Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-22 / 67. szám, kedd

1994. MÁRCIUS 22. mszó i LAPOZGATÓ 8 „Nem. tekintem bűnnek" Pavol Demeš a Soros Alapítványban kifejtett tevékenységéről A pozsonyi Műveló'dési és Pihenőparkban március 2-án tartott DSZM-nagygyűlésen Vladimír Mečiar miniszterelnök kijelentette, hogy az államfő egyik tanácsadója - nevezetesen Pavol Demeš - tagja a Soros Alapítvány vezetőségének. LEOPOI.D MORAVČÍK, a Pravda munkatársa felkérte az érintettet, hogy mondjon véleményt a kormányfő nyilatkozatáról. A villáminterjú a lap március 4-i számában jelent meg. - El szeretném mondani, egyáltalán nem tekintem bűnnek, hogy tagja lehetek a pozsonyi Open Society Fund igazgatótanácsának. A testület - amelyben a Szlovák Köztársaság számos más polgára is helyet foglal - elnöke Lev Bukovský professzor, a Šafárik Egyetem rektora. Az igazgatótanácsi tagságért nem jár semmiféle tiszteletdíj. Tehát a vezetőségi tagok közül senkinek sincs anyagi haszna abból, hogy beválasztották az igazgatótanácsba. Az Open Society Fund olyan alapítvány, amely kizárólag apolitikus célokra nyújt támogatást az amerikai multimilliomos, Soros György által folyósított pénzösszegek felhasználásával. Elsősorban a közművelődés, a kulturális élet, az egészségügy támogatásáról és jótékonysági akciókról van szó. Bizonyára már több száz ember bizonyíthatja, hogy éppen ezen területek valamelyikén segített sokat az alapítvány. 0 Konkrét eseteket fel tudna sorolni? - Igen. Érdekességként említhetem meg, hogy a Szlovák Nemzeti Színház társulata clevelandi turnéjának, fellépéseinek a finanszírozásához mintegy 10 ezer dollárral járultunk hozzá. A föderáció kettéosztása után is több fiatal felvételt nyert cseh felsőoktatási intézményekbe, de támogatásunk nélkül nem mehettek volna tanulni, mivel már külföldinek tekintették őket. Az alapítvány 50 ezer dollárt hagyott jóvá a tandíj részleges fedezésére. Ily módon 50 hallgatónak segítettünk. Szerintem inkább megtiszteltetés, ha az ember kormányon kívüli, nem nyereségre törekvő szervezetet szolgálhat, mivel a művelődés, a kultúra és az egészségügy jelenlegi pénzínséges helyzetében fontos, ha sikerül külföldi támogatáshozjutnunk. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Soros Györgynek, hogy a múlt évben megközelítőleg egymillió dollárt folyósított. Ami az idei évet illeti, az alapítvány hozzájárulásával jelennek meg egyetemi, főiskolai tankönyvek. Örömmel tölt el, hogy részt vehetek a támogatásra szánt összegek felosztásában, mivel elsősorban a művelődést tartom fontosnak. A KÖZÖLT CIKKEK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK AZ ÜJ SZÓ VÉLEMÉNYÉT! FEGYVERES ERŐK A POSZTKOMMUNISTA ORSZÁGOKBAN Bizalmi válság a cseh hadsereg körül Összeállította: MADI GÉZA Miközben Prága a NATO kapuján kopogtat, a kommunizmus bukása óta több tisztogatáson és önkéntes távozási hullámon átesett, átalakulóban lévő cseh hadsereg megvetett rokonná vált. A Varsói Szerződés egyik ékességét, a kétszázezer fős csehszlovák hadsereget, amelyben a hivatásos állomány 85 százaléka párttag volt, fájdalmasan érintette a szovjet birodalom felbomlása, a sorkötelesek pedig minden lehetőt megtesznek, hogy elkerüljék a katonai szolgálatot, hiába csökkentették a szolgálati időt négy év alatt huszonnégyről tizenkét hónapra. Hatalmas méretű volt a katonai pálya elhagyása a csehszlovák hadsereg utolsó három évében, és a kiáramlás folytatódott az új cseh hadseregben is. A legkompromittáltabb káderek már 1990-ben távoztak, majd követték őket azok, akik nem értettek egyet az ország új politikai irányvonalával, azután azok, akik úgy látták, hogy nincs jövőjük az 1968-ban eltávolított tisztek visszatérése miatt, végül azok, akik úgy gondolták, a polgári életben „jobban eladhatják magukat". A hadseregen belüli bizalmi válságot jelzi, hogy abból a 170 tisztből, akik különböző címeken 1990 után nyugati katonai iskolákban továbbképzésen vettek részt, több tucat hagyta ott a hadsereget. A védelmi miniszternek, a negyvenhét éves és civil Antonín Baudyšnak komoly gondot okoz, hogy megtalálja azt a mintegy harminc alkalmas és legalább egy nyugati nyelvet beszélő fiatal tisztet, akik Csehországot a NATO különböző parancsnokságain és bizottságaiban képviselhetik. A hivatásos állomány magas átlagéletkora sem könnyíti meg azt a becsvágyó átalakítást, melynek révén a cseh hadsereget összhangba akarják hozni a nyugati normákkal. (A héten ér véget például holland tengerészgyalogosok és cseh elitegységek közös hadgyakorlata a Šumavában - a szerk. megj.) Míg a létszám szempontjából az optimális helyzet megteremtése gyorsan, sőt túl gyorsan halad (a cél 65 ezer fő 1996-ban), az áttérés a szovjet hadosztályrendszerről a NATO mintáját követő dandárokra, a felszerelés és a fegyverzet korszerűsítése pénz híján lassan halad. A NATO-hoz való mielőbbi csatlakozás bejelentett igénye ellenére a prágai kormány lehetőségei korlátozottak. Szakértők szerint a védelmi költségvetés csak a felszerelés és az ingatlanok fenntartását teszi lehetővé. A miniszter ennek ellenére folytatni kívánja a cseh fegyveres erők átalakítását, mindenekelőtt az erők egyenletes elosztását az ország területén (a lakosság tiltakozása ellenére, amely nem ért egyet a laktanyák és főként a légierő telepítésével), az áttérést a háromszintű vezénylési rendszerre és a 3500 fős gyorsan bevethető dandár felállítását. Ennek az elitalakulatnak kell példát nyújtania az 1996-ra a NATO-val teljesen összhangba hozandó katonai apparátus egészének a reformjához. A szlovák hadsereg első lépései A szlovák hadsereg, amely 1993 elején jött létre a csehszlovák hadsereg korábbi keleti katonai körzete alapján, s átvette a csehszlovák hadsereg felszerelésének, fegyverzetének és személyzetének egyharmadát, még csak a kezdeti lépéseknél tart. A szlovák védelmi minisztériumnak, amelyet egy egykori katona, az ötvenkét éves Imrich Andrejčák tábornok irányít, nagyon kevés eszköz áll a rendelkezésére. Ezzel szemben a hadsereg imázsa a lakosság körében Szlovákiában sokkal jobb, mint Csehországban. Így a szlovák hadsereg, bár bizonyos szakterületeken, amelyek korábban Csehországban koncentrálódtak, kevés az embere, minden feladatát be tudja tölteni, és elegendő embere van (több mint 40 ezer). KÉSZÜLNEK A KÖZÖS HADGYAKORLATRA. A szlovák hadsereg korszerűsítésére és összhangba hozására a NATOval a politikai akarat megvan, sőt Pozsonyban és Trencsénben, a vezérkar (korábban a csehszlovák hadsereg keleti körzetének törzse) székhelyén már a közös hadgyakorlatokon való részvétel terveit vizsgálják. A szlovák hadsereg, amely nemrég vásárolt Oroszországtól öt MiG-29-es harci repülőgépet, és 1994-ben 80 millió dollár értékben vásárol alkatrészeket, a hazai hadiiparra is számíthat. A korábban a Varsói Szerződés egésze számára nehézfegyvereket előállító Szlovákia nemrég a NATO normáival összhangban korszerűsítette az itt gyártott 155 milliméteres (korábban 152 milliméteres) löveget. MARTIN PLICHTA Le Monde, II. 29. (K-r) Búcsú a laktanyától - bár csak néhány napra... (Archív felvétel) PESSZIMISTA MAGYAROK, OPTIMISTA ALBÁNOK Közvélemény-kutatás Kelet-Közép-Európa politikai közérzetéről A lakosság egyre borúlátóbban vélekedik Magyarország „általános haladási irányáról". Ez derül ki egyebek mellett abból a tavaly elvégzett közvélemény-kutatásból, melyet az Eurobarométer követelményei alapján végzett el a Modus Kft. Mint Lengyel Emőke és Tóth Antal, a cég ügyvezető elnökei elmondták, az EU tagállamaiban húsz éve alkalmazott, jól kipróbált módszerről van szó. Tizenhat kelet-közép-európai országban mérték fel a lakosság politikai, gazdasági és társadalmi közérzetét. Az interjúalanyoktól 1993. november 5-e és 14-e között gyűjtötték be a válaszokat száz mintavételi ponton. Magyarországon az ezerfős minta életkor, nem, iskolai végzettség, településtípus és régiók szerint megfelelt a 15 éves és idősebb magyar népességi megoszlásnak. A nemzetközi vizsgálat sok új fejleményre hívja fel a figyelmet. Az albánok - a magyaroktól eltérően - a térség legoptimistább embereinek számítanak a dolgok „általános haladási irányának" a megítélésében. A vizsgálat szerint az albánok ellenzik a leghatározottabban az állam beavatkozását a piaci mechanizmusokba. A FÁK-ban a megkérdezettek többsége ugyanakkor fenntartásokkal fogadta a szabad piacgazdaságot. Figyelemre méltó, hogy Magyarországon is csökkent azoknak a száma, akik korábban a liberálkapitalista fejlődést siettették. Tavaly a véleményüket megváltoztatók az állam bábáskodó szerepének növelését támogatták. A privatizálás ütemét inkább lassítanánk. Megnőtt azoknak a tábora, akik visszafognák a gazdasági reformokat és a privatizáció ütemét, ellentétben a szlovákokkal és az ukránokkal, akik inkább felgyorsítanák a folyamatot. Meglepő, hogy a magyarok a mi viszonyainknál rosszabb gazdasági és politikai helyzetben levő országok közé tartozónak érzik magukat a demokrácia fejlődése tekintetében. Megnőtt a számuk azoknak is, akik elégedetlenek az emberi jogok tiszteletben tartásával és a demokratikus folyamatok kibontakozásával. E téren a csehek és az albánok panaszkodnak a legkevesebbet, míg a szlovákok és az örmények a legelégedetlenebbek. Bár a magyar lakosság körében végzett felmérés szerint az EU megítélése 1991-hez képest jelentősen romlott, a válaszadók relatív többsége úgy ítélte meg, hogy az ország jövője az európai tizenkettekhez kapcsolódik. SZABÓ JÓZSEF Népszabadság, III. 2. ÉRZÉSE SZERINT AZ ÖN ORSZAGABAN A DOLGOK ÁLTALÁBAN JÓ VAGY ROSSZ IRÁNYBAN HALADNAK? A válaszadók arányéban Ukrajna Belarusz Örményország Európai FÁK-országok Európai Oroszország Macedónia Magyarország Litvánia Bulgária Szlovákia Lengyelország PHARE-országok Románia Szlovénia Lettország Észtország 28 Cseh Köztársaság 31 Albánia 16 rossz irányba jó irányba EUROBAnOMETER/GALLUP/MODUS SZLOVÁKIA Tekintet nélkül arra, miképp értékelik Nicolae Vacaroiu román miniszterelnök szlovákiai útját, sajnálatos, hogy a bukaresti kormányfő azon kevesek - értsd: magas rangú külföldi vezetők - közé tartozik, akik az 1992. évi választások óta idelátogattak. Nem beszélve arról, hogy Vladimír Mečiar második kormányzása alatt azokból az országokból - fejlett államok ismert, jelentős politikusai közül - gyakorlatilag még senki sem látogatott el hozzánk, amelyek a Szlovák Köztársaság szempontjából a jövőben perspektívák lehetnek, amelyek segíthetnének az országnak, hogy kijusson a jelenlegi mély gazdasági, politikai és erkölcsi válságból. Elgondolkodtató az is, hogy a román miniszterelnök pozsonyi látogatása miképp befolyásolja Szlovákia nemzetközi kapcsolatait. Közismert, hogy a szó pozitív értelmében Románia sem szerzett nagy hírnevet a világban. És ha Szlovákia csak oly módon prezentálja magát, hogy éppen ezzel az országgal fenntartott kapcsolatokat fejleszti, akkor semmi esetre sem javul az ország imidzse külföldön. JURÁJ KRÁL Nový čas, Ul. 5.