Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-05 / 53. szám, szombat

1994. MÁRCIUS 5. . ÚJSZÓM KALEIDOPSZKÓP „Még bízom" jeligére - 75 éves vagyok, az egészségem kielé­gítő. Igyekszem is megtartani az egészséges életmóddal kapcsola­tos tanácsokat, igyekszem sokat mozogni a friss levegőn. Az utóbbi időben azonban többször történt valami, ami nyugtalanít. Járás közben teljesen váratlanul megroggyan a jobb térdem, aztán ütősen fáj. Sok esetben éjszaka is, és ettől félek. Nagyon szeret­nék meggyógyulni. Van re­mény? Mit kell tennem? — Az életkor előrehaladtával megváltozik a kötőszövetekben a szervetlen sók, a szerves ve­gyületek és a víz aránya. Ez a test rugalmasságának a csökke­néséhez, egyes izületek és inak merevségéhez, esetleg a csontok törékenységének a növekedésé­hez vezethet. Idősebb korban azonban nemcsak emiatt kisebb az emberek mozgáskészsége, hanem azért is, mert általában csökken az életkedvük, a vitali­. tásuk. Nagyon jó, hogy levél­írónk esetében ez nem így van. Kívánom, hogy tartson ki elhatá­rozása mellett. Valóban mozog­ni kell, mert a mozgás az élet és az egészség alapja. Panaszával ' forduljon körzeti orvosához, kérje meg, hogy utalja be egy ortopédiai kivizsgálásra. Való­színűleg a térdkalács vagy a térd stabilitását biztosító meniszkusz (félhold-porcogó) és a rá kapcso­lódó szalagok működésében ke­letkezett — a fentebb leírt okok miatt — zavar. Valószínűleg egyszerű térdkötővel segíteni le­het a bajon, de ennek elbírálása és előírása is az említett szakor­vos feladata. „F.F." jeligére - Magas a ko­leszterszintem, diétáznom kell. Ehetem-e kukoricadarát, kihat-e a koleszterszintre? Szeretném tudni, hogy a HERBALIFE ké­szítmény gyógyszer-e vagy gyógynövény? — Kukoricadarát természete­sen fogyaszthat, a lényeg abban rejlik, hogy mennyit fog fogyasz­tani, hiszen tudja, hogy a kukori­ca kitűnő takarmánynövény. A HERBALIFE készítmény nem gyógyszer, hanem növényi ere­detű tápanyagokból gyártott ké­szítmény, amely vitaminokkal és ásványi sókkal gazdagított. „Tibor" jeligére - Szeretném megkérdezni, hpgyan lehet meg­előzni a PROSZTATA bajokat, mikor, az' élet melyik éveiben lép fel ez a férfiakat fenyegető betegség. Mit kell fogyasztani, és mi az, ami árt? — Az emberi szervezetet hor­monok irányítják (az idegrend­szer a pillanatnyi, az aktuális, gyors döntés székhelye), és úgy a férfiak, mint a nők szervezeté­ben jelen vannak a női és férfi hormonok egyaránt. Nagyon fontos, hogy milyen e hormonok szintje a vérben, és az is, milyen az egymáshoz való arányuk. Idősebb korban a férfi hormo­nok termelése csökken. Külön­böző ismert elméletek ellenére ennek pontos okát még nem tud­juk, de e hormonok csökkenésé­vel egyenes arányban van a prosztatatúltengés, a diilmirigy növekedése. Gyakorlatilag ez minden 50 éven felüli férfinál megindul. Az utóbbi évek felfe­dezéséhez tartozik, hogy a prosztatában tízszer annyi cink található, mint a szervezet többi szervében, s az ennek ismereté­ben alkalmazott cinkkúrák sok esetben kitűnő eredményeket hoztak a prosztatagyulladás és az impotencia kezelésében egy­aránt. A cinkhiány ugyanis here­sorvadást vonhat maga után. Ha a dülmirigy-nagyobbodás meg­halad egy bizonyos szintet, prosztataadenómáról szoktunk beszélni. Nagyon sok férfinál ez teljesen tünetmentes, de egy ré­szüknél — főleg a kezdeti stá­diumban - vizelési panaszok je­lentkeznek. Jellegzetes a gyako­ri vizelés, főleg az éjszaka máso­dik felében. A vizelet nehezen indul el, és csak gyenge sugárban távozik. Kezdetben segít a kon­zervatív kezelés, ami prosztata­kímélő életmódból és gyógysze­res kezelésből áll, de a végleges megoldás az adenómás göb mű­téti eltávolítása. Természétesen nagyon fontos a levélírónk által is szorgalmazott megelőzés. Az utóbbi időben megjelentek kü­lönféle gyógynövénykivonatok, de alkalmazásukkal kapcsolat­ban tapasztalatunk nem nagy. Az is gyanús, hogy a sok koffeint (kávét, kólát) fogyasztó férfiak­nál gyakoribbak a prosztatabán­talmak. A megelőzésben fontos cink természetes forrása a búza­csíra, a sörélesztő, a tökmag, a tojás, a sovány tej. „KARCSI" jeligére - Hu­szonnyolc éves vagyok, és hat éve szenvedek a migréntől. Már minden lehetséges kivizsgálást elvégeztek, a gerincvelő-vizsgá­lattól a CT-ig. Minden negatív, és minden orvos azt mondja, hogy tanuljak meg a fájdalom­mal élni, mert ezt gyógyítani nem lehet. Utolsó lehetőségként fordulok Önhöz, mert nem tu­dok ebbe belenyugodni. Rémisz­tő a gondolat, hogy egész éle­temben szenvednem kell. Kö­szönöm megértését. - Orvosai hozzáállása az egészségügy csődjét demonstrál­ja. Való igaz, hogy a migrénes rohamok gyógyításában a hiva­talos orvostudomány és ellátás csak részeredményeket tudott elérni, és sok esetben csak spe­kulatív magyarázatokkal érvel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet a betegen segíte­ni, legalább a fájdalmaitól meg­szabadítani. Ha levélírónk felfe­di inkognitóját, és eljön a rende­lőmbe, kap olyan elsősegélyt je­lentő szert, amely megszünteti fájdalmait. A legjobb tapasztala­tom a REIKI kezeléssel van, akár akut beavatkozás, akár kondi­cionáló kezelés formájában. Eb­ben is tudok segíteni. A migré­nes roham kivédésének egyik alapeleme a szervezet megfelelő NIACIN-szintje, amit B-vita­minnak is szoktak nevezni. Ter­mészetes forrásai: fekete péksü­temény, búzacsíra, vese, máj, hal, avokádó, datolya, füge, szil­va, pirított amerikai mogyoró. „Köszönöm" jeligére — 41 éves asszony vagyok, körülbelül 1 éve bedagadtak a lábaim, és erős alhasi fájdalmaim voltak. Sok kivizsgáláson vettem részt, az eredmény az lett, hogy az egyik vesémben kő, a másikban homok van, és magas a vérem­ben a húgysav. Nagyon fájtak az izületeim is. Azóta szedem a Mi­lurit tablettákat, és azt mondták, hogy ez már életem végéig így lesz. Nem is ezzel van bajom. Amióta a gyógyszert szedem, a közérzetem tűrhető, fájdal­maim nincsenek, csak 7 kilót híztam, és félek, hogy ez tovább fog folytatódni. Nincs helyette másik, ami nem hizlal? Igaz, hogy ha nem szedném őket, to­lókocsin végezném? Hallottam, hogy a nyírfalevél tea formájá­ban kihajtja a húgysavat. Igaz lehet ez??? - Levélírónk egy klasszikusan kellemetlen, nagyon régen is­mert betegségben, a köszvény­ben szenved. A betegség lénye­ge, hogy valamilyen oknál fogva az anyagcsere-folyamatokban normálisan termelődő húgysav mennyisége nagy mértékben megemelkedik. Mivel a húgysav vízben csak közepesen jól oldó­dik, egy bizonyos koncentráció fölött kristályok formájában ki­csapódik, előszeretettel bizo­nyos izületekben, ott gyulladá­sos reakciót kiváltva. A heveny izületi gyulladás pedig mindig nagyon fájdalmas, és jelentősen csökkenti a beteg mozgásképes­ségét. Ha a beteg nem tudja megtar­tani az előírt diétát - bizonyos ételek fogyasztása nagy mennyi­ségű húgysav termelésével jár—, a kicsapódó húgysav egyre több izületet támad meg, és a másod­lagos gyulladások, elváltozások ezeket az izületeket tartósan megmerevítik. Levélírónk orvo­sának tehát igaza van, amikor betegét arra figyelmeztette, hogy tolókocsiban végezheti. Tartósan magas húgysavterme­lés esetén az kicsapódhat a test, pontosabban egyes szervek lágy részeiben is. Elsődlegesen veszé­lyeztetett a vese, ami logikus, hiszen ez a húgysav kiválasztá­sának és a vizelet termelésének a központja. A húgysav apró kristályok formájában a veseme­dence papilláiban rakódik le elő­szeretettel, károsítva azokat, de nagy mennyiség esetén, lassan növekedő vesekő formájában a vesemedence üregében is meg­telepedhet. Ez az állapot állan­dóan ismétlődő vesegörcsök, fertőzések és gyulladások oko­zója lehet. A diétát tehát minden esetben szigorúan meg kell tar­tani. Mivel a köszvény évszázadok óta ismert betegség, gyógyításá­nak könyvtárnyi irodalma van, melynek idézésére az egész Új Szó, nemcsak ez a rovat kevés. Maradjunk annyiban, hogy szak­embernek kell kiválasztani a gyógyszert, és hatását értékel­ni. Kérem levélírónkat, figyel­meztesse szakorvosát a test­súlynövekedésre, mivel ez való­színűleg a veseműködésével, a víz visszatartásával függ össze. A nyírfalevéltea vizelethajtó, miközben nem izgatja a vesét. * * # Várom és megválaszolom tisz­telt olvasóinknak az Új Szó szer­kesztőségébe küldött leveleit. A nevet és ä lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKŰR Rovatvezető: FEKETE MARIAN AZ ÉLETTÁRS ÖRÖKLESE F. T.: Szüleim 1940-ben háza­sodtak össze. Én 1941-ben, öcsém pedig 1944-ben született. Édesapánk 1945-ben fogságba esett és aztán már nem is került haza. Édesanyám egyedül nevelt minket 1949-ig. Ekkor jött haza a fogságból édesapám bátyja, akinek a felesége (habár volt már egy közös gyermekük), ak­kor már mással élt. Nagymamám kérésére édesanyám és nagybá­tyám együtt nevelt fel minket, gyermekeket, azaz mindhár­munkat. Édesanyám a sógorával élt élettársi viszonyban 43 évig. 1960-ban vásároltak egy házat, amelynek a fele édesanyám, a másik fele pedig nevelőapám nevén volt. Nevelőapám két év­vel ezelőtt meghalt, de a hagya­téki eljárás még mindig nem fe­jeződött be. Az első tárgyalásra édesanyámat nem is hívták meg, amit azzal indokoltak, hogy nem voltak összeházasodva, azaz csak a nevelőapáin fia örököl. A második hagyatéki tárgyalásra már meghívták édesanyámat is. Ezen a tárgyaláson a közjegyző kijelentette, hogy csak a nevelő­apám fia örökölhet, mivel nem voltak összeházasodva, és vég­rendelet sem volt. Azt szeret­ném tudni, önök szerint édes­anyám igényt tarthat-e valamire vagy sem? Milyen paragrafusok szólnak erről? Az öröklést a Polgári Törvény­könyv paragrafusai szabályoz­zák (lásd a 460—487. paragrafu­sokat), és nézetünk szerint az adott esetben édesanyja valóban nem örökölhet. Végrendelet hiá­nyában az öröklés törvényes rendje érvényesül. Az örökösök három csoportba vannak osztva, miközben a második csoportba tartozó örökösök csak akkor örökölhetnek, ha az első cso­portba tartozó örökösök nem örököltek (például azért, mert már nem élnek), a harmadik cso­portba tartozó örökösök pedig csak akkor örökölhetnek, ha sem az első, sem a második cso­portba tartozó örökösök nem örököltek. Az örökhagyó leszár­mazói (gyermekei, unokái...) és házastársa az első csoportba tar­toznak, az örökhagyó élettársa azonban csak a harmadikba. Azaz édesanyja (az örökhagyó élettársaként) csak akkor örö­kölhetne, ha az örökhagyónak nem lett volna saját leszármazó­ja (gyermeke), esetleg ez a le­származó valamilyen oknál fog­va nem örökölt volna. KISEMMIZHETŐ? S. I.: Tizenöt évvel ezelőtt nő­sültem. Két gyermekünk van, és feleségem szüleivel élünk közös háztartásban. Házasságunk nem volt éppen a legzökkenőmente­sebb, tíz évi együttélés után mégis úgy döntöttünk, hogy építkezni fogunk, mégpedig a szülők (apósomék) telkén. El­tartási szerződést kötöttünk ve­lük. így megkaptuk a telket, a régi házat lebontottuk, és a he­lyébe építettünk (a szülők segít­ségével) egy új, emeletes házat. Kapcsolatunk sajnos egyre csak rosszabbodott, én ma már csak a válásban látom a kiutat. A fele­ségem viszont azzal fenyeget, hogy ha ezt a lépést megteszem, teljesen kisemmiz, és az egész vagyon csak az övé lesz. Azt szeretném tudni, hogy ezt jogi úton megteheti-e, ugyanakkor nekem milyen jogaim vannak. Tényleg elveszíthetem minde­nemet, ha elválok, és a felesé­gem szülei még élnek? Kérdése megválaszolásához el­sősorban az eltartási szerződés pontos szövegét, tartalmát kelle­ne ismernünk. A másik oldalon viszont azt is el kell mondani, nem igen tartjuk valószínűnek, hogy az eltartási szerződés, eset­leg annak megszüntetése alapján felesége kisemmizhetné önt mindabból, amit a házasság fennállása alatt közösen szerez­tek, azaz a házastársi osztatlan közös tulajdonból. Feltehetőleg ebbe a tulajdonba tartozik a kö­zösen épített családi ház is, ame­lyen a házasság megszűnése után valamilyen módon meg kel­lene osztozniuk, ugyanúgy, mint a házastársi osztatlan közös tu­lajdonba tartozó további vagyo­non is. Nem valószínű az sem, hogy az eltartási szerződést fel lehetne bontani csak abból az indokból, hogy önök elváltak, hiszen ettől függetlenül még tel­jesíthetik az eltartási szerződés­ben vállalt kötelességeiket. Per­sze, mindezt a válókereset be­adása előtt, az ügyre vonatkozó iratok alapján még ügyvéddel is ajánlatos megbeszélnie. ÁLLAMPOLGÁRSÁG R. B.: Egy évvel ezelőtt fordul­tam önökhöz azzal a kéréssel, hogy komáromi lakosként ho­gyan kefülhetném el, hogy szlo­vák állampolgár legyek, illetve hogyan juthatnék cseh állampol­gársághoz. Önök nekem akkor azt válaszolták, hogy ha Szlová­kiában születtem, akkor 1968 után szlovák állampolgárságom is keletkezett, és a szlovák ál­lampolgársági törvény szerint 1993 után szlovák állampolgár maradok. Most viszont azt ol­vastam az újságokban, hogy a szlovák állampolgár is választ­hatott a cseh és a szlovák állam­polgárság között, mégpedig 1993. december 31-éig. Hasonló értelmű nyilatkozattal mi is találkoztunk egyes szlovák lapokban, majd az Új Szóban is megjelent egy, ilyen hír, de ez egy félreértésen alapszik. Az említett időpontig ugyanis csak azok a csehszlovák állampolgá­rok választhatták egy írásbeli nyilatkozattal a szlovák állam­polgárságot, akik a korábbi ál­lampolgársági törvények értel­mében nem rendelkeztek szlo­vák állampolgársággal (például azért, mert nem a Szlovák Köz­társaság területén születtek). A szlovák állampolgársági tör­vény azonban nem rendelkezhe­tett, és nem is rendelkezett arról, hogy melyik szlovák állampol­gár kérheti a cseh állampolgár­ság megadását, a Cseh Köztársa­ság állampolgársági törvénye pe­dig meglehetősen szigorú felté­telek teljesítésétől tette függővé a cseh állampolgárság megadását (nem volt elég egy egyszerű jog­nyilatkozat), és ráadásul kizárta a kettős állampolgárság lehető­ségét is, amit viszont a szlovák állampolgársági törvény elvben lehetővé tett volna.

Next

/
Thumbnails
Contents