Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-22 / 43. szám, kedd

5 KALEIDOSZKÓP ÚJSZÓI 1994. FEBRUÁR 25. KANTÁR ES SZÜGYHAM A SZEGEN A csípős, pezsgő csevicéért Ajnácskőre utazók a faluról többnyire csak annyit tudnak, hogy nagyközség . a Rimaszombati járás déli csücskében. A település körüli táj nem sokat ígér: ameddig a szem ellát, vulkanikus hegyek emelkednek, amelyeket többnyire cseres, tölgyes erdők borítanak. Szellemét mégsem csak a gazdálkodásban őrzi a falu, a lakosság fele már korábban is iparos volt. De azért rangja van itt a mezőgazdaságnak is, az ajnácskői gazda mindig kötődött és alkalmazkodott a tájhoz. Az erdőkkel borított hegycsúcsig nyúló keskeny parcellákat elképzelhetetlen volt igáslovak nélkül megművelni. Nehéz, homlokizzasztó munka, az emberek mégsem csapták egykönnyen földjeiket a közöshöz. A vidéken a hetvenes évekig csak Ajnácskőn és Hidegkúton maradt meg a magángazdálkodás. Mivel a táj, a falvak sorsa, múltja, az ősök foglalkozása a jelenünket is formálja, Ajnácskőn ma három tenyésztő nevel lovakat. A várrom mohos falával szembeni új utcasoron nézelődöm. Körülöttem szokványos medvesaljai családi házak, hatalmasak, mint egy-egy kisebb kastély. Itt, a Medvesalján ez így természetes. Az utca végi portán szokatlan látvány az udvar hátsó részében épült istálló. Vakolatlan falán szegen kantár és szügyhám lóg. Ezeket látva gondolom, hogy jó helyen járok. Csengetésemre Kati, a ház assszonya nyit ajtót. - A férjem még dolgozik - mondja -, de kerüljön beljebb, már úton van hazafelé. Jövetelem célját hallván csak jót nevet. - Ha a lovakat akarja látni, azokat én is megmutathatom, nálunk senki nem fél a paciktól - mondja, és máris tárja kifelé az ólajtót. Időközben megérkezik a házigazda, Pál Imre. Állattenyésztő a helyi szövetkezetben. Kivezeti az udvarra az egyik kancát is, majd bemegyünk a házba. Az előszoba falán függő képek sok mindent elárulnak a házigazdáról. Az egyiken háromévesen lóháton, a másikon napjainkban hintón „. - Alighanem nagyapám oltotta belém a lovak iránti mély tiszteletet és vonzalmat - kezdi Imre. - AligKantár és szügyhám Pál Imre lovával hogy megtanultam járni, magával vitt az istállóba, és felültetett a lóra. Hamarosan úgy megszoktam a nyerget, hogy úgy ültem benne, mint a karosszékben. Alapiskolás koromban már szántottam, iskolából sokszor a Méhészoldalba, nagyapám birtokára mentem. Estig szántottam: egyedül, mert nagyapámnak más munkája volt. Pedig akkor még nem bírtam a kocsira feltenni az ekét. Amikor végeztem, a kocsi után akasztottam, úgy hajtottam haza. Nagyapám egészen 1975-ig gazdálkodott a földjén, akkor aztán eladta a lovakat. Imre a karvai mezőgazdasági iskolában tanult, érettségi után Egyházasbáston lett állattenyésztő. A szövetkezet, amely öt falu határát művelte, a legtöbb gazdaságban lovasfogattal készíttette be a szálastakarmányt, az abrakot. Imre, amikor megnősült, visszajött a falujába dol(A szerző felvételei) gozni. - A mi gazdaságunkban is tartunk lovakat - folytatja —, a bekészítésnél gazdaságosabbak a traktornál. A lányaim, akik néha elkísértek a munkába, megismerték és megszerették a lovakat. Nagyobbik lányom egyszer egy pónit kért tőlem ajándékba. Ki is néztem egyet Tornaiján, már az árban is megegyeztünk, amikor mást gondoltam. Két kiscsikót vettem. Felneveltem, és eladtam őket, aztán ismét vettem... Jelenleg két kancát tartok, és a csikókat adom el. Három évvel ezelőtt, amikor a magángazdálkodás ismét gyökeret vert a vidéken, nagy keletje volt a lónak. Most? Az igásló nem kell. A házigazda szerénységét félretéve videókazettát vesz elő, és elindítja a képmagnót. Fogathajtó versenyekrejár, a mozgó képsorok ezeket a versenyeket idézik vissza. De Imre nemcsak versenyez, neves politikusokat is megkocsikáztatott már, ezeket a pillanatokat fényképeken őrzi. A gyerekek, a tizenöt éves Katika és a tizennégy éves Marika, ha a szükség úgy kívánja, megetetik, lecsutakolják a lovakat. Szívesen teszik. Most bizony már ők sem cserélnék el ezeket pónilovakra. FARKAS OTTÓ SZABAD-E EGY NÉPET ELTÖRÖLNI? Székely János drámájának bemutatója a Tháliában Ez a fő kérdése Székely János erdélyi író drámájának, a Caligula helytartójának. Ez a dilemmája a lehetetlen és a muszáj között vívódó Petroniusnak, a Szíriában és Júdeában teljhatalommal rendelkező helytartónak, akinek mindenható császára, Caligula azt parancsolja, hogy ura szobrát helyezze el a zsidók templomában. Ha végre akarja hajtani a diktátor parancsát, a zsidók összetartó közösségének ellenállásába ütközik, hiszen az ő vallásuk szerint Istenük nem tűr meg bálványt templomában. Amennyiben mégis beviszik a szobrot, Isten eltávozik onnan, s a templom már nem templomuk többé. Székely drámájában jelképpé válik a templom is, a szobor is. Áz egy nép, egy közösség öntudatának, identitásának utolsó mentstvára, ez pedig a zsarnoki hatalom szimbóluma. Petroniusnak, a hatalmat gyakorló és a hatalmat elszenvedő embernek döntenie kell. A Caligula helytartójának — ma már legendás - ősbemutatója a Gyulai Várszínházban volt 1978-ban Harag György rendezésében, aki a bemutató előtt így nyilatkozott a műről: „Bár a darab történelmi tárgyú, mégsem történelmi dráma. Ráadásul nem is drámaíró, hanem költő írta; nem tudta megtagadni önmagát. Megtörtént eseményt dolgozott fel ugyan, de erősen élt a költői szabadsággal. Átszőtte a mesét saját gondolataival, ahogy mondani szokás, „öntörvényű világa" képeivel. A darab nyelvezete is eltér a kor nyelvétől: a szerző szabadon használja a mai kifejezéseket. Mindez azért van, mert a mű alapproblémája az emberi szabadság. S ez örökérvényű." Már a gyulai előadáson nyilvánvalóvá vált, amit azóta csak megerősítettek az újabb bemutatók, Székely János drámája remekmű, egyszerre történelmi és mai, az emberről szól, az önkény, a jogfosztottság ellen tiltakozik. Drámairodalmunkban ott a helye a legnagyobbak - Katona, Vörösmarty, Madách - művei mellett. Most a Kassai Thália Színház színpadán elevenedik meg Caligula helytartójának története. A drámát Dezsényi Péter rendező állítja színpadra. A játékteret közösen alakították ki Haščák Józseffel, akinek jelmezei azt a rendezői szándékot húzzák alá, hogy a mű nagy kérdésére itt és most fogalmazódjék válasz. Publius Petroniust, a kétségek közt vergődő helytartót Bocsárszky Attila kelti színpadi életre, a zsidó közösség szószólóját, Barakiás főpapot Gyurkovics Mihály formálja meg. Mellettük az egri színházból érkezett vendég, Pistyúr Attila és a kassai társulat tagjai - Pólós Árpád, Érsek György, Bocsárszky Pál, Ollé Erik, Czajlik József, Illés Oszkár - kaptak szerepet a darabban. A sodró lendületű, gondolkodásra késztető mű bemutatója február 24-én este hét órakor lesz a Kassai Thália Színházban, -tó LAKÓ - HÁZ - ÜGY K. J.: Nemrég levelet kaptam a községi hivataltól, és abban megkérdezték, hogy megveszem-e a lakásomat. Én meg is venném, de nem tudom, mi lesz, mondjuk, a felvonóval, a lépcsőházzal, a világítással stb. Eddig a házkezelőség gondoskodott (már ahogy) arról, hogy a felvonót megjavítsák, ha elromlik, a lépcsőházat kitakarítsák, a folyosókon világítson a lámpa. Ki fog erről gondoskodni, ha megvesszük a lakásokat? Mi lesz akkor, ha nem mindenki veszi meg a lakást, amelyben lakik? A ház egyes lakóit ismerve tartok attól, hogy helyettük kell majd gondoskodnunk mindenről, a saját költségünkön. A lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonáról szóló 182/1993. Tt. számú törvény 6. paragrafusa értelmében a ház kezelése (karbantartása) céljából megalakul a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonosainak társulása, hacsak a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonosai nem kötnek karbantartási, illetve házkezelőségi szerződést más jogi vagy magánszeméllyel. A törvényhozó itt nyilván abból indult ki, hogy a tulajdonosok kötelessége gondoskodni a ház állagának megőrzéséről, a közös helyiségekről stb. A társulás gondoskodna például a lakások fűtéséről, a melegvíz-szolgáltatásról, a különféle karbantartási munkák elvégzéséről, a hulladék elszállításáról, egyszóval mindazon ügyekről, amelyek a ház összes lakóját érintik. A törvény 7. §-ának második és harmadik bekezdése szerint a társulásról szóló írásbeli szerződést a ház tulajdonosa köti meg azzal az új tulajdonossal, aki elsőként vásárol meg a házban lakást vagy nem lakáscélú helyiséget, és minden egyes új tulajdonos a körülményektől függően, kötelezően csatlakozik ehhez a társulási szerződéshez vagy a ház kezeléséről szóló szerződéshez (a lakás vagy a nem lakáscélú helyiség tulajdonának átruházásáról szóló szerződésnek a törvény 5. §-a első bekezdésének f) pontja szerint csatlakoznia kell a tulajdonosok társulásáról szóló szerződéshez vagy a házkezelés gyakorlásáról szóló szerződéshez). Az említett házkezelőségi szerződést a lakások és a nem lakáscélú helyiségek tulajdonosai akkor kötik meg a lakóház (jövendőbeli) kezelőjével, ha nem kötnek társulási szerződést. A törvény 10. paragrafusának első bekezdése szerint minden egyes tulajdonos olyan arányban járul hozzá a lakóház közös részeinek és közös berendezéseinek karbantartásával és üzemeltetésével kapcsolatos költségekhez, amilyen arányban társtulajdonosa ezeknek a közös részeknek és berendezéseknek. A bérlők helyett tehát ez a kötelezettség a ház további tulajdonosát (a községet) fogja terhelni. Ugyanakkor az egyes tulajdonosok sem tehetik meg, hogy nem járulnak hozzá ezekhez a költségekhez, kiadásokhoz, mivel a társulást törvényből eredően jelzálogjog illeti meg, ha a lakás vagy a nem lakáscélú helyiség tulajdonosa adós marad. Ez a jelzálog - következményeit tekintve - annyit jelent, hogy a társulás esetleg az adós tulajdonából (az eladásából befolyt összegből) is kielégítheti követelését. Dr. P. D. LAPSZÉLEN Leváltani nem lehet, de... A jelenlegi kormány hatalomra kerülése óta lépten-nyomon tanúi lehettünk, hogyan igyekszik a kormánypárt az államigazgatás minden szintjén megkaparintani a hatalmat. A „kényelmetlen" járási elöljárókat már régebben eltávolították, aztán sorra kerültek a körzetek vezetői is. Az ember azt gondolná, itt meg kell állni a tisztogatással, hiszen ez az államigazgatás legalacsonyabb szintje. Mert a polgármester, ugye, a szabadon választott önkormányzat feje, őt semmiféle államhatalom nem mozdíthatja el a helyéről. Ez így igaz. Legalábbis annyiban, hogy semmilyen direktív eljárással nem váltható le a polgármester. Csakhogy nem ez az egyedüli módja elűzésének, vagy legalábbis ellehetetlenítésének. S mivel az ilyen lépés törvénytelen volna, az illetékesek, paradox módon éppen a törvényt hívták segítségül e törvénytelenség megkerüléséhez. Méghozzá az adótörvényt, illetve módosításait. Tavaly augusztusban 25 százalékkal emelték az ingatlanadót. Idén januártól újabb változás állt be. Ráadásul egy olyan rendelet kíséretében, hogy az új adónyilatkozatokat csak az új formanyomtatványokon lehet benyújtani. Ehhez persze a polgármesternek minden adózót be kell idéznie a községi hivatalba, hogy az új nyomtatványt kitöltse. Szintén januártól érvényes az a rendelet, amely a beépített tetőtérrel rendelkező épületek adóját még külön is növeli. Hogy ne vádolhassák minden adó emelésével, a kormány januártól adócsökkentést is bevezetett, mégpedig a földadót csökkentette 25 százalékkal. Ez azonban legfőképpen a szövetkezeteket érinti, amelyek túlnyomó részben annyira eladósodtak, hogy az adót úgysem fizetik, akár magas, akár alacsony. Az alkalmazotti jövedelemadóból ugyanakkor a község a tavalyi 70 százalék helyett most nem egész harmincat kap, ami természetesen nem lehet elég a tervezett beruházásokra. S mit lát az egyszerű, a saját portáján vagy faluján túl nem tekintő állampolgár? Azt, hogy a polgármester tavaly nyáron felemelte az adóját. Az év elején újra, sőt, még a hivatalba is becitálta őt, s mindenféle új nyomtatványok kitöltésével zaklatta. Sőt még egy padlásszoba is ürügyül szolgál neki, hogy több „bőrt nyúzzon le" a szegény adófizetőről. Ennek ellenére a falu építésére, szépítésére még annyit sem képes összeszedni mint tavaly. Kell nekünk egy ilyen polgármester? A következő szavazásokon majd meggondoljuk, őt válasszuk-e. S ez az, amire az elején utaltunk: ha nem jöhet a direktíva, jöjjön a destrukció. Mert nem valószínű, hogy egy együttéléses, vagy empépés polgármester helyébe legközelebb DSZM-pártit választanának. Csakhogy a jelenlegi polgármester valószínűleg épp azért lett polgármester, mert ő a legrátermettebb a faluban. És ha őt ezután nem akarják, csak kevésbé rátermettet választhatnak. S épp ez lehet „illetékesek" célja: ha már ellenzéki, legalább ne legyen a legjobb. Próbáljunk hát távolabb tekinteni a falu határánál! GAÁL LÁSZLÓ