Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-09 / 32. szám, szerda

Egyesült Államok United States of America: 9 372 614 négyzetkilométer, 245 millió lakos. A szövetség (United States Soccer Federation) alapítási éve: 1913. A I II V-tagsag kezdete: 1913. \ Műin.

k száma: I I 800 A/ igazolt labdarúgók száma: :> millió. VhSzereplés - 1.93(1; harmadik, 1934: tizenhatodik, 1938: nem indult, 1950: tizedik, 1954-86: nem jutott túl a selejtezőkön, 1990: huszonharmadik. A válogatott wmi': fehér mez, nadrág, spoitvár Valiowin- kok me/, nadrág, sportszár. a legjobb (?) 24 között. Csapatjátéka nélkülözi a színt, a fűszert, lassú gondolkodású, körülményes játékosaiból nem pattognak a tehetség szikrái. Révkalauzzal is nehezen találják meg az ellenfél kapuja felé vezető utat... Most az a kérdés, ilyen tekintetben mennyit segíthetnek a csapaton az idegenlégiósok. Mert bőven van belőlük és nem is akárhol profiskodnak: Keller (Millwall) - Wegerle (Coventry), Harkes (Sheffield Wednesday), Hugo Perez (El Ittihad), Wynalda (Saarbriicken), Bliss (CZ Jena). A hazaiak közül is ismerünk néhány nevet, akik ott voltak a '90-es világbajnokságon. Például a kapus Meola, a védő Armstrong és Doyle, a középpályás Murray, a csatár Henderson. Legtöbbször ők villognak a remekül tejelő tévéhirdetésekben. Éles hangnemű, olykor lebunkózó, nagyképű nyilatkozatok repkednek az Űj- és az Óvilág között. Üzengetnek egymásnak a „11 vallásos fivér csapatát" kialakítani hivatott labdarúgók. A kaliforniai és az európai frakció között szemmel láthatóan kibékíthetetlen az ellentét. Amióta Roy Wegerle megüzente, hogy Mission Viejóban edzegessenek csak nyugodtan a „tartalékok", majd tavasszal megérkeznek az idegenlégiós sztárok, azóta a szinte elképzelhetetlen tekintélynek örvendő Milutinovics sem képes úrrá lenni a viszálykodáson. Lesz még nem kevés zűr a Nagy Víz túlsó oldalán. Egy dolgot azonban halkan megjósolhatunk: a játékvezetői kar - vitatható helyzetekben - nyilvánvalóan az amerikaiak pártját fogja majd. Azt azonban nehéz megmondani, hogy a mérkőzésenkénti egygólos előny elég lesz-e a továbbjutáshoz. Ha nem, ez az amerikai labdarúgás fejlődésének a tragédiáját jelentheti. Tudatában van (volt) ennek a FIFA is. Csak most tudódott ki, hogy állítólag tizenegy órán át tárgyalt, hogy az USA válogatottját egyenesen a legjobb 16 közé sorolja. Maradt azonban az A csoport: Kolumbia, Románia, Svájc. Milutinovics: „Négy pont kell a továbbjutáshoz, ennyit pedig érzésem szerint össze tudunk gyűjteni. Kolumbiát biztosan megverjük..." Merész jóslat, az biztos... TOMI VINCE H

ányan hordozhattak a fejükben hasonló ötletet? De csak hordozgatták, nem érezték magukat annyira bátornak, hogy előrukkoljanak vele, hozzálássanak megvalósításához. Ipolyságon tavaly ősszel ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját a magyar gimnázium. A születésnapi találkozón merült fel az ötlet, jó lenne a sport kapcsolatteremtő szálain keresztül beindítani a Szlovákiai Magyár Gimnáziumok Országos Bajnokságát. Igaz, a pontos elnevezés már később, a januári egyeztető megbeszélésen született, ám a kezdeményezés lényegén ez mitsem változtat. - Voltaképpen az alapgondolat sem a miénk - szerénykedik Révész Ferenc igazgató-helyettes és testnevelő tanár, aki egy személyben tartja kezében a sportviadal irányítását. — Emlékszem, a 70-es években már létezett az iskolák között hasonló versengés, de az évtized végén az akkori rendszer leállíttatta. Ősszel levélben fordultunk valamennyi szlovákiai magyar gimnáziumhoz, közölve benne szándékunkat. Jöttek is a válaszok, ki telefonon, ki írásban reagált. Kedvező visszhangra talált a bajnokság meghirdetése. Január 12-én Ipolyságon találkoztak az érdeklődő iskolák képviselői.Feladatuk a versenyszabályzat és a lebonyolítás véglegesítése volt. Erre az évre öt sportágat (röplabda, kézilabda, kosárlabda, atlétika, kispályás foci - 4+1) választottak. A résztvevőket négy régióba sorolták - kelet: Kassa, Királyhelmec, Szepsi, Nagykapos; közép: Rozsnyó, Tornaija, Rimaszombat, Fülek; nyugat I.: Ipolyság Zseliz, Párkány, Komárom, Érsekújvár; nyugat II.: Pozsony, Galánta, Szene, Somorja, Dunaszerdahely, Nagymegyer. Hogy végül is pontosan hány gimnázium kapcsolódik be a bajnokságba, az a következő hetekben válik ismertté. - Az idén mi vállaltuk a döntők szervezését, s a velük járó kiadásokat - részletezi a helyzetet Révész Ferenc. - Sportáganként a négy legjobb csapat jut el hozzánk, miután az indulók a régiókon belül külön versenyen döntik el a továbbjutás sorsát. Atlétikában egyéni számok is lesznek; futásban (100 m, 1500 m - fiúk, 800 m - lányok, 4x100 m váltó), magasugrásban, távolugrásban és súlylökésben állnak rajthoz mind a fiúk, mind a lányok. Megállapodtunk abban, hogy mindössze a magyar osztályokba járó gimnazisták versenyezhetnek. Nincsenek korcsoportok, s egyéb megkötések sem, sőt a leérettségizettek is csatasorba állhatnak. Röplabdában március, kézilabdában április végére, atlétikában június második hetére tervezzük a döntőt. A többi a. következő tanévre marad: a kispályás foci október derekára és a kosárlabda december elejére. Csupán annyi a kérésünk, hogy legalább egy héttel előtte megismerhessük a résztvevőket. Ipolyságon remélik, nem csak fellángolás az egész, hanem hagyományteremtő próbálkozás is, amelynek még sokáig lesz folytatása. - Számos gimnáziummal nincs kapcsolatunk, egyszerűen nem ismerjük egymást. Most itt az alkalom a közeledésre, diákok és pedagógusok között egyaránt - tapint rá szándékuk lényegére Tenczel István igazgató. De vajon milyen az ipolysági bölcső sportélete? Kik és hol készülhetnek fel az iskola által meghirdetett országos bajnokságra? - Összesen kétszázharmincnyolc diákunk van, évfolyamonként két-két osztályban - szólal meg ismét Révész Ferenc. - Közös épületben vagyunk a szlovák gimnáziummal, tornatermünket is együtt használjuk, ami körülhatárolja lehetőségeinket. Növendékeink 75 százaléka a környező falvakból jár be, mégis van igény a testmozgás iránt, bejönnek reggel hétre, és gyakran még pénteken este hatkor sem tudom egykönnyen befejezni velük. Hetente kétszer röplabdázunk és kosárlabdázunk. A sportkör keretében. Volt növendékeink közül minden évben valaki végez a testnevelésen, most is hárman készülnek a felvételire... Révész Ferenc élete összefonódott a sporttal. Az egykori tízpróbázó, aki serdülő szlovákiai bajnok volt diszkoszvetésben, tősgyökeres ipolysági. Hetvenkettőben került a gimnáziumba, közben kétszer is a helyi futballcsapat kispadjára ült. És még ki tudja mi mindent szervezett, testnevelőként, sportbarátként. Ezek után nem is csoda, hogy a kezébe futnak össze a születő gimibajnokság szálai. - Hetente tizenkét plusz órát töltök a tornateremben. Iskolánkban legtöbbet a röplabdával foglalkozunk, ugyanakkor jó focicsapatunk van. Mindkét sportágban évente mi rendkezzük a járási bajnokságot. Szeptember utolsó hetében a labdarúgó Ipoly Kupa házigazdái vagyunk. Már 22 éve. Hét esztendeje meg rendre kiállunk a város ellen a 24 órás futballban. Huszonötödikén lesz a következő maratoni csata. Szóval nálunk van sportolási lehetőség, havonta legalább egy verseny mindig akad. Aztán bepillantunk a világos és tágas tornaterembe, ahol éppen a harmadikosok kosaraznak, megállunk az erősítőteremben, ahol a lányok a végződő tornaóra légzőgyakorlatainál tartanak. Eredetileg kazánháznak épült, de mivel máshonnan kapják a meleget, így berendezték maguknak. Persze a szülők és a diá kok közreműködésével. Így születeti az udvaron elkészült aszfaltpálya is. Itt^meg a közeli futballstadionban zajlpnak majd a gimibajnokság döntői. A legelső közel két hónap múlva... J. MÉSZÁROS károly Az ipolysági bölcső Hogyan született a Szlovákiai Magyar Gimnáziumok Országos Bajnoksága? Megelőzni az amerikai tragédiát leges 22-es keretben minimum nyolc, maximum 12 „Euro-American" kap majd helyet. Ez a baljós sejtés árnyékolta be a Mission Viejo-i edzőtábor (mit tábor, paradicsom) első születésnapját. Mert az európai kontraktusról lecsúszott hazaiak szívből utálják az „Euro-Americanokat", az idegenlégiósok pedig olykor nyeglén, leereszkedő gőgösséggel nyilatkozgatnak a Dél-Kaliforniában rekedt társakról, akik úgymond ingyen kupálódnak, mert a lakbért, a rezsit, a mosatást, az étkezést, az utazások költségeit mind-mind a szövetség állja; és még 5000 dollárt is ad nekik havonta. 3. Sokan mondják, az USA válogatottja bizonyos szempontból már tagja a nemzetközi élmezőnynek. A csapat tagjai fizikailag kiváló felépítésűek, képesek lépést tartani a felgyorsult, lendületes játékstílussal. Lehet, hogy így van. Ám azért az érem másik oldalát is érdemes szemügyre venni. Milutinovics csapata' taktikailag és technikailag még mindig nem versenyképes a világ élvonalával. Láthattuk ezt az elmúlt decemberben is a Németország elleni mérkőzésen. A világbajnoki cím védője a labdát járatva, földön tartva felőrölte a vendéglátók erejét és végül könnyű győzelemhez jutott. Nem kevesen nyíltan kimondják, az amiknak nincs sok keresnivalójuk Mert emlékezzünk csak: Reagan elnök 1987-ben a Fehér Házban megígérte Havelange úrnak: ha országára bízzák a 94es rendezést, úgy megkétszerezik a mexikói Mundial (1986) 50 millió dolláros tiszta bevételét. 1. És a foci „keresztapukájának" becézett FIFA-elnök nem hibázhatott, hiszen a világméretű futballfejlesztési programját a Coca-Cola, a Budweiser, a Gillette, az American Express és a Marlboro pénzeli. Természetesen mindegyik amerikai cég. A fociéletben is az egyszerű összefüggések a legszebbek. így kapta meg a rendezés jogát az a mamutország, ahol nincs bajnokság. Ilyen még nem volt a vb-k történetében. De ez már mit sem változtat a karaván haladásán. Persze a jenkik többször is igyekeztek felkelteni a játék iránti érdeklődést. A 70-es években ez olyannyira sikerült, hogy megalakult a North AmericanSoccer League, az észak-amerikai labdarúgó liga. Nagy számban menKasey Keller a londoni Millwall kapuját őrzi Nagy a tömegbázisa a labdarúgásnak az egyetemeken és a középiskolákban, minden kollégiumnak van csapata. Sokan erre építik a játék jövőjét. Csakhogy az eredmények nem nagyon jelentkeznek. Ráadásul a kollégiumi futballnak eltérőek a szabályai, és nem is a szövetség irányítja. Annyi itt a szinte érthetetlen specifikum, hogy például csak az az ember lehet tréner, aki jól ismeri a problematikát. Talán ezért is sokáig nem külföldi szakvezetőt ülteltek a válogatott kispadjára. Egészen 1991 márciusáig. Ekkor váltotta a futballkalandor szerb Bora Milutinovics (Mexikó és Costa Rica korábbi mestere) a magyar származású Bob Ganslert. És bő egy esztendővel ezelőtt a dél-kaliforniai Missio Viejo fürdőhelyén létrehozták a vb-re készülő válogatott állandó rezidenciáját. A szövetség megvásárolt egy komplex sport- és szabadidőközpontot, valamint néhány remek állapotban levő, közvetlenül a Csendesóceán partján fekvő villát. Tette mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy egybeterelje és összeszoktassa a külföldi szerződésről lecsúszott jenki futballistákat, még mielőtt elkallódnának az amerikai labdarúgás pénztelen, színtelen -szagtalan közegében. 2. A Belgrádból elszármazott világtekergő tréner már legelső nyilatkozatában körvonalazta kapitányi ars poeticáját: „Testvéri szeretet, önkritika, önzetlenség, egymás teljes megismerése és kölcsönös megbecsülése, totális odaadás, szakmai alázat... A válogatottnak a vb idejére arra a mélyen vallásos családra kell emlékeztetnie, amelyikben az édesanya 11 pompásabbnál pompásabb fiút szült..." „Állítólag e mondások után sokan fürkészték Bora szemét, nem bujkál-e benne a kezdődő téboly első jele, de mert a szerb maestro nem harapott, nem rángatózott, nem is állította magáról, hogy Hannibál vagy Rommel tábornagy, környezete lassacskán megnyugodott. Vagy nem is annyira. Mert sokféle sportközösséget kiformált már az elmúlt évszázad, de olyat, amelyben a sztárokat a testvéri szeretet, a túlfejlett és túlburjánzott önkritika, a társak feltétel nélküli elfogadása, a másik teljesítményének maradék nélküli megbecsülése jellemez, még maga Münchhausen báró sem merészelne beleszólni meséibe. Pedig hát az ő hazugságainak határa a csillagos égEgyszóval Bora belevágott. A Mission Viejóba csődített 20-30 futballistát futtatta viharban a combközépig érő vízben, vagy éppen mezítláb a 40 fokos hőségtől perzselő homokon, baseballoztak, kosaraztak, atletizáltak, birkóztak, lovagoltak, bizony még fociztak is. És mindeközben természetesen intenzíven folyt a „11 mélyen vallásos fivér" csapatának kialakítása. A bökkenő csak az, hogy mindenki tudja: az USA válogatottjának gerincét képező futballisták Európában profiskodnak. Óvatos becslések szerint a végAz USA-ban a futball a népszerűségi lista 95. helyén áll. Ennek fényében mi, európaiak úgy véljük, hogy Amerikának annyi köze sem lehet a kerek bőrlabdához, mint a lórumnak (kártyajáték) a lóversenyhez. Az amik pompás úszók és atléták, tökélyre fejlesztették a tojáslabdás focit, a baseball!, a csúcson trónolnak a kosárlabdában, a jégkorongban sem éppen suták. De a futballjuknak se múltja, se hagyománya, se patinája. Hogy az 1950-es vb-n a postásokból, gyári munkásokból, tanárokból, egy-egy szobafestőből, parkettázóból és tányérmosogatóból verbuvált amerikai „hobbicsapat" legyűrte a Haitiből elszármazó Goetjens bostoni tányérmosogató góljával a játék tanítómestereit, az angolokat? Megtörtént. Aztán 40 évig váratott magára az amik újabb vb-fellépése. Időközben ugyanis Mexikó, a térség királya mindig elgázolta őket az észak- és közép-amerikai selejtezőkben. Mennyei áldásként jött nekik, hogy az ifijátékosok igazolását meghamisító mexikóiakat a FIFA 1988-ban leparancsolta a nemzetközi hadszíntérről. Így jutottak ki a 90-es Mundialéra. Az idén pedig úgy, hogy rendezők. tek az Újvilágba a kiöregedőfélben levő európai és dél-amerikai játékosok (Pelé, Beckenbauer, Cruyff, Bettega, Neeskens, Best, Gerd Müller...) Szupermodern stadionokat építettek és a soccer aranykorát élte. Csakhogy a sztárok befejezték, alábhagyott a lelkesedés, elmaradtak a nézők. Megszűnt a bajnokság. És a mai napig nincs európai értelemben vett rendszeres pontvadászat, csak különböző versenyek. Létezik ugyan két ún. ligavetélkedés, keleten és nyugaton négy csoportban 5-5 csapat küzd, s a két égtáj győztese játszik egymás ellen. Az átlagos nézőszám? 1000-2000 között mozog. Sokkal népszerűbb a teremfutball.