Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-29 / 73. szám, kedd

1994. MÁRCIUS 29. lói SZÓRIPORT 8 Megfigyelőrendszer a vízlépcső környékén Miként őrzik százezrek ivóvizét? A bősi vízlépcső lehetséges veszélyei közül a szakemberek az egyik legkomolyabbnak a föld alatti vízkészlet esetleges elszennyeződését tartották. Ezek az aggodalmak számításokon és a folyón rendszeresen levonuló árhullámok idején végzett vizsgálatok tapasztalatain alapultak. Ezért is nagyon fontos annak a megfigyelőhálózatnak a tevékenysége, amelynek keretében a vízlépcső feltöltése óta szakemberek tucatjai ellenőrzik rendszeresen, nem jelent-e meg valafliilyen szennyeződés a felszín alatti vizekben. Ezen belül is külön figyelmet szentelnek a nagykapacitású vízműveknek, amelyek nemcsak a főváros, de Nyugat-Szlovákia több más területének ivóvíz-ellátása szempontjából is pótolhatatlanok. Az alábbiakban szeretnénk bemutatni ennek a rendszemek a működését és az elmúlt másfél évben elért eredményéit. Vizsgáljuk a Dunát, a kortvélyesi tárolóban két helyen, Dunacsúny és Somorja mellett van keresztszelvényünk, a derivációs csatornában pedig körülbelül öt kilométerenként. Kezdetben a mintavétel is gyakrabban történt, heti rendszerességgel kezdtünk, majd kéthetente folytattuk, míg végül áttértünk a havonta ismétlődő elemzésre. Ezenkívül kéthónapos mintavételi rendszerességgel a Csallóköz egész területén tovább működik a hagyományos hálózatunk. A monitoring keretében a vízmintákat valóbarj alapos elemzésnek vetik alá, több mint százféle jellemzőt vizsgálnak. A víz típusának, vagy környezeti állapotának megváltozásáról a kationok és anionok összetételének alakulása árulkodik. A vízminőség szempontjából a legfontosabbak a vas-, mangán- és ammónium-ionok, illetve a nitrátok és a nitritek, amelyek az oxigéntartalom csökkenésével csapadékot alkothatnak. Vizsgálják továbbá a nyomelemtartalmat, mert olyan előrejelzések is voltak, hogy az új viszonyok közt ezek kioldódhatnak, aminek következtében akár olyan nehézfémek is megjelenhetnének a vízben, mint a kadmium, króm, réz, higany, nikkel, ólom, stroncium, vanádium, vagy a cink. Végezetül pedig komoly figyelmet szentelnek a szerves anyagok jelenlétének, mivel a duzzasztás olyan térségeket is érint, ahová korábban a víz csak az árhullámok idején jutott el. Ezek közé tartoznak például a baktériumtartalom, illetve az apoláros extrahálható és más különleges vegyületek, amelyek esetében az ivóvízszabvány nagyon szigorú határértékeket szab meg. Oľga Pospiechová leszögezi, hogy a felszín alatti vizek kémiai összetételében a vizsgálatok nem mutattak ki lényeges változásokat, (gy van ez például a két legfontosabb kation, vagyis a vas és a mangán esetében is. Ezeknél az első ránézésre a görbéken komoly kilengéseket látunk, bár az is nyilvánvaló, hogy ez teljesen független attól, hogy az adott fúrás Eperjesen vagy éppen Doborgazon található-e. A vegyészek szerint azonban az ionok nagy részére soha nem voltak jellemzőek a stabil értékek, de mindenképpen hangsúlyozzák, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az alapvető tendenciák a vízlépcső feltöltése után is változatlanok maradtak. Aki tud, bekapcsolódik - A felszín alatti vizek minőségének intenzív figyelése a vízlépcső térségében a feltöltés megkezdésével egyidőben, vagyis 1992 októberében kezdődött. Ehhez jó kiindulási alappal rendelkeztünk, hiszen intézetünk saját csallóközi hálózatán belül már 1985 óta rendszeresen vizsgálja a vízminőségei. Így megfelelő adatsor állt rendelkezésünkre, ezért mi váltunk a megfigyelőrendszer koordinációs munkahelyévé is - kezdi ennek az igényes munkának a bemutatását Oľga Pospiechová, a Szlovák Hidrometeorológiai Intézet (SIIMÚ) Felszín Alatti Vizek Munkacsoportjának vezetője. Mivel a vízlépcső térségében több nagy vízmű is található, a munkába ezek üzemeltetői, vagyis a Pozsonyi Víz- és Csatornázó Művek, illetve a Nyugat-szlovákiai Víz- és Csatornázó Művek is bekapcsolódtak. Az SHMÚ saját hálózatát működteti, végezetül a munkákban részt vesz a pozsonyi Vízgazdálkodási Kutatóintézet (VÚVH), amelynek az ártéri részen van több fúrása. Vizsgálják a felszíni vizek minőségét is, ebben részt vesz a vízlépcső üzemeltetője, a Dunai Vízügyi Igazgatóság és úgyszintén a VÚVH, amely ráadásul a Magyarországgal folytatott együttműködés gazdája is. - Általában többszintes fúrásokból veszünk mintákat, 15, 30 és 60 méteres mélységből. Mivel el kell kerülni a víz jellemzőinek megváltozását, mindez teflonbevonatú csövön keresztül történik. A mintatartókba egy-egy helyről összesen körülbelül 15 liter víz kerül, néhány jellemzői a helyszínen mérünk, a többit pedig a laboratóriumokban. Az alapvető fizikai-kémiai elemzések egy hét alatt készek, de a különleges vizsgálatok, mint pédául a nagyon fontos szervesanyag-elemzések elvégzéséhez hosszabb időre van szükség. Napjainkban általában három hétig tart, amíg az összes eredmény megérkezik az intézetünkbe. Mint említettem, a mintavétel főként fúrásokból történik. A hálózat a vízlépcső közelében a legsűrűbb, ahol a kezdetben nagyon sok objektumot figyeltünk, és bár ezek száma később csökkent, még mindig majdnem eléri a százat. Természetesen a felszíni vizek sem maradnak ki. A talajvízszint változása a Csallóközben, két héttel a vízlépcső feltöltésének megkezdése után (Forrás: SMHÚ) Hasonló a helyzet az oxigénnel is, amelyből a felszín alatti víz mindig keveset tartalmazott. Ez a tény azért figyelemre méltó, mert amennyiben az oxigéntartalom nullára csökken, reduktív környezet alakul ki, amely pedig egy sor nagyon veszélyes anyag megjelenését vonja maga után. A megfigyelések szerint a körtvélyesi víztároló környékén fekvő kutakban a feltöltés után megnőtt az oxigéntartalom, és bár ez később visszasüllyedt az eredeti értékekre, a legfontosabb, hogy még sehol sem állapították meg reduktív környezet kialakulását. Arra a kérdésre válaszolva, miként változott a leiszín alatti vizek szintje az elmúlt fél év során, a munkacsoport vezetője elmondta, hogy ez a körtvélyesi víztároló környékén emelkedett, a közvetlen környezetben sok helyütt több métert is. Ez a hatás a felvízcsatorna térségében egészen Keszölcésig érezteti a hatását. Különösen kedvező változások álltak be a jobb oldalon, Dunacsúny és Ligetfalu térségében. Eddig ugyanis arrafelé a felszín alatt a víz a Duna felé áramlott, így az osztrák és a hazai mezőgazdasági területről érkező szennyeződés komoly veszélyt jelentett az Oroszvár melletti vízművekre. Jeleneg azonban a víz a tároló irányából áramlik, jó minőségű vizet juttatva a kutakba. A hidrológiai térképek szerint enyhe talajvízszint-emelkedés tapasztalható Bős térségében is, a Csallóköz belsejében pedig nem történtek különösebb változások. Süllyedés mindössze a felvízcsatorna és a régi meder közötti területen jelentkezett, de miután tavaly májusban üzembe helyezték a mellékágak vízpótlórendszerét, ott is stabilizálódott a helyzet. Betekintés - kérvény alapján Bármilyen komoly munka is áll a monitoringrendszer eredményei mögött, a legutóbbi időkig nem voltak a legjobb tapasztalataink az eredmények hozzáférhetőségével kapcsolatban. Az illetékes központi szerv, vagyis a környezetvédelmi minisztérium például eredetileg szeptember végére ígérte az első félév tapasztalatainak közzétételét, ezt később októberre halasztotta, de a sajtóértekezletre végül is csak januárban került sor. Igaz, ekkor már maga Jozef Zlocha akkori környzetvédelmi miniszter jelentette be, hogy bizonyos szervezési formákat megtartva az eredmények ezután a nyilvánosság, így az érintett szervezetek, községek és a sajtó munkatársai számára is hozzáférhetők a Szlovák Hidrometeorológiai Intézetben. - Szeretnénk elkerülni, hogy a társadalom bármelyik csoportjának olyan érzése legyen, mintha eltitkolnánk előle valamit. A környzetvédelmi minisztérium megszabta számunkra azokat a szabályokat, amelyek alapján ezeket az információkat közreadhatjuk - magyarázza dr. Boris Minárik, az SHMÚ igazgatóhelyettese. - Mi az összes résztvevőtől összegyűjtjük az adatokat, és ezeket külső szakemberek bevonásával kiértékeljük. Úgy járunk el, hogy bármikor készen állunk valamilyen probléma jelentkezésére. Amennyiben ilyen felmerülne, részletesebben megvizsgálnánk az adott területet, hogy megfelelő háttérinformációkat biztosíthassunk azok rendelkezésére, akik dolga az ellenintézkedések elrendelése. A teljes adatbázisunkat rendszeresen továbbítjuk a vízlépcső beruházójának, amennyiben másvalaki érdeklődik irántuk, írásos kérvényt kell beadnia erre vonatkozóan. Mi kikérjük a minisztérium véleményét, majd a környezetvédelmi hivatalokon keresztül adunk választ. Ma már egyértelmű ez az eljárás, bár gyakorlatban még nem próbáltuk ki, mivel egyetlen írásos kérvényt sem kaptunk. Jelentkezett ugyan néhány környezetvédelmi hivatal képviselője, sőt még polgármesterek is, de egyelőre várunk arra, hogy mindezt írásban is megerősítsék. Dr. Minárik szerint nincs értelme, hogy 10-20 oldalanként fénymásolva adják ki a hatalmas adathalmazt, ehelyett inkább mindenkivel külön megbeszélik, mi is érdekli belőle igazán. Ottjártunkkor éppen Pásztor István komáromi polgármester levelét várták, aki a Csallóközi Városok és Falvak Társulása nevében érdeklődött a monitoringrendszer eredményei iránt. Elmondta azt is, hogy az adatokat rendszeresen továbbítják az Európai Közösség bősi vízlépcsővel foglalkozó háromoldalú bizottságához, így ezeket magyar kollégáik is megkapják. Ez a vízlépcső már nem az a vízlépcső Dr. Dušan fíódiš, a pozsonyi Dionýz Štúr Földtani Intézet hidrokémikusa kollégájával, dr. Kamii Vranával együtt független szakértőként rendszeresen véleményezi a megfigyelőhálózat munkáját és eredményeit. Tudatában van annak, hogy a vízlépcső különféle változásokat okozhat a környezetében, ezért a rendszeres ellenőrzést az egyetlen olyan módszernek tartja, amelynek segítségével „féken tarthatók" a felszín alatti vizek minőségét potenciálisan veszélyeztető folyamatok. - A vízminőséget többféle szenynyezőforrás veszélyezteti - mondja. - Először is itt van maga a Duna, amelynek vize a talajba szivárogva utánpótlást biztosít az ottani vízkészlet számára. Hasonlóképpen potenciális szennyezőforrásnak számít a mezőgazdaság, az illegális hulladéktárolók és a falvak megoldatlan csatornázása. Ezek nagy része a vízlépcső üzembe helyezése előtt is jelen volt a térségben, és az összehasonlító vizsgálatok is bizonyították, hogy emiatt már a talajvíz felső, úgynevezett telítetlen rétegei elszennyeződtek. Ez az a réteg, amelyben a talajvízszint rendszeresen ingadozik. A vízlépcső, természetesen, mint minden műszaki beavatkozás, nyomot hagy a környezetén, így ez a kiindulási állapot is részben megváltozott. Ennek megfigyelése céljából létesült a monitoring, amelyen az esetleges változások megállapítása céljából végzett rendszeres mintavételt és elemzéseket értjük. Ennek továbbfejlesztett változata lehel majd az ún. jelzőrendszer, amely lehetővé tenné számunkra, hogy idejében közömbösítsük egy esetleges baleset következményeit. Dr. Bódiš szerint a másfél éves munka erdményei néhány pontban foglalhatók össze. Először is: mindez rövid idő arra, hogy az ivóvízbázis szempontjából fontos mélyebb rétegben bármilyen kémiai jellegű változás következzék be. A felsőbb rétegekben már tapasztalhatóak ilyenek, de összefoglalva az eddigi tapasztalatokat elmondhatjuk, hogy a kémiai összetétel még mindig megközelítőleg azonos a korábbival. Természetesen bizonyos aggályok továbbra is léteznek, hiszen több hidrokémikus is arra figyelmeztetett, hogy a kritikus időszak akkor érkezik el, ha a tároló, és ezzel egyidőben természetesen a talajvíz szintje is eléri a maximális értéket. Ekkor ugyanis például megtörténhet, hogy a talajrétegből megkezdődik a korábban ott felhalmozódott szennyeződések kioldódása. Az is igaz viszont, hogy mindennek elejét lehel venni, hiszen a vízlépcsőn szabályozható a vízhozam és a vízszint is. Éppen erre szolgálnak az Igor Mucha professzor és csoportja által kidolgozott hidraulikai modellek, amelyek működőképességét a gyakorlat is igazolta, és ezért előrejelzésre is használhatók. Ilyen modellek a kémiai összetétel változásainak előrejelzésére is készültek, és ezek szerint nem áll fenn a mélyebb rétegek elszennyeződésének veszélye. Ez utóbbiakkal kapcsolatban a földtani intézet szakemberei arra is figyelmeztettek, hogy ezek leegyszeríísített kiindulási feltételeken alapulnak. Az már ismert tény, hogy a Mucha-féle modellek alapján - főként a víztárolóban - több beavatkozásra is sor került. Dušan Bódiš szerint ezek a környezetvédelmi minisztérium ismert 19 feltéleléből indulnak ki, amelyek nem voltak öncélúak. Figyelembe vételükkel a már gyakorlatilag kész művön olyan műszaki változtatásokra került sor, amelyek célja épp a felszín alatti víz elszennyeződésének megakadályozása volt. A legjelentősebb műszaki változás a megfelelő vízáramlási sebességet biztosító az ún. ökoblokkok létrehozása volt. Ezek hiányában ugyanis megkezdődne a finom üledékek lerakódása, ezek pedig egyebek melleit nagy mennyiségben mérgező fémeket, nemfémeket és szerves anyagokat is megkötnek, abszorbeálnak. Ennek következtében fennállhat annak a veszélye, hogy a beszivárgó vízzel együtt ezek is a felszín alatti rétegekbe jutnak. Az ökoblokkok a víztárolót két részre osztják. Az egyikben a vízáramlás azonos, sőt gyakran még gyorsabb is, mint egykoron a Dunában volt. A másik részen, a jobb oldalon, távol a vízművektől lassú az áramlás, ami iszapképződésscl jár. Ezt az iszapot ki kell termelni onnét, és megfelelően el kell helyezni. Emlékszünk még arra, hogy tavaly, a monitoringhálózat néhány eredményének publikálása után felvetődön: a talajvízben veszélyes anyagok bukkantak fel, így Dušan Bódišsal beszélgetve sem kerültük el ezt a tényt. - Természetesen amennyiben az egész hálózatból kiemelünk valamilyen, a legfelső rétegből származó kedvezőtlen eredményt, mondjuk a szerves vegyületek előfordulását, akkor érvelhetünk azzal, hogy a vízlépcső üzembe helyezése után a helyzet romlott. Ebben az esetben azonban ez félrevezető értelmezés lenne, hiszen ha megnézzük az ugyanabban a fúrásban korábban mért adatokat is, azonnal rájövünk, hogy ugyanezek az anyagok már korábban is felbukkantak - érvelt amellett, hogy óvatosan kell bánni a tények értelmezésével. A bősi vízlépcső környékén kiépített megfigyelőrendszer munkatársai büszkék arra, hogy eredményeiket a nemzetközi megfigyelők is elismerik. Meg vannak győződve arról is, hogy ezt a munkát tovább kell folytatni. Sajnos, nézetüket nem mindenki osztja. Olyanok sem többek közölt, akiknek a dolga az ehhez szükséges pénz biztosítása. Reméljük tehát, hogy ezek a viták hamarosan lezárulnak, és elhárulnak az akadályok a bősi vízlépcső egyik legnagyobb potenciális veszélye felett őrködő szakemberek munkája elől. TUBA LAJOS