Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-01 / 49. szám, kedd

KALEIDOSZKÓP msasúM 1994. MÁRCIUS 1. Mitől bűzlik az Udacs? {Folytatás az 1. oldalról) Balogh'Sándor, Csicser polgármestere, miközben elém tesz egy iratköteget. - Egyesek szerint nem intézkedek ebben az ügyben. Pedig már évekkel ezelőtt is figyelmeztettük az illetékes közegészségügyi, valamint környezetvédelmi szerveket az Udacs romló állapotára. Tárgyaltunk a nagykaposi városvezetőkkel is. Sőt, közösen fogalmaztunk meg néhány segélykérő levelet, de kevés eredménnyel. Lehet, nemcsak emlegetni kellene, hogy a község határában eltorlaszoljuk, más irányba tereljük a nagykaposi szennyvíztisztítóból kikerülő ilyen-olyan vízzel is „táplált" Udacsot, hanem valóban meg is kellene tennünk?! Tudom, a kaposiak önerőből képtelének meggyorsítani az új szennyvíztisztító építését, ám, szerintem, ez nemcsak Kapós és Csicser ügye. A körzeti és járási közigazgatási szervek, valamint a környezetvédelmi minisztérium is többet foglalkozhatnának ezzel a kérdéssel, többet segíthetnének nekünk. Hol van a kutya elásva...? Bodnár Tibort, Nagykapos polgármestevítéséhez, azt a jelenlegi városvezetéstől nem kérhetjük számon. — Folytatjuk a kilencvenben elkezdett munkát. Persze, csak olyan ütemben, amilyent a város kasszája megenged. Az eredeti tervdokumentáció szerint 23 millió koronás beruházásról van szó. Csakhogy közben sok minden megváltozott az országban, emelkedtek az árak is. Úgy tudom, Nagykapos tavaly erre a célra az országos környezetvédelmi alaptól 4 millió koronát kapott. — Igen, ennyi volt tavaly az állami hozzájárulás. — Egyesek szerint ezt az összeget a város nem merítette ki, mások szerint másra használta fel. Igaz ez? — Az ilyen szóbeszédről én is értesültem. Nos, erről annyit, hogy aki ismeri az önkormányzatok számviteli munkáját és az ide vonatkozó előírásokat, az tudja, hogy a célirányos dotációt másra nem fordíthatjuk. Hogy az említett négymillió koronáért mégsem vettünk annyi technológiai berendezést, mint amennyit eredetileg szerettünk volna, abban közrejátszott az is, hogy a Hranice na Morave-i Sigma cég már külföld, tehát az ott gyártott Néhány lépésre a szenvedő pataktól... A látvány valóban lehangoló! (A szerző felvételei) rét ez ügyben másfél évvel ezelőtt is megszólaltatta lapunk. Akkor megtudtuk tőle, hogy a baj okát a múltban kell keresni — az infrastruktúrát elhanyagoló településfejlesztési koncepcióban. Hogy miért maradt ki annak idején a tervekből a ma tízezer fős Ung-vidéki város ötezer lakosra méretezett tisztítóművének a bővítése, illetve: miért csak 1990-ben láttak hozzá az 1968-tól üzemelő tisztítómű bőberendezések szlovákiai ára a két országrész kettéválásának, s az ezzel járó vámilletékek bevezetésének következtében megemelkedett. Nagyidai Balázs, a városi hivatal építési osztályának vezetője számokkal szemlélteti a helyzetet. - Eddig 14 millió koronát költöttünk az építésre, s a befejezéshez még körülbelül 12 millió kell. Hogy honnan keríti elő a városi önkormányzat az említett összeget, és mikor, arra senki sem tudja a biztos választ. Nem tudhatja, mert a városban nem ez az egyetlen építkezés, a pénz pedig kevés. Az önkormányzat az idei költségvetés öszszeállításakor úgy határozott, a beruházások fontossági sorrendjében első helyen álló tisztítómű építésére 700 ezer koronát tud a már meglévő pénzükből fordítani. Ugyanakkor a város értékesíthető vagyonának eladásával is előteremthet még néhány százezer koronát, ha akad fizetőképes vevő. Tárgyal az önkormányzat ez ügyben a helyi ipari üzemekkel is, de hogy az erőmű, a Slovnaft-üzem, a gázvezeték kompresszorállomása és más cégek milyen pénzösszeggel tudnak hozzájárulni az említett építkezéshez, ezt még nem nyilvánították ki. Lenne még egy további lehetőség: a bankhitel, de az jelenleg csak elméletben létezik. Jelképesen kifejezve: a pénz jelenti ebben az esetben az elásott kutyát. ... és ahol nincs a kutya (illetve nutria) elásva A szennyvíztisztító bővítése tehát a beruházó pénzhiány miatt a vártnál lassabban halad. Objektív ok, mondhatnánk, de ez a lényegen mit sem változtat. Ez a magyarázat nem növeli a régi tisztító kapacitását és nem védi meg az Udacsot az elszennyeződéstől. Sem Csicsert a bűztől! Persze, igazságtalan lenne ez utóbbiért csakis a kaposiakat, illetve a kaposi szennyvíztisztítót hibáztatni. Az Udacsot és környékét ugyanis azok az emberek is fojtogatják, akik a patak, erdős-bokros csicseri partszakaszát szemétdombnak vélik, s oda hordják portájukról a fölösleges lomot, fűrészport, autóroncsot, orvosságosüvegeket, tisztítószeres flakonokat, papírt, dögöt... — Szörnyű, hogy mi van itt! - képed el Balogh Sándor csicseri polgármester is, amikor Diószeghy Károly invitálására terepszemlét tartunk az Udacs túloldalán. -Nyúl ez vagy nutria? — töprengünk a megnyúzott és már bomlásnak indult, elásatlan állattetemek fölött. Lehangoltan, mert a látvány valóban lehangoló. Még akkor is, ha a nutria és az autóroncs állítólag nem lehet helyi, „mert Csicserben már jó ideje senki sem tenyészt nutriát, meg ilyen autója a faluban senkinek sem volt". Ezek szerint: a nagykaposi szennyvíztisztító építésének meggyorsítása valóban a régió egyik legfontosabb környezetvédelmi feladata. Persze, nem kisebb a vad szemétdombok felszámolása sem. Igaz ugyan, hogy a háztartási szemét szervezett kihordása drágább lett, de az is igaz, hogy az Udacs a Latorcába folyik, a Latorca a Bodrogba, a Bodrog a Tiszába... Gazdag József LAKÚ - HÁZ - ÜGY F. A.: 1961 óta lakunk állami lakásban. A konyha és a fürdőszoba, illetve illemhely közötti fal valamiféle préselt papírból vagy faanyagból készült, és 33 év alatt szinte teljesen elrothadt. Fél évvel ezelőtt kértem, hogy cseréljék ki a szintén 33 éves tűzhelyet. Azt válaszolták, hogy nincs rá pénz, de ha megveszem magamnak az új tűzhelyet, és bemutatom a számlát, akkor valamit visszatérítenek nekem. Akkor megkérdeztem azt is, mi lesz az elrothadt közfalakkal? Ennek rendbehozatalát kerek-perec elutasították, holott rendesen fizetem a lakbért. A tűzhelyet már megvettem, semmit sem térítettek. A papírból készült közfalakra felerősített konyhai szekrénysor csavarjai már kezdenek kilazulni, attól tartok, hogy bármikor leszakadhatnak. Most én ezt, nyugdíjasként, a saját költségemen cseréltessem ki? Ha tudnám, hogy eladják nekem a lakást, meg is tenném, de erre sem hajlandóak válaszolni, holott már kétszer kérelmeztem a lakás megvételét. Most fizessek húsz-huszonötezer koronát azért, hogy kicseréltetem a papírfalakat téglafalra, aztán pedig majd eladják a lakást, illetve az egész lakóházat sógornakkomának? Nézetünk szerint az úgynevezett vizesblokk (szlovákul: „bytové jadro", amit Szlovákiában sokszor fordítottak eddig „lakásmagnak") cseréje a lakás tulajdonosának a kötelessége, mivel a Polgári Törvénykönyv 687. paragrafusának második bekezdése meglehetősen pontosan meghatározza, hogy melyek azok a javítások és karbantartási munkák, amelyeket a lakásbérlőnek kell viselnie. Na már most, a Polgári Törvénykönyv 691. paragrafusa szerint: „Ha a lakás bérbeadója nem teljesíti azt a kötelességét, hogy eltávolítsa azokat a meghibásodásokat, amelyek akadályozzák a lakás rendes használatát vagy amelyek veszélyeztetik a lakásbérlő jogainak gyakorlását, a lakásbérlőnek, ha a bérbeadót előzetesen figyelmeztette, jogában áll a meghibásodásokat a szükséges mértékben megszüntetni (eltávolítani, kijavítatni), és a bérbeadótól követelni a célszerűen ráfordított költségek megtérítését. A térítéshez való jogot haladéktalanul érvényesíteni kell. Ez a jog megszűnik, ha a hibák eltávolításától számított hat hónapon belül nem érvényesítették. " A fenti rendelkezés alapján ön a falak kicseréltetését akár a saját költségére is elvégeztethetné, és ha figyelmeztette a lakás tulajdonosát arra, hogy ezt a munkálatot márpedig el kell végezni, mert attól tart, hogy a konyhai szekrénysor egyszer leszakad és valakit maga alá temet, akkor arra is joga van, hogy a javításra fordított úgynevezett „célszerű" költségeket a lakás tulajdonosa önnek visszatérítse. Van itt azonban egy további rendelkezés is, amelyet nem lehet nem figyelembe venni. A Polgári Törvénykönyv 694 paragrafusa szerint „a lakásbérlő a bérbeadó jóváhagyása nélkül nem végezhet a lakásban építésügyi átalakításokat vagy más alapvető átalakításokat, mégpedig a saját költségére sem". Azaz, fel kell hívnunk a figyelmét arra is, hogy ha a saját költségére cseréltetné kí a papundekli falakat téglafalra, a lakás tulajdonosa esetleg még fel is mondhat önnek, ha ezt a jóváhagyása nélkül tenné meg, mivel a Polgári Törvénykönyv 711. §-a első bekezdésének d) pontja szerint az ilyen előzetes jóváhagyás beszerzésének hiánya a lakásbérlet felmondására feljogosító törvényes felmon dási indok. Ebből a már-már kilátástalan helyzetből kiút lehetne az, ha egy megállapítási keresettel fordulna a lakás fekvése szerint illetékes járásbírósághoz, hogy a bíróság állapítsa meg: a lakás tulajdonosa köteles a papundekli falakat kicserélni. Dr. P. D. Ö

rvendetesnél örvendetesebb jelenség, hogy a politikai rendszerváltás önszemléletünk, önismeretünk módosulásával járt a hazai magyar irodalomtörténeti hagyomány megítélésének, újrafelfedezésének a tekintetében is. Gyors egymásutánban vagy féltucat, a szó szoros értelmében hézagpótló monográfia, tanulmánykötet, dokumentumgyűjtemény, antológia látott napvilágot, mind a mélyítendő önismeret szolgálatában: Janics Kálmán: A hontalanság évei; Hő: A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége"; Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció; Tóth László: Párhuzamok és kitérők c. kötetének vonatkozó írásai; Uő: Mint fészkéből kizavart madár... (A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában 1945-1949); Uő: Szélén az országútnak (Csehszlovákiai magyar líra, 1918-1988; Molnár Imre-Varga Kálmán: Hazahúzott a szülőföld... (Viszszaemlékezések, dokumentumok a szlovákiai magyarság Csehországba deportálásáról, 1945-1953); Popély Gyula: Népfogyatkozás. Az említett művek mellett számtalan tanulmány, cikk, riport, írói szociográfia (köztük e sorok írójának a Csak bujdosók, csak vándorok vagyunk című, a VASÁRNAPban három részben közölt ipolypásztói falurajza) fogta vallatóra történelmünknek ezt az új, 1945 utáni Mohácsát. A Somorjai Bibliotheca Hungarica Alapítvány - csatlakozva az eddigi nagyarányú adatfeltáró munkához s eredményekben, sikeres múltfölbúvárló tevékenységben bízva - pályázatot hirdet az említett korszakra vonatkozó újabb adalékok napvilágra hozatalának érdekében. PÁLYÁZAT „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék" Vörösmarty Mihály A Somorjai Bibliotheca Hungarica a (cseh)szlovákiai magyar történelem 1945-1947-es magyarellenes eseményeinek, a jogfosztottság korának jobb megismerése s a jövőnek való megőrzése és felmutatása végett pályázatot hirdet a hontalanság éveivel kapcsolatos írásosé s szóbeli dokumentumok a kitelepítést-deportálást tükröző népi-félnépi eredetű korabeli költemények, verses krónikák, „hír-versek", „veszedeleménekek", népdalok, népdalátköltések), továbbá prózai visszaemlékezések, levelek, tényirodalmi igaz történetek gyűjtésére. Dalok, népdalátköltések esetén a szöveghez csatolandó a dallamot hitelesen rögzítő mai magnófelvétel szalagja is (1 példányban). Mind a dallam nélküli, mind pedig a dallammal kiegészített szövegközlés esetén feltüntetendő a gyűjtő neve, az adatközlő neve, életkora, lakhelye; továbbá (az időpont megadásával) a csehországi helység, ahová a történelem forgószele a szülőföldjéről elsodorta. A dokumentumok szövegét a pályázat meghirdetője 1994. június 30-ig három példányban kéri beküldeni az alábbi címre: Városi Honismereti Ház, 931 01 Šamorín. A borítékra írják rá: „Emlékek nélkül nemzetnek híre árnyék." A lényirodalmi pályamunkák, ugyancsak három példányban, a fent megadott határidőig a fent megadott címre küldhetők be. A dokumentumokat, leveleket, a korabeli helyesírással, betűhíven gépeljék le, vagy fénymásolt formában küldjék be (ha erre nincs mód, a leveleket a BH fénymásolja le, visszaküldve az eredeti példányt). A beérkezett pályamunkákat a Bibliotheca Hungarica Alapítvány kuratóriuma által kinevezendő bírálóbizottság két kategóriába (vers, illetve próza) sorolva 1994. szeptember végéig bírálja el; e határidőig kerül sor a pályázat eredményének a sajtóban való közlésére, a pályanyertes művek díjazására, az esetleges különjutalmak kiosztására is. A legjobb pályamunkákat mindkét kategóriában 3000, 2000 és 1000 koronás jutalomban részesítjük, közzétesszük a sajtóban, s kellő társadalmi támogatás, szponzorálás esetén publikáljuk a Bibliotheca Hungarica Pro Pátria Füzetek című kiadványsorozatában. A BH ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA