. A konfliktus akkor kezdődött, amikor Gunnar pénzt kért bankár apjától, aki azt megtagadta. - A fi­am, sajnos, a velejéig romlott egy kölyök - állítja Anders Uhler, a bankigazgató. - Mindent meg akar magának szerezni, amit csak meg­lát, és nem válogat az eszközök­ben. Amikor a legutóbb össze­vesztünk, akkor is a zsebpénzének a megduplázását és egy új kerék­párt követelt tőlem. Amikor meg­tagadtam, közölte, hogy ezt még keservesen megbánom. Másnap reggel a fejére csuklyát húzva, egy böllérkéssel a kezében rontott be 16 hónapos húga szobá­jába. A nevelőnőt a késsel fenye­getve távoltartotta testvérétől, akit megragadott és elrohant vele. Az­tán nemsokára jött az ominózus te­lefon, s a szülők attól tartottak, hogy Gunnar beváltja ígéretét. A testvérrabló nem számított rá, hogy szülei felismerik a hangját, így nyugodtan adta ki az utasítást, miszerint egy papírzacskóba te­gyék a 3600 dollárt, és helyezzék el az iskola melletti szemétládá­ban. - Mindent a kérése szerint csi­náltunk, s éjfélkor ott is voltam an­nál a bizonyos szemétládánál ­emlékszik vissza az anya. - A rendőrök a közelben helyezkedtek el, de kértem őket, hogy csak ve­szély esetén avatkozzanak közbe. Magam akartam Gunnarral beszél­ni, ha valóban ő a gyermekrabló, meg aztán borzasztóan féltettem a kislányomat is... Az anya a megbeszélt helyre tet­te a pénzt, és néhány lépéssel ar­rébb, a fák takarásában várakozott. Amint megbizonyosodott arról, hogy valóban fia a tettes, rávetette magát, és szinte önkívületben ütöt­te-verte, a haját tépte. - Nem tud­tam az érzéseimen uralkodni ­mondja az anya -, képes lettem volna akár meg is ölni akkor a fia­mat. Helgát csak két nappal később, egy elhagyott, romos épületben ta­lálták meg, Göteborg külvárosá­ban. Gunnar - akire most a fiatal­korúak intézete vár - ugyanis egy darabig nem volt hajlandó elárulni, hogy hová is rejtette elrabolt test­vérét. Az oldalt írta és összeállította: ORDÓDY VILMOS A belügyminiszter ellenzi a halálbüntetést A szent fénycsóva nyomában Az új szlovák kormány belügyminiszteri posztjára az a Iadislav Pittner került, aki már Ján Čarnogurskýék idejében is irá­nyította ezt a tárcát. Első hivatalos sajtóér­tekezletén a közbiztonságról szólva a bűnözés visszaszorításának lehetőségeit is latolgatta. - Nagyon fontos, hogy a rendőrség visszanyer­je a lakosság korábbi bizalmát, mely az utóbbi időszakban nagymértékben csökkent. Emlék­szem, amikor nem egész 24 órán belül sikerült el­fogni a lipótvári börtönkitörés gyilkosait, a közvé­lemény-kutatás eredménye azt mutatta, a polgá­rok mintegy 80 százaléka bízik a rendőrségben. Most ez a szám csupán két százalék. A sikeresebb munka, a jobb eredmények érdekében leváltottam az országos rendőrparancsnokot, és helyére azt a Štefan Lastovkát neveztem ki, akivel korábban si­keresen együttműködtem. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy a lakosság biztonságban érezze magát, és sötétedés után se féljenek az emberek az utcára menni. Már a közeljövőben szeretnénk véghez­vinni azt a korábbi tervünket, hogy a nagyobb vá­rosokat, elsősorban Pozsonyt és Kassát, el­lenőrzési körzetekre osztjuk, s ezekben állandó jelleggel olyan rendőrparancsnokok dolgozzanak, akik tökéletesen ismerik a rájuk bízott terepet. Úgyszintén visszatérünk a gyalogos járőrözéshez is. Ezek az emberek közvetlen kapcsolatban lesz­nek a polgárokkal. Q Milyen fegyvert akarnak bevetni a szervezett bűnözés ellen? - A főügyészség kezdeményezésének köszön­hetően már lehetővé vált számunkra, hogy új, a megszokottól eltérő módszerekkel dolgozzunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ügynökeink be­épülhetnek a bűnszervezetekbe, és segítségükkel leleplezhetjük a maffiafőnököket, akik - és ez nem titok - kitűnő kapcsolatokkal rendelkeznek gyakran magas körökben is, sőt, igyekeznek in­formátorokat szerezni a rendőrök köréből is. Min­den egyes hírnek, amit a vizsgálótiszttől esetleg megtudhatnak, felbecsülhetetlen értéke van szá­mukra. Ezért olyan lépéseket is foganatosítunk, hogy ezt megakadályozzuk. Q Szólni kell a külföldről beáramló, illegálisan itt-tartózkodó bűnbandákról is... - Feltevésünk szerint Szlovákiában 20-30 ezer külföldi tartózkodik engedély nélkül. Legtöbbjük jó pénzért magánszemélyeknél bérel lakást, ami igencsak megnehezíti munkánkat. Sokuk kitolon­colása sem egyszerű, hiszen egyre gyakrabban folyamodnak a jól bevált recepthez: megsemmi­sítik útiokmányaikat, összetépik a személyazo­nosságukat igazoló papírjaikat, így lehetetlen megállapítani, honnan, melyik országból jöttek. Ezt a trükköt főleg az ázsiaiak használják. Nem­régiben egy ugyancsak papírok nélküli idegen ki­hallgatásakor megkérdeztük, hogyan jutott át annyi határon iratok nélkül? Azt válaszolta, a va­donban megjelent előtte a szent láng, mely hirte­len megindult. Ő követte a fénycsóvát, és így ju­tott el hozzánk. Tudni kell, külföldről gazdasági veszélyek is fenyegetik hazánkat. Egy amerikai szlovák csoport például sok millió dolláros, lát­szatra igen kedvező pénzügyi tranzakciót akart itt lebonyolítani. Kiderült, az üzletkötésben egykori ügynökök is érdekeltek voltak, s azt is megtud­tuk, hogy a „jóakaró" honfitársaink piszkos pénz mosására készültek. A fehérgalléros bűnözők te­hát nem jelentenek kisebb problémát, mint a gép­fegyveres banditák. • A brutális gyilkosságok szaporodása miatt egyre többen vélik úgy, hogy vissza kellene állíta­ni a halálbüntetést. - Meggyőződésem, hogy a halálbüntetés újbóli bevezetése nem csökkentené a legsúlyosabb bűntények, az emberölések számát. Egyes de­mokráciákban létezik a büntetésnek eme legsú­lyosabb formája, máshol évekkel ezelőtt eltöröl­ték, ám nem lehet állítani, hogy az egyik vagy a másik helyen csökkent vagy növekedett volna a gyilkosságok száma. Én személy szerint a halál­büntetés ellenzője vagyok, viszont hangsúlyo­zom, szükség lenne egy olyan garanciára - ez egyelőre hiányzik -, amely 100 százalékosan biz­tosítaná, hogy az elvetemült gonosztevők már so­ha senkit se veszélyeztethessenek. Keserű első szerelem Ingrid az első látásra belebolondult a göndör hajú idegenbe, és hamarosan teljesen a hatalmába került. Nem érdekelte, hogy ő gimnazista, Géza pedig csóró munkanélküli, aki még a tanoncis­kolát sem fejezte be. Fogalma se volt, hogy a fiú miből él, de őszintén szólva, nem is nagyon érdekelte. Tavaly december elején ismerkedtek meg, amikor szülei féltett Fordja elakadt egy hóbuc­kában. Édesapja hasztalan kitörési kísérleteit látva, Géza szó nél­kül az autóhoz ugrott, és nekitámaszkodott a motorháznak. Akkor csak néhány mondatot vál­tottak, de a kislány nagy szerelemre gyulladt. Úgy érezte, ez a fekete fiú a nagy Ő. Amikor Géza diszkóba hívta, örömmel ment. Hamarosan nem tudta mi részegíti jobban, az a néhány pohár bor, amihez nem volt hozzászokva, vagy a lassú, andalító tánc közben hozzásimuló kedvesé­nek a simogatása. Két héttel 16. születésnapja előtt engedett a fiú kérésének és felen­gedte a lakásba. Ápolónő édesanyja aznap éjszakás volt, apja pedig kül­földi kiküldetésen tartózkodott. így bátorságot vett, és meghívta Gézát haza. A fiú az első intim együttlétük alatt távolról sem volt olyan gáláns, figyelmes és gyengéd, mint aho­gyan azt titokban remélte, sőt nemi vágyának kielégítése után kimon­dottan vulgáris lett, de a szerelemtől elvakult Ingrid ezt megbocsátotta. Géza látogatásai otthonukban egyre gyakoriabbak lettek, s egy idő után rendszeressé váltak. A lány rö­vid idő után már arra is hajlott, hogy elblicceljen néhány tanítási napot. A lakásban ugyanis csak a délelőtti órákban leheltek biztonságban. A 19 éves fiatalember rövidesen már úgy járt Ingrid apjának bárszekré­nyébe, mintha otthon lett volna. Megivott néhány pohár konyakot, bekapcsolta a rádiót, aztán az volt a kívánsága, hogy Ingrid a zene hang­jaira vetkőzzön. Nézve a sztriptízt cigarettára gyújtott, és azt követelte pucér kedvesétől, csábítsa őt el. A lány aznap is hiányzott a taní­tásról. Otthon ült, és várta kedvesét. Előzőleg a zsebpénzéből vett egy üveg konyakot, mert szüleinek már feltűnt, hogy az utóbbi időben túl gyorsan fogy a bárszekrény készle­te. Rendbe tette a lakást, és izgatot­tan várta az együttlét óráit. Géza mára valami különleges meglepe­tést ígért neki. Titokban arra számí­tott, hogy egy csokor virággal állít majd be, vagy valami apró ajándék­kal kedveskedik. Nem így történt. Ezúttal is üres kézzel érkezett, rá­adásul borgőzös állapotban. Alig foglalt helyet a kényelmes ka­rosszékben, máris követelte Ing­ridtől, hogy lejtse el Seherezádé­táncát. Amikor már félmeztelen volt, váratlanul megszólalt a csengő. A lány megriadt, és gyorsan öltözködni kezdeti, ám fiúja leintet­te. - Semmi vész, nem a szüleid jöt­tek haza. Meglepetést ígértem, s lám már itt is van. Maradj a helye­den, én majd ajtót nyitok. Két have­rom, Zsuzsu és Róka futott be. Amint a farmeröltönyös fiatalem­berek a szobába léptek, barátjuk ki­adta az ukázt: folytasd a táncot ott, ahol abbahagytad. A srácoknak sztriptízt ígértem, és nem okozhatok csalódást nekik. Ingrid most először ellenkezni próbált. A következő pil­lanatban egy jókora pofont kapott. Géza engesztelve odaszólt a have­roknak: elnézést, úgy látszik egy ki­csit szégyelli magát, de ezen mind­járt segítünk. Hozzátok ide azt az üveget. Egy kis konyak csodákra képes. Lefogták a lány kezét és torkába töltöttek egy jókora kortyot az ital­ból. Ingrid krákogva, fuldokolva til­takozott, de hasztalan. A fiúk az or­rát is befogták, és úgy erőszakolták bele az alkoholt. A megalázott és részeg lányt előbb meztelenül táncoltatták, majd a magukkal hozott pornómagazin­ban látott figurák kipróbálására kényszerítették. Amikor az esti órákban az anya rányitott az alkoholtól még mindig kába, kék foltokkal és horzsolások­kal „ékesített" lányára, az egy jó ideig képtelen volt elmondani, hogy mi is játszódott le a lakásban. Gézát és hasonszőrű barátait nemcsak nemi erőszak és a sze­mélyes szabadság korlátozásáért ítélték el, de egy arany nyaklánc, egy diktafon és egy karóra eltulaj­donításáért is. Vigyázat, csalók! Az élethez elengedhetetlenül szükséges egy kis idealizmus, hogy alapvetően jók az em­berek. Hogy a vonatjegyére szemérmesen kölcsönkérő férfi valóban szeretteihez kíván utazni, és nem egy újabb korsó árát akarja kivasalni belőlünk. Hogy az előnyös üzleti ajánlatot elfogadva annak hasznából magunk is részesedhetünk. Hogy a karonülő cse­csemő valóban csak a mi költségünkre kaphat egy pohár tejet... A csaló nemcsak a pén­zünkkel, de némely illúziónkkal is megrövidíthet bennünket, ami nagyobb veszteség, mint a kidobott néhány garas. Védekezzünk tehát! A továbbiakban bemutatjuk a csalók leggyakrabban alkalmazott trükkjeit. Aki részvétet kelt A fiatalember vagy a fiatal, csinos hölgy két­ségbeesetten sír. A pályaudvari restiben vagy a vonat melletti padon ülve azon kesereg az őt meg­szánónak, hogy hiába utazott fel az ország másik végéből, nem kapta meg az áhított állást, eltaná­csolták a szakiskolából stb. Ráadásul a városi for­gatagban még a pénztárcát is elveszítette, netán ellopták a tömött buszon. Mindebből természete­sen semmi nem igaz. Aki megszánja és emberba­ráti alapon kölcsönöz neki, az összeget nagy való­színűséggel sohasem fogja megkapni. A cédulás trükk Csengetnek, és egy idegen áll az ajtó előtt. „A szomszédot keresem, mert hoztam neki valamit, de nem találom. Adna kérem egy darab papírt, hogy üzenetet hagyhassak neki?" - kérdezi. A legtöbb ember erre azonnal betessékeli, és az előszobában egyedül hagyva, bemegy cédulát ke­resni. Ilyen esetekben az is előfordul, hogy a hí­vatlan vendég a bejárati ajtót egy résnyire nyitva hagyja, hogy bűntársa is észrevétlenül besurran­hasson. Ha egyedül dolgozik, többnyire nem éri be a végre megtalált cédulával és ceruzával. Be­kéredzkedik a vécére, kér egy pohár vizet vagy estleg egy korty kávét. Mialatt a jólelkű házigaz­da kiszolgálja, nem is sejti, hogy néhány értéktár­gyától megszabadították. A terhes nő Két fiatal nő áll az ajtóban, az egyikük szem­mel láthatólag terhes. „Segítsen kérem, hadd menjen a barátnőm vécére és moshassa meg az arcát! Nagyon rosszul érzi magát!" - mondja a másik. Eközben a társa ájulást színlel. Természe­tesen az esetek döntő többségében csalókról van szó, céljuk az, hogy a lakásba bejutva az egyik el­terelje a házigazda figyelmét, míg a másik körül­néz az értéktárgyak között. A szerelő Ha szerelő csönget, csak akkor engedjük be, ha valóban jelentettük a rossz vízcsapot, a szivárgó gázcsövet vagy a hideg fűtőtestet! Amennyiben ez nem így van, és az illető nem tudja hivatali iga­zolványát a résen keresztül átadni, legyen gya­nakvó! Ne engedje be, hívjon segítséget, kiáltson vagy csapja be az ajtót, majd utána hívja a rendőrséget! A reklámszatyor Kevés embernek tűnik fel, ha leértékeléskor vagy divatos áruk között keresgél, hogy mellette valaki hatalmas reklámszatyorral a kezében szin­tén „válogat". A vevőtárs a cekkert csak álcának használja. Ezzel akaija az Ön táskáját vagy a zse­bét úgy eltakarni, hogy ne lássa, amíg belenyúl. Az ilyen kaland végén többnyire a pénztárcák tűnnek el.

Next

/
Thumbnails
Contents