Új Szó, 1994. március (47. évfolyam, 49-75. szám)

1994-03-17 / 63. szám, csütörtök

1994. MÁRCIUS 17. ÚJ szól MOZAIK 4 EGYMÁSRATALÁLÁS A budapesti Nemzeti Színház a kassai Tháliában „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk / hallani, hogy hallhatók.'

1 - fogalmazta meg még a hetvenes évek elején Csoóri Sándor abban az emlékezetes opuszában melyet egy erdélyi költőtársához címzett. Csoóri annak idején elsősorban alighanem azokra a tennivalókra és feladatvállalásokra gondolt, amelyek az egyetemes magyar irodalom természetéből ránk hárulnak, de kétségtelen, hogy az elvárása a művészet valamennyi más válfajára, s mindennemű szellemi tevékenységre egyaránt érvényes. Mindez pedig azért jut most eszembe, mert az a színháztörténeti jelentőséggel bíró esemény, hogy a minap a budapesti Nemzeti Színház társulata első ízben lépett közönség elé a kassai Thália Színházban - mintha éppen ezzel az elvárással, sokunk óhajával lenne rokon. Hogy jól sejtem-e, erre Ablonczy László, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója a következőket mondta: - Igen, mert jó két évvel ezelőtt lényegében ebben a szellemiségben láttunk munkához, s meg kell, hogy mondjam: Csoórin kívül Németh László és Bartók Béla felismerései is megerősítettek ebben, akik szintén nem ok nélkül fogalmazták meg a Duna menti népek összetartozásának gondolatát. Mi, Sík Ferenc főrendezővel együtt úgy véljük - miközben a Nemzeti Színház tradícióit megtartjuk az összetartozás gondolatát több ágon ki kell terjesztenünk. Az elmúlt két évben Sepsiszentgyörgytől Párizsig, Újvidéktől Kassáig tulajdonképpen előadásainkkal a Duna-medencét már körbe is jártuk. A magyar közönséggel mindenütt forró, szeretetteljes estéket töltöttünk együtt. Mostanra már gyakorlattá vált, hogy előadásainkat évente 15-16 ezer határon túli magyar tekinti meg. Ezek a színházi előadások kétségtelenül többet érnek, mint azok a protokoll-előadások, amelyeket évekkel ezelőtt Moszkvában, vagy Helsinkiben tartott a színházunk. Természetesen ez a megállapítás egyáltalán nem jelenti azt, hogy más népek nemzeti színházaival ne keresnénk az eleven találkozás lehetőségét. A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházzal például nagyon jó a kapcsolatunk. Vendégjátékokon is részt vettünk náluk, s a budapesti Várgalériában szlovák szcenikai kiállítást szerveztünk. Az Európa Tanács védnöksége alatt szintén Budapesten rendeztük meg a Kárpát-medencében levő nemzeti színházak vezetőinek szakmai tanácskozását. A két nap során főleg azt vitattuk meg, hogy a kialakult új helyzetben milyen közös feladatokat vállalhatunk és hogyan segíthetünk egymásnak. • Felismerjük-e és tudunk-e élni ezekkel a sajátosságokkal? - Színházaink két—három évtizeden át attól voltak izgalmasak, hogy sajátos eszközeikkel fogalmaztak meg üzeneteket Kelet-Európa számára. Tény, hogy mára ez a feladat lecsiszolódott, és az is igaz, hogy a DuNYILATKOZAT A rimaszombati Gömöri Múzeum alulírott dolgozói ezúton fejezzük ki határozott tiltakozásunkat dr. B. Kovács István múzeumigazgató 1994. 3. 14-én, a Szlovák Köztársaság kulturális minisztere, Dušan Slobodník aláírásával hitelesített felmentése ellen. Egy hitelét és funkcióját vesztett miniszter egy becsületes és hiteles szakembert csupán politikai bosszúvágyból hozott direktív, kommunista intézkedéssel el nem távolíthat, s döntését el nem fogadhatjuk. Kérjük az ügy azonnali felülvizsgálását. Rimaszombat, 1994, 3. 16. Kovács Gyula, Szászi Zoltán Csernovszky Sándor, Bettes István na-medence értelmisége hallatlanul elfáradt, ami nem is csoda, hiszen óriási megrázkódtatások érték. Elvadult világunkban most a költői színház korszaka fog eljönni. A költői színházé, mely egy embert, egy nemzetet, egy ügyet képes lesz önbecsülésében, magasztosságában, szeretetében felemelni. A színháztól most már semmiféle praktikus tanácsot ne várjanak, annál inkább lelki segítséget. De, hogy visszakanyarodjak a kérdésben felvetett sajátosságok vállalásához: a nemzet színháza úgy kívánunk lenni, hogy dramaturgiai tervünkbe a magyarországi szerzőkön kívül a határon túl élő magyar drámaírók műveit is belevesszük. A Londonban élő Határ Győző drámáját már bemutattuk, örömmel vettük Washingtonból Dunai Ferenc kiváló, nekünk írt darabját is, nem beszélve az erdélyi írófejedelemről, Sütő Andrásról, akinek két művét, az Ugató Madarat és az Advent a Hargitánt is műsoron tartjuk. Természetesen nem csak az írókkal, hanem a rendezőkkel, színművészekkel is tartjuk a kapcsolatokat, akiket alkalomadtán vendégszereplésre hívunk. Legutóbb a vásárhelyi Kincses Elemért, a párizsi Funtak Frigyest és a Tel Avivban élő Pártos Gézát köszönthettük színházunkban. Elmondhatom, hogy a közeljövőben a kiváló kassai színművész, Csendes László vendégjátékával is számolunk. A budapesti Nemzeti Színház első kassai bemutatkozására Sütő András „kiáltását" hozta magával. Az Advent a Hargitán olyan dráma, amely bizonyos értelemben előfutára is lehet annak a költői színháznak, amelyikről Ablonczy László beszélt. * # * A Bódi Vencelt alakító Sinkovits Imrétől először azt kérdezem, hogyan érezte magát Kassán? - Mindig is vallottam, hogy a gondolat, a műveltség, a kultúra, a humánum nem szorítható országhatárok közé, jóllehet két évtizeddel ezelőtt remélni sem mertem volna, hogy a budapesti Nemzeti Színház színeiben - ráadásül Sütő András darabjában - felléphetek Kassán. Azon a Kassán, amely a magyar színjátszás démonikus helye. Sütő András ebben a drámában egy helyütt azt mondatja: „Uram, add vissza nekünk a kiáltás jogát!" Nos, számomra megrendítő egy olyan egykori felvidéki magyar királyi városban — Rákóczi hamvai fölött - játszani egy ilyen művet. Ez valójában arról szól, hogy nekünk nem személyes területi igényeink vannak véreinket, honfitársainkat tekintve, csupán az a szolid kérésünk, hogy beszélhessünk velük, édesanyánk nyelvén. Most, amikor kifelé lépdelve a férfikorból már a temető fele tartok, örülök, hogy ezt megélhettem. • Mondják, hogy minden ember annyit ér, ahány ember él benne. Vajon Sütő András azok közé tartozik-e, akik önt mélyebben megérintették? — Hálás vagyok az Istennek, hogy Sütő Andráshoz nem pusztán játékos, tehát színészi kapcsolat fűz, hanem személyes barátság. Lélekben végig szenvedtem vele a megaláztatás, az elnyomatás éveit. Saját bevallása szerint közel 350^100 lapomat őrzi, amiket mindig más-más betűkkel, tintákkal írtunk édesanyámmal Tirgu Muresre, Marosvásárhelyre... Éreztem, tud-, tam, hogy neki még egy ilyen közönséges képeslap is ad bizonyos erőt ahhoz, hogy a rámért történelmi sorsot vállalja, s vigye tovább. • Hogyan értékeli a budapesti Nemzeti Színház kassai bemutatkozását Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója? — Színháztörténeti tény, hogy a magyar színjátszás ősfészke Kassa, Kolozsvár és Buda volt. A természetes kapcsolatok - az ismert történelmi okok miatt - később viszont megszakadtak. Jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy több, mint fél évszázad után Budapest ránk is gondol, és nem csak gesztus értékű lépéseket tesz, hanem valóban tartalmas együttműködésre törekszik. A Nemzeti Színház kassai bemutatkozása kétségtelenül nagy sikerű volt és nézőinknek maradandó élményt nyújtott. Számunkra külön megtiszteltetés, hogy Ablonczy László budapesti vendégszereplésre hívta meg színházunk társulatát. SZASZÁK GYÖRGY Lesz tanuló a készülő iskolában? A Rimaszombati járásban az idén 743 elsőst írattak be a magyar alapiskolákba, tehát 54-el kevesebbet, mint tavaly. Szlovák iskolába ezzel szemben a tavalyinál 70-nel többet, vagyis 952 gyereket. Mint az várható volt, legnagyobb érdeklődés a rimaszombati Nyugat lakótelepi új iskola iránt nyilvánult meg, ahová 158 elsőst írattak be a szülők. Nem véletlenül, a lakótelepen rengeteg fiatal család él, és ahogy az manapság lenni szokott, sok szülő abba az iskolába íratja gyermekét, amely a lakásához legközelebb esik. A Nyugat lakótelepi iskolában szeptemberben nem nyílik magyar osztály, ennek ellenére néhány osztályra való magyar gyerek ott kezdi meg a tanulmányait, és minden valószínűség szerint ott sajátítja majd el a betűvetés alapjait. Erről Ján Kamenský, a járási tanügyi hivatal dolgozója úgy nyilatkozott, hogy a szülőknek joguk van szabadon dönteni, ki milyen iskolába adja a gyermekét, majd hozzáfűzte: úgy tűnik, a szülők körében nem hatott az alapítvány felhívása. A magyar szülők talán nem is tudatosították, hogy ezzel milyan lavinát indítottak el a most épülő Nyugat lakótelepi magyar alapiskola ellen. A szlovák iskolába a túljelentkezés miatt - mivel csak 83 gyereket tudnak szeptemberben fogadni - felmerül majd az igény az újabb szlovák osztályok iránt. És kész a tényszerű megállapítás is: a magyar szülők részéről mutatkozó fokozódó igényt a szlovák alapiskolák iránt ki kell elégíteni. Ezek után nem nehéz elképzelni, milyen erőfeszítésbe kerül majd a készülő magyar alapiskola megtartása. Még szerencse, hogy ezek csupán feltételezések a részemről, s nagyon szeretném, ha most az egyszer (nagyot) tévednék. (farkas) Két kormányfő és a kompromisszum Február végén Boross Péter magyar kormányfő ígéretet tett a szigetközieknek, hogy kormánya lépéseket tesz az ideiglenes keresztgátas vízpótlás megvalósítására. Az ottani polgármesterek nagy része ezt elégedetten vette tudomásul, és lemondott arról, hogy nyomásgyakorlásként kivonuljon az M l-es főútra. Mindenképpen elismerésre méltó, hogy az előzmények és a választási kampány ellenére a miniszterelnök eleget is tett ígéretének, és a javaslat sürgősséggel az Országgyűlés elé került. Ezzel azonban el is akadt az ügy, hiszen a szigetköziek szerint az egyetlen valóban megoldást nyújtó keresztgátas vízpótlást mindössze az MSZP támogatta egyértelműen, a többi párt megosztott a kérdésben. Újra elhangzottak a régi szakmai és jogi aggályok, bár az is igaz, hogy a hasonló jellegű parlamenti vitákhoz képest most már, bár halkan és óvatosan, de többen hangsúlyozták, hogy a Szigetköz végveszélyben van. Természetesen azok is elmondták álláspontjukat, akik eddig oly sikeresen akadályozták meg, hogy Magyarországon a bősi vízlépcső ügyében bármiféle előrelépés történjen. Szakmai érveik mindenképpen vitát érdemelnek, csak éppen megfogalmazóik már évek óta elkerülik azokat a tudományos értekezleteket, amelyeken nyílt színen megmérkőzhetnének azokkal, akik a Dunától északra és délre azt állítják, hogy a dolgokat nem lehet ennyire feketén-fehéren felfogni. Jogi aggályaik ennél sokkal egyértelműbbek, hiszen ha a fenékküszöb által bebizonyosodik, hogy elkerülhető a teljes ökológiai katasztrófa, Hágában szinte esélytelenné válik a mű felszámolását követelő pozíció védelme. A vitát március elején az Országgyűlésben elnapolták, és várhatóan pénteken vagy hétfőn folytatják. Az biztos, hogy befolyásos pesti helyeken újra felmelegítették a szivattyús vízpótlás ötletét, Győrből viszont már most megüzenték nekik, hogy a látszatmegoldásra szolgáló hatvan óriásszivattyújukat telepítsék az Országgyűlés elé, ne a Szigetközbe. A Dunakiliti melletti fenékküszöb az Európai Unió által felajánlott kompromisszum része, a pozsonyi kormánynak pedig ennek értelmében több vizet kellene biztosítania a régi mederbe. Nos, manapság a helyzet megváltozott. Korábban ugyanis nálunk folyt évekig ádáz vita a vízlépcső szakmai és politikai kérdéseiről, most viszont a hazai felelősök hallgatnak érthetetlen módon. Ez viszont külföldön egyértelműen kedvezőtlen visszhangot vált ki, és ezt nem lehet elütni a szlovák parlamentben elmondott huszáros beszéddel. Nyilvánvaló, hogy ezzel tisztában van Jozef Moravčík is, akinek már különben is gyakorlata van Vladimír Mečiar diplomáciai mellékfogásainak kiküszöbölésében. Meg kell tehát állapíttatnia, hogy a Brüszszelben javasolt vízhozamok nem borítják-e fel a körtvélyesi tároló természeti egyensúlyát, és ha ez nem fenyeget, haladéktalanul el kell fogadnia a hágai per végéig szóló javaslatot. Még akkor is, ha ez itthon sokaknak nem fog tetszeni, de a bősi vízi erőmű néhány százalékos termeléscsökkenése miatt nem érdemes tovább élezni a nemzetközi feszültséget. TUBA LAJOS Lesznek ősszel választások? Ma kerül a parlamenti ülés napirendjére az idő előtti választások kérdése. Két javaslat van, az egyiket a DSZM nyújtotta be - eszerint júniusban lennének a választások, míg a másik, amelyet a DBP képviselői kezdeményeztek, őszi időponttal számol. Mivel alkotmánytörvényekről van szó, elfogadásukhoz a szavazatok háromötödére van szükség. Elképzelhető, hogy a javaslatok közül valamelyik megkapja a kilencven szavazatot? A kérdést Csáky Pálnak, az MKDM frakcióvezetőjének tettük fel. - Jelenleg egyik javaslatnak sincs esélye, így a parlamentben patthelyzet áll elő. Igaz, a DBP még számos tárgyalást bonyolít le a mai ülésig és megpróbál támogatókat szerezni. • Van esély arra, hogy a DSZMes honatyák közül hetet megnyerjenek javaslatuk támogatására? - A jelek szerint néhányan hajlandóak lennének erre, de hogy ez mennyire biztos, az csak a szavazásnál mutatkozik meg. • Mi történik, ha az egyik javaslat sem megy át? - Marad a mai állapot. Valószínű, hogy egy újabb próbálkozást tesznek, viszont a júniusi választás teljesen tárgytalanná válik. • Olyan lehetőség is felmerült, hogy a parlament határozatot hozna egy népszavazás kiírásáról. - Ez végső megoldás lenne. Lényegében azt csinálnánk, amiért a DSZM-et bíráltuk. Az állampolgárokkal oszlattatnánk fel a parlamentet egy népszavazás keretében, mégpedig úgy, hogy*a népszavazás kiírására a parlament kérné fel a köztársasági elnököt. Ha a politikai helyzet továbbra sem stabilizálódna, nem zárom ki ezt a lehetőséget, bár nem tartanám szerencsés megoldásnak. Azt is látni kell, hogy ebben az esetben a polgárok az idén háromszor járulnánk az urnákhoz. Nem hiszem, hogy ez politikailag okos döntés lenne. • Egyes vélemények szerint nincs is szükség idő előtti választásokra, a most alakult kormány nyugodtan megmaradhatna a megbízatási időszak végéig. Számottevő ez a csoport, amely így vélekedik? -Jelentős, de nem többségi. Igaz, hogy erősödik. Sok múlik azon, hogy a politikai térfélen, milyen átrendeződések lesznek a legközelebbi időben. Ha a DSZM-ből nagyobb csoportosulás válna le, akkor a jelenlegi kormányzó alakulatnak nem érdeke, hogy előrehozott választásokat tartsanak. Kivételt csupán a DBP képez, amely meg szeretné erősíteni pozícióját, amit legitim módon csak választásokkal érhet el. • A magyar koalíció milyen álláspontra helyezkedik? - Az őszi időpontot támogatni tudjuk, a júniusit semmiképpen. (csizmár) KÉT IRODALMI EST (Új Szó-hír) A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ március 15-e estéjén két földrajzilag egymástól távol eső, ám szellemiségében rokon irodalmi estet rendezett. Érsekújvárott a Csemadokkal és a várossal közösen Föltámadott a tenger címmel a magyar irodalom nagyjainak versei idézték meg forradalmunkat és szabadságharcunkat. Míg itt ismert és népszerű budapesti művészek, Dévai Nagy Kamilla, Hegedűs D. Géza, Körtvélyessy Zsolt és Udvaros Béla léptek az ünneplő közönség elé, addig Pozsonyban egy új, ígéretes nemzedék tagjai, a Duna utcai gimnázium tehetséges tanulói adták elő Csendes Éva tanárnő rendezésében Herczeg Ferenc A híd című egyfelvonásos darabját az ezen az estén szűknek bizonyult kulturális központban.