Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-09 / 56. szám, szerda

1994. MÁRCIUS 9. lÚJSZÖl RIPORT Pénz a szemétben Avagy miért nem mosdanak rendesen Sándorhalma lakosai? Sándorhalma, ez a Léva és Mohi között fekvő kis település mintagazdaság, ha úgy tetszik, mintamajor volt valaha. Két­százhatvan lakosa, üzlete, mozija, kultúrháza, kocsmája és iskolája volt. Egyedül a templom hiányzott. Helyette egy ha­talmas vaskereszt alatt gyújthattak gyertyát, imádkozhattak a hívő majoriak. Jelenleg hét család él Sándorhalmán. Nincs villanyuk, nincs vizük, a tető rájuk akar szakadni. Ráadásul az öntöttvas feszületnek is nyoma veszett. Nincs miben mosdani, azért nem járnak iskolába Égbe meredő csupasz gerendák, le­hullott cserepek, beomlott falak. Ab­lakkeret nélküli ľalnyílások és ajtó­szárny nélküli ajtófélfák. Az egykori parkot felverte a gaz. Ez a kép fogadott a minap Sándorhalmán, a közigazgatá­silag Űjbarshoz tartozó majorban, a községben működő lónemesítő állami gazdaság egykori telephelyén. Mintha már réges rég nem élnének itt emberek. Pedig élnek. Érkezésünkre vékony barna fiatalasszony jelenik meg az egyik ház előtt, az ajtónyílás­ból buksi gyerekfejek kandikálnak. donában vannak. - Azért próbálnak bennünket kiüldözni, mert a major te­rületén szeméttelepet akarnak építeni ­magyarázzák egyszerre többen is de addig nem tudják eladni a területet, amíg mi itt lakunk. Végül azért azt is mcgludom, hogy nem maradtak teljesen víz nélkül. El is vezetnek a major végében levő be­tongyűrűs, ásott kúthoz. Míg volt vil­lany ebből szivattyúzták a vizet. Most madzagra erősített rozsdás vödörrel tudnak meríteni. - Hát akkor miért kell, hogy megpenészedjen a szennyes, miért nem hordanak vizet a kútról? -ér­deklődöm. - Olyan messziről? - mél­tatlankodik a fiatalabbik Szabó. - Meg Nincs miben fürdetnem a gyerekeket Amikor megmondom, hogy a szer­kesztőségünkbe eljuttatott panaszlevél miatt jöttem, beinvitálnak az apró szo­bába. A háziasszony körül üt kisgye­rek sündörög, s hamarosan további négy ember terem a szobában. - Három hete kikapcsolták a villany­áramot. Azóta se villanyunk, se vizünk. Mert a vízvezetékbe is villanymotoros szivattyú hajtotta a vizet - panaszolja Szabó István, mindnyájuk közül a leg­beszédesebb. - Még mosakodni sem tu­dunk rendesen. A gyerekek két hétig nem jártak iskolába, mert koszosan mégsem küldhetjük őket - magyarázza. - Mosni sem tudok, már megpenésze­dik a sok összegyűlt szennyes - teszi hozzá Erika, a háziasszony. - Fizetjük a lakbért, mégis elvették a villanyt, meg a vizet, ezzel akarnak elüldözni ben­nünket - így Szabó. - A polgármester­asszony legszívesebben ránk döntetné a házat. Elakarnak üldözni, mint az álla­tokat vagy mint a cigányokat. Pedig mi nem is vagyunk romák, magyar nemze­tiségűek vagyunk - panaszolja a göndör fekete fiatalember. - Azzal is vádolnak bennünket, hogy szétszedjük az istálló­kat és elhordjuk az építőanyagot. Pedig azt az állami gazdaság hordja el. Még a keresztet is elrabolták tőlünk, hogy ne legyen hol imádkoznunk. Van, aki segítene? Elmondják, hogy 1991 óta, amikor az állami gazdaság kezdte felszámolni a sándorhalmi telepét, sok család el­költözött. Többen lakást kaplak Bars­ban. - Ha önök is kapnának lakást, be­költöznének a faluba? - érdeklődöm. ­Engem innét élve ki nem visznek. In­kább megölöm mind a hét gyerekemet meg az uramat is magammal együtt ­monja Marta Beníková. Azt gondol­tam, ősei földjét, családi házát védel­mezi ilyen vehemensen, de kiderül, a legtöbbjük hét-nyolc éve költözött ide munkát vállalni, és a házakat is csak bérlik, azok az állami gazdaság tulaj­aztán erre megfelelő edényeink sincse­nek. Adják vissza a villanyt, és akkor majd engedhetjük otthon a csapból a vizet. Egyébként kéziszivattyús kút is van a majorban, de az valamivel még távolabb áll. - Egyetlen ember akadt, aki segíte­ne rajtunk - mondja az egyik Szabó, merthogy az ott élő hét család közül öt­nek a feje Szabó a szomszédos falu, Kálna polgármestere. Ő itt helyben biztosítana nekünk munkát, és a háza­kat is rendbehozná. Ha hozzánk tartoznának, törődnék velük - Mikor és hogyan kerüli kapcsolat­ba Sándorhalma jelenlegi lakosaival? - kérdezem Alexander Kováétól, Kálna polgármesterétől. - Egy ízben a hivatal előtt vagy tizenöt ember várt, akiket azelőtt nem is ismertem. Azt mondták, a barsi polgármesterasszony küldte őket utánam, hogy tőlem kérjenek lakást. Közöltem velük, hogy nincs üres laká­sunk, de azóta a saját problémámnak is tekintem az ügyet. Ha Sándorhalnw közigazgatásilag Kálnához tartozna, én kötelességemnek tartanám, hogy gon­doskodjam ezekről az emberekről. A polgármester szavai szerint az egész ügy mögött az áll, hogy egyes, magukat vállakozónak nevező ügyes­kedők a saját hasznukat előtérbe he­lyezve szeretnének hulladékgyűjtőt lé­tesíteni a major területén. Ugyanakkor attól nem egészen egy kilométerre, Kálna határában az ottaniak már meg­kezdték egy hulladékgyűjtő építését, amely kb. harminc környékbeli község és Léva kommunális hulladékát fogad­ná be. - Nekünk nem volt kifogásunk az ellen hogy a barsiak hulladékgyűjtőt építsenek, ők viszont minden eszközzel igyekeznek bennünket gátolni a mi építkezésünkben. Összejátszanak a kál­nai földműves szövetkezet elnökével, aki most a mi építkezésünkkel kapcso­latos összes határozat ellen fellebezést nyújt be. Azt állítják, intenzív termelés­re használt területet akarunk kivenni a földalapból, de ez nem igaz. Ezt a terü­letet mindig legelőnek használták, mert annyira agyagos, hogy másra nem al­kalmas. Ráadásul a mohi erőmű védel­mi zónájában terül el, ezért az erőmű beindítása után itt élelmiszernövénye­ket nem is termesztehetnénk. A polgár­mester azt is elmondta, a s/.eméllera­katból a községnek évi nyolcmillió ko­rona tiszta haszna lenne. Helyszíni vizsgálat Mivel a sándorhalmiak azt szeret­nék, ha a kálnai polgármester törődne velük, egy petíciót nyújtottak be a járá­si hivatalba, hogy Sándorhalmát he­lyezzék Kálna közigazgatása alá. Šte­fan Fašanek, a járási hivatal dolgozója elmondta: a sándorhalmiak már há­romszor fordultak panasszal a hivatal­hoz, aminek nyomán az illetékesek vizsgálatot végeztek. A helyszíni vizs­gálat eredménye: Sándorhalma lakosai valóban elfogadhatatlan körülmények között élnek, de ennek részben maguk az okozói. A víz olyan minőségű, hogy rendszeres fertőtlenítés esetén cse­csemők táplálására is alkalmas. Az ál­lami birtok azért kapcsoltatta ki a vil­lanyáramol, mert több lakótól már 1992 óta hasztalanul próbálja behajtani a lakbért és a villanydíjat. A szeméttelepért folyik a harc - Miért számolták fel a sándorhalmi állattenyészetet? Ezt már Ľudovít Va­nektől az újbarsi állami gazdaság igaz­gatójától kérdezem. Elmondja, hogy az állatállományt gazdasági okok miatt csökkentették, a megmaradt állatokat a barsi telepükön helyezték cl. Sándor­halmát modernizálni nem lehetett, mi­vel az atomerőmű közelsége miatt 1963 óta építkezési tilalom van ér­vényben. A készülő hulladékgyűjtőket firtató kérdésem az igazgatót látható­lag kellemetlenül érinti: - Semmi köze ehhez a szemétdombnak. Ha arra pa­naszkodnak, hogy nincs villanyuk, ak­kor erről beszéljünk. Egyébként a terü­let már másra nem használható, csak szemétlerakóinak. Azt is elmondta, Valaha mintagazdaság volt hogy Szabóék az épületekről mindent leszerelnek, amit lehet és eladják, sőt az öntöttvas feszületet is ők adták cl hulladékvasként. Az igazgató irodájába váratlanul egy ittas férfi toppan be. Amiatt hábo­rog hogy újságírók járnak itt, és vele nem beszéltek. Pedig ő, Ján Adler, 1952-től lakik Sándorhalmán. Dc már nem sokáig. Hamarosan beköltözik Barsba, ahol egyszobás lakást kapott. - Én elárulom, miről van itt szó ­mondja a részegek őszinteségével -, itt a szeméttelepért folyik a harc. És ebben én a mi polgármesternőnknek szurkolok. Azt is elmondja, ha Sán­dorhalmán építik meg a hulla­dékgyűjtőt, ő ott majd kap munkát. Hogy kitől kapott erre Ígéretet, azt nem árulja el... Alkalmazkodásra képtelen népség Viera Papová, Újbars polgármestere elmondja, hogy Sándorhalma jelenlegi lakosaival mindig is problémák voltak. Alklamazkodásra képtelen népség. Szerinte a kálnai polgármester tisztes­dékgyűjtő olcsóbb lenne, környezetvé­delmi okokra hivatkozva mégis a kál­nai területet javasolja. A polgármester­asszonnyal ellentélben jómagam meg­értem a környezetvédők álláspontját. Saját szememmel láttam, hogy a kisze­melt kálnai föld valóban agyagos, a te­rület pedig a vasúti töltés és az erdő között terül el, ahol senkinek a szemét nem bántaná a hulladék. Hogyan látja az újságíró? Szerintem az ittas sándorhalmi la­kos tapintott rá leginkább a lényegre. Itt valóban nem arról a hat-hét, villany nélkül maradt családról van szó. A szeméttelepért folyik a harc. Mert a szemétben pénz van. A szemétlerakat­ból befolyó évi nyolc-tíz millió korona sokat jelent egy községnek. A beruhá­zás pedig hatalmas, s rossz nyelvek szerint az ilyen beruházásokból a kö­rülötte forgolódó egyéneknek mindig csurran-cseppen valami. Az igazságot pedig nehéz megállapítani. Valóban a sándorhalmiak szednek-e szét minden szétszedhetőt, hogy aztán pénzzé te­gyék, vagy az állami gazdaság segíli elő a pusztulást, hogy aztán valóban Ebben a házban még emberek laknak Szivattyú helyett madzaggal ségtelen módon akarja felhasználni őket. Papová szerint Kováč üres papír­lapokat íratott velük alá, s az aláírások­hoz maga írja a szöveget, amit aztán a járási hivatalba és a különböző szer­kesztőségekbe küldözget. - Ha annyi­ra gondoskodni akar róluk, lesz rá le­hetősége. A kálnai szövetkezettől vet­tünk számukra bérházat Kálnán. Ami­kor először kértem Kováč polgármes­tert, hogy adjon nekik lakást, azt vála­szolta, hogy őt a lakosok kiűznék a fa­luból, ha ilyen embereket odavenne. Papová tagadta, hogy annak idején ő küldte volna Szabóékat a kálnai pol­gármester után. Ellenkezőleg, ő úgy tudja, a polgármester saját maga keres­te fel őket a majorban. A hulladékgyűjtő körüli harc kezde­teiről is szól a polgármesterasszony: ­Amikor megoldást kerestek a Lévai já­rás hulladékgazdálkodási problémái­ra, Kálna volt az első kezdeményező. De amikor láttam, hogy a jó szántóföl­dön akarnak szeméttelepet építeni f azt is elmondja, hogy a kálnaiak érvényes építési engedély nélkül kezdtek a mun­kákhoz ), felötlött bennem, hogy pár méterrel odább van egy olyan terüle­tünk, amely már semmi egyébre nem használható. Érthetetlen a környezet­védelmi minisztérium állásfoglalása, amely szerint a sándorhalmi hulla­semmi másra ne legyen használható a terület? Az is elég hihetetlen, egy pol­gármester olyan szamaritánus legyen, hogy tiszta emberszerctetből harcol­jon egy szomszédos település lakosai­ért. De ez sem zárható ki. Sándorhal­ma lakosairól pedig az is sokat elárul, hogy a barsi élelmiszerüzletben meg­szólított lakosok, akik mit sem tudnak egyik szeméttelepről sem, szinte ret­tegnek attól, hogy Szabóék a faluba költözzenek. Meglátásom szerint Sándorhalma lakosai ebben a játszmában valójában csak bábuk, akiket meghatározott cél­lal mozgatnak. S hogy az illetékesek közül melyiknek van igaza? Íme egy példa: az állami gazdaság igazgatója azt állítja, hogy a kálnai hulla­dékgyűjtő építési területének a föld­alapból történő kivétele ötvenmillió koronába kerülne. A polgármester­asszony ugyanezt a kiadást ötvenöt millióra becsüli. Kálna polgármestere úgy mondta, az építés első szakaszá­ban, amely öt-tíz évre oldaná meg a hulladékgyűjtés problémáját, ez az összeg mindössze hat-hét millió koro­na. Szerintem az igazság valahol félú­ton lehet GAÁL LÁSZLÓ (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents