Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám, szerda

1994. MÁRCIUS 23. MJSZÚM SPORT PLUSZ 10 Jó útra tért? Már azt hitte mindenki, hogy soha nem javul meg. Olyan lesz, mint George Best, aki hiába volt zseniális futballista, elitta az eszét és tehetsé­gét. Paul Gasoigne-ra, az angol lab­darúgás' jelenlegi legtehetségesebb tagjára sokak szerint ugyanez a sors várt. De amikor újra megjelent a pá­lyán a Lazio mezében, lőtt egy pazar gólt és azóta kitűnően játszik, mint­ha nem is ugyanaz a Gazza lenne, mint akit megismertünk. Az elhízott, homályos tekintetű „tuskó" eltűnt. Huszonhat évesen jó útra tért volna a tékozló fiú? „Nagyon megszenvedtem az el­múlt időszakot, de talán hasznomra válik. Betegségeim, sérüléseim miatt valóságos poklot éltem át, hiszen semmit sem tehettem azért, hogy Anglia bejusson a vb-döntőbe, vagy hogy a Lazio továbbkerüljön az UE­FA Kupában. Szerencsére ínszalag­húzódásom rendbe jött, minden te­kintetben kimásztam az alagútból, és újra imádom a játékot." Gascoigne szolidan, szelíden... Gascoigne tudja jól, most már Ró­mában nem arra kíváncsiak, hogy mikor viselkedik botrányosan a nyil­vánosság előtt soros barátnőjével, sem pedig arra, hány sört képes meginni egy interjú alatt. „A maxi­mumot kell nyújtanom, hogy a szur­kolók visszafogadjanak. Szerencsére remek a légkör a csapatban, minden­ki biztat. Éppen ezért nagyon dühí­tett, amikor arról pletykáltak, Zoff edző szeretne rajtam minél előbb túladni. Most már együtt próbáljuk meg utolérni az élmezőnyt, és azt sem tartom kizártnak, akár bajno­kok is legyünk. Ha állandósítanánk agresszív játékunkat." Az előbbi már sikerült, az utóbbi nem valószí­nű, a listavezető Milan előnye 10 pont - hat fordulóval a campianoto befejezése előtt. Különösen örül, hogy együtt játszhat a horvát Alan Boksiccsal, akiről úgy vélekedik: „egy öreg fiatal" - hiszen alig 23 éves, de annyi ravaszság, bölcsesség van benne, mintha tíz esztendővel öregebb lenne. Szavaiból kitűnik, kissé haragszik az újságírókra. Most szent fogadal­mat tett, nem olvassa el többé a róla írt kritikákat, mert ugyanarról a játé­kosról, akiről egyik héten megálla­pítják, a világ legjobbja, a következő meccs után azt írják, a hideg vizet •sem éredmli meg. „Elég érettnek tartom magamat ahhoz, hogy meg­ítéljem saját játékomat - tudom, mi­kor vagyok jó, és azt is, mikor csap­nivaló a teljesítményem. És nincs szükségem arra sem, hogy mindenfé­le határidőket szabjanak nekem." Azt persze ne várjuk, Gascoigne egyszer s mindenkorra polgároso­dott, jól fésült fiú lesz, még ha így is jelent meg az utóbbi időszakban, Tudja, neki ma is szüksége van a ba­rátokra, a bulizásokra, akár olyan őrületekre, hogy női ruhában, paró­kában táncoljon. „Van, aki a mecs­csek izgalmát olvasással, tévénézés­sel piheni ki - nekem kell, hogy egy kis »éle t tel« kitomboljam maga­mat." Ügy tűnik, magánéletének is jót tett a hosszú sérülés. Élettársá­nak, Sherylnek már nem kell retteg­nie, ha egy bomba újságírónő, vagy egy kívánatos fotómodell interjú ürügyével meg akaija közelíteni Gazzát. Paul egyszerűen élvezi letisztult életét... (tomi) [ A labdarúgó-világbajnokság résztvevői Marokkó Egyetlen esélyük a hőség? „Félelem nincs a szívünkben, mert jól tudjuk, a siker Allah aka­ratától függ. Per­sze minden embe­rit elkövetünk, még az emberfe­lettit is megkíséreljük, hogy Allah döntését megfelelően előkészítsük" - fogalmazta meg World Cup-hitval­Iását Abdellah Hajri (becenevén „Blinda"), a válogatott edzője. Ma­rokkó 1970 és 1986 után harmad­szor lesz ott a világbajnokságon. Hu­szonnégy esztendővel ezelőtt meg­szerezte az afrikai futball első világ­bajnoki pontját, akkor a jugoszláv Blagojev Vidinics irányította. Ké­sőbb jött a Brazíliából Marokkóba áttelepült Jósé Faria, aki 1986-ban áttért a mohamedán hitre, felvette a Medhi nevet, és vezetése alatt Marokkó volt az első afrikai ország, amelyik másodszor indulhatott a fut­ballfesztiválon. Az igazhívő szól a nyilatkozat első részéből, a folytatásból viszont már a bennszülött tréner realitásérzé­ke, a „segíts magadon" szemlélet sugárzik. Szerfelett bölcsen teszik a marokkóiak, ha maguk veszik kéz­be sorsuk igazgatását. Egyrészt, mert a csoportellenfelek (Hollandia és Belgium) éppen a rovásukra kalku­lálnak két magától értetődő pontot (a negyedik ellenfél Szaúd-Arábia), másrészt a múlt eseményeiben tal­lózva úgy tűnik, hogy Allah keze egyszer felemelte, máskor ököllel sújtotta a porba a marokkói labdarú­gást. Kevés ország vb-történetét ter­heli ennyi minidráma, botrány, her­cehurca és beteljesületlen álom. Első nekirugaszkodásra 1961-ben megnyerték az afrikai zónadöntőt úgy, hogy Tunézia ellen a palermói, harmadik viadal hosszabbítás után is döntetlent hozott. A pénzfeldobás Marokkót juttatta tovább, de nem a chilei világbajnokságra: pótselejte­zőn Spanyolország idegölő harcban térdre kényszerítette. A casablancai csata magyar vonatkozása, hogy Puskás Ferenc bemutatkozott a spa­nyol válogatottban. Másodjára - vérzivataros úton - a célig vergődtek. A Szenegál elleni visszavágó után a szabályok értelmében hosszabbítás követke­zett volna. A marokkóiak hiába ér­veltek, a játékvezető lefújta a mecs­cset! Las Palmasban, a harmadik összecsapáson diadalmaskodtak. Ké­sőbb Tunéziával ismét háromszor mérkőztek. A marseille-i play-off a hosszabbításban 2:2-re alakult. Következett a pénzfeldobás. A ma­rokkóiak lejtettek örömtáncot azon a pályán, ahol röviddel később a ma­gyar labdarúgás korszakot lezáró, súlyos vereséget szenvedett a cseh­szlovákoktól. Marokkó tehát eljutott a 70-es mexikói vb-re. Tizenhat év múlva már könnyedén sétált végig az afrikai selejtezőkön. Akárcsak most. A felvirágzásért egy Abdelatif Szemali nevű úr burnuszának szegé­lyét csókolgatják a szurkolók. A nagy­eszű és nagy tekintélyű, a szaúd­arábiai és a kuvaiti olajsejkekkel jó viszonyt fenntartó Szemali tíz éve sportminiszter. Könyörtelenül letör­te a belviszályokat, a széthúzást, a korrupciót, az olajsejkek kölcsön­pénzén ultramodern sportlétesítmé­nyeket építtetett és a káderpolitikai irányítását is magához ragadta. Mi­vel 1988-ban Marokkó nem jutott ki az olimpiára és az Afrika Kupa küz­delmeiben sem szerepelt sikerrel, Szemali elküldte a brazil Jósé Faria edzőt. Helyette egy németet szer­ződtetett, Werner Olkot. De meddig tartott az? A csapat nem harcolta ki a '90-es világbajnoki részvételt, nem jutott messzire a kontinentális baj­nokságban, leszerepelt a barcelonai olimpián. És a tréner szedhette a sá­torfáját. De azért egy-két dologra megtanította Allah alattvalóit. Meg­szilárdította a játékfegyelmet, le­szoktatta őket a céltalan egyénieske­désről, és az afrikai mentalitást is figyelembe véve „finom" eszközök­kel fokozta az erőnlétet, elsősorban az állóképességet. Hogy milyen a mostani csapat? Az afrikai labdarúgás tipikus képvi­selője. Technikás, gyors, variabilis, de egy kicsit még mindig ösztönös, kevésbé taktikus futballt játszik. Temperamentumukkal összhangban lendületesen kergetik a „bőrt", kö­vetkezetesen védekeznek, gyorsan lendülnek támadásba, a lövésekkel azonban baj van. Állítólag nagyon nehéz átjátszani a nem az erőn, hanem az ügyességen és a mozgé­konyságon alapuló védelmüket. De hát ezek csak feltételezések. Az viszont tény, többnyire hazai km Királyság: 444 000 négyzetkilo­méter, 20 millió lakos. A szövetség (Fédératkro Royale Marocaine de . Football) alapítási éve: 1955. FIFA tagságának kezdete: 1956. A klubok száma: 389. Az igazolt játékosok sza­ma 5ŔX0M. Vb-szereplés - 1970: ti­zeimegyedik, A válogatott színe: vörös mez, fthcr iiadrig. vörös sporlszar. Útja 3 világ­bajnoki döotöig: Etiópia 5:0 cs 0:0, Benin 1:0 és 5:0, Tunézia 1:1 és 0:0. Szenegál 1:0 és 3:1, Zambia 1:0 cs 1:2. klubcsapatokból (FAR Rabat, WAC Casablanca) verbuválódott a világ­bajnoki szereplést kiharcoló váloga­tott. A vb-re azonban tizenhárom idegenlégióst akar magával vinni Abdellah Blinda szövetségi kapi­tány. Nyolcan az I. és a II. francia ligában kergetik a labdát, öten pedig Belgiumban. Legismertebb közülük El Haddaoui (Angers), aki már a 86­os Mundialon is ott volt és a 31 esztendős Aziz Bouderbala (St. Gallen). A szakemberek szerint a marok­kói alakulat a három afrikai közül (Kamerun, Nigéria) a leggyengébb­nek tűnik. Egyetlen tény javíthatja a II. Hasszán király alattvalóinak esélyeit: az óriási hőség. Washing­tonban az US Cup 93 idején 35-36 fokos melegben játszottak, ugyanez várható az idén mind a fővárosban, mind New Jerseyben, mind Orlandó­ban. Abdellah Blinda: „Szaúd-Ará­bia legyőzésével továbbjuthatunk. A két európai válogatottól már ne­hezebb lesz pontot szerezni." TOMI VINCE Piszár József nem akar visszatérni a DAC-ba „Elég volt a mellőzésből" Piszár Józsefnek annak idején szép jövőt jósoltak a szakemberek. Nem csoda, hiszen 17 esztendő­sen a rimaszombati futballcsapat kulcsemberei közé tartozott. Egy évvel később pedig már az élvonalban is szerepelt, szemet vetettek rá a DAC vezetői. Bemutatkozása kitűnően sikerült, úgy látszott, hosszú évekre megoldódnak a sárga­kékek jobbszélső gondjai. Nem így történt. A most 23 éves fiatalember mindössze 19 ligás meccsen lépett pályára, már második idényét tölti vendégjátékosként szülővárosában, a harmadik vonalban. Június végéig szól a megállapodás, ám ő hallani sem akar a visszatérésről. Még nem érted el a felnőtt korhatárt, amikor az I. ligában szerepeltél. - Akkori edzőm, Anton Dragún bízott ben­nem, számított rám. A Slovan ellen debütáltam, majd odahaza a Sparta következett. Kijött a lé­pés, néhányszor sikerült megforgatnom a váloga­tott Bieliket. A védő ezt nem nagyon bírta el idegekkel, s addig rugdosott, míg sérülés miatt el kellett hagynom a pályát. Hamar rendbe jöttem, tíz meccsen szerepeltem tavasszal. Akkor minden szépnek látszott... Mi történt ezután? - Szikora György személyében új edző érke­zett, aki két csatárt, Jančulát és Maixnert hozta magával a pozsonyi ŠKP-bôl, így én legtöbbször csak a cserepadon, — néha még ott sem - kaptam helyet, elvétve játszhattam pár percet. Szinte megváltásként jött a katonai behívó Besztercebá­nyára ... Számodra ott is csak statisztaszerep jutott. - Stanislav Jarábek edző alatt sorra játszottam az előkészületi találkozókon, az egyiken súlyosan megsérültem, hátizomszakadást szenvedtem. Több mint héthónapos kényszerszünet követke­zett. A másfél év alatt alig tízszer szerepelhettem bajnokin. A Duklánál állítólag nem a legjobb társaságba kerültél. - Klubtársaim közül jó néhányan nem vetették meg az alkoholt, nekem is akadt kimaradásom'... Leszerelésed után visszatértél a DAC-ba? -Továbbra is a tartalékok között volt a he­lyem. Mikor Vladimír Hrivnák lett a vezetőedző, csereként itt-ott szóhoz jutottam. Majd jött Dušan Radolský, aki a felkészülés után arra kért, marad­jak, a 18-as keretben feltétlenül számít rám. Ám hozzátette, egyelőre a kezdőcsapatot nélkülem képzeli el. Ezzel betelt a pohár, elég volt a mellő­zésből, untam már a kispadot. Úgy döntöttem, elfogadom a rimaszombatiak ajánlatát. Haza­jöttem ... Szerinted mi az oka, hogy eddig közel sem váltottad be a szakemberek jóslatát? - Nem kaptam bizonyítási lehetőséget, hogy négy-öt I. ligás mérkőzést zsinórban végigjátsszak. Biztosan megjött volna az önbizalmam. Eléggé sérülékeny vagy. -Ilyen a sors, mit lehet tenni. Sokat rakoncát­lankodott a lábam. Júliusban térdmútéten estem át, úgy tűnik, jól sikerült az operáció, bár még néha érzem sérülésem helyét. Nyáron letelik a vendégjátékod, ismét Duna­szerdahelyen folytatod? - Kitűnően érzem magam Rimaszombatban, tavaly júniusban megnősültem, itt szeretnék lete­lepedni. Miluška, a feleségem sem akar vándor­életet élni, annál inkább, mert tavaszra várjuk a bébit. Egyáltalán nem vágyom vissza a DAC-ba. Nem csábít az I. liga? - Eléggé fiatal vagyok, még nem mondtam le arról, hogy az élvonalban rúgjam a labdát. Elő­ször Rimaszombatban kell bizonyítanom... SZABÓ ZOLTÁN AMATŐRÖK CSODAPRODUKCIÓJA Anyagiak hiánya fojtogatja a komáromi kosarasokat Amióta csak léteznek, mindig anyagiakkal küszködtek. Színtiszta amatőrök, tele fanatizmussal. A komáromi Dandy férfi kosarasai. S ami a legnagyobb csoda, jelenleg már az első ligában szerzik a pontokat. Edzőjük, Paulík József kizártnak tartja, hogy ilyen szempontból akadna párjuk az élvonalban. Szerinte a kerületi bajnokságban se nagyon... Nézzük hát a mester szemével a Duna-partiak produkcióját. • Felkerülve a II. ligából, a ráját­szást az élvonal alsóházában folytat­ták. Valóban első ligásoknak érzik magukat? - Átmenetileg. Amíg létezik a két­csoportos, nyolc-nyolc csapatból álló első osztály. Arról nem mi tehetünk, hogy ilyen a bajnokság lebonyolítá­sa. A szövetség lelkén szárad. Az utolsó nyolcból a négy gyengébb mehet vissza a II. ligába, a többi megmenekül. Az új évadtól aztán visszaáll a régi rend - egy-egy kieső­vel és feljutóval. Tizenketten lesz­nek mind az első, mind a második vonalban. • Kilencventól folyton csak fölfe­lé tartottak. Minden akadály nélkül? -A kerületi bajnokságban kezd­tük, kilencvenkettőben megnyertük. Ötven-hatvan pontos különbséggel vertük ellenfeleinket. Aztán megsze­reztük a Svit B játékjogát az SZNL I-ben, így egy osztályt kihagyva ju­tottunk a második vonalba. Ez óriási ugrás volt! Mire észbe kaptunk, el­ment nyolc mérkőzés. Később kifog­tunk egy jó sorozatot, és végül a 7. helyen fejeztük be, majd a ráját­szásban ötödikek lettünk. És utána következett a jelenlegi szezon, má­sodikként kerültünk az élvonal ráját­szásába. Egyetlen célunk van: nyerni a pályán. Más motivációnk nincsen. Létezésünkhöz legalább évi egymil­lió korona kellene, jó /ha a fele meg­van. Riválisaink viszont több milliós költségvetésből gazdálkodnak. Ná­lunk nincs miből ösztönözni a játé­kosokat ... • Alighanem kellemetlen a pénz­hiány fojtogató hatása. Lesz miből végigjátszaniuk a bajnokságot? - Valahogyan csak találunk annyi koronát, amennyi elég lehet a befe­jezésig. Hogy mi következik azután, magam se tudom. • Mi történne, ha sikerülne az I. ligában maradniuk? - Szerintem már eldőlt a bennma­radás kérdése. De ha mégis... Újra anyagi lehetőségeinkbe ütköznénk. • Kevés a pénzük, akkor hogyan lehet, hogy egy szerb idegenlégiósra is futja? - Masulovics is színtiszta amatőr. Pozsonyban dolgozik, hetente két­szer jár Komáromba edzésre meg a meccsekre. Csak az utat és a kaló­riapénzt fizetjük neki. • És a többiek? Kik a komáromi kosárlabda jelenlegi zászlóvivői? - Elődünk, az Agrozet nyolc éven keresztül a kerületiben szerepelt. Azután kerültem a csapathoz. Mos­tani magva már akkor létezett. Kere­tünk: Veres, Kádek, Kaliarik, Cer­ňanský, Bálint, Farkas, Kuníček Jo­zef és Peter, Podhorný, Purkart és Mokran. • Ha nem sikerülne a feljutás, akkor mi lesz a komáromi Dandy sorsa? - Minden a pénzen múlik. Harma­dik hónapja mindössze annak árán játszunk, hogy rendre összedobjuk az útravalóra hiányzó koronákat. És mi van belőle? Láthatta, a játék hevében vitatkozunk, összeveszünk a pályán. Elhiszi nekem? Ez benne a szép! • Meddig lehet ezt ilyen szűkös keretek között csinálni? - Még ebben a hónapban. Aztán vagy szétesünk, vagy... Pedig ottho­nunkban két-háromszáz ember szo­kott biztatni bennünket. Mindig szombatonként este fél hatkor kez­dünk. Ui.: A komáromiak legutóbb Kas­sán 79:64-re nyertek a sereghajtó UPJŠ ellen, és három fordulóval a vége előtt 15 ponttal az 5., vagyis egyelőre a kiesést jelentő helyen állnak. Ki tudja, mit tenne velük egy váratlan pénzinjekció? Legalább lé­tük nem forogna kockán... J. MÉSZÁROS KÁROLY v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents