Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-23 / 68. szám, szerda

MOZAIK ÚJ SZÓ' Sporthotel épül Dunaszerdahely mellett 1994. MÁRCIUS 23. FESZÜLTSÉG A TERMÉSZETBEN A Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as úton autózók a dunaszerdahelyi kerülőúton haladva bizonyára észrevették, hogy az ollétejedi elágazástól néhány száz méterre építkezés folyik. A kevésbé szemfüles gépkocsivezetőt erre egyébként egy út menti tábla is figyelmezteti, melyen az épülő Royal sporthotel tervei láthatók, alatta pedig az átadás határideje is olvasható: 1994 októbere. Amint azt az építtető pozsonyi "Intramarkt Rt.- nél megtudtam, előfordulhat ugyan néhány hónapos csúszás, de az átadás a jövő év elejéig mindenképpen megtörténik. Mivel a nagyvilágban számos sporthotelkomplexum működik nem kis népszerűséggel, Szlovákiában azonban egyetlenegy sem, ezért az Intramarkt Rt. mintegy hiánypótló vállalkozásként döntött e luxusigényeket is kielégítő szabadidőközpont építése mellett. Az eredeti tervek nem kevesebb, mint 150 millió koronás beruházással számolnak, de a majdan kialakítandó golfpálya és a szálloda eredményes beindítása összességében 270 millió koronás ráfordítást fog igényelni. Előzetes tárgyalások alapján a Royal sporthotel beindítását és felfuttatását egy olyan külföldi „manager team" fogja szervezni, amelynek nagy tapasztalatai vannak a hasonló létesítmények körüli szervezésben és üzemeltetésben. Hogy miért épp a Csallóköz szívében, Dunaszerdahely mellett épül egy ilyen luxuszálloda, arra nagyon egyszerű és kézenfekvő a magyarázat. Megfelelő terepviszonyok, elérhető telekár és a megfelelő méretű szabad terület a vásárlás pillanatában csak ott kínálkozott. Persze, az Intramarkt Rt. tulajdonosai már most sem titkolják, hogy a Royal sporthotel számukra elsősorban üzleti vállalkozás. Nem feltétlenül csak a komplexum üzemeltetésének bevételeiből kívánnak profitálni, hanem a kibocsátott részvényekből is. Annak a lehetőségét sem zárják ki, hogy kedvező ajánlat esetén akár az összes részvénytől is megváljanak, s egy újabb vállalkozásba kezdjenek. A sporthotel magasépítészeti munkáit számos bel- és külföldi vállalkozó közreműködésével a komáromi Hydrostav vállalat végzi. A belsőépítészeti munkákat az olasz Sviluppo & Pro gettó cég irányítja, amely Hawaii és az Amerikai Egyesült Államok számos szállodáján otthagyta kézjegyét. A létesítmény tervrajzai a komáromi Deeart Kft.-tői származnak. Cse'my Olivér, a tervezőcsoport vezetője ismertette tömören az épületegyüttest. - A Royal sporthotel tulajdonképpen egy 100 ágyas négycsillagos szálloda lesz, amelyhez meglehetősen sok sportlétesítmény kapcsolódik. A lobbit igyekeztem úgy kialakítani, hogy onnét minden áttekinthető legyen - az üvegfal segítségével szinte becsaltam a sportot és a természetet a szálloda központi részébe. Az üvegkubusból nyílnak a hotel szobákat tartalmazó szárnyai, amelyek egy idillikus tavat ölelnek magukhoz. A monolit vázszerkezetű üvegköpenyes épülettel feszültséget szeretnék kelteni a parkosított, zölddel tarkított, nyugalmat árasztó természetben. - Az említett fogadórészen a szállodai szobákon kívül milyen helyiségeket tartalmaz a főépület, illetve milyen sportolási lehetőségeket kínál majd a komplexum? - A szálloda épületében elsősorban a pihenéssel és szórakozással kapcsolatos helyiségek lesznek megtalálhatók, és természetesen a szobák. A komplexumhoz továbbá egy fedett tenisz- és fallabdapálya tartozik majd, alattuk tekepályával és előtérrel, mely Szlovákiában ilyen vonatkozásban egyedülálló lesz. KOSÁR DEZSŐ -tv

5' Ahogy a tervező megálmodta a dunaszerdahelyi Royal szállót Nem volt sima a SIMA útja Érsekújvári búvárszivattyúk a sivatagban Ha arról kérdezik a vállalatok vezetőit, milyen tényezők akadályozzák leginkább a termelés felfuttatását és az export bővítését, többnyire három problémát említenek: a hitellehetőségek korlátolt voltát, a világgazdaság pangását és a keleti, elsősorban a volt szovjet piacok elvesztését. Ügy tűnik, e három akadály közül éppen az utóbbi a legleküzdhetetlenebb, hiszen a világgazdaság recessziója konjunkturális jellegű, fokozatosan úgyis beindul a „motor", időről időre új kölcsönlehetőségek nyílnak, a volt Szovjetunió utódállamaiban azonban még mindig nem látni a fénysugarat az alagút végén. Igény lenne termékeinkre, de keleti szomszédaink most alig tudnak fizetni. A volt Csehszlovákiában számos vállalat szinte kizárólag a mindent elnyelő szovjet piacra termelt. Az évtizedek során kiépült kapcsolatok azonban 1989 és főleg 1991 után sorra veszendőbe mentek, miután a mesterségesen fenntartott transzferábilis rubelt felváltotta a dollárelszámolás. Persze, példa mindenre akad, még olyanra is, hogy egy szlovákiai cég a politikai, gazdasági hullámverések ellenére is új piacokat talált a Független Államok Közösségének tagállamaiban. Az érsekújvári SIMA esete ékesen példázza, a lépésváltás a kedvezőtlen külső tényezők ellenére is sikerülhet. Az olomouci székhelyű SIGMA konszern részeként 1990-ig óriási öntözőberendezések szivattyúállomásait gyártották Ersekújvárott. Olyan nagy kapacitású öntözőberendezésekről volt szó, amelyeket egyedül a végtelen földterülettel rendelkező szovhozokban és kolhozokban lehetett csak kihasználni. A Szovjetunióba szállított szivattyúállomások adták az érsekújvári SIGMA produkciójának gyakorlatilag 70 százalékát. Termelési programjuk kisebb részét a búvárszivattyúk és búvár-elektromotorok gyártása tette ki, melyek a hazai piacon és részben az NDK-ban, Lengyelországban és Görögországban keltek el. Eddig szokványos a kép, hiszen a vállalat alaposan kivette a részét a KGST munkamegosztásából, emellett a honi piacot sem hanyagolta el. Az új időszámítás 1990-ben kezdődött el. Ján Baka, a SIGMA-ból immár SIMA-vá átkeresztelt kft. igazgatója éppen az 1990-es évet tartotta a vállalat legkritikusabb időszakának: „Az öntözőberendezések számára gyártott szivattyúállomásainkra, vagyis addigi fő profilunkra egyszerűen nem találtunk fizetőképes vevőt. A szovjet szövetkezetek ugyan igényelték volna, azonban a rubel megszűnt elfogadott fizetőeszköz lenni, mással meg nem tudták kiegyenlíteni a szállításokat. Válaszút előtt álltunk: vagy új termékekre állunk át, vagy a búvárszivattyúk gyártását futtatjuk fel. Végül az utóbbi mellett döntöttünk." A termelés súlypontjának áthelyezése mellett a SIMA jogi helyzete is megváltozott; 1990 áprilisában állami vállalattá alakult, majd 1992-ben közvetlen eladás útján privatizálták, s jelenleg korlátolt felelősségű társaságként működik. Ráadásul nevet és emblémát is változtatni kellett, mivel az eredeti SIGMA márkanevet Lutín tartotta meg. Hogy a piacon már ismert SIGMA jelzéstől nagyon ne távolodjanak el, a SIMA mellett döntöttek. Korábban, a Szovjetunión belül szinte kizárólag Oroszországba szállítottak. Érdekes, hogy a megváltozott körülmények között számos FÁK-tagállammal léptek üzleti kapcsolatba, és éppen Oroszország szorult háttérbe. Mi a titka a piacszerzésnek? „Gyakorlatilag valamennyi volt szovjet tagköztársaság kevés készpénzzel rendelkezik, viszont nyersanyagokban ugyancsak mind gazdag. Piacszerző körútjaink során az egykori szovjet Közép-Ázsia sivatagos országaiban, pontosabban Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban találtunk vevőkre, ahol kelendőek az akár 350 méter mélyből is vizet szivattyúzó berendezéseink. A fizetés sajátos módon történik. A leszállított búvárszivattyúkért cserébe gyapottal fizetnek, amelyet konvertibilis piacokon eladunk, és a pénzünknél vagyunk" - magyarázta az igazgató. Látszólag egyszerűnek tűnik e megoldás, csupán mindenre vevőt kell találni. Hogy hogyan, ez már a SIMA titka... Az 1990-es mélypontot követően egyre szerteágazóbb kapcsolatokat épített ki az érsekújvári vállalat a FÁK országaiban. Üzbegisztánban, Türkmenisztánban és Tádzsikisztánban immár vegyes vállalatot működtetnek, Ukrajnában 1993 második felétől vannak jelen, és dealerek segítségével mindhárom balti köztársaságban kereskednek. Érdekeltségeik összehangolására pedig Moszkvában kereskedelmi kirendeltséget működtetnek. Persze, a volt Szovjetunión kívül másutt is jelen vannak, így például Lengyelországban, Magyarországon, sőt Iránban, ahová elektromotorokat szállítanak. E kiterjedt tevékenységi kör ellenére is komoly létszámleépítéseket foganatosítottak; míg 1989-ben mintegy 1200 alkalmazottja volt, ma 500 alkalmazottja van a SIMA-nak. Mint minden vállalatnál, úgy az érsekújvári SIMA-nál is felmerül a hogyan tovább kérdése. A vállalat vezetése az új piacokra való bejutáson kívül termékeik minőségének a javításában látja a továbblépés esélyét. „Saját kutató-fejlesztő csoportunk van, így az állandó innováció biztosított. Tervünk, hogy a búvárszivattyúk skáláját bővítsük, emellett berendezéseink műszaki színvonalát emeljük, élettartamát növeljük. A fejlesztés terén például már évek óta együttműködünk a pozsonyi Műszaki Egyetem Hidraulikus Gépek Tanszékének munkatársaival" - vázolta fel a jövő útját Ján Baka. A nagy lépésváltás tehát sikerült, az elmúlt évet már nyereséggel zárták. Most egy újabb kihívás, a lépéstartás időszakát élik, azaz folyik a SIMA világpiacon való megmérettetése. SIDÓ H. ZOLTÁN ÖNÁLLÓAN JOBBAN MENNE A rimaszombati Agrozetben is a privatizációt sürgetik A mezőgazdasági termelés általános válsága természetszerűleg az őt kiegészítő és kiszolgáló ágazatok, szolgáltatói érdekszférák háttérbe szorulását is eredményezte. Négy-öt évvel ezelőtt ezek egyike, az Agrozet állami vállalat még biztos talajt tudhatott a talpa alatt - mára viszont ezen kisüzemek hálózatát is a leépülés, illetve a szerkezeti átalakulás jellemzi. Hogy mennyire, az az Agrozet állami vállalat rimaszombati üzemének példáján is lemérhető. Danyi László igazgatót kérdeztük az ottani helyzetről. - Míg Szlovákia e részén fejlett volt a mezőgazdaság, addig - úgy tudom a vállalatnak sem voltak különösebb gondjai Az elmúlt év viszont ugyancsak „szűk esztendő" volt. Hogyan tükröződik mindez az Agrozet itteni eredményein? - Hál bizony mi sem remekeltünk. Nem a mi hibánkból, hanem elsősorban objektív okok miatt. Egyrészt az állam kettéválása nehezítette dolgunkat, hiszen a mezőgazdasági gépek zömét és az alkatrészek jelentős hányadát csehországi vállalatok szállították, másrészt a szövetkezetek széthullása, a fizetésképtelenség nyomta rá bélyegét a velük való együttműködésre. Saját berkeinkben pedig a privatizálás körüli bizonytalanságok komplikálták helyzetünket. Ami a konkurenciát illeti: a gép- és traktorállommások ugyan leépültek, viszont megerősödtek a gépeket, alkatrészeket is forgalmazó magánvállalkozók. - Mégis mi az, amivel meg tudták, meg tudják fogni a vevőt? Mivel tudnak többet és jobbat nyújtani a konkurenciánál? - Például azzal, amit már az elmúlt évben is bevezettünk - a nekünk tartozó mezőgazdasági üzemektől az adósság fejében visszavásároljuk a már használt gépeket, ezeket felújítjuk, majd újból értékesítjük. Az általunk eladott gépekre garanciát vállalunk, és az alkatrészellátást is folyamatosan biztosítjuk. Rájöttünk, hogy sok esetben a hegynek kell Mohamedhez mennie, hiszen a vevő az úr. Mellettünk szól a sokéves külföldi tapasztalat, az együttműködés, a kiépített baráti és üzleti kapcsolatokkal együtt. Eddig főleg Magyarország felé orientálódtunk, de tavaly már Ukrajnával és Romániával is felvettük a kapcsolatot. - Valamiféle profilváltást jelent az itteni kirendeltségen most nyíló kisüzlet is? - Bizonyos értelemben igen. Csak mezőgépek és alkatrészek eladásából már nem tudunk megélni. Üzletünkben tisztítószerek, szerszámok, mezőgazdasági és egyéb kellékek is lesznek. Például különböző teherszállító járművekhez is találhat nálunk a vevő alkatrészeket. - Mennyire tisztázott már a jövő, hogyan alakul a privatizáció kimenetele, és mi az, amit még a szerkezetváltás keretében el akarnak érni? - Tavaly bizonyos személyi és jog

r köri változások ugyan végbementek, de még mindig állami vállalat vagyunk, illetve a zólyomi központ hét kirendeltségének egyike. Már az elmúlt évben is szó volt arról, hogy részvénytársasággá alakulunk, de a gazdasági tárca végül is lefújta. Még egyszer hangsúlyozom - a szükséges szerkezetváltásra, a magángazdálkodók és kisebb farmok, gazdaságok felé való elmozdulásra van szükség. Szilárd meggyőződésem, hogy az Agrozetnek van jövője, de nem állami vállalatként, hanem egy önállóan működő és gazdálkodó kereskedelmi és szolgáltató egység, társulás formájában. POLGÁRI LÁSZLÓ 7