Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-25 / 70. szám, péntek

1994. MÁRCIUS 23. ÚJ SZÓ, MOZAIK 4 PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI Közép-európai együttgondolkodás Nemzetközi történésztanácskozás 1848-49-ről Pozsonyban A pozsonyi Primáši Palota Tükörtermében tartott múlt heti, az 1848-49es magyarországi forradalom középeurópai szerepével foglalkozó történésztanácskozás a közelmúlt feszült politikai légkörének oldódásában igazi meglepetésnek számított. A szlovákiai magyarság jóleső érzéssel fogadta az értesülést, a szlovák tömegtájékoztatás viszont nem szentelt túl nagy_ figyelmet az eseménynek. Pedig a kezdeményezés ugyancsak rászolgált erre. A konferencia során az egyik magyar elnöklő, Szarka László úgy vélekedett, hogy az 1848^19 megítélése körüli szlovák-magyar történészviták közül a mostani kiemelkedett higgadt tárgyszerűségével; a nézetek és vélemények kifejtését az elemzéseken alapuló, egymás érveire figyelő problémaérzékenység jellemezte. Tény, hogy az utóbbi években a legkényesebb kérdéseket feszegető szlovák-magyar történészvitákat is egyre inkább a szakszerűséggel párosuló kölcsönös tisztesség szelleme hatja át. A múlt korlátaitól és tilalmaitól megszabaduló nyitottság kezdeti ösztönző ereje azonban már nem egyszer kévésnek bizonyult a megtorpanással, sőt a megmerevedéssel szemben. Igaz, hogy ha egyes kérdésekben ugyan egyik-másik történész cjmkézés nélkül veszi is tudomásul az egymással homlokegyenest ellenkező értelmezéseket, ezekkel néha kölcsönösen nem tudnak mit kezdeni; így aztán táptalajra találnak a politika által gerjesztett ellentétek. A mostani találkozón viszont mintha éppen hogy az értelmezésben meglevő eltérések mérséklődése, a kölcsönös közeledés elei mutatkoztak volna. Úgy tűnik, tulajdonképpen egy szemléleti követelmény tiszteletben tartásának és érvényesülésének lehetünk tanúi. Arról van szó, hogy a történelmi képet a kutató nem előfeltételezésekre és előzetes tézisekre hagyatkozva alkotja meg, hanem ellenkezőleg, a korabeli valóság gondos feltárása alapján kerekedik ki az árnyalt történeti értékelés. Nos, ha a kutató így viszonyul a múlthoz, márpedig a magára valamit is adó történész számára ez elengedhetetlen, akkor valójában értelemszerű a nézetekben megmutatkozó közeledés. Az elhangzott előadások és hozzászólások alapján a korabeli helyzet rugalmasabb értékelése iránti készség főleg a forradalom vezető erejévé vált birtokosnemesség szerepére és az ebből adódó kompromiszszumokra vonatkoztatható. Látható megértéssel találkozott Spira Györgynek az a megállapítása, hogy a negyvennyolcas magyar forradalom nem rendelkezett „bankettkérdéssel", vagyis nem tudott kialakítani olyan jelszót, mely egymagában is képes lett, volna azonos táborba tömöríteni a forradalomban érdekelt erőket. Ilyen szempontból a császári oldalra sodródott szlovák nemzeti mozgalommal kapcsolatban nem a múltból ismert kárhoztató hangvétel, illetve az egyértelmű felmentvényadási törekvések utórezgései visszhangoztak. Sokkal inkább a forradalmi harc megvívásához nélkülözhetetlen társadalmi erők korlátainak alapos megismerése iránti igény munkált a történelem faggatásában. Az" előadók abból indultak ki, hogy milyen indítékok alapján döntöttek a korabeli résztvevők, miért az adott alternatívát választották, milyen korabeli kényszerűségek játszottak ebben közre. Ugyanígy az egységes magyar politikai nemzetnek a korábbi feudális, nyelvi-etnikai hovatartozástól független patriotizmusból eredő felfogása is túllépett az elítélésen, illetve a szenvtelen közömbösségen. Talán a mítoszrombolás felé tett lépésként is értékelhető egyik-másik megnyilatkozás. Figyelemre méltó, hogy a korabeli magyar nemzetiségpolitika elhibázott volta a mindkét részről való elmarasztalásán túl elsősorban a korabeli összefüggésekbe ágyazódva jelent meg. Ennek a roppant érzékeny kérdésnek a megközelítésében mintha érződött volna, hogy a mai történész ráébred önnön helyzetének viszonyító, a múltba visszatekintő tanulságaira. Az egykori történelmi szereplőknek nem adatott meg, hogy aprólékos tudományos elemzésekre támaszkodva cselekedjenek. S tudjuk, a mai szociológiaipolitológiai látleletek birtokában is mennyi a politikai rögeszme és tehetetlenségi nyomaték. Dušan Kováč, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója az egyébként visszafogott zárszavában nehezményezte, hogy a politikaközpontú értelmezések nélkülözték a korabeli eszmetörténeti hátteret. A romantikától áthatott korszellem irányadó szerepére s annak velejárójára, a nacionalizmusra gondolva mutatott rá, hogy a romantika, a romantikus ábrándozás Štúr és Kossuth magatartásában egyaránt tetten érhető, de a politikai realitásokkal szembesítő kényszer is. A történetírói teljesítmény igazi szellemi izgalmát alighanem ennek a konfrontációnak a megjelenítése adja. S ez együtt jár az eltelt majd másfél évszázad lerakódásainak az átvilágításával. Mintha csak idevágó igazolásként hangzott volna el Wolfgang Häusler osztrák történésznek az 1848-as pozsonyi zsidóellenes pogromról szóló előadása. A zsidóleiepek korabeli lerohanásáról eddig talán csak Vladimír Mináčnak a Parázsfúvás című esszéjében esett szó a maga nyers valóságában. A bécsi történész rámutatott, hogy a jelenség nem tekinthető periferikusnak, a pozsonyi emancipációellenes közjáték mögött minden bizonnyal a már jelentkező polgári konkurenciaharc húzódott meg. A jelenség felszínre kerülése és a róla folytatott vita arról tanúskodott, hogy itt az etnikai sokszínűség és a társadalmi összefüggések roppant összegubancolódott szálait kell történetileg kibontani. Ebből kiderülhet, hogy az antiszemitizmusnak megvan a maga fejlődéstörténete, a szociális és egyéb összetevők összhatását magában foglalva. A felszólalások megerősítették: szükség van az osztrák kolléga által felvetett probléma tüzetes megvizsgálására, annál is inkább, hogy ne a publicisztikai leegyszerűsítés vagy a pillanatnyi politikai széljárás uralja el e téren a közgondolkodást. A széles közvélemény alakítását szem előtt tartva a vita arra is figyelmeztetett, hogy talán érdemes lenne odafigyelni a szűkebb történészberkeken belüli információáramlásra is. A tanácskozáson feltűnt, hogy több résztvevő számára az újdonság erejével hatott, ami már meglehetősen közismert. A szlovák résztvevők számára láthatóan meglepetést jelentett, hogy a magyar történészek egymás között is élesen vitáztak. Spira György kritikával illette a debreceni Velikí János referátumát, hogy az a kossuthi nemzetiségi politikát problémamentes beállításba helyezte. Mint tudjuk, a magyar történészberkekben a véleménykülönbség e kérdést illetően már kiváltképp régi keletű. Szlovák részről a nézetek megoszlásáról vallott Dušan Škvarnának, a negyvenes éveihez közeledő, fiatalnak számító szlovák történésznek a felszólalása, amely a nemzeti mozgalmak tágabb európai közegét igyekezett érzékeltetni, s így például mai kifejletek alapján a szlovákság korabeli, Kossuth által elutasított területiautonómia-követelését nem minősítette egyértelműen célravezetőnek. Škvarna fejtegetései tágabb területet felölelve magyar részről is váltottak ki ellenvetéseket és kételyeket. Ami viszont kétségtelen, az a tágabb európai összefüggésrendszer és az összehasonlító vizsgálódás. S ez közös feladat. Mint ahogy a szakmai közfelfogás az európai folyamatok kavargásában a középeurópai régió sajátszerűségének is fontosságot tulajdonít. Dušan Kováč feltehetően ezért hangsúlyozta, hogy a jövőben még tarkább összetételben, horvát, szerb és román résztvevőket is bevonva kívánnak foglalkozni az 1848-as forradalommal. Egyébként a mostani történésztalálkozó gondolatát a Pozsony, Budapest és Bécs közötti városi önkormányzati együttműködés szülte. A közvetlen kezdeményezés Peter Kresánek pozsonyi főpolgármestertől indult ki. Ezzel egyfajta nemzetközi keret teremtődött ahhoz, hogy a történetírás kiléphessen egy szakmai belterjességből, mégpedig a politikával szembeni rossz emlékű függőség kísértésétől is megszabadulva. Lehetőség adódik arra, hogy a történeti kutatás olyan érintkezési pontokat találjon a közéletiséggel, mely a közép-európai együvé tartozást erősítő együttgondolkodást segíti. KISS JÓZSEF A MAGYAR POLGÁRI PÁRT elnöke szerint nem kell félni Mečiar harmadik visszatérésétől, mert két hete Szlovákia döntő csatát nyert a demokráciáért vívott harcban. Az MPP szerint az elkövetkező időszak legfontosabb feladata az 1992-ben megrekedt gazdasági transzformáció folytatása, a jogállam intézményeinek megerősítése, valamint a szlovák-magyar viszony javítása. Petőcz Kálmán szóvivő szerint a következő fél évben minden jelentős politikai szubjektumnak elemeznie' kell az elmúlt három év eseményeit, és világosan meg kell fogalmaznia saját programját. Azt is megtudtuk, hogy az MPP szombaton, Komáromban tartja országos választmányi ülését, amelyen elsősorban a parlamenti, valamint a helyhatósági választásokra való felkészülésről lesz szó. A párt vezetői hangsúlyozták, továbbra is fontosnak tartják a hármas magyar koalíció kialakítását. Kérdésünkre Petőcz elmondta: hivatalos megbeszéléseket egyelőre nem folytattak a koalícióról, de a pártelnök már megszólította a másik két mozgalom vezetőjét. A választmányi ülés után ismét megkeresi őket, s valószínűleg hamarosan elnöki szintű találkozóra kerül sor. A bősi balesettel kapcsolatban. A. Nagy megjegyezte: bebizonyosodott, hogy nem érdemes hazudni, hiszen a bősi erőmű műszaki hiányosságaira már rég rámutattak a szakemberek, de azokat a beruházók eltitkolták. A KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM tegnapi sajtóértekezletén bemutatkozott az öt új államtitkár. Ján Čarnogurský, a mozgalom elnöke hangsúlyozta, hogy megválasztásuknál kizárólag a szakmai rátermettséget vették figyelembe, s nem mindegyikük tagja a KDMnek. Emil Komárik a kulturális, Alojz Opárty a gazdasági, Gabriel Palacka a privatizációs, Štefan Palacka a földművelési, Andrej Sabol pedig a védelmi tárca államtitkári posztját tölti be. Mikuláš Dzurinda közlekedési és távközlési miniszter felületesnek és félrevezetőnek nevezte az Indiagate botrányt kivizsgáló bizottság elnökének, František Gaulidernek a parlamenti beszámolóját, mert nem mutatott rá, hogy Július Tóth exminiszter megkárosította, az államkasszát. Egy olyan újságírói kérdés is elhangzott, hogy miután Roman Hofbauer exminiszter, aki a távozása előtti utolsó pillanatban osztályvezetővé nevezte ki saját magát, Dzurinda beosztottjává vált, s az új miniszter nem kívánja-e őt megbízni az exminiszter rendeletére korábban eltávolított kétnyelvű helységnévtáblák visszaállításával. Dzurinda közölte, hogy az exminiszter önkinevezési rendeletét hatálytalanította, de mivel érvényes munkaszerződése van a minisztériummal, mérlegelik, hogy milyen beosztással bízzák meg. A táblákra vonatkozó kérdést érdekes és megfontolandó ötletnek nevezte. (gaál) A DEMOKRATÁK SZÖVETSÉGE a szlovákiai demokrácia győzelmének tartja a kormányban részt vevő pártok múlt héten aláírt koalíciós szerződését. A koalíció egyes tagjai Milan Kňažko szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy emelkedjen a politikai kultúra színvonala, s ne kerülhessen többé sor a hatalom kisajátítására Szlovákiában. Kňažko a kormánykoalíció többi pártvezetőjéhez hasonlóan megerősítette, az ellenzék képviselőinek is helyet kívánnak biztosítani a különböző szervezetekben. Arra a kérdésre, hogy a DSZ miként értékeli a Slobodník-Feldek per eredményét, azt válaszolta, ezt politikai ügynek tartja. Kňažko a továbbiakban kilátásba helyezte, hogy a DSZ parlamenti képviselői, valamint a Roman Kováč köré tömörülő Demokratikus Unió képviselői közös frakciót alakítanak ki. A DSZM elnöke ugyanakkor hangsúlyozta, pártja több politikai szubjektummal is tárgyal a szorosabb együttműködésről, melynek végső célja egy erős, polgári pártokból álló centrista blokk létrehozása lenne. (TA SR) Nézze velünk! A Szlovák Televízió magyar adását szombaton 17.25-kor A tartalomból: ® Beszámoló az SZK Nemzeti Tanácsának üléséről • Mit tegyünk a magyarországi kárpótlási jegyekkel • A Csallóközi Vállalkozók Háza és az új vállalkozói kezdeményezések • Befejeződtek a jubileumi XXV. Czuczor Gergely Napok • Nyugdíjas pillanatok Perbetén • Dolán György kiállítása a Szlovák • Nemzeti Mú4, zeumban Műsorvezető: BÁRDOS ÁGNES / íl w (Folytatás az 1. oldalról) a veszélye, hogy ismét kevés lesz a tolaettpapír, a papírzsebkendő stb. Kell-e emlékeztetni arra, hogy például a szomszédos Ausztriában egykét élelmes vállalkozó a „szemétből" palotát tudott építeni. Kell-e félnünk a holnapi papírhiánytól? - kérdeztük több helyen is. A párkányi Dél-Szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban Sóky Jánostól, az igazgatótanács tagjától érdeklődtünk: - Jelenleg mintegy 2000 tonna hulladékpapír-készlet áll rendelkezésünkre, ez megközelítőleg egy hétig elég. A második negyedévre legalább 15 000 tonnára lenne szükségünk ahhoz, hogy aránylag biztonságban érezzük magunkat. Termelni tehát egyelőre tudunk, kérdés az, a hulladékgyűjtő vállalatoktól erre és a következő negyedévre milyen mennyiségű nyersanyagot kaphatunk. Tibor Dančoktól, a pozsonyi hulladékgyűjtő vállalat igazgatójától afelől érdeklődtünk, mit tudnak nyújtani a papírhulladékot feldolgozó papírgyáraknak. - A főváros és Nyugat-Szlovákia nevében szólhatok. Valóban papírhiány van. A tavalyi katasztrofális visszaesés után nem sikerült a felvásárlást feléleszteni. írásban kerestünk fel minden olyan szervezetet, intézményt ahol hulladékpapír gyűjtésével foglalkozhatnak, s felajánlottuk szolgálatainkat. Emeltük a felvásárlási árakat, dolgozóinkat anyagilag jobban érdekeltté tettük. Minden tőlünk telhetőt igyekszünk a helyzet javításáért megtenni. Nem találunk megértésre ! palotát... az új magánvállalkozók többségénél, akik nem akarják tudomásul venni, hogy létezik a hulladékról és a másodlagos nyersanyagokról szóló törvény. Javulnia kellene együttműködésünknek. Tavaly - a harmaneci papírgyár kiesése és további okok miatt - nagy mennyiségű hulladékpapír gyülemlett fel. Megszakadt a gyűjtési folyamat. S ha egyszer a polgárokat elijesztjük, nagyon nehéz visszaszerezni bizalmukat. A rózsahegyi papírgyár igazgatója, Igor Vince érdeklődésünkre elmondta: - Gyárunk mintegy 7000 tonna hulladékpapírt dolgoz fel évente. Egyelőre van nyersanyagunk, de tekintettel a kiszámíthatatlan helyzetre, biztosítani akarjuk magunkat, ezért folyamodtunk behozatali engedélyért. Feltételezéseink szerint Csehországból hoznánk be hulladékpapírt. Nem tudni ugyanis, mi történik majd a piacon, nincs kizárva, hogy - főleg, ha a párkányi gyár teljes kapacitása felújul - kritikussá válhat a helyzet. Az elmérgesedett probléma több intézkedést hívott életre. A szlovákiai papírgyárak például a környezetvédelmi minisztériummal együttműködve 400 ezer koronát áldoztak egy tanulmány kidolgozására, amely a hulladékpapír hatékony gyűjtésének rendszerét és ezzel kapcsolatos legfőbb problémákat oldaná meg. A hulladékgyűjtő vállalatok is észbe kaptak: igyekeznek - egyelőre szerény - áremeléssel is visszaédesgetni az elvesztett papírgyűjtőket. A bizalom újraszerzése azonban nehéz, lassan hozza az eredményeket. (mázsár) KIS ORSZÁG NAGY HADSEREGGEL? (Új Szó-tudósítás) - A világ 24 legfejlettebb országát tömörítő Gazdasági Együttműkdési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kidolgozta Csehország és Szlovákia gazdasági analízisét. A párizsi székhelyű szervezet szakemberei Pozsonyban megvitatták a hazai mérvadó gazdasági körökkel (Infostat, Szlovák Tudományos Akadémia Prognosztikai intézete, Szlovák Statisztikai Hivatal, Közgazdaságtudományi Egyetem, Altalános Hitelbank, Szlovák Nemzeti Bank, Stratégiai Tanulmányok Intézete) a könyvalakban is megjelent jelentést. A tanulmány viszonylag kevés új információt tartalmaz; rámutat az államadósság nagyságára, a bruttó nemzeti össztermék csökkenésére és a konverzió nehézségeire. Ezzel kapcsolatban érdekes a megállapítás: az OECD szerint Szlovákia hadserege és hadiipara túldimenzionált, azaz meghaladja a honi szükségleteket. Szlovákia egyébként benyújtotta felvételi kérelmét az OECD-be, s bár nem ismert, mikor válhatunk tagjává, a szervezet által kidolgozott részletes tanulmány jelzi: már figyelik az ország gazdasági és politikai mozgását. (sidó)