Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-08 / 55. szám, kedd

KULTURA lói SZÓI Kazinczy-emléktáblát avatnak Kassán Regél a Fekete Sas fogadó Az egykori kassai Fekete Sas fogadó, melynek a nyíllal megjelölt bal oldali homlokzati falára helyezik el 1994. március 19-én a Kazinczy-emléktáblát Kassa egyik nagymúltú épületéről, a Fő utca 25 szám alatt levő Fekete Sas fogadóról sokan tévesen úgy tudják, hogy 1782-ben épült szállodának és vendéglőnek. Az épület sokkal régebbi, hiszen már 1626-ban, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin Kassán megtartott esküvőjekor is neves fogadóként volt ismert. Később verbungos háznak használták, majd 1732-ben újjáépítve újból fogadónak. Az viszont igaz, hogy a hat ablaknyi széles, kétemeletes, copf-stílusú erkéllyel és boltozatos kapualjjal rendelkező épület mindmáig megőrzött végleges arculatát 1782-ben alakították ki, s ekkor kapcsolták be abba a megbízható, standard színvonalat jelentő szállodai láncba, ami Fekete Sas megjelöléssel a monarchia jelentősebb városaiban kiépült. 1783 július 4-én II. József kassai tartózkodásakor már az így jelölt fogadóban szállt meg, mint ahogy később a magyar nemzet számos kiváló nagysága is. Tudnunk kell, hogy az 1848-49es magyar szabadságharc leverése után a császári rendőrség költözött be a szállóba, aminek egy részét börtönné alakították át. Később az épületet különböző hivatali célokra használták, de egy időben polgári iskola is működött benne. A földszintes udvari részben - századunk negyvenes éveiben - pedig városi népkonyhát tartottak fenn. Emlékezhetünk arra is, hogy e ház nevezetességét homlokzatának emléktáblái is hirdették. A kapuzat északi oldalának falán Petőfi Sándor és Tompa Mihály arcképes bronz emléktábláján ez a szöveg állt: „Ebben a házban szállott 1845. április 3-án egy éjszakára Petőfi. Itt szenvedett a hazáért fogságot 1852-ben és 1853-ban Tompa Mihály." A kapu déli oldalán hasonló emléktáblán Kazinczy Ferenc relief képe alatt pedig ez a felirat volt olvasható: „Városunk falai között ebbe a házba szállott először a XVIII. század 80-as éveiben Kazinczy Ferenc." A fentiekhez még hozzátehetjük, hogy a kassai Kazinczy Társaság az épület homlokzati erkélye fölötti félkörű ívbe a nemzeti felbuzdulásból származó jelmondatot: „Nyelvében él a nemzet" - íratta fel. Mikor Kassa történelme folyamán első ízben került csehszlovák uralom alá, e szavakat a falról eltüntették. Minekután fordult a kocka, és Kassa újfent Magyarországhoz tartozott, 1941-ben a kassai városi hatóság visszatétette a jelmondatot, majd 1945 után, amikor Kassa ismét más államhatárok közé került, végleg eltüntették a feliratot, mint ahogy az előbb említett két másik emléktáblát is, azzal a hittel, hogy ezáltal a történelmet is ki lehet radírozni az emberek tudatából. Nem így történt, és úgy tűnik: végre most már azt is megéljük, hogy a határtologatástól, a hovatartozástól függetlenül cz a város hajlandó vállalni történelmét, s elismerni azok tevékenységét, akik nemzetiségre való tekintet nélkül a maguk korában kimagasló teljesítményre, meghatározó értékek létrehozására voltak képesek. Ezt látszik bizonyítani az a megvalósuló terv, mely szerint 1994. március 19-én a Fekete Sas épületét egy új Kazinczy-emléktáblával jelölik meg. Az ünnepélyes aktusra a XXV. Kazinczy Nyelvművelő Napok alkalmából kerül sor, s az ugye csak természetes, hogy az emléktábla ügyét a Csemadok vetette fel és viszi véghez. Máté Lászlótól, a Csemadok Országos Választmánya titkárától, a Kazinczy-emlékbizottság elnökétől jó volt hallani, hogy a több mint egy éve tartó előkészítő munka során az emléktáblával kapcsolatosan a város hivatalos szervei részéről semmi rosszindulatot nem tapasztaltak, sőt kezdettől fogva egyértelműen a jóhiszemű támogatás tanújelét adták. Amint mondotta: „Az ire a pont most már akkor kerül fel, ha meghívásuknak eleget téve Rudolf Bauer főpolgármester eljön, és a város nevében március 19-én ő leplezi le az emléktáblát. Erre a gesztusra azért is szükség lenne, mert Kassa mindig is a kultúrák találkozó helye volt, ennek a városnak a történelme és hagyományai az ebből fakadó szellemiséget éltetik mindmáig, s a reményteljesebb jövőt is ennek a vállalása jelentheti." Feltétlenül kiemelésre méltó, hogy a Csemadok felkérésére a Kazinczy-emléktábla elkészítését az egyik legjelesebb kortárs szobrászművészünk, Bartusz György vállalta el. A 40x120 cm-es bronz táblán Kazinczy Ferenc megmintázott öregkori arcképe dominál majd, fölötte pedig szlovák és magyar nyelven a következő lesz olvasható: „Itt lakott a neves költő és nyelvújító, Kazinczy Ferenc." Lényegében igaz így ez a szöveg, jóllehet, aki többet is tudni akar, annak a figyelmét fel kell hívnunk arra, hogy Kazinczy első tartózkodása alkalmával lakott a Fekete Sasban, később a Fő utca más házaiban volt a lakhelye, de a neve leginkább a premontrei rendházhoz kapcsolható, ahol Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal 1788 július l-jén Magyar Museum címen indították első irodalmi folyóiratunkat. Mellesleg a rendház (előtte királyi ház) kapuja mellett 1919-ig szintén volt egy emléktábla, ami azt hirdette: „Ebben a házban, hol hajdan királyok és fejedelmek laktak, hol hitvallók szenvedtek vértanúságot, hol jezsuita tudósok munkálkodtak Istenért és hazáért, itt élt 1994. MÁRCIUS 8. 1777-től 1797-ig Baróti Szabó Dávid. Nála és vele együtt alapították 1787. nov. 13-án Kazinczy Ferenc és Bacsányi János a Kassai Magyar Társaságot és első folyóiratunkat, a Magyar Museumot." A rendház bejárati kapujának egyik oldalán ma a kassai egyetem emléktáblája, a másikon pedig Jonáš Záborský szlovák történész-író és tanár portréja van, aki 1849-től 50-ig tanított ezen az egyetemen. Szívem szerint én a Kazinczy-emléktáblát inkább itt szerettem volna látni, ezek mellett, mert így együtt teljes a kép és a történelmi múlt. Máté Lászlótól tudom, hogy erre a lehetőségre ők is gondoltak, de mivel a műépítészek és a műemlékvédők szerint a kapu mellett egy harmadik emléktábla elhelyezése megtörné a szimetriát, úgy döntöttek, hogy a Kazinczy-emléktábla legyen a Fekete Sas Fő utcai falán, mert a rendház belső udvarán csak kevesen látnák, nem lenne a turisták és a járókelők szeme előtt. Nos, ennyi a krónika, amihez még feltétlenül hozzá kell tennünk, hogy velünk együtt nyilván sokan várják Kováts Miklósmik a XVIII. századi Kassáról és Kazinczyról írt monográfiájának megjelenését, melynek kiadását a Madách Könyvkiadó ehhez a március tizenkilencedikéi kassai emléktűbla-avatáshoz időzítette. SZASZÁK GYÖRGY Mi a „standard"? Szinte nincs olyan nap, hogy valamelyik tömegtájékoztató eszközünkben ne kerülnének szóba a szlovákiai kisebbségek - főleg a magyarok - jogai, pontosabban az a kérdés, hogy ezek a jogok megfelelnek-e az ún. „európai standard"-nak, vagy sem. A standard szó azonban más szövegösszefüggésben is gyakran felbukkan: tavaly például a lapok sokat cikkeztek arról, hogy a cseh-szlovák határon ún. standard határrezsim-et vezetnek be; nemrégiben az Üj Szó a Lidové noviny alapján idézte Václav Klaust, aki szerint Csehországnak más feladatai vannak, „mint az európai standardországok-nak"; egy újságíró az egyik politikus külföldi útját így jellemezte: „standard látogatás volt"; stb. A standard szó ilyen nagymérvű „elszaporodása" nyilván a szlovák politikai és publicisztikai szóhasználat-hatásának tudható be; helyettesítése magyar szóval meg valószínűleg azért ritka, mert sok esetben nem is olyan egyszerű tisztázni, hogyan értendő az adott szövegkörnyezetben ez a szó, pontosabban szavak, hiszen a példákból is kitűnik, hogy a standard egyszer főnévként, máskor melléknévként szerepel. A standard angol eredetű vándorsző; ismert mind a magyar, mind a szlovák nyelvben, a két szó jelentése azonban nem pontosan fedi egymást. A szlovák értelmező kéziszótár a štandard főnevet így magyarázza: 'szokásos (jó) színvonal, állandósult mérték'; a štandardný melléknevet pedig a štandard főnév segítségével értelmezi: 'az, ami megfelel a standardnak, eléri a standardot'. A példák között szerepel a štandardná úroveň szókapcsolat is, ahol a szóban forgó melléknév jelentése 'jó'. A magyar értelmező kéziszótárban a standard címszó mellett ez olvasható: 1. (üzleti, hivatalos) 'valamely munkának szokványos mértéke, mintája/ szabvány', 2. (ritka) 'megkívánt színvonal'. A standard melléknévnek a szótár szerint a következő jelentései lehetnek: 1. 'előírásos, szabványos', 2. (üzleti) 'állandó, rendszeres', 3. (sajtó) ' alapvető jelentőségű!. A fentiek értelmében próbáljuk meg megfelelő magyar szóval felváltani a példáinkban szereplő standard-okat! A standard látogatás valószínűleg szokványos, azaz megszokott, átlagos látogatás; a standard határrezsim kifejezés meg nyilván arra utal, hogy a cseh-szlovák határon ugyanazok az előírások érvényesek, mint mindenütt máshol. A másik két példában is valamiféle normá-ról, szokás-ról, színvonal-ról van sző; értelmezésük azonban kissé bonyolultabb, hiszen nyilván azt is tisztázni kell, az európai melléknévnek e szókapcsolatokban mi a pontos jelentése. Európa mint földrész az Atlanti-óceántól az Urálig terjed, politikai-történelmi fogalomként azonban újabban sokkal szűkebb értelemben szoktuk használni: a fejlett nyugateurópai államokkal, sőt azon belül is egyes szervezetekkel (pl. az Európai Unió) azonosítjuk; erre utalnak az ilyen kijelentések: a posztkommunista államok Európához kívánnak csatlakozni, az Európába vezető út stb. A Václav Klausszal készített interjúból is kitűnt, hogy a cseh miniszterelnök „európai standardországok"-nak a nyugat-európai országokat tartja; ezek politikai-gazdaságiszociális téren egy olyan magas színvonalat képviselnek, melynek elérésére többek között Csehország is törekedik. Köztudott, hogy a szlovákiai magyarok kisebbségi jogait a szlovákok általában az „európai standard"-ot meghaladónak tartják, magyar részről viszont azt hangsúlyozzák, hogy azt nem érik el, illetve ún. „európai standard" nem létezik. Az eltérő helyzetértékelés egyik lehetséges magyarázata az „európai" és a „standard" szavak nem egyforma értelmezése. Európá-ról ugyanis beszélhetünk az eredeti tágabb, de az említett újabb, szűkebb értelemben is; a standard-ot is felfoghatjuk egyfajta kialakult, vagyis létező (átlag)színvonalként, de úgy is, mint valami kívánatos, elérendő szintet. Az „európai standard" tehát magyarázható egyfajta összeurópai átlagként, mely például a finnországi svédek közösségi jogainak és a bulgáriai törökök vagy a törökországi kurdok nem létező vagy minimális kisebbségi jogainak „átlagolásából" alakul ki. A másik megközelítésből az „európai standarď'-nak az egyes nyugat-európai államokra jellemző magas színvonalú kisebbségi politika, de legalábbis az Európa Tanács ajánlásaiban megfogalmazott kisebbségi jogok tekintendők. Az európai standard kifejezés tehát alapjában véve kétértelmű, mindenki a saját szája íze szerint magyarázhatja, ezért nehéz helyzetben van az az újságíró, fordító, aki magyar szóval próbálja helyettesíteni. Nem csodálkozhatunk hát a szlovákiai magyar nyelvű tömegtájékoztató eszközök gyakorlatán, hogy a szlovák nyelvű forrásból átvett anyagokban nagyrészt megmarad a standard szó. A feltételezhetően eredeti magyar szövegek esetében sem egyértelmű azonban a helyzet, hiszen ezekben ezt a főnevet különböző magyar megfelelőkkel helyettesítik. A standard értelmezése körüli bizonytalanságra jó példával szolgált Max van der Stoel látogatása, pontosabban a látogatás sajtóvisszhangja. Az Új Szó a Szlovák Sajtóiroda közleménye alapján idézte a szlovák államfő szavait, miszerint „... Szlovákiában a magyar nyelv használatának lehetőségei meghaladják az európai standardot", a sajtóiroda tudósítója szerint ezzel a nézettel az EBEÉ főbiztosa is egyetértett. Másnap a lap újra visszatért erre a kérdésre, a rövid összefoglalóban többek között ezt olvashattuk: „... Szlovákiában a magyar nyelv használatátlak lehetőségei meghaladják az európai szintet"; az újság ugyanakkor közli az Együttélés állásfoglalását is, mely szerint „hihetetlennek tűnik, hogy a magyarok nyelvhasználati jogát a főbiztos az európai állagot meghaladónak nyilvánította volna...". Bár a standard helyett választott magyar megfelelők, a szint, illetve az átlag bizonyos szempontból szinonimáknak tekinthetők, mindannyian érezzük, hogy jelentésük nem ugyanaz. Az adott szövegkörnyezetben melyik fejezi ki megfelelőbben a standard tartalmát, nem tudjuk. Erre a kérdésre csak akkor lehetne válaszolni, ha tudnánk, milyen jogokat tart Max van der Stoel az „európai standard"-ba tartozónak. A nemzetközi dokumentumok ismeretében úgy vélem, hogy az „európai standard" mindazoknak a jogoknak az összessége, melyet a (szűkebb értelemben vett) Európába integrálódni kívánó országokban biztosítani kell; ebből a meggondolásból tehát a magyar szövegekben az európai norma (mérték, mérce) szókapcsolat alkalmazását tartanám a leginkább megfelelőnek. SZABÓMIHÁLY GIZELLA Kukucs! (Méry Gábor felvétele)