Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-21 / 66. szám, hétfő

PUBLICISZTIKA .V.™^ 1994. MÁRCIUS 21. .1iJSZÓi „Élet a völgykatlanban" címen 1993. december 12-én jelent meg a VASÁRNAPrban a lelédiekről szóló írásunk. Az alcím már sokkai többet árult el a lényegről: „A képviselők ne csak a választások előtt keressék fel a kis falvakat!'' Ebben sűrítettem össze Káros/í.-i NainJornak, a kcpri-clo testiitel ingjanak, az MKDM help vezetőjének véleményét. Az 1990-es őszi helyhatósági %-älasztasokon a mandátumot kapó tíz képviselő közül hatan a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom listájáról kerüllek az önkormányzatba. A helyi ügyek intézésében rajuk, a többségre hárult a felelősség, de ami a mozgalmukat illeti, a szervezeti élet terén nem tudtak előbbre lepni. 4 központból kaptak ugyan a tájékoztatásokat, de nem volt kinek szétosztogatni. Mert nem történt meg a tagösszeírás. S kialakult a lehangoló vélemény: Mi értelme van ennek? Szószerint idézem Káposzta Nándor szavait: „Amikor a mozgalmunk részéről a választások előtt nálunk jártak, azt mondogatták, most már minden másképpen fog alakulni. De azóta nem jöttek hozzánk. Ha eljárnának közénk, .tkik segíthetnének, más lenne ntindeo. Igaz. kisközség vagy unk, de néha, a két választás között is gondolhatnának ránk." Visszhang lelédi riportunkra Kitörés a bezárkózottságból 3 Tavaly a kíváncsiság ösztönzött, hogy felkeressem ezt a „világvégének" tartott, mintegy háromszázhúsz lelket számláló falut, ahonnét nem vezet tovább az út, mert ott a hegy, az Ipoly s a szlovák-magyar határ. Innét előremenni nem lehet, csak viszszafelé vezet az út. Nem is csoda, hogy a szűk völgykatlanban megrekedt az élet. Akinek lehetősége volt, máshová távozott, mert a kisközségben nem építkezhettek. El is öregedett a falu, a lakosság többségét nyugdíjasok alkotják, igen vallásos magyar emberek, katolikusok. Az első szabad választásokon meg is mutatták, hogy ki és mi mellett állnak. Falugyűlés meghívás nélkül Csupán a véletlennek tulajdonítható, hogy éppen egy „MKDM-es" faluba vezetett az utam. S itt olyan problémákra bukkantam, amelyek nemcsak a kereszténydemokratákat, hanem a többi magyar pártot, mozgalmat is érdekelheti, mert - sajnos - sok más községben is hasonló a helyzet. A választások előtt más pártok, mozgalmak szavazatgyűjtői is járták a kisközségeket, aztán ők is elmaradtak. Magukra hagyták őket. Igaz, hogy a parlamenti képviselők, pártvezetők nagy elfoglaltságuk miatt nem juthatnak el mindenhová, de mégis!... Ami hiányzik, az hiányzik, a szervezeti élet alapjainak lerakása nélkül, csak az egy helyben topogással sehol sem léphetnek előbbre. Az ilyen helyzet a soron következő választásokon nehézségeket okozhat. Mert szájtátogatva, gulyásfőzéssel másvalakik léphetnek a porondra, akik nem a mi érdekeinket képviselnék... Még a decemberben megjelent írásom közlése előtt sikerült néhány szót váltanom Bugár Bélával, az MKDM elnökével. Ha már a lelédi önkormányzatban a mozgalmuk képviselői vannak többségben, tudomására hoztam a panaszukat. A vallásos emberek a kommunista rendszerben is magukba zárkózva éltek. A „politikába" csak a rendszerváltás után kapcsolódtak be. A szervezeti élet még nincs a vérükben. Egyszerű emberek... - Nagyszerű emberek! - jegyezte meg Bugár Béla. - Igen, nagyszerű emberek az egyszerű emberek, de segítséget kérnek, várnak. - írjanak néhány sort, hívjanak meg, és elmegyünk Lelédre is! Ez a felhívás is megjelent a decemberi riportban. Néhány hét után, januárban, érdeklődtem: mikor mennek Lelédre? Én is jelen szeretnék lenni azon a gyűlésen. Még nem kaptak meghívást, a „kiutazások" menetrendje viszont már február derekáig be van töltve. Az Új Szóban megjelent közleményeikből is láttam, hogy azokon a napokon, amikor nem ülésezik a parlament, a mozgalom vezetői állandóan úton vannak, itt és ott tájékoztatásokat tartanak. - Ami a szervezeti életet illeti, nincs minden úgy, ahogyan a riportban megjelent - mondotta a telefonba Bugár Béla. - Nekik kell egyet lépni! Nem léptek, mert a magukba zárkózott lelédiektől nem kaptak meghívást. A mozgalom vezetősége elhatározta, hogy saját kezdeményezésükre keresik fel a kisközséget. így is történt február második felében. A faluban kihirdették, hogy az MKDM szombat esti gyűlésre várja híveit. S nem jöttek „üres" kézzel. Az eltelt hetekben olyan szervezeti átalakítást hajtottak végre, ami a messze elkerült „világvégen" is megszüntetheti az egy helyben topogást. Először vagyunk itt A kisközségben kisebb a művelődési otthon épülete is. Csaknem megtelt. Mintegy hatvanan jöttek össze. Többnyire idős férfiak, nénikék, de akadtak köztük fiatalok is. Kíváncsiak voltak Bugár Bélára, az MKDM elnökére, Sárközy Klárára, a szövetségi parlament volt képviselőjére, Hóka Lászlóra, a mozgalom központi szervező titkárára. És megismerkedhettek Klincsek Lászlóval is, a január elsejével létrehozott, párkányi székhelylyel működő területi (körzeti) választmány elnökével. A lelédi Káposzta Nándor megnyitó szavai után Bugár Béla tájékoztatásának elején megjegyezte: Az Új Szó, a Vasárnap hatásának is köszönhető, hogy a kislétszámú faluban ilyen sokan jelentek meg a gyűlésen. Később Sárközy Klára, mielőtt a szociális problémákat taglalta volna, őszintén bevallotta: — Felborzolt bennünket az Új Szóban megjelent cikk. Mondtuk, elmegyünk Lelédre. Igyekszünk mindenhová eljutni... A mozgalom elnöke vitaindító beszédében kijelentette: - Először vagyunk itt... E szavakkal is alátámasztotta Káposzta Nándor lapunknak adott nyilatkozatának helyességét: a választások óta valóban nem jártak Leléden. De most már ez nem képezheti a lényeget, nem tehetik fel a kérdést: mi értelme van ennek?! A szép számban megjelent lakosok is igazolják, a lelédieket igenis érdekli a politika! Ha viszont helyben, önmaguktól nem tudtak előbbre lépni, megtette ezt helyettük a mozgalom vezetősége. Szervezési szempontból a maguk részéről kettéosztották a nagy kiterjedésű Érsekújvári járást, és Párkány vonzáskörzetéhez tartozó Déli Régióban megalakított területi választmány arra hivatott, hogy a körzet községeiben kifejlesszék a szervezeti élet jobb feltételeit. Most már nem maradnak magukra a lelédiek sem. A politikai életben ez a legfontosabb, az ösztönzés, a biztatás, a közvetlen, állandó tanácsadás, és a vélemények továbbítása. Mondta is Bugár Béla: — Érdekel bennünket, mi az, ami önöket foglalkoztatja, mi az, amire a parlamentben kellene odafigyelnünk, s mi az, amit elvárnak tőlünk... Nem mindegy, hogy kié a vezető szerep Bugár Béla a maga megszokott módján, nyíltan jellemezte a jelenlegi politikai helyzetet, s feltárta a közösségünket érintő problémákat. Sárközy Klára a szociális kérdéseket részletezve, felhívta a figyelmet a konkrét segítségnyújtás lehetőségére is. Levélben, vagy akár telefonon is hozzájuk fordulhatnak, útbaigazító tanácsokat kaphatnak. A mozgalom elnöke a felszólalásokra reagálva hangsúlyozta: - Önökért vagyunk. Két-három ember itt is lesz, aki tartja velünk a kapcsolatot. Ha valamit nem sikerül megoldaniuk, biztos, hogy segíteni fogunk. Ha valamit hibázunk, rosszul csinálunk, kritizáljanak. Felülről nem lehet mindent látni. Ha úgy érzik, másképp kellene lépnünk, ezt is jelezzék. Ezért vannak az alapszervezeteink... Erre tért ki szervező titkári tisztségénél fogva Hóka László: - Bezárkóznak, nem cselekszenek, csak úgy vannak. Nem az a fontos, hogy országszerte hány alapszervezetünk van, hanem az, miként töltik be küldetésüket. Nem tudunk mindenkit kézen fogva vezetni. Leléd kis falu, mindenki belelát a szomszéd tányérjába. Tehát jól ismerik egymást. Találnak olyan embereket, akiket példaképül tudnak állítani, mernek valamit tenni a közösség érdekében, a mindennapi életben meg tudják valósítani a politikát. Hogy önkormányzati vonalon működni tudjanak, pontosan szabják meg a teendőket a helyi problémák megoldására. Nem lehet mindent a parlamenti képviselőktől elvárni. Csak merjék vállalni a közéleti szereplést, mert nem mindegy, hogy a faluban kié a vezető szerep... Ez a döntő. Hogy kitörhessenek a megszokott bezárkózottságukból, s az önkormányzatban továbbra is megtarthassák a többséget, most már minden rajtuk múlik: nekik kell egyet lépniük! Bugár Bélának ez a figyelmeztetése nemcsak a lelédieknek szólt. Más falvakban, ahol más párt vagy mozgalom hívei vannak a helyi képviselőtestületekben, szintén sürgős a szervezeti élet megalapozása, illetve felélénkítése, hogy a polgárok szervezése, tájékoztatása révén helyt tudjanak állni a közelgő választásokon. Mert nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy a magyarlakta községekben kié a vezető szerep, hogy továbbra is a lakosok többségének akaratát érvényesíthessék. S ott, ahol kisebb a létszámunk, a nemzetiségi jogok betartását követelhessék. Hogy legyenek magyar képviselőink A szokatlan lelédi falugyűlés, a problémák felvetése s azok megoldási módjának feltárása is tanúsítja, hogy az MKDM vezetőinek érdemes volt az „MKDMes" kisközségbe látogatniuk. Meggyőződhettek arról is, igen jól tették, hogy egy járáson belül két területi szervet hoztak létre, így közelebb kerülnek az alapszervezetekhez, mert ott dől el minden, ott, ahol a szavazó polgárok élnek, akik nemcsak az önkormányzat tagjait választják meg. Legnagyobb mértékben tőlük függ, hogy az idő előtti parlamenti választásokon a szlovákiai magyarság újra képviselethez jusson. Bugár Béla a magyar pártok koalíciója nevében is figyelmeztetett: — El kell menni szavazni, hogy legyenek magyar képviselőink! És Leléden megszűnt a panaszkodás. Felismerték, csak cselekvéssel érhetnek el eredményeket. Három év után végre megkezdik a tagösszeírást. Káposzta Nándor a helyi mozgalmi szervezet nevében, a falugyűlés berekesztésekor felszólította a község lakóit: - Aki úgy gondolja, az MKDM tagjának érzi magát, jelentkezzen, hogy ne csak formálisan, hanem a valóságban is legyen alapszervezetünk. A taggyűlésen megtárgyaljuk szervezetünk teendőit... A „jobb későn, mint soha" mondás jegyében a „világvégeként" emlegetett Leléden is megtörtént az előrelépés. Számunkra örvendetes, hogy az egészséges folyamat elindításához a kedélyeket felborzoló riportunkkal is hozzájárultunk. PETRÖCI BÁLINT RAZZIA FÉNYES NAPPAL A alvilág „munkaideje" általá1\.Zj ban este kezdődik és hajnalig tart. Ezért íratlan szabállyá vált, hogy a rendőrségi razziákra főleg este, éjszaka kerül sor. Persze, a rajtaütésszerű ellenőrzés csak úgy lehet eredményes, ha nemcsak gyorsan, hanem váratlanul is történik. Ergo, nem mindig a megszokott időben és a megszokott helyen. A szlovák főváros lakói egyre többször látják a fekete álarcosokat a nap különböző óráiban akció közben. Hol a Kijev szállóhoz tartozó szórakozóhelyeket és a hotel környékét fésülik át, hol a valutaüzérek, narkósok más kedvenc tartózkodási helyeit, „bolygatják" meg. A minap néhány újságíró is jelen lehetett egy ilyen ellenőrzésen, mely délelőtt 11 órakor kezdődött és több szálon futott. Egyidőben 3—4 kitippelt restiben, presszóban, nappali bárban folyt az akció. Megtudtuk, ezekre a helyekre nem véletlenül esett a választás. A bűnügyi rendőrség „előőrsei" felderítő munkát végeztek, s a vezérkar jelentésüktől függően határozta meg, hova érdemes menni. A hasonló rajtaütéseknél a koordináció és az idő egyeztetése is fontos szerepet játszik, hiszen a szállodák, szórakozóhelyek vezetői általában szolidárisak egymással, s ha az egyik helyen megjelenik a rendőrség, várható, azonnal leadják a drótot kollégáiknak: „Zsaruk járnak nálunk, készüljetek fel, valószínűleg nálatok is tiszteletüket teszik". Az akció résztvevői golyóálló mellényekben - ki puskával, ki csak pisztolylyal az öve mögött -, szállnak a gépkocsikba, melyek közt van kék fényes rendőrautó és civil rendszámú jármű is. Feladatával mindenki tisztában van, de ezért természetesen a rádióösszeköttetés sem hiányzik. A személyautók konvojában a rabomobil sem hiányzik. A sort. egy Mercedes mikrobusz zárja, a „fedélzetén" hat újságíróval. A Bajkai kávéházba tartunk. Vezetőnk figyelmeztet, lehetőleg - saját biztonságunk érdekében - ne hagyjuk el a buszt, ám a riporteri kíváncsiság jóval erősebb, az óvatosság érzeténél, így valamennyien kiszállunk. A parkoló széléről figyeljük az akciót, melynek egyetlen be-, illetve kijáratát két keresztbe álló kocsi blokkolja. Az autók utasait, akik sürgősen távozni akarnak a helyszínről sorra ellenőrzik. A tekintélyt parancsoló fegyveres álarcosok közben már a kávéházban ülőket igazoltatják. Néhány jugoszláviai férfi nem tudja felmutatni a szükséges okmányokat, s az itt-tartózkodási engedélyt. Sőt, az egyik rendőr egy gazdátlan pisztolyra is rábukkant, melyről senki sem akar semmit tudni. Valamennyi külföldi ellenállás nélkül száll a rabomobilba. Néhány utcával arrébb viszik őket kihallgatásra. Közben figyeljük a járókelők reakcióit. Javarészük megértéssel nyugtázza a látottakat. Egy fiatal lilaruhás férfit megbilincselve vezetnek a rendőrkocsihoz. Hogy mit követett el, nem tudjuk. Közben a kommandósok is pihenhetnek egy sort. A nap melegen süt, így nem csoda, hogy leszedik fekete csuklyájukat. Meglepve látom, hogy az álarc többnyire fiatal arcokat takar. Az említett razzia, mely egy volt a sok közül, ugyan nem hozott látványosabb eredményt - egyetlen nagy hal sem akadt a horogra -, mégsem volt hiábavaló. Néhány nem kívánatos külföldi személy kizsuppolása - 21-et állítottak elő, hatuknak kellett elhagyni az országot, - egy olyan férfi elfogása, aki ellen korábban letartóztatási parancsot adtak ki, illetve egy betörő tettenérése sem csekélység. (ordódy) (N. Č. felv.)