Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-04 / 28. szám, péntek

1994. FEBRUÁR 4. |UÍ SZÓOLVASÓINK OLDALA 8 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ...Deménden öt hónap alatt sikerült felépíteni az új szemétlerakatot. Tíz község önkormányzata adta össze a pénzt, és állami támogatást is kaptak. A község alkalmazottai naponta szolgálatot teljesítenek: lánctalpas traktorral gyúrják a hulladékot. A gödröt fóliával szigetelték, így nem juthatnak káros anyagok a talajba. Deménd község és a környék polgárai örömmel fogadták az új létesítmény üzembe helyezését. A lerakathoz aszfaltozott út vezet. A Lévai járásban ez az első ilyen létesítmény. BELÁNYI JÁNOS Deménd .. .Pár hónapja nyugdíjba ment a postásunk, amit azonnal észre is vettünk, mert az újságot és leveleket azóta a járdáról kell felszednünk. Próbáltunk reklamálni, hiszen a garázsajtón ott a postaláda, de a postás nem hajlandó megtenni a kaputól a plusz öt lépést. Lehet, hogy postásunk hamarosan rekordot dönt újságkihordásból, de készségből és köszönésből aligha. ÁRMAIJŰLIA Kürt ...Évzáró gyűlést tartott a farkasdi nyugdíjasklub. A száztíz tagú klub nagyon eredményes munkát végez, tagjai több helyen mutatták be műsorukat, közösen több színházi előadást tekintettek meg. Ápolják baráti kapcsolatukat a zsigárdi és felsőszeli nyugdíjasokkal, illetve a magyarországi Polgárd idősebb lakosaival. Tevékenységüket támogatja a falu polgármestere és a községi hivatal is. BALOGH IRÉN Farkasd ...A kétnyelvű községnevekről folytatott parlamenti vita kapcsán jut eszembe: a szlovák sajtó háborog, miért akarják a magyarok Komáromnak, Losoncnak, Lévának nevezni városaikat. Ezzel szemben naponta halljuk, olvassuk: Londýn, Paríž, Viedeň stb. Hol itt a logika? Talán több szlovák lakik Londonban, Párizsban, Bécsben, mint Losoncon, Kassán magyar? Kezembe akadt az 1986ban kiadott szlovák nyelvű zsebatlasz (Vreckový atlas sveta, Slovenská kartografia, n. p., Bratislava). A 46. oldalon Ausztria térképén ez szerepel: Wien (Viedeň). Szóval: ezt lehet. Csak Košice nem lehet Kassa! SZANYI JÓZSEF Kassa ... 1968 után az akkori idők szolgalelkű elvtársai a párthűség megtagadásával vádoltak meg, és felajánlották, hogy önként váljak meg pedagógusi pályafutásomtól. így is történt. Hogy milyen volt két évtizedig az élet perifériáján bolyongani, annak sorstársaim a megmondhatói. Majd jött 1989, és mi reménykedtünk. Az ország nagyjai közül azonban senkinek sem jutott eszébe, hogy felfigyeljen panaszainkra, összegezze azt, hogy milyen erkölcsi és anyagi kár ért bennünket az elmúlt két évtizedben. Tudomásul kell vennünk, hogy a történelmi igazságtétel elmarad. CSEREPES BÉLA Búcs Magyar iskolából indultak Pedagógus vagyok. Több mint 25 éves gyakorlattal rendelkezem, ami feljogosít arra, hogy konkrét számokkal bizonyítsam, s meggyőzzem a tétovázó, megtévesztett szülőket: van létjogosultsága a magyar tannyelvű iskoláknak. Bizonyításként egy csallóközi falucskát szeretnék bemutatni. Csiliznyárad 605 lelket számláló kisközség a Duna mellett. A községet 99,4 százalékban magyarok lakják. Tehát a volt Nyugat-szlovákiai kcrUlet legmagyarabb településeinek egyike. Egyesek szerint a színmagyar környezetből induló diákoknak van a legtöbb nyelvi problémája a középiskolákban és felsőoktatási intézményekben. Ez az eszmefuttatás hamis, hiszen a számszerű eredmények másról tanúskodnak. A községben született és gyermekkorukat itt töltött személyek közül 48-an végeztek egyetemet, főiskolát és 140-en érettségiztek, pedig valamennyien a helyi magyar tannyelvű iskolában kezdték tanulmányaikat. A felsőfokú végzettségűek megoszlása a következő: 9 tanár, 9 tanító, 5 katonatiszt, 4-4 építészmérnök, vegyészmérnök és agrármérnök, 3 gyógyszerész, 2-2 kertészmérnök, közgazdász és orvos, l-l vízügyi mérnök, pilóta, jogász és külkereskedő. Ezek a diplomás emberek Prágától Kassáig, Ostravától Komáromig becsülettel megállják helyüket. Oklevelüket 45-en a volt Csehszlovákia főiskoláin és egyetemein szerezték, hárman pedig Magyarországon. Mindössze hárman nem fejezték be tanulmányaikat. Közülük egy férjhez ment, egy anyagi nehézségekre panaszkodott, egynek pedig nyelvi problémái voltak. Az érettségizettek közül legtöbben mezőgazdászok, óvónők, ápolónők, építészek, gépésztechnikusok lettek. Mindössze 6 olyan' személyre bukkantam, akiknek szülei bedőltek a „miért nem íratod szlovák iskolába..." szólamnak, és menet közben (4-5. évfolyamban) átíratták gyermeküket szlovák iskolába, abban a reményben, hogy „így majd többre viszi a gyerek". Ezek közül egynek van gimnáziumi érettségije, a többickből elárusító, villanyszerelő, kőműves és gépkocsivezető lett. Az elmondottakból világosan láthatjuk, hogy az anyanyelvükön tanulók vitték többre, nincs igazuk az ellenünk szajkőzóknak. A leírt példa a napnál is világosabban bizonyítja, hogy nincs szükség alternatív iskolákra; meg tudunk mi állni söját lábunkon, csak hagyjanak bennünket szabadon lélegezni. A közelmúltban olvastam a Szlovák Statisztikai Hivatal közlését, miszerint a szlovák anyanyelvűeknek a 6,1 %-a, míg a magyaroknak csupán a 2,9%-a végzett egyetemet, főiskolát. Kiszámítható, hogy a magyar tannyelvű iskolába járó csiliznyáradiaknak viszont a 7,9%-a, ami jelentősen az országos átlag felett van. Meg vagyok róla győződve, hogy nem egyedi esetről van szó. Szeretném, ha az iskolaügyhöz közel állók az ország más területéről is hasonló eredményekről számolnának be. VÉGH ISTVÁN, Csiliznyárad LOGIKÁTLAN RENDELET Bizonyára minden miniszteri alkalmazott ki akarja érdemelni nem alacsony bérét, ezért különböző rendeletek kiagyalásán töri a fejét. Hogy ezzel esetleg ezreknek nem kis problémát okoznak, már nem sokat törődnek. Az egészségügyi minisztériumban is bizonyára akadnak ilyenek. Először is kiagyalták, hogy egyes gyógyszerek árát, például a fájdalomcsillapítókét a három-négyszeresére emelik, s mivel látták, hogy az azokra rászorultak nem emeltek cz ellen szót, rátettek még egy lapáttal: elrendelték, hogy ezt a gyógyszert is csak vényre tudják beszerezni, mit sem törődve azzal, hogy ezáltal fölöslegesen foglalkoztatják az amúgy is túlterhelt orvosokat. Ráadásul a recept csak egy hétig érvényes! Legalábbis a legújabb rendelet szerint. Így nemegyszer előfordul, hogy a vénnyel végigloholom Érsekújvár összes gyógyszertárát (ugyanis a fájdalomcsillapítók is a hiánycikkek között szerepelnek), miközben lejár a recept érvényessége. Ezután kezdődik a procedúra elölről: vagyis a sorban állás az orvosnál, futkározás a gyógyszer után, s mindezt alig kibírható fájdalmak közepette. Néha már azt hiszem, hogy az ilyen rendeletek kiagyalói nem azért vannak, hogy segítsenek elviselni az amúgy sem könnyű életet, hanem szinte szándékosan fokozzák a szenvedők nagy testi fájdalmait. NAGY ANDRÁS, Kamocsa A vasút elaludt - maradt a Šafárikovo Amikor Párkány kérte történelmi nevét, az volt az egyik ellenérv, hogy a Stúrovában gyártott termékeknek jó hírneve van külföldön. A japán Suzuki cég Magyarországon gyártott autóinak nem Esztergom adja a jó hírnevet, hanem a termékek minősége. De ott van-volt Gottwaldov. Semmivel sem volt kisebb hírneve külföldön, mint Štúrovónak, s egyik napról a másikra mégis ZUn lett belőle. Tornaija is kérte régi, eredeti nevét a Šafárikovo helyett. Ezt meg is kapta 1990 októberében. A városba vezető utak mellett ott vannak a Tornal'a feliratú táblák, de a vasútállomáson továbbra is a Šafárikovo leiirat díszeleg, sőt a menetrendben is az szerepel, pedig már 1994-et írunk. A magyar helységnévtáblákat likvidáló brigádnak nem jutott eszébe, hogy eltávolítsa a Šafárikovo feliratot, mert az nem szabályos. A vasút már négy éve semmit sem tesz az ügyben. Jó lenne tudni, meddig kell még várni? KATONA LÁSZLÓ, Beretke Sajnos, nem csak Nyitracsehiben... (PÉLDÁUL NYITRACSEHI..., ÚJ SZÓ, 1994. 1. 19.) A szerző nem éppen szívderítő állapotot tapasztalt a Nyitrai járás és azon belül Nyitracsehi község magyar nyelvű oktatását illetően. (Itt meg kell jegyeznem, hogy hasonló elkeserítő állapotok jellemzőek Szlovákia más magyarlakta vidékeire is.) Megállapítja, hogy a pártállami béklyók lehullása sem változtatott az anyanyelvi oktatáshoz való viszonyulásunkon. Nyitracsehi esetében - de járási viszonylatban is - a magyar szülők többsége szlovák iskolába járatja gyermekeit. Nem szándékozom most kitérni az ilyen helytelen gyakorlatra, amely nemzeti közösségünk identitásának megőrzése szempontjából végzetessé válhat, mert megmaradásunk, azonosságtudatunk, nemzeti identitásjegyeink megőrzésének legfőbb záloga gyermekeink magyar nyelven történő oktatása. Szeretnék viszont egy - az anyanyelvi oktatás feladásával összefüggő - jelenségről szólni. Saját tapasztalataim alapján kijelenthetem, igen nehéz a szlovák iskolát végzett szülőt meggyőzni afelől, hogy létérdekünk gyermekeink anyanyelvű oktatása. Ilyen esetekben általában azt hozzák fel döntő érvként a szlovák iskola mellett, hogy én is szlovák iskolába jártam, csak ezen a nyelven tudok segíteni a tanulásban gyermekeimnek. Vagyis azokban a községekben, ahol már elsorvadt a magyar nyelvű oktatás, rendszerint a társadalom demokratizálódása sem hoz önmagában változást. Mint általában az életben, ebben az esetben is könnyebb a bajt megelőzni, mint utólag orvosolni. Olyan ez, mint az elvarázsolt kör, amelyből csak nagy erőfeszítések árán lehet kitörni. Nehéz, de nem lehetetlen! Ne törődjünk bele tehát ebbe a helyzetbe, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy a megtévesztett szülők felismerjék gyermekeik s egyben egész közösségünk valós, elemi érdekét. Természetesen a sikerhez nélkülözhetetlen a pedagógusok aktív közreműködése és példamutatása. Nincs ugyanis elkeserítőbb és lehangolóbb látvány annál, mint amikor a pedagógus szolgál rossz példával, feladva saját gyermeke magyar nyelvű oktatását. Igencsak mélyre hatolhatott e kór nemzetiségünk testébe, mivel esetenként már azok is elvetik nyelvünket, akiknek hivatásukból eredő erkölcsi kötelességük lenne a végsőkig kitartani. Ez gyöngíti meg leginkább az egyszerű embernek a magyar iskolába vetett hitét. Ha már a tanító sem hisz a magyar nyelvű oktatás jövőjében, akkor miért tartsak én ki az anyanyelvű oktatás mellett, villan fel agyában a kétely a pedagógusok ilyen megnyilvánulása láttán. EGYÜD LÁSZLÓ Feled Több pénzért jobb szolgáltatást várnánk ZSÚFOLT, KÉSŐ AUTÓBUSZOK, ROSSZ MENETREND A kormány gazdasági tanácsa azzal számol, hogy idén többek között a vasúti és autóbusz-közlekedés viteldíjait is emelik. Már ma lényegesen többet fizetünk az utazásért, mint néhány éve, de ennek ellenére az utasok továbbra is elégedetlenek, mert a több pénzért nem kapnak jobb szolgáltatást. Erről tanúskodik múlt heti postánk: több olvasónk is panaszkodik a töm egközlekedés re. A gútai VARGA KATALIN többek között ezt írja: - Gutáról rengetegen járnak dolgozni vagy iskolába Komáromba. Nem is tenne ez baj, ha kulturált körülmények között utazhatnánk. Az iskolások reggel és délután is embertelen körülmények között utaznak. Délután a munkások is. A közlekedési vállalat úgy oldotta meg a kérdést, hogy a fél négykor induló négy munkásbuszból egyet elvett, és így ma kettő indul fél háromkor. Az iskolások így valamivel kényelmesebben elférnek, de hogy milyen a helyzet a munkásbuszokban, azt nehéz lenne leírni. Nem tudom, mit vétettünk a közlekedési vállalatnak, hogy ennyire büntet bennünket. Az egykori 15 koronás heti bérlet ma 60 koronába kerül. Ezért a pénzért mi nem szeretnénk mást, csak kényelmesen utazni. Nem ülni! Csupán saját lábunkon állni! A busz- és vonatjáratok összehangolásának hiányáról ír párkányi olvasónk, aki a szerkesztőség segítségét kéri több társa nevében. (Eleget teszünk kérésének, és nevét nem közöljük, bár nem értjük, miért nem meri a nyilvánosságot vállalni.) Ezt írja: - Májustól Érsekújvárból 16.10 órakor busz indul Kürtre, csakhogy egy vagy két perccel a Párkányba tartó vonat indulása előtt érkezik meg a vasútállomásra. Sokszor egy kilométerre vagyunk az állomástól, amikor a vonat elindul. A csúzi, füri és kürti polgármester kérvénnyel fordult az ügyben az érsekújvári autóközlekedési vállalathoz, de eredménytelenül. Három falu lakosai így gyalog kénytelenek az állomásra menni, miközben a busz üresen érkezik oda. A nagykaposi közlekedési vállalat nem veszi emberszámba az utasokat - erről adott hírt BARTA OLIVÉR Nagykaposról. Az egyik borongós téli napon ugyanis jőnéhány utas hiába várakozott a Nagykapos-Ptruksa útvonal tízes járatára. - Emberek vagyunk, mindenki követ el hibát, meg az autóbusz is elromolhat. Ezt a hoppon maradt utasok is megértették volna, ha akad valaki a vállalat munkatársai közül, aki kimegy a peronra, és közli az utazóközönséggel: Elnézést, az autóbusz ma ennyi és ennyi percet késik, vagy a tízes busz ma motorhiba miatt nem indul. Olyan nagy erőfeszítést igényelne ez?— teszi fel a kérdést olvasónk, és megjegyzi: ha netán nincs ember, aki tájékoztathatna, ott van a szupermodern információs tábla. - Sajnos, sokan nem értik, miért is kellett felszerelni azt a nagy és bizonyára nem olcsó táblát, ha nem is használják. A jócskán felemelt jegyárakért talán kicsivel többet is megérdemelnénk. Vagy az autóközlekedési vállalatnak ennyire nem számít az utasok véleménye? - fejezi be levelét olvasónk. Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőséglink nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát. és várjuk további leveleiket. B rc f RATÄ so K IDEJÉN