Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-04 / 52. szám, péntek

1994. MÁRCIUS 4. ÚJ SZÓ INTERJÚ 8 MINDEN GYEREKRE SZÜKSÉG VAN Beszélgetés Pék Lászlóval, a galántai gimnázium igazgatójával Négy évtizeden át a járásban ez volt az egyetlen magyar gimnázium. Ma már két gimnázium is működik Galántán, mert nem sokkal a rendszerváltás után megnyílt a nyolcosztályos magángimnázium. Két évvel ezelőtt önök is átalakultak nyolcosztályos gimnáziummá. Nem sok ez egy kicsit? Mi indokolta ezt a lépést? - A magángimnázium kezdetben itt kapott helyet, a mi épületünkben, amelyet a szlovák gimnáziummal közösen használunk. Rövidesen kiderült, hogy a szlovákok is hasonló gimnázium megnyitását tervezik. Ha létrejön a szlovák állami, tehát ingyenes nyolcosztályos gimnázium, a magyar gyerekeknek csak a magángimnázium maradt volna, az akkori havi 600-700 koronás tandíjával. Ezért úgy döntöttünk, hogy ha már a szlovákok lépnek, nekünk is lépnünk kell. • Fennállt az a veszély, hogy amennyiben önök ezt nem teszik meg, a magyar gyerekek esetleg a szlovák gimnáziumba mennek? - Ez is elképzelhető, habár nem nagyon valószínű. Viszont tény, hogy sok tehetséges magyar gyerek nem tudta volna fizetni a magángimnáziumot, s a másik dolog, hogy nekünk bizonyítanunk kell a szlovák gimnázium viszonylatában. Ha mi akkor nem lépünk, esetleg még inkább kénytelenek lettünk volna összehúzódni, mert bizonyos kiszorítósdi mindig volt ebben a jóval kisebb iskolára méretezett, közös épületben. Túl sok az osztály, folyik a harc a helyekért. Én a békés egymás mellett élés híve vagyok, kibírhatatlan állapotnak tartom, ha egy fedél alatt veszekedések vannak. Tantestületünk ezért azt tartotta megfelelőbbnek, hogy ha már a szlovákok lépnek, akkor lépjünk közösen. Ezzel tudom indokolni döntésünket, amely, meglehet, elindította a magángimnáziummal való rivalizálást, mert felmerültek bizonyos problémák, de ma úgy érzem, hogy nyugodtan egymás szemébe tudunk nézni az időközben saját otthonra lelt magángimnázium igazgatójával. • Nem veszélyezteti az önök nyolcosztályos gimnáziuma a környező falvak kisiskoláinak létét? Nem félnek, hogy elszippantják a gyerekeket a közeli iskolákból, amelyek elegendő diák híján leépülnek? -Ez egy reális veszély. Tudtommal azonban ilyen helyzet sehol sem fenyeget, legalábbis nem tudok róla. Tagadhatatlan tény, hogy az alapiskolák nem mindenütt fogadták megértéssel a nyolcosztályos gimnázium ötletét, és ott, ahol kevés a diák, fennáll ez a veszély. Ennek tudatában vagyok, de amit meg lehetett oldani, és ki lehetett védeni, megtettük. • Mit és hogyan lehetett kivédeni? - Például nem folytattunk radikális propagandát a környező iskolákban. Szétküldtünk egy felhívást, amelyben tudattuk, hogy megnyitjuk a nyolcosztályos gimnáziumot, de én a igazgatóknak személyesen megmondtam, úgy intézzék helyben a dolgokat, ahogy számukra a legmegfelelőbb. Tehát nem agitáltunk. Az első évben, amikor az iskola létrejött, és el kellett mondani, miről is van szó,voltunk néhány helyen, de se tavaly, se az idén már nem voltunk egyetlen iskolában sem. Aztán az igazgatóktól, az iskoláktól is függ, hogyan tudják a gyerekeket megfogni. Mert a jó munka, a tantestület megfelelő hozzáállása a legnagyobb megtartó erő. A falu lakosai ismerik a legjobban az ottani tanítókat, és ha megbíznak bennük, nem fogják hozzánk adni a gyerekeiket. Mi senki előtt semmiféle mézesmadzagot nem húzogatunk, se külföldi utakat, se plusz támogatásokat nem ígérgetünk. Matematika-fizika irányú osztályt nyitottunk, mert ez a legerősebb oldalunk, a különböző hazai és magyarországi matematikai versenyeken rendszeresen megálljuk a helyünket. Tehát nem valamiféle divatos, attraktív dologgal jöttünk elő, teszem azt, idegen nyelvek gyors elsajátítását helyezve kilátásba. Szerintem nem csináltunk olyan nagy reklámot, ami tömegesen idecsábította volna a gyerekeket. Az első évben valóban sok, több mint 90 gyerek jelentkezett. Nem akartuk, hogy kétharmad részük csalódottan menjen vissza, ezért megkértük az igazgatókat, ha már akadnak jelentkezők, csakis a legjobbakat küldjék. Tehát nem az volt a célunk, hogy minél több diákot csalogassunk ide. Hogy ez beavatkozás volt a járás iskolarendszerébe, elismerem, de természetesnek veszem, s úgy érzem, nincs haragos viszony az alapiskolák és a gimnáziumunk között. • Sok a jelentkező, mégis azt hallottam, hogy nem fognak tudni három párhuzamos osztályt nyitni a négyéves gimnáziumban. - A kerületi tanügyi igazgatóság dönti el, hány osztályt nyithatunk. Az iskolánk túlzsúfolt, csak úgy tudunk új helyiségekhez jutni, ha a szaktantermekben helyezünk el osztályokat: Beadtuk a kérelmet, hogy a következő tanévben is három osztályt indíthassunk, erre azonban nem kaptunk még választ. Az idén körülbelül 80 gyerekre számíthatunk. Sajnos, az utóbbi időben akadnak diákok, akik közepes bizonyítvánnyal, hármasokkal érkeznek. Felmerül a kérdés, vajon ezeket a közepes tanulókat, akik nem fognak a későbbiekben továbbtanulni, érdemes-e felvenni a gimnáziumba, amikor olyan lehetőségek vannak, mint például a hidaskürti magánszakiskola. • De a magániskolát nem minden szülő képes megfizetni. - Városunkban van két állami • iskola, ahol vannak magyar osztályok is. Itt van szemben velünk a mezőgazdasági szaktanintézet, és a másik, profiláció nélküli szaktanintézetben is tudnak vagy legalábbis tudhatnának magyar osztályokat nyitni. Tehát vannak lehetőségek. • Megtörténhet azonban, hogy olyan közepesen tanuló lányok szeretnének gimnáziumba járni, akik adminisztratív munkakörben kívánnak elhelyezkedni az érettségi után. Azt hiszem, egy közepes tanulóból is lehet kitűnő adminisztrátor. - Számukra is léteznek lehetőségek, ilyen például a szenei lányiskola. Nincs szükség intemátusra, látogatása napi utazással megoldható. Nálunk is felmerült a gondolat, hogy nyissunk hasonló lányiskolát, de mivel Szene aránylag közel van, nem láttuk értelmét. Azt hiszem, előbbi kérdésével arra utalt, nem túl nagy ár-e a nyolcosztályos gimnázium, ha a harmadik osztály nem nyílna meg. Én is, a tantestület többi tagja is ezen rágódunk. Amikor a nyolcosztályos gimnázium mellett döntöttünk, tudatosítottuk, hogy változásokat létrehozni simán, zökkenőmentesen nem lehet, ez mindig problémákkal jár. Ezenkívül azt is figyelembe kell venni, hogy a Galántai járás alapiskoláiban csökkent az osztálylétszám. A statisztikákat áttanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy amennyiben a helyzet nem változik, akkor a két párhuzamos osztály egy reális helyzetnek felelne meg. Ám ha a magyar szülők ezentúl valóban magyar iskolába íratják a gyerekeiket, továbbra is három osztályra lesz szükség. • Sajnos, az a tapasztalat, hogy amennyiben magyar vonalon valami leépül, az nagyon nehezen állítható vissza. - Nem épül le, és mi sem épültünk le. Sőt, növekedtünk. Épp ezért nem szeretném, ha az eddig elmondottakat valaki úgy értelmezné, mintha nálunk csökkenés volna. Ellenkezőleg, növekedés van, bár igaz, hogy ez a nyolcosztályos gimnáziumból adódott. De a következő időszakban is három osztály fog nálunk érettségizni. • Végül is a nagy gimnáziumban két vagy három párhuzamos osztállyal számolnak? - Mindent megteszünk azért, hogy hármat nyithassunk, és az iskolatanács is azon van, hogy három osztály nyíljon. Sajnos, lépéseinket össze kell hangolnunk a szlovák gimnáziummal. Van egy épületszárnyunk, amelyet ki lehetne bővíteni, s már jártunk is a polgármesternél, hogy az önkormányzattól erre a célra pénzt kérjünk. • És kapnak? - Az a helyzet, hogy az északi lakótelepen felépült egy új szlovák iskola, ahol több osztály üresen áll. A város húszmillió koronával járult hozzá az építkezéshez, s ezért a polgármester azt mondta, amíg ott üres osztályok vannak, nem tartja elengedhetetlenül szükségesnek, hogy a gimnázium épületében félmillió koronás ráfordítással új tantermeket hozzunk létre. • Furcsa indoklás. Mi köze van a helyszűkével kínlódó magyar gimnáziumnak az új, félig üres szlovák iskolához? - Alapjában véve semmi. Mindenesetre megbeszéltem a pedagógusokkal, hogy miután a fizikában több a számítás, mint a laboratóriumi munka, bizonyos szaktantermeket feláldozunk és ezekben helyeznénk el osztályokat. Tehát ha az épületbővítés nem valósulhat meg, mi itt még meg tudjuk oldani, ha bizonyos áldozatok árán is, a harmadik osztály elhelyezését. Ha a kerületi tanügyi igazgatóság mégsem hagyná jóvá, a minisztériumhoz fordulunk kérelmünkkel. Ha gazdasági okokra hivatkozva ott is elutasítanának, esetleg szponzorok támogatásával működtetjük majd a harmadik osztályt. Tehát a helyzet korántsem reménytelen, és mi mindent megteszünk azért, hogy három párhuzamos osztály indulhasson, mert szükség van minden tanulni vágyó gyerekre. VOJTEK KATALIN Utóirat: Február 27-én telefonon érdeklődtem Pék igazgató úrnál, jóváhagyta-e a kerületi tanügyi igazgatóság a harmadik párhuzamos osztály megnyitását. A felettes szerv gazdasági okokra hivatkozva elutasította a galántai gimnázium erre vonatkozó kérelmét. A KÁRMÁN SZÍNKÖR Kármán József neve és emléke Losoncon több formában is visszaköszön. Sírját a református temetőben, emlékművét meg emléktábláját a református templom előtt nemigen hagyják koszorú nélkül. 1976 óta évente rendszeresen róla elnevezett irodalmi és kulturális napokat is tartanak a nógrádi városban. Az utóbbi években egy losonci magyar amatőr színtársulat is híressé tette a nevét: a Kármán József Színkör. E színkör munkájáról beszélgettem Puntigán Józseffel, a Kármán Színkör elnökével és Csák Istvánnal, a társulat szervező titkárával, divatos szóval: menedzserével. A színkör történetéről Puntigán József a következőket mondta: - A Kármán Színkör 1988-ban alakult újjá. Valamikor a nyár folyamán Duray Éva Losoncon találkozott Horváth Lajossal, a Losoncról származó színházi rendezővel, s akkor jött az ötlet, hogy föl kellene újítani a losonci színjátszás hagyományait. Hiszen, hogy csak a közelmúltat említsem: már az ötvenes és hatvanas években is működött itt egy kiváló színjátszó csoport, mely ugyancsak Kármánról vette a nevét. Ez a tevékenység azonban csaknem húsz évre megszakadt. Duray Évának sikerült néhány olyan embert összegyűjteni itt, Losoncon, akiknek a tehetség mellett a kellő megszállottság és akarat is az erényük volt. Az első bemutató a Fanny hagyományai volt, mely Losoncon nagy közönségsikert aratott. Á környéken is, annál kevésbé a Jókai Napokon. Ez azonban nem szegte a színjátszók kedvét. — A Fanny hagyományai nem színpadi darab. Miért esett éppen erre a választás? Csák István: Valóban nem az, mi Szabó Magda feldolgozását vittük színpadra. A darabválasztás helyességél többen vitatták. Duray Éva viszont általa azt a régi gárdát szerette volna kezdetnek összehozni, amely a hatvanas években egyszer már játszotta ezt a darabot. Puntigán József: A csoport kezdetben a Csemadok égisze alatt működött, azonban annyira megerősödött, hogy 1989-ben önállósult. Azóta önellátó, úgy, hogy a színjátszás mellett fölvállalja a losonci magyar kultúra szervezésének feladatát is. -Az 1988-as induláskor még olyan elképzelésekről is hallani lehetett, hogy Losoncon egy félprofi, optimális esetben és hosszú távon profi magyar színtársulatot keltene létrehozni. Mennyire volt ez megalapozott elképzelés, és miért nem valósult meg? Puntigán József: Horváth Lajos ezt a nyilatkozatát arra alapozta, hogy a csoport tehetséges színészekből állt, s volt egy nagyon jó szellemisége. De a körülmények félprofi vagy netán profi társulat létrejöttét nem tették lehetővé. S nincs ez másként most sem. — A fúleki Zsákszínháznak is vannak hasonló törekvései. Nem lehetne a kettőt egyeztetni? Csák István: Beszélgettünk már róla, de ennél messzebb nem jutottunk. Mert hol lenne ez a területi színház? Füleken nagyobb a potenciális magyar közönség létszáma, Losoncon azonban sokkal jobbak a feltételek. Lehet azonban, hogy valamikor majd mégis ilyen irányban fogunk elindulni. - Milyen bemutatókat tartott eddig a Kármán Színkör? Puntigán József: A legnagyobb sikert eddig a Salto Mortale című darabbal értük el, melyet Szabó Árpád rendezett. Különleges darabunk volt Áz elefántember. Óriási sikert aratott a Charlie nénje is. Ennek kapcsán alakult ki egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat Gyöngyössel, az ott élő és rendező, de Losoncról származó Jankovits Jenővel, azóta ő rendezi a könnyebb műfajú darabjainkat. Ide sorolható A kaktusz virága című zenés darab is, mellyel szintén nagy közönségsikert arattunk. Csák István: Nem szabad kihagynunk a gyöngyösi Mátra Művelődési Központot sem, amely szintén sokat segít nekünk, elsősorban a színészek továbbképzésében. - Rendre arról beszéltek, hogy darabjaitok nagy közönségsikert arattak. Ezek szerint errefelé sokan járnak színházba ? Csák István: Szerencsénkre erre nem panaszkodhatunk. Elsősorban a Losonci, Rimaszombati és Nagykürtösi járás magyar községeit látogatjuk, s leggyakrabban telt ház előtt játszunk. - A Kármán Színkör önállósult. Azt jelenti ez, hogy önellátó is? Csák István: Tulajdonképpen igen. Utazásainkat, működésünket magunk finanszírozzuk, de úgy, hogy a színészek nem kapnak honoráriumot, kedvtelésből és lelkesedésből végzik munkájukat. Puntigán József: Magánvállalkozók is támogatnak minket, Losonc városától is kaptunk egy elég jelentős összeget meg az Illyés Alapítványtól is. Bérbe vettük a Csemadok régi, Hertz utcai székházát, amely a város tulajdonában van. Ott folynak ä próbáink, de előadásokat, klubesteket is tartunk ott. Időközben két szlovák csoport is csatlakozott hozzánk: a tehetséges fiatal zenészekből álló Traditional Dixieland Band nevű zenekar, amelynek nemcsak próbahelyiséget biztosítunk, hanem előadásainkon fellépési lehetőséget is. A másik az Osamelý havran nevű losonci szlovák amatőr színjátszó csoport, amely korábban a művelődési ház égisze alatt működött, de úgy látta, nálunk előnyösebb és jobb feltételek mellett dolgozhat. Van egy diákcsoportunk is, ezt a salgótarjáni Pataki házaspár vezeti. Ók rendezik bemutatóikat. - A színkör legutóbbi bemutatóját a felújított losonci Vigadóban tartotta, mely az Avant cég tulajdona. Ez az Avanttal való hosszabb távú együttműködés kezdete lenne? Csák István: A losonci Avant valóban impozáns módon újította fel a Vigadót, igazgatójával, Dobrocky György mérnökkel már hosszabb ideje baráti kapcsolatban vagyunk. Áprilistól mellékállásban az Avant alkalmazottja, a vigadóbeli kulturális műsorok szervezője leszek. Kötöttünk ugyanis egy megegyezést az Avant vezetésével. Mi, azaz a színkör, megszervezi, biztosítja a Vigadó színvonalas kulturális programját, az Avant pedig cserébe támogatja a Kármán Színkör tevékenységét. - Mi lesz a legközelebbi bemutató? Puntigán József: Terveink szerint egy évben minimálisan három bemutatót szeretnénk tartani. Mindig egy zenés vígjátékot, amellyel turnézunk, és egy komolyabb darabot is. Idén Mihail Bulgakov Iván, a rettentő című vígjátéka lesz az első, tavasszal mutatjuk be. Ezen kívül ebben az évben is megszervezzük a színházi napokat, melyre szlovák és magyarországi társulatokat hívunk meg. KLINKO RÓBERT