Új Szó, 1994. április (47. évfolyam, 76-99. szám)

1994-04-15 / 86. szám, péntek

MOZAIK 'ÚJSZO

1 1994. ÁPRILIS 15. Az UJ SZÖ írta 45 éve Hátravan még a locsolás, amit gyermekkoromban magam is műveltem, különböző flaskákban kétes színű folyadékokat hurcolva magammal. E praktikus célt szolgáló vegyitermékeket a családunk birtokában levő vízcsapra támaszkodva nagyrészt saját vállalkozásomban állítottam elő, miáltal sikerült a termelési költségeket a minimálisra csökkentenem.. Elenyészően csekély pirostojás ellenében penetráns, tartós és évekig hordható, vízfoltokkal láttam el kiterjedt rokonságomat. A művelet hasznosságát azzal magyarázták nekem, hogy a hölgyeket meg kell locsolni, miáltal nem hervadnak el, de ez is blöffnek bizonyult, mert azóta mind elhervadt. Így van ez szerte a világon, a Truman is megöregedett, pedig őt évtizedek óta a legfinomabb közelkeleti olajjal locsolják. 30 éve A budapesti jogászkongresszuson a kínai küldöttség rendkívül zavaró módon lépett fel bomlasztó irányzatú, reakciós nézeteinek hangoztatásával. Chan You Thung asszony, a küldöttség vezetője a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének titkárságát antidemokratizmussal vádolta, s a küldöttség további felszólalói is ilyen színpadias hangnemben szólaltak fel a Szovjetunió, valamint a szocialista tábor országainak politikája ellen. (...) A kínai küldöttek bomlasztó tevékenysége azonban nem veszélyeztette a kongresszus eredményeit, amelyen a küldöttségek többsége a béke eszméi, a kolonializmus és imperializmus elleni harc mellett szállt síkra. 20 éve A munkaverseny, a szocialista brigádok mozgalma, a városokban és a községekben, a Nemzeti Front választási programjainak teljesítésére irányuló törekvés és a munkakezdeményezés megnyilvánulásának más formái milliók erejét tömörítik és hatványozzák meg szocialista társadalmunk fejlesztése igényes feladatainak teljesítése érdekében. A hazánk mai életét nyitott szemmel látó emberben akaratlanul is felvetődik a gondolat, mily csattanós választ adtak állampolgáraink azoknak, akik 1968-1969-ben és azt megelőzően is antiszocialista pozíciókból kiindulva és ellenforradalmi szándékaik megvalósítása céljából demagóg módon kétségbe vonták a szocialista munkaverseny létjogosultságát, azt állították, hogy hazánk lakossága közönyös a közügyek, a szocialista társadalom építésének feladatai iránt. 5 éve A Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőről szólva Németh Miklós magyar kormányfő a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában elmondta: „Az építkezés leállításának követelői abból indulnak ki, hogy Nagymaros biztosan nem épül fel. Vagyis, amikor követelnek, akkor már a végkövetkeztetésekből indulnak ki. Es ha a végkövetkeztetés az erőmű építésének folytatása lesz? A leállítás - ebben az esetben - helyrehozhatatlan gazdasági károkat okozna. Arról nem is beszélve, hogy nem is lenne jogszerű, mert a jelenlegi építkezés a parlament érvényes döntése alapján folyik, ezért leállításra - az összes körülmény és következmény mérlegelésével csak - a parlamentnek van joga". MKDM-napok 1994. április 16-án - szombaton Lukanényén a művelődési házban 17 órakor az MKDM Országos Elnökségének, illetve Országos Választmányának képviselői a régió polgármestereivel és közéleti személyiségeivel, 19 órakor pedig Farkas Pál, Fóthy János és Barta Pál parlamenti képviselők találkoznak falugyűlésen a község lakóival. Andrea Győr felé kacsingat Az eredményhirdetés után egy rövid ideig jobbra-balra osztogatta a mosolyokat, aztán eltűnt, mint a kámfor. A közös vacsoránál sem jelent meg. De azért nem mondtunk le arról, hogy megszólaltatjuk a Vasárnap és a győri Kisalföld felsőpatonyi szépségverseny-elődöntőjének győztesét, Cseh Andreát, aki a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium végzős növendéke. • Hová „bújtál" el a verseny után? - Szüleimmel, testvéreimmel, barátaimmal a dunaszerdahelyi Grand bárban ünnepeltünk. A hivatalos banketton nem lehetett volna együtt ez a társaság, és én azon a szép estén velük akartam lenni. • Bíztál a sikerben? - Dehogyis. Semmi ilyesmiről nem volt szó. De azt azért nem tagadom, csalódott lettem volna, ha nem jutok az első 16 közé. • Hogy fogadott hétfőn reggel az osztály? - Tapsviharral. • Volt kellemetlen momentuma is a rendezvénynek? - Hát... Mit tagadjam, nem volt ínyemre a műsorvezető, Polák László csipkelődése. Többedmagammal úgy éreztük, néha szándékosan gonoszkodik velünk. Azt is bevallhatom, fáztam a fürdőruhában. • Iskolatársnőd, Németh Kinga is ott lesz a szerdahelyi döntőben. Hogy jöttök ki egymással? - Jól megvagyunk egymással. Mint általában az iskolatársak. Ám ami a versenyt illeti, konkurensek vagyunk. • A felsőpatonyi sikeren felbuzdulva, gondolom, a regionális döntőben sem akarod alább adni. - A fináléba került lányok nagyon szépek. Olvastam, megváltozik a zsűri, biztos mások lesznek a feltételek is. Annyit tudok, nagyon kemény küzdelemre van kilátás. • Egy esetleges nemzetközi sikerrel a tarsolyodban biztosan megpróbálsz betörni a manökenek, a fotomodeliek irigyelt álomvilágába. - Erről korai beszélni. Belsőépítésznek készülök. Másodállásban persze szívesen divatoznék a kifutón. • Mit üzensz szurkolótáborodnak? - Köszönöm nekik a 680 szavazatot. (ordódy) Egymásra ítélve A Moravčík-kormány programnyilatkozatának parlamenti vitája a kormánykoalíciót képező s az azt támogató pártok együttműködésének első jelentős erőpróbája volt. A nyolcvan igenlő szavazat alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az új kabinet a még rendelkezésére álló öt hónap alatt zökkenőmentesen működhet, amennyiben a koalíciós pártok eleget tesznek bizonyos követelményeknek. Mindenekelőtt az együttműködésre vonatkozó ígéretek megtartására és az egymással szembeni tolerancia érvényesítésére kellene ügyelniük annak tudatában, hogy programjaik csak részben fedik egymást, és a választások során eltérő, helyenként ellentétes érdekeket képviselnek majd. Oly módon kell tehát öt hónapon át közös politikát folytatniuk, hogy eközben megőrizzék saját arculatukat. A kormányprogram kidolgozásakor szemmel láthatóan figyelembe vették ezt a követelményt, nagy gondot fordítottak arra, hogy az alapanyag politikai irányvonalak tekintetében semleges legyen, s az egyes problémakörök megoldási mechanizmusaival többé kevésbé a kabinet valamennyi szubjektuma azonosulni tudjon. Kérdéses azonban, hogy ezzel a nagyfokú körültekintéssel elejét lehet-e venni azoknak a politikai konfrontációknak és nézetütközéseknek, amelyek eltérő irányvonalakat képviselő pártok esetében természetesek lennének, a mostani helyzetben viszont aláásnák a kormány hatékonyságát. Ez a veszély kisebb lenne, ha határozott arculatú és viszonylag stabil szavazóbázisú pártok alkotnák a kormánykoalíciót, olyan pártok, melyeknek a választások közeledtével nem kellene aggódniuk a parlamentbe való bejutás miatt, miként a Demokraták Szövetségének, a Jozef Moravčík és Roman Kováč köré tömörülő politikai realizmus alternatívájának vagy a Cérnák vezette Nemzeti Demokrata Pártnak. Félő, hogy elsősorban ezek a pártocskák lehetnek azok, amelyek kormánypolitikájukat összeköthetik kampányhadjáratukkal, és politikai sajátosságaik hangsúlyozása során összeütközésbe kerülhetnek jelenlegi szövetségeseikkel. Mondanom sem kell, hogy ez veszélybe sodorná a kormányprogram teljesítését, és mindenki számára világos, hogy ebből ki húzna hasznot. Az új kormánykoalíció pártjainak helyzete azonban attól sem lesz rózsásabb, ha képesnek bizonyulnak a hatékony együttműködésre, s megvalósítják mindazt, amire programnyilatkozatukban kötelezték magukat. Ezek a célok ugyanis objektív okok miatt nem hozhatnak számukra rövid távon elismerést, azzal az érveléssel pedig, hogy megalapozták Szlovákia hosszú távú pozitív fejlődését, ebben az országban nem nyerhetők választások. Illúzió lenne azt hinni, hogy azoknak a választóknak a döntő része, akik két évvel ezelőtt a DSZM-re, pontosabban annak vezérére adták le voksukat, politikailag felnőttek, s ennek megfelelően döntenek majd. Messze vagyunk még attól, hogy Szlovákiában is ideológiai síkon jobb-bal oldal mentén tagolódjék a politika, s a pártok önmeghatározásbéli problémái ne zavaiják meg a választókat. Ez a helyzet azoknak a politikusoknak kedvez, akik a választók elvárásaira képesek olyan hangnemben felelni, amely összecseng az elvárásokkal, és meggyőző erővel hat. HORVÁTH GABRIELLA Ma este: Švejk, Avignonból Cosmos Kolej. Ha igaz, amit a francia kritikusok írtak, a L'Humanité és a Le Figaro színházi ítészei, akkor ma este, Pozsonyban, az Istropolis nagytermében meg kell, hogy jegyezzük e nevet. Egy katalán együttes nevét, amely a lengyel származású Wladislaw Znorko vezetésével a legutóbbi avignoni fesztiválon mutatta be Jaroslav Hašek remekét, a SvejkeX. Színház kevés szöveggel, de soksok gesztussal és kifejező mozdulatokkal. Švejk a világ végállomásán. Švejk, aki találkozik Don Quijotetal és Übü papával. Švejk, aki Chagall és Bunuel világában is otthon érezné magát. „Franciaország északi részén, Kis-Léngyelországban születtem, s egy vasútállomás közelében éltem így Znorko, a rendező. - Ha az ember éveken át vonatfüttyel alszik el, akkor ez a hang álmai szignáljává válik: És apámat is gyakran eszembe juttatja, aki lengyel hadifogolyként ötszáz kilométert zötykölődött a sztálini fogolytáborba. A világ végállomására..." Ma este Švejkkel utazunk - ugyanoda. (sz-ó) TEGNAP OLVASTUK A kormány kedden lemondásra kényszerítette azokat a járási hivatalvezetőket, akik az előző kormány idején a köztársasági elnököt „a parlamenti demokrácia durva megsértésével „illetve a „helyzet destabilizálásával" vádolták. Noha ma a kormány más viszonyban van a járási hivatalvezetőkkel, mint amilyenben az ellenzék és a sajtó egy része volt az akkori privatizációs miniszterrel, a kormány hivatalvezetőkre gyakorolt „erkölcsi apellálásának" valószínűleg azonos lesz az eredménye, mint amilyen az ellenzék Lexára gyakorolt nyomásának volt. Vagyis semmilyen. Ebben a helyzetben felmerül a kérdés, vajon milyen jellegűnek kell lennie a járási hivatalvezetői tisztségnek, és ebből mi következik a jelenlegi kormány részére. Ha ez mindenekelőtt hivatali tisztség, akkor az elöljáró nak-hivatalnoknak lojálisán kellene viszonyulnia az államhoz és képviselőihez, elsősorban szakmai kritériumok szerint kellene kinevezni őt, és semmilyen körülmények között sem szabadna közvetlenül beavatkoznia a politikai küzdelembe. Ha pedig ezt tette, túllépte hivatali hatáskörét, a kormánynak felelősségre kellene vonnia, és le kellene váltania tisztségéből. Amennyiben ez elsősorban politikai tisztség, ez azt jelenti, hogy az elöljáró-politikus természetesen közvetlenül beavatkozhat a politikai életbe, és ezt a tisztséget a miniszteri és az államtitkári funkcióhoz hasonlóan politikai kulcs szerint kellene betölteni. Ha ez így van, akkor az elöljárók-politikusok nem lépték túl hatáskörüket. Politikusokként azonban számolniuk kell azzal, hogy őket is érintik a kormány változások akárcsak a minisztereket vagy az államtitkárokat. Tisztségben maradásuk legalább olyan logikátlan, mintha az ellenzéknek lennének miniszterei a kormányban. (Ondrej Dostál, Sme

) AHOGY ÉN LÁTOM I Pártfegyelem 1994 A Demokratikus Szlovákiért Mozgalomban javában folyik a Mečiar-kormány leváltása körülményeinek tanulmányozása, és már az ezzel kapcsolatos eddigi nyilatkozatok alapján is takaros dokumentumot lehetne összeállítani, amelynek filozófiáját és érvelési módszerét tekintve nagyon hasonlítana az 1971-ben megjelent, röviden csak Tanulságok néven emlegetett dolgozatra, az egykori brezsnyevista rendteremtők katekizmusára. A huszonhárom esztendeje megfogalmazott Husák-dokumentumhoz hasonlóan Mečiarék vereségmagyarázatából is a leglényegesebb mozzanat maradt ki. Sem akkor nem esett szó , hogy az igazhitűek tantételeit az önálló gondolkodásra és az alkotó cselekvésre kész bátrak kérdőjelezték meg, sem most nem merik beismerni a márciusi vereség okainak vizsgálói, hogy a Mozgalom elitje fordított hátat a merev nemzeti vonalnak. A konszolidátorok idegen szuronyok segítségével úgy fordították győzelemre a vereséget, hogy az ország szellemi elitjét „lapátra tették", és megkezdődött a szellemi toprongyok húsz esztendeig tartó dínomdánoma. Olyanokat helyez

te

k vezető pozíciókba, minisztériumoktól a helyi nemzeti bizottságokig, akikből (Szabó Dezső szavaival élve) akár hasított marhál is lehetett csinálni, de nem mondtak „nem"-et. A Mozgalom is szeretné a vereséget diadalmas visszatérésre változtatni. A régi recept ott van Mečiar zsebében, csak alkalmazni kell. Nyilván olyan alvezéreket, helyi famulusokat, járási szekértolókat választ ki maga mellé, akikkel nem ismétlődhet meg az, ami Filkusszal, Moravčíkkal, Roman Kováčcsal, Kňažkóval és a többi disszidenssel történt. Olyanokat emel ki, akik hagyják, hogy akár fát is vágjanak a hátukon, csak hűségesek lehessenek, és funkcióban maradhassanak. Ezt a jelenséget kontraszelekció néven is emlegetik a politológusok. Mi, szlovákiai magyarok akár figyelmen kívül is hagyhatnánk mindezt, ha a mi létfeltételeinket is nem befolyásolná, hogy milyen lesz a szeptember utáni szlovák kormány, illetve ha nem tapasztalnánk naponta, hogy nemzetiségi vonalon is vannak politikusok, akik rögeszméik megvalósítását kergetve, mi tagadás, hajlanak a pártfegyelem nyújtotta lehetőségek érvényesítésére. Ilyen körülmények között reális a veszély, hogy némely vezető kisebbségi politikusaink, élve a birtokon belüliség nyújtotta lehetőségekkel, olyan pártegyáég, (sőt kisebbségi egység) kialakítására törekednek, amilyen politikai struktúránkban csak bólogató jánosokkai érhető el. Ne köntörfalazzunk, mondjuk ki nyíltan, hogy a hármas koalíció létrehozása, illetve létrejöttének meggátlása körüli vita is csábíthat az ilyen magatartásra. A szlovákiai magyarság nem engedheti meg magának, hogy felaprózza erejét, értelmiségi és politikai teljesítőképességét. És kétszeresen nem engedheti meg magának, hogy egy rögeszmének áldozva bármelyik pártvezető is kontraszelekciót alkalmazva tegyen szert meghatározó szerepre. Mi nem politizálhatunk olyan primitíven, ahogy azt a szlovák soviniszták teszik a Demokratikus Szlovákiért Mozgalomban és a Szlovák Nemzeti Pártban. Szeptemberben olyan lehetőség kínálkozik számunkra, amellyel élve sokat nyerhetünk, és a szlovákiai demokráciának nagy szolgálatot tehetünk. Viszont ha elszalasztjuk e lehetőséget, ha a kisebbségi kérdésekben nem teremtjük meg az egységes fellépés lehetőségét, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy talán évtizedekre visszaesik az ország a tekintélyuralom mocsarába. Nem nehéz elképzelni, hogy számunkra ez mit jelentene. TÓTH MIHÁLY Hivatalnokok vagy politikusok?