Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-04 / 28. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK . ÚJ szól HATTYÚDAL Jozef Moravčík szerdai külpolitikai expozéja alighanem hattyúdal­nak tekinthető. Maga a külügyminiszter is meglehetősen szárnyasze­gettnek tűnt, amikor körülnézett a parlamentben és látta: a karzaton teljes létszámban megjelentek a Pozsonyban akkreditált nagyköve­tek, ám a kormánytagoknak fenntartott két padsor nem és nem akar megtelni. Üresen maradtak a székek mindvégig a külügyminiszter csaknem háromnegyedórás beszéde alatt. Ez egyértelmű üzenet volt Moravčík címére: Vladimír Mečiar és kabinettársai meghallgatásra sem tartották érdemesnek az expozét, fittyet hányva arra, hogy a szép számban megjelent diplomaták esetleg megrökönyödnek a kormány demonstratív távolmaradása láttán. A külügyminiszter­nek így kellett lakolnia azért, hogy a múlt hétvégén nem tartotta rossz megoldásnak egy szélesebb kormánykoalíció létrehozásának a gondolatát. Á szlovák diplomácia vezetője hiába tett úgy még tegnapelőtt is lapunk érdeklődésére, mintha nem érezné s nem éreztetnék vele, hogy miniszteri bársonyszéke igencsak inog alatta. Beszédének zárómondataiból az ellenkezője derült ki: nyíltan ki mert mondani bármit, mint akinek már nem lehet vesztenivalója. A tüntető távolmaradásukkal őt lejáratni igyekező kabinettársainak címezte a következő mondatot: nagyon káros jelenség, hogy Szlovákia érdekei helyett párt-, sőt, személyi érdekek kerekednek felül, ami a politikai pártok éretlenségéről tanúskodik. Ha az önzés lesz úrrá egy ország politikájában, akkor a legjobb diplomácia sem képes helyrehozni a sorozatos ballépéseket. Nos, a szlovák politikában már megszokhattuk, hogy ilyen őszin­teségi rohamokért fizetni kell. Ha éppen miniszter az illető, akkor a kormánytagságával. Ezekután most már csak türelmesen ki kell várni, mi lesz az a banánhéj, amelyen végérvényesen elcsúsztatják Jozef Moravčíkot. Michal Kováč kudarccal felérő varsói látogatása miatt a felelősséget nem sikerült a nyakába varrni, de a hibakeresés a miniszterelnöki irodában vélhetően szorgalmasan folytatódik. Fogadni mertem volna: a külügyön kérik majd számon, hogy Szlovákia nem az elsők között írta alá a békepartnerség programot, hiszen a kormányfő a Clintonnal való találkozó után kijelentette: legjobb lenne elsőként csatlakozni a NATO-tervhez. Épp e jegyzet írása közben érkezett a fax a külügyminisztériumból, miszerint Szlovákia csatlakozik a programhoz. Moravčík tehát ezt a szelet kifogta a kormány vitorlájából. De azt már aligha ússza meg, hogy a nyakába varrják a szlovák válasz kéthetes késését az Európai Unió szakértőinek vízmegosztási javaslatára. A külügyminiszterre tehát izgalmas napok várnak. A végnapok... P. VONYIK ERZSÉBET Boross Péter a magyar kisebbségről (Budapesti tudósítónk jelenti) Hibás az a megközelítés, amely a kisebbsé­gi, nemzetiségi ügyet azonosítja a háborús veszéllyel. Jugoszláviában nemzetek közötti háború folyik, s ki­zárt dolog, hogy azok a szomszédos országok, t amelyekben magyar ki­sebbség él, odáig jutnának el, hogy e kérdésből hasonló súlyú konfliktus alakuljon ki - jelentette ki Boross Péter magyar miniszterelnök abban az interjújában, melyet szerdán késő este sugárzott a Magyar Televízió Új Világ című magazinja. A továbbiakban kifejtette: Buda­pest részéről a szándék egyértel­műen az, hogy békés eszközökkel, a megértést keresve, ugyanakkor ki­tartóan képviselve a határokon túl élő magyarokat, mindig politikai eszközökkel kell próbálkozni megol­dani a problémákat. „A határon túli magyarságnak az az igénye - le­egyszerűsítve -, hogy magyarként élhessen, magyar nyelven tanulhas­son, ahol többségben van, magyarul beszélhessen, akár a hivatalokban is, több száz éves helységneveit magya­rul írhassa ki. A fő igény az, hogy magyarok maradhassanak, mert azok akarnak maradni. És ez első­sorban a nyelv szabadságát jelenti, az elnevezések szabadságát" - mondta Boross. A magyar kormányfő leszögezte: „Ki kell mondani: az országnak és egyáltalán a magyaroknak nincs olyan törekvése, hogy nekirohanjon azoknak a határoknak, amelyeket békeszerződések garantálnak. Mert sokaknak az a főbiájuk szomszédsá­gunkban, hogy ha valahol magyar nyelven írják ki a község nevét, magyarul tanít a tanítónő és a gyere­kek magyarul beszélnek, akkor mindez biztos azért történik, hogy a határvonalat megváltoztassák." Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az említett kisebbségi igények­nek a teljesítése Nyugat-Európa sok régiójában olyan természetes, hogy nem is merül föl problémaként. Az interjú végén Boross elmond­ta, hogy közelgő franciaországi láto­gatása során párizsi kollégáival a ki­sebbségek problémájának lehetséges megoldásáról, az ún. Balladur-terv­ről is tárgyalni kíván. KOKES JÁNOS JELCIN TÖRTÉNELMI LÁTOGATÁSA ELŐTT Bombamerénylet Tbilisziben BUDAPEST-FERIHEGY Zsirinovszkij ismét jeleskedett (Budapesti tudósítónk jelentése) Nagy felfordulást okozott tegnap délelőtt a budapesti Ferihegyi repü­lőtéren Vlagyimir Zsirinovszkij, a magát liberálisnak nevező orosz politikus, aki háromtagú kíséretében Mercedes gépkocsin érkezett Belg­rádból a magyar fővárosba, hogy onnan a Malév menetrendszerű jára­tával továbbutazzon Moszkvába. A politikus alig két perccel a gép indulása előtt érkezett meg a repülő­térre, s lehurrogta a Malév illetéke­sét, aki közölte vele, hogy elkésett. „Az orosz parlament képviselője va­gyok, tartóztassák fel a gépet"— kia­bálta Zsirinovszkij. Miután a Malév illetékesei mégis úgy döntöttek, hogy a gép megvárja Zsirinovszkijt, az orosz politikus nem találta a repü­lőjegyét. Ezúttal azonban kísérőit dorgálta meg. A jegy végül is Zsiri­novszkij kabátzsebéből került elő. Ujabb éles szóváltásra, a politikus kilenc kézipoggyásza adott okot, mert azok felvitelét az utastérbe nem engedélyezte a Malév embere. Léphaft Pál rajza Zsirinovszkij erre megfenyegette az illetőt, hogy a „fejét veszi", ha vala­mi eltörik a csomagokban. Ugyanak­kor az egyik kísérő kézipoggyászá­ban a repülőtér biztonsági szolgálata lőszer nélküli pisztolyt talált, amit a nemzetközi szabályoknak megfe­lelően elvettek tőle. A fegyvert pán­célszekrénybe helyezték es a gép kapitányának adták át, aki Moszkvá­ban adta vissza tulajdonosának. (kokes) Dél-Afrika: áprilisban választások (TA SR-hír) A Dél-afrikai Köztársaságban április 26-27-én tartják meg az első olyan demokratikus választásokat, amelyen tekintet nélkül a faji hovatartozására, minden szavazásra jogosult polgár részt vehet. A hírt szerdán jelentette be hivatalosan a pretoriai állami televízió. A választások dátumának hivatalos bejelentése annak előestéjén történt, hogy újabb háromoldalú találkozóra került sor a kormány, az Afrikai Nemzeti Kongresszus, valamint a Szabadság Szövetségébe tömörülő konzervatív jobboldali és baloldali pártok képviselői között. TÁVOL DAVOSTÓL UKRAJNA Túszejtés az óvodában (TA SR-hír) Az Ukrajna keleti részén fekvő Suhodolszkban teg­nap egy kézigránáttal felfegyver­zett ismeretlen férfi óvodásokat ejtett túszul, majd a helyi hatósá­goktól gépkocsit és fegyvereket követelt. A túszejtő végül is egy mentőautót kapott, majd két gyereket magával vitt és a leg­utóbbi jelentés szerint elindult az orosz határ felé. Az esetről beszámoló Reuter hírügynökség az esti órákban je­lentette: a biztonsági erőknek a rosztovi repülőtéren sikerült lefegyverezniük és letartóztat­niuk a túszszedőt, aki állítólag Nagy-Britanniába akart repülni. Davos jóformán ugrásnyira van Pozsonytól, alig valamivel távo­labb, mint München. A szlovák politikusok ennek ellenére nem vették a fáradságot, hogy ott legyenek a svájci városkában tartott idei világgazdasági fóru­mon. Igaz, sebtében azért mégis menesztettek egy vállalatigazga­tót, hogy szó ne érhesse a ház elejét. A Kerametall igazgatója alighanem mindvégig érezhette, hogy ő nem más, mint pótmegol­dás, hiszen a fórumon állam- és kormányfők, a világ legelismer­tebb bankszakemberei, csúcsme­nedzserek adták egymásnak a kilincset. Egyszóval: minden magára valamit is adó ország legalább kormányszinten képviseltette (TA SR-jelentés) Borisz Jelcin tegnap egynapos villámlátoga­tásra Tbiliszibe érkezett. Orosz elnök első ízben jár Grúziában azóta, hogy az egykori Szovjet­unió tagköztársasága önállóvá vált. Jelcin grúziai látogatását Eduard Sevardnadze grúz állam­fő történelminek minősítette. Jelcin megérkezése után rög­tön megkezdődtek a két politi­kus négyszemközti tárgyalásai, majd sor került mintegy 20 két­oldalú együttműködési megálla­podás aláírására. A felek megkö­tötték az orosz-grúz barátsági és együttműködési szerződést, Jel­cin elnök azonban közölte: a moszkvai parlament ezt csak azután ratifikálja, hogy sikerült teljes mértékben rendezni a konfliktust Abháziában és Dél­Oszétiában. E két terület vezetői már Jelcin tbiliszi útja előtt tilta­koztak a grúz—orosz megállapo­magát. Ha csak a szomszédoknál nézünk körül, láthatjuk, sem Göncz Árpád, sem Václav Klaus nem vetette meg a világgazdasá­gi fórumot. Sőt, évente rendsze­resen visszatérő vendégek. Aki ott járt, sok színvonalas előadást hallgathatott végig, szóba ele­gyedhetett, kávézgathatott ki­váló elmékkel, s ha hinni lehet a szóbeszédnek, több szerződés, hitelmegállapodás ötlete is Da­vosban fogant, épp e kötetlen beszélgetések közepette. A cseh politikusok például jóleső érzés­sel könyvelhették el azt a brit bankári kijelentést, hogy Lon­don és Prága nincs messze egymástól, várhatóan a közeli hónapokban nem lesznek restek beruházni Csehországban. dások ellen, amelyek kétoldalú katonai együttműködéssel is szá­molnak. A tárgyalások után tar­tott sajtóértekezleten Borisz Jel­cin bejelentette: Oroszország kész katonai egységeket küldeni Abháziába, azzal a céllal, hogy intervenció esetén helyreállítsák a békét. Ugyancsak közölte, hogy a két ország együttműkö­dik az abház és az oszétiai konf­liktus megoldásában. Az AFP hírügynökség jelenté­se beszámolt arról is, hogy Jelcin tbiliszi látogatására rendkívüli biztonsági intézkedések köze­pette került sor, s az orosz elnök testi épségére és a rendre mint­egy 5 ezer rendőr és különleges belügyminisztériumi alakulatok is ügyelnek. Ennek ellenére Tbi­lisziben néhány órával Jelcin ér­kezése előtt bombamerénylet ál­dozatává vált Nika Kekelidze, a grúz védelmi miniszter helyet­tese. Nos, Szlovákia ilyen bókokat, ígéreteket nem kapott, mert ha akadt is volna, aki ilyesmire szánja rá magát, nem talált olyan szlovák illetékest, akinek tolmá­csolhatta volna. így utólag ma­rad csak az irigykedés, hogy „lám a fránya csehek megint eloroztak előlünk egy halom külföldi tőkét". Nem lehet ment­ség a pozsonyi távolmaradásra az a magyarázat, hogy az elmúlt napokban minden honi politi­kusnak idehaza akadt sürgős dolga, s különféle párttanácsko­zásokon kellett megjelenniük. Ha komolyan gondolják azt a gyakorta hangoztatott jelszót, hogy minden alkalmat meg kell ragadni Szlovákia külföldi látta­tására, akkor most kétségtelenül remek lehetőséget szalasztottak el. p. vonyik 1994. FEBRUÁR 4. NÉHÁNY SORBAN akis Lengyelországtól függ majd, hogy milyen hamar válhat a NATO teljes jogú tagjává - nyilatkozta tegnap Jerzy Milewski, a védelmi miniszter helyettese. Kö­zölte továbbá: a lengyel hadsereg három-négy éven belül érhetné cl azt a szintet, hogy az Észak-atlanti Szövetség tagja lehessen. Mint isme­retes, Pawlak kormányfő Brüsszel­ben tegnap írta alá azt a keretmegál­lapodást, amellyel Lengyelország csatlakozott a Partnerség a békéért programhoz. Tegnap a Kelet-európai országok közül negyedikként ugyan­ezt a lépést tette meg Észtország is. V áclav Havel cseh elnök azt sze­retné, ha a Cseh Köztársaság tervezett felvétele az Európai Unió­ba és a NATO-ba még hivatali ideje alatt, azaz 1997 végéig, illetve 1998 januárjáig megvalósulna - közölte tegnap az APA hírügynökség arra a nyilatkozatra hivatkozva, amelyet az államfő adott szerdán este a cseh televíziónak. Arra a kérdésre, hogy Csehországnak mit kellene megten­nie négy éve alatt, Havel a követke­zőket válaszolta: hosszú a feladatok listája, sok mindent el kellene érni az EU- és a NATO-tagságot, a pri­vatizáció sikeres befejezését stb. K anada ebben az évben 250 ezer bevándorlót akar befogadni - közölte szerdán a parlamentben Sergio Marchi a bevándorlás kérdé­sével megbízott miniszter. Szerinte ez „reális célkitűzés", hiszen tavaly ugyanilyen nagyságú kvótát állapí­tottak meg. C ape Canaveralról tegnap közép­európai idő szerint 13 óra 10 perckor lőtték ki a Föld körüli pályá­ra a Discovery űrrepülőgépet öt amerikai és egy orosz űrhajóssal a fedélzetén. A legénység nyolc na­pig folytat majd kutatásokat az űrben. Szerenádbotrány Cesar Gaviria nem állt át a deale­rek oldalára, a terroristákkal sem kötött egyezséget, sőt tovább folytatja kíméletlen harcát az időközben megfogyatkozott ko­kainkirályok és kábítószercsem­pészek ellen, a napokban mégis komoly bírálatok célpontjává vált. Történt ugyanis, hogy a ko­lumbiai elnök felesége január vé­gén amolyan pompás családi ün­nepséget rendezett, amelyen Ga­viria „szerenáddal" kedveske­dett hitvesének. Minthogy nyil­ván alkalmatlan lett volna, ha maga adja a „szerenádot", az elnöki géppel hozatott szép ke­rek összegért szépen muzsikáló együttest Bogotába. A feleség örült, az elnök elégedett volt, míg csak azok a hitvány tirká­szok és a pénzügyisek piszkálód­ni nem kezdtek... Miután a helyi sajtóban nagydobra verték, hogy az együttes „reptetése" mintegy 10 ezer márkába került, a pénzügyi hivatal, illetve a főügyészség el­rendelte az eset, pontosabban az összeg eredetének kivizsgálását. Kaplak a kínálkozó alkalmon az igazságszerető ellenzéki politi­kusok is: nem titkolták többé a világ elől, hogy a First Lady olykor-olykor bizony a fegyve­res erők helikopterét sem restell­te igénybe venni, ha barátnőivel kívánt kiruccanni távolabbi vi­dékre. Most főhet a feje a kolum­biaiak amúgy igencsak közked­velt elnökének, miként hozza helyre a kellemetlen ügyeket, si­mítja el a botrányt a „szerenád" miatt, amelyet - mint állítja - sa­ját zsebéből finanszírozott. (urbán)

Next

/
Thumbnails
Contents