Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-10 / 33. szám, csütörtök

KALEIDOSZKÓP .ÚJ SZÓM 1994. FEBRUÁR 10. MIKOR LETT MAGYAR KATONA POLLAK KÁROLY? Amikor 1991-ben megszületett a Szovjetunióba elhur­coltak kárpótlásáról szóló törvény, Szlovákia-szerte az egykori áldozatok százaiban éledt fel a remény: évekig tartó kálváriájukért, ha későn is, de némi jóvátételt kapnak. Bizakodva töltötték ki és küldték el kérvényei­ket az ügyük rendezését felvállaló szerveknek, és hitték, végre valóban igazság tétetik. Aztán teltek-múltak a hó­napok, eltelt egy év, majd még egy, ám a várva-várt kárpótlás csak nem érkezett. Helyette újabb és újabb igazolások elküldésére szóló felhívásokat kaptak a kérel-' mezők, hol a Politikai Foglyok Konföderációjától, hol a Szovjetunióba Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Asz­szociációjától (SANO), hol az igazságügyminisztérium­tól. Lassan már maguk a kárpótlásra várók sem tudták, kihez forduljanak, ki illetékesebb ügyükben. De mert bíztak abban, hogy a jog most az egyszer az ő oldalukon áll, hűségesen elküldtek minden kért dokumentumot minden létező szervnek. Sokan, kihasználva a lehetősé­get, hogy Magyarország a határain kívül élők kárpótlását is felvállalta, az ottani kárpótlási hivatalba is beadták a kérvényt. Aztán nagy sokára megérkeztek az első eredmények nyugdíjkiegészítés formájában, majd ké­sőbb már olyanok is akadtak, akik valóságosan is átve­hették a nekik járó kárpótlást. Ám sokan hiába lestek a postást. Csalódottságuknál csak azoké volt nagyobb, akik a nevükre érkező borítékban kárpótlási kérelmük elutasítását találták. Ez utóbbiak közé tartozik a csé­csénypatonyi Pollák Károly is. Mikor lettem én magyar katona? -Tizenhét éves voltam, amikor 1944 decemberében, mint le­ventét bátyámmal és több fa­lumbeli társunkkal együtt a nyi­lasok elhurcoltak. Akkor már négy testvérem a fronton volt. Somorján egyenruhát kaptunk, a kezünkbe ásót, csákányt, lapá­tot nyomtak, és irány Németor­szág. Lövészárkokat kellett ás­nunk, mint munkaszolgálatosok­nak. Linznél ért bennünket a há­ború vége. Másnap, május 10-én töltöttem be a 18. évemet. Ter­mészetesen, azonnal hazaindul­tunk. Több százan lehettünk. Ahogy elértük Pozsonyt, a lama­csi úton géppisztolyos katona ál­lított meg bennünket. „Mindjárt hozzák a dokumentumot és me­hetünk tovább" - mondta. De nem így történt. Teherautóra raktak, és bevittek a városba egy tüzérkaszárnyába, ahol már kö­rülbelül 3000 ember lehetett. Többségük német katona volt. Itt azt mondták, öt perc az egész, és mehetünk haza. Ehe­lyett két hét elteltével bevagoní­roztak bennünket, és egy romá­niai gyűjtőtáborba hurcoltak, ahonnan újabb két hét elmúltá­val vittek tovább. A harmincegy és fél napig tartó út végállomása a szibériai Cseljabinszk volt. In­nen már csak 1949. április 18-án kerültem haza. Mikor három évvel ezelőtt az Új Szóban olvastam, hogy kár­pótolják az elhurcoltakat, én is jelentkeztem. Először Eperjesre, majd Pozsonyba, később, 1992 szeptemberében Budapestre is elküldtem a kérvényemet. Eper­jesről a Politikai Foglyok Konfö­derációjától azt a választ kap­tam, hogy fizessek be 50 korona tagsági díjat. Befizettem. A kö­vetkező évben szintén. Aztán kiderült, hogy az ügyemet nem ők intézik. Ajánlották, forduljak a SANO-hoz. Rendben, hozzá­juk is beadtam a kérvényt. Min­denben követtem az előírásokat, elküldtem a hivatalos iratokat, okmánybélyegekkel. Egy év el­teltével megkaptam a választ. Az igazságügyi minisztérium ki­vizsgálta az ügyet, a kassai levél­tár anyagából kiderítette, hogy én magyar katona voltam, és ezért nekem nem jár kárpótlás. A lelkiismeretem azonban azóta sem hagy nyugodni. Folyton azon töröm a fejem, mikor let­tem én, és még sok más velem egykorú magyar katona? Igaz, leventék voltunk, de akkor min­den fiatal gyerek az volt. Ám se behívót nem kaptam, sem soro­záson nem voltam, senkire föl nem esküdtem. Mikor lettem hát én magyar katona? Akkor tán, mikor fapuskával kiképzősdit játszottak velünk? Vagy akkor, mikor egyenruhába öltöztettek és ásót, csákányt, lapátot nyom­tak a kezünkbe? Vagy akkor, amikor az oroszok az egyenru­hánk miatt azt írták be, hogy „szoldát"? A szlovák hadifoglyok 1945 augusztusában hazajöttek. Mivel mi mindvégig magyaroknak val­lottuk magunkat, négy évig kel­lett még sínylődnünk. Mi ott azt sem tudtuk, hogy a szülőföldünk újra visszakerült Csehszlovákiá­hoz. Aztán mikor hazakerültem, a bátyámmal együtt hontalanok­nak nyilvánítottak. Ez akkor de­rült ki, amikor 1950-ben meg akartam nősülni. Ma sem értem, miként lehettem én hontalan a szülőfalumban, ahol a szüleim, a nagyszüleim, a dédszüleim is éltek. Bezzeg 1953-ban már nem voltam hontalan, amikor behívtak katonának. Hiába vol­tam nős, hiába volt kicsi gyere­künk, hiába volt a négy és fél év az orosz lágerben, le kellett töl­tenem még újabb két évet. Ösz­szesen 77 hónapot voltam kato­na. Sokat gondolkodtam, miért születtem én ilyen rossz pillanat­ban, miért történt mindez énve­lem. S most azt kapom mind­ezért, hogy nekem nem jár kár­pótlás. Én nem vagyok irigy, de ha másnak jár, nekem meg nem, akkor azt mondom, ebben az országban nincs igazság... • ssfeí JlÄfelMZáfe Oslöbödertie K^r-r-ia S o '» '< a 'és mm i SfÁlpyta) oManítt"! :&í »i 7 -to fcKuStrwln.: ÖS&IS rti^k E hivatalos irat szerint Pollák Károly, mint hontalan vette nőül feleségét Méry Gábor felvételei Pollák Károly esete nagyon jól példázza, hogy is néz ki nálunk a történelmi igazságszolgáltatás. Megszületett egy törvény, mely gyógyírnak rendeltetett a meghurcolt emberek sebére, de ahelyett, hogy az igazságtalanságo­kat orvosolná, újabb igazságtalanságok elkövetését teszi lehetővé. A Pollák Károlyok sajnos hiába keresik az igazságot a szülőföldjükön. Ők már csak abban re­ménykedhetnek, hogy Magyarországon nagyob sikerrel járnak. Ám nem tudom, kinek a szégyene, hogy jóné­hány szlovákiai állampolgárnak idegenben kell keresnie az igazságát... S. FORGON SZILVIA VLLLÁIHIHTEBJÚ Megkezdődött a felszámolás Január 3-án kapott mi­nisztériumi megbízatást Bolyki László mérnök, a Rimaszombati Magter­mesztő Állami Gazdaság felszámolására. Mérnök úr, mi történt azóta? — Januárban fizikai leltározást végeztünk, de még jelenleg is folyik az adatgyűjtés. Konkrét eredmények még nincsenek, az állami gazdaság elavult (Robot­ron) gépeken végezte az elszá­molásokat, a könyvelési adatok­ra bizony néhány napot, vagy hetet várni kellett. Miután meg­kapjuk a tavalyi eredményeket, az adatokat ellenőriztetem a Ge­mer Auditor céggel és az adóhi­vatallal, s csak azután döntünk a felszámolás formájáról. -Erre előreláthatólag inikor kerülhet sor? — Márciustól korábban sem­miképpen sem. — Van érdeklődés a gazdaság iránt? — Van, de a jelentkezési határ­időt még nem zártuk le. Azokat a vásárlókat helyezzük előnybe, akik nem különálló épületeket, hanem egész gazdaságokat szán­dékoznak megvásárolni. Döntő szempont a vállalkozói szándék éš a dolgozók foglalkoztatott­sága. -Jelentős veszteségre számí­tanak? -Ez majd elválik, minden­esetre leghamarabb az alkalma­zottak tartozásait akarjuk tör­leszteni, azután a különböző hi­vatalok és intézmények követe­léseit egyenlítjük ki, majd a vál­lalatok és üzemek kerülnek sor­ra. Mindenképpen jelentkezniük kell azoknak a hitelezőknek, akik ezt eddig még nem tették meg. FARKAS OTTÓ !Ha megvásároljuk Az üzleti levélre írják rá az RM-S-rendszerbeli nyilvántartási számunkat (80002868-1), éspedig a 13-as számú keretbe („Registračné číslo obchodného partnera")­A közvetlen eladásról szóló kereskedelmi levél kitöltésének módjáról részletes tájékoztatást nyújtanak az RM Systém, Slovakia Rt. üzletkötőhelyeinek dolgozói. Árhatár korona/részvény 1100 350 730 860 1550 1300 800 650 800 1200 550 230 1600 1994. február 11-éig érvényes. • Ön biztos lelu-t abban, hogy az üzlet megvalósul • alacsonyabbak az illetékek - a szokásosak mindössze 10 %-a • nem kell megvárnia az árverési forduló végét • mindennap adhat utasításokat Felhívásunkról a lakóhelyéhez legközelebbi ún. üzlelkötőlielyen („obchodné miesto") szerezhet bővebb tájékoztatást. Ezek többnyire a vagyonjegyes privatizáció volt ' regisztrációs központjai. F.z az árkínálat Biotika, a. s. Slovenská Lupča Drótovňa, a. s. Hlohovec Dunaj obchodné domy a. s. Grafobal, a. s. Skalica LR Crystal, a. s. I.ednicke Rovne Nafta, a. s. Gbely O/.eta, a. s. Trenčín Plastika, a. s. Nitra Slovenská armatúrka Myjava, a. s. Slovnaft, a. s. Tatramat, a. s. Poprad VSŽ, a. s. Košice Všeobecná úverová banka, a. s. ISIN CS00Ü9013453 CS0005049956 CS0008469151 CS0005051150 CS0009016050 CS0009005251 CS0005045053 CS0008466454 CS0005050459 CS0009004452 CS0005062157 CS0005044155 CS0008003158 az On részvényeit! kereskedelmi hálózatán keresztül, az ismertetett feltételek mellett az alábbi részvényeket: Prvá slovenská investičná skupina, Felvásároljuk az értékpapírokkal ke Keresem az igazságot

Next

/
Thumbnails
Contents