Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-08 / 31. szám, kedd

275 KALEIDOSZKÓP ÚJ szól 1994. FEBRUÁR 7. A komáromi nagygyűlésen elfogadott állásfoglalás rövid elemzése A szlovákiai magyarok választolt képviselőinek országos nagygyűlésén, 1994. január 8-án, Komáromban több mint háromezer közlegitimitással rendelkező személy (polgármester, önkormányzati és parlamenti képviselő) egy állásfoglalást hagyott jóvá, amelyben négy fontos részterületen fogalmazódott meg a szlovákiai magyarság elképzelése a jövőjéről. Ez a négy rész, - a politikai, az önkormányzati, a közigazgatási és az alkotmányjogi - egységet alkot. A minimális célokat a Dél-Sz]ovákiában jelen lévő politikai erők össztársadalmi konszenzus alapján tűzték ki. Csak az a politikai erő számíthat a magyarság zömének a támogatására, amely felvállalja az állásfoglalás elveinek megvalósítását. A komáromi nyilatkozat legfontosabb üzenete Európa és Szlovákia felé, hogy a szlovákiai magyarság jogi helyzetét tárgyalásos úton, törvényes keretek között, Szlovákia területi integritásának tiszteletben tartásával kívánja rendezni. 1. Politika Az állásfoglalás politikai része elsősorban alapvető információt nyújt arról, hogy milyen emberi és politikai erővel rendelkezik a szlovákiai magyarság és milyenek a politikai és társadalmi jellemvonásai. Ebből kitűnik, hogy képes az önépítésre, jogi alanyiságának és politikai akaratának kifejezésére. Az üzenet azokról a sajátosságokról is szól, amelyek a szlovákiai magyarság magatartását, politikai kultúráját és szociológiai adottságait jellemzik. Felhívja a figyelmet azokra az értékekre, amelyek a szlovákok és magyarok közvetlen együttélése nyomán alakultak ki, elsősorban az egymás iránti türelmesség nagyobb fokára. A nyugati világ számára az állásfoglalás elsősorban azt az üzenetet hordozza, hogy a szlovákiai magyarság az integrált és stabil Európa, valamint a globális európai biztonsági rendszer elkötelezettje. Orientációja fenntartások nélkül nyugati. El akar kerülni bármilyen konfliktust, azonban tudatosítja, hogy helyzetének megoldása a kormányzat és a szlovákság politikai akaratán múlik. A konfliktus veszély t az idézi elő, hogy a megoldást lehetővé tevő politikai akarat a szlovák politikai életben és a szlovák társadalomban nem számottevő. Az állásfoglalás alapján egyértelmű, hogy az eddigi megközelítésből nem lehetséges a szlovákiai magyarság helyzetének a megoldása. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos kisebbségi politika csődbe jutott, és más megoldásra van szükség: egyenrangúságra épülő, partneri kapcsolatrendszert kell kiépíteni a szlovákok és a magyarok között, amit csak szemléletváltás és új törvények garantálhatnak. 2. Az önkormányzatok jogai Az állásfoglalás leszögezi, hogy a jogállam alapja a széles jogkörrel felruházott önkormányzat, ami egyúttal a demokrácia egyik megvalósulási formája is. Ugyanakkor leszögezi, hogy a Szlovák Köztársaságban az önkormányzatok jogai nem kielégítőek, működésüket korlátozza a központi hatalom, az alkptmány nem tartalmaz elegendő biztosítékot az önkormányzatok kibontakozására. Kél fontos megállapítást lesz az állásfoglalás: növelni kell az önkormányzatok jogait és hatáskörét, ezzel együtt biztosítani kell anyagi függetlenségüket is. A nagygyűlés résztvevői az állásfoglalásban követelik, hogy a kormány írja alá a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját, fogadja el a chartából többek között azokat a pontokat, amelyek biztosítják a szubszidiaritás elvének gyakorlati megvalósulását. Ennek lényege az, hogy a központból át kell utalni az önkormányzatoknak mindazon hatáskört, amelyek ott is elláthatók. Tehát az ügyeket emberközelben kell intézni, ami egyértelműen a központi kormányzat befolyásának a csökkentéséhez vezet. Ez vonatkozik a közigazgatási területi egységek kialakítására és az önkormányzatok társulási jogára is. A közigazgatási területet az önkormányzatok társulásai alakítsák ki, és azt csak az ő beleegyezésükkel vagy népszavazással lehessen megváltoztatni. Mindezeket a jogokat az alkotmány rögzítse. 3. A közigazgatási és területi átszervezés A közigazgatással kapcsolatos állásfoglalást két ok váltotta ki: a jelenleg működő közigazgatás nem jó, hiszen míg az önkormányzati rendszer csak alapszinten és korlátozottan létezik, addig az államigazgatás kétszintes és bonyolult (körzeti, járási, valamint sajátos jogkörű hivatalok léteznek). A kormány által javasolt átszervezési terv pedig még rosszabb, mert hamarább kívánja meghatározni az államigazgatási területeket és az államhivatalok jogkörét, mint a másodfokú önkormányzatokat, amelyeknek csak a maradék jogkörök jutnának. A kormány javaslata a magyarok számára azért is elfogadhatatlan, mert a magyarság lakóterületét öt közigazgatási terület között osztaná fel oly módon, hogy aránya miatt mindenütt leszavazható lenne. Tehát nem teljesülne az a követelmény, hogy saját ügyeiben önmaga dönthessen. A kormány javaslata ebben a tekintetben is egyértelműen a szubszidiaritás elvével ellentétes/ Az állásfoglalás két alternatív megoldást javasol: - kialakítani egy nagy, kb. 8 ezer négyzetkilométer nagyságú közigazgatási területet, ahol a szlovákiai magyaroknak mintegy 90 százaléka él, és a magyarok a helyi lakosságnak több mint 60 százalékát alkotják; - ugyanebben a térségben három közigazgatási területet alakítani ki. Az első változat egy önálló régiót jelent saját regionális, parlamenttel. A második változat szerint három másodfokú Önkormányzati területet kellene kialakítani, amelyet vagy egy országos magyar önkormányzati tanács fogna össze, vagy egy kétkamarás parlamenti szerkezetben nyerhetnének paritásos képviseletet a régiók. Hangsúlyozni kell, hogy a két megoldási lehetőség között akkor lehet majd választani, ha véglegesülnek a területi egységek számára és nagyságára vonatkozó elképzelések, a mi megoldási javaslatunkat ehhez kell majd igazítani. 4. A magyarok alkotmányos jogállásáról Az önkormányzati rendszer és a területi átszervezés kapcsán elmondott javaslatokat az állásfoglalás oly módon rendszerezi, hogy ennek alapján megfogalmazhatók legyenek a szlovákiai magyarok alkotmányos jogai. Egyik leglényegesebb része az állásfoglalásnak a közösségi státus követelése annak kapcsán, hogy a szlovákiai magyarok magukat ezentúl nem kisebbségként határozzák meg, hanem nemzeti közösségként. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a magyaroknak joguk van mind az önmeghatározásra, mind az adott államkeretek közötti önrendelkezésre, ami ugyancsak a szubszidiaritás elvének a megvalósítását jelenti. Alapkövetelménynek tekinti a magyarok közhivatali érvényesülési lehetőségének a biztosítását és a magyar nyelv használatának törvényesítését: a magyar többségű területeken a szlovákkal egyenrangú nyelvként, a kisebbségi területeken második nyelvként. Az állásfoglalásnak ez a része négy olyan politikai alapfogalmat tartalmaz, amelynek közvetlen jogi tartalma is van: - a magyarság politikai alanyiságát saját választott képviseleti testülete révén kívánja kifejezni - tehát önkormányzati jogokat követel; - a magyarok által többségben lakott területeknek különleges jogállást igényel az. Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201. Ajánlásának 11. cikkelye alapján. Ez annyit jelent, hogy az önkormányzatok általános jogkörén túlmenően beleegyezési jogot követel, főleg a közhivatalok, bíróságok, ügyészségek és az állami rendőrség személyi összetételére vonatkozóan; - megköveteli az államon belüli kölcsönösség (reciprocitás) elvének alkalmazását, ami azt jelenti, hogy a magyarok körében számbeli kisebbségben élő szlovákoknak, valamint a szlovákok körében számbeli kisebbségben élő magyaroknak azonos jogaik legyenek; - egyenrangú közösségként kíván élni a szlovák nemzettel, ami a társnemzeti kapcsolat lényege. Az állásfoglalás mindvégig kerüli az autonómia és a kollektív jogok fogalmat. Az autonómia jelentése ugyan azonos az önkormányzatéval, azonban az utóbbi kifejezés politikailag elfogadhatóbb, mint az autonómia, amelyet a szlovák közfelfogás az állami önállósulás első lépésének tekint. A kollektív jogokat nemcsak politikailag utasítják el még nemzetközi fórumokon is, hanem szakmailag is tisztázatlan ez a fogalom. Az ugyan egyértelmű, hogy politikai jogokra vonatkozik, de nem egészen világos, hogyan egyeztethető az egyéni jogokkal. Emiatt az állásfoglalás közösségi jogokat említ. Egyik ilyen közösségi jog az önkormányzatra való jog, amely az egyéni választói jog alapján jön létre, de csak közösség gyakorolhatja, egyén nem. A nyelvhasználatra való jog is közösségi jog - noha egyének gyakorolják -, mert alkalmazásuk a nyelvet beszélők viszonylagos számától, területi koncentráltságától és őshonosságától függ. Az állásfoglalásban nem jelenik meg sehol a kulturális vagy oktatási autonómia kifejezés és követelés. Ezt az önkormányzati jogkörök átadásával kívánják biztosítani. Megjelenik azonban fogalomként a kisebbségi önkormányzat, amelyet értelmezni kell. Alkalmazása ott kézenfekvő, ahol a kölcsönösség alapelve is érvényesülhet. Kérdéses, hogy a kisebbségi önkormányzatra való jog milyen elv alapján működhet: a Bauer-Renner féle perszonális autonómia elve szerint - ez esetben a szórványokra is vonatkozhat, vagy kisközösségi elv szerint, amely feltételezi a társadalmi szervezettséget. A komáromi állásfoglalásról elmondhatjuk, hogy egy olyan koherens dokumentum, amely logikusan kötődő elemekből áll. Az elfogadott elvek alapján fokozatosan felépíthető a szlovákiai magyarság olyan közigazgatási és önkormányzati autonómiája, amely elvezetne a szlovákok és a magyarok közötti egyenrangú partneri viszony, azaz a társnemzeti rendszer kialakításához. Az állásfoglalásban azonban kódolva van egy figyelmeztetés is: amennyiben a mindenkori szlovák kormányzat ezt a javaslatot nem veszi komolyan, és nem hajlandó a megvalósítása érdekében cselekedni, következménye a feszültség növekedése lehet. Duray Miklós, az Együttélés PM elnöke Rablógazdálkodás ? A

z embert nap mint nap meglepetések érik. Kellemesek ritkán, kellemetlenek gyakran. És nem csupán a fővárosban, hanem kis hazánkban bárhol. Az országba látogató idegen legfeljebb megütközik a honi szokásokon, és máskor elkerül bennünket. De mit tehetünk mi, akik itt születtünk, s nap mint nap szembesülünk a valósággal: ahol csak lehet, átvernek bennünket. Legutóbb, kelet-szlovákiai riportutunk során, Nagymihályban, a Družba Szállóban akartuk kollégáimmal álomra hajtani fejünket. A portán - annak rendje és módja szerint - elkérték igazolványainkat, s amikor rövid várakozás után kértük a sz.obakulcsokat, felvilágosítottak, hogy fáradjunk át egy másik ablakhoz, s fizessük ki a számlát. Kissé csodálkozva ugyan, de szót fogadtunk, hiszen mi mást is tehettünk volna késő este, szinte a világ végén. A portáskisasszony leült a számítógép elé, különböző ábrákat varázsolt a színes képernyőre, s néhány másodperc alatt a nyomtató kiadta a számlánkat. Akkor hűlt meg bennem ci vér, amikor megláttam az összeget: 617 korona. - Én nem lakosz.tályt kértem tiltakoztam óvatosan. A számítógépet kezelő portás megnyugtatott, sima szobáról van szó. Nincs szükségein TV-re, rádióra sem - közöltem, gondolván, hátha le tudok alkudni az összegből, valamennyicskét. A szálló alkalmazottja biztosított arról, kár aggódnom, semmi ilyenről szó sincs. És valóban. A szobában az ágyakon, rozoga szekrényeken és egy, talán jelszóra működő kislámpán, illetve az agyonmosott törülközőkön kívül tényleg semmi nem volt. Igaz, a falakat sötétzöld (fa?burkolat borította, ami még barátságtalanabbá, komorabbá „ varázsolta" a szobát. Mondanom sem kell, a kollégáim, sem jártak jobban, ők még többet fizettek. Az üt porát és dühünket lemosandó ültünk be a nappali bárba, s a mit sem sejtő pincérnőtől a rendelést követően azonnal a számlát kértük. Gondoltuk, a szállodában mindenütt ez a szokás! A számla rendezése újabb meglepetést hozott: kivételesen kellemeset. Ilyen alacsony árakkal csak ritkán találkozik az ember! Eleinte nem értettük, hogyan is van ez, de aztán, persze, rájöttünk. Az itallapon az árakat a napi vendégkör pénztárcájához igazították. Okosan, hiszen ki térne be a Družbába sörözni, ha az árak a csillagos eget súrolnák?! Főleg akkor, ha Nagymihályban is biztosan van választási lehetőség! A szálloda, az ugye, már más elbírálás alá esik. Mert mit tehet az a szerencsétlen utas, aki - jobb megoldás híján - abban az isten háta mögötti, várossá duzzasztott faluban kénytelen szállás után nézni? Hogy a szoba árának hallatán tovább állhat? Igen, de akkor hol aludjon? Ezt a kényszerhelyzetet használja ki a szálloda topmenedzsmentje, s annyit számláz, amennyit nem szégyell. A vándor pedig fizet. Előre, nehogy a szoba láttán netán másképp határozzon. S az sem biztos, hogy szüksége van a számítógépes számlára. Mert ha jól végiggondolja, rádöbben, hogy ezt a műszaki forradal-mi vívmányt is vele fizettetik meg! Nem ezt nevezik rablógazdaságnak?! (péterfi)