Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-16 / 38. szám, szerda

1994. FEBRUÁR 16. SPORT PLUSZ 10 A labdarúgó-világbajnokság résztvevői — KOLUMBIA NŐI KOSÁRLABDA KOPOGTATNAK A FIATALOK Tavaly Perugiából Eb-bronzzal tért haza Szlovákia női kosárlabda-válo­gatottja, s így a csapatsportágakban az esztendő legnagyobb nemzetközi sikerét aratta. Múlt héten Pozsony­ban edzőtáboroztak Marián Mátyás kiválasztottjai: Hudecová, Deutscho­vá, Lichnerová (Slovan), Kalisto­vá (Myjava), Chamajová, Miščová (Cassovia Košice), Godályová, Gar­bóvá (Ružomberok), Rázgová (Spo­riteľňa Bratislava), Hariňová (VSS Lokomotíva Košice), Slosiarová (Banská Bystrica) és Berková (Post Wien). Már a nevek is elárulják, nem a legerősebb összetételben találkoz­tak. Ennek hátteréről és a felkészü­lésről kérdeztem az edzőt. • Idén világbajnokság lesz Auszt­ráliában, közelednek az újabb Eb­selejtezők. Mi mindent kell megten­niük kiharcolt pozíciójuk megőrzé­séért? - Mindenekelőtt azokra számítok, akik már bizonyítottak a csapatban és vállalják a válogatottságot. Rájuk építek. Ugyancsak fontos, hogy a fel­készülést sérülések nélkül éljük át. Manapság nem könnyű boldogulni földrészünk élmezőnyében. Forma is, szerencse is kell hozzá. Európa női kosárlabdasportja rendkívül erős és kiegyensúlyozott. Világméretek­ben még nehezebb az érmesek közé ékelődni. Jelenleg a legjobb 16 kö­zött jó ha akad három-négy gyen­gébb ellenfél, a többiek akár körbe­verhetik egymást. • Egy kivételével csak I. ligás já­tékosok kerültek keretébe. Mi van a többi idegenlégióssal? -Nem számíthattam rájuk, javá­ban folynak a külföldi bajnokságok, és hazautaztatásuk is sokba kerülne. Különben is tudásukat már felmér­tem, nincs mit tesztelnem. Buriáno­vá, Kotočová, Hiráková, Kuklová és Vasil'ková képességei európai mér­cével is mérhetők. Inkább a fiatalok­ra vagyok kíváncsi. Sokan akadnak, akik olyan szinten kezdenek kosa­razni, amire már érdemes odafigyel­ni. Most próbálom begyakorolni ve­lük azokat a játékelemeket, amelye­ket a zárófelkészülés során akarunk finomítani. Ám leginkább azért hív­tam őket össze, hogy érezzék, foglal­kozunk velük, számítunk rájuk a vá­logatottban, és hogy ne csak a liga­meccseken találkozzanak, hanem két-három napig is együtt lehes­senek. • Tavaly a bajnok Ružomberok­ból nem mindenki vállalta a váloga­tottságot. Azóta megváltozott a helyzet? -Akiket meghívtam, eljöttek az edzőtáborba. Játékmesterük, Bieli­ková egyelőre nem élvezi a bizalma­mat, s tudomásom szerint, nincs is szándékában magára ölteni a címe­res mezt. • Gyakran emlegetik, amilyen az I. liga, olyan a válogatott. Milyennek ítéli meg a hazai élvonal színvona­lát? Van olyan jó, mint a bronzérmes Eb-csapat? - Amíg négy klubunk a Szuper Kupában szerepelt, az I. liga színvo­nala a vártnál gyengébb volt. Január dereka óta érdekesebbé kezd válni a pontvadászat, olyan csapatok csap­nak össze, amelyek soraiban már válogatottak is szerepelnek. Igaz, a Ružomberok - akárcsak néhány éve - uralja a mezőnyt, ám a bajnok­ság kimenetele még korántsem lefu­tott. Szerintem jó képességű kosara­saink vannak, egyelőre azonban fia­talok, érniük kell, hogy érvényesül­jenek a legjobbak között. Ezért idő kérdése, mikor szereznek kellő ta­pasztalatot. Mindenesetre már ko­pogtatnak a válogatott kapuján. • Legközelebb mikor és hol talál­koznak? - Egy hónap múlva jelölöm ki a bővebb keretet. Aztán április 12­én Pöstyénben már a zárófelkészülé­sen kellene összejönnünk. Remélem, valamennyi idegenlégiós megérke­zik. Egyelőre elfogadták meghíváso­mat, Hiráková azonban műtéten esett át. Kérdés, hogyan sikerül fel­épülnie. J. MÉSZÁROS KÁROLY A fehér por árnyékában Republics de Colombia: 1141 784 négyzetkilométer, lakossága 27 millió 600 ezer. A szövetség (Fede­reacinon Colombians de Futbol). Alapítási éve: 1924. FIFA-tagság kezdete: 1936. A klubok száma: 3797. Igazolt futballisták száma: 191 682. Vb-szereplés - 1930, 34, 38, 50, 54: nem indult; 1958; nem jutott túl a selejtezőkön; 1962: ti­zennegyedik; 1966-86: nem jutott túl a selejtezőkön; 1990: tizenne­gyedik. Útja a vb-döntőbe: Para­guay 0:0 és 1:1, Peru 1:0 és 4:0, Argentína 2:1 és 5:0. ^ touw/ ^ Érdekes egy or­ýjýKb&z szág. Rodrigo rVaAs Lara Bonilla, Kolumbia igaz­VfA flK^ ságügyminiszte­re már a 80-as évek második felében nyilvános­ságra hozta, a kolumbiai liga hat legnagyobb klubja kábítószerből nyert pénzekből tartja fent ma­gát. A miniszter bejelentése fel­színre dobta a régóta sejtett tényt, hogy a kokainbárók a fut­ballon keresztül igyekeznek tisz­tára mosni pénzüket. Szegény Bonilla az életével fizetett felfe­dezéséért, a helyzet viszont nem sokat változott. Kisebb-nagyobb szünetekkel mindig megjelent a fehér por körüli botrány. Igaz, a szövetség évek óta — hiába — próbálja rávenni a klubokat, hogy pénztárkönyveik bemuta­tásával bizonyítsák annak ellen­kezőjét, amit mindenki tud: a kokainbárók tartják el a csapa­tokat. így aztán nem csoda, hogy akadozik az utóbbi időben a bajnokság lebonyolítása. Pél­dául a '90-es esztendők elején háromhetes késéssel kezdődött a pontvadászat és be sem fejező­dött... Ha a fenti „szeplők" bárkinek is kevesek lettek volna, a nem régi bírógyilkosság minden korábbi botrányon túltett. Igaz, a játék­vezetők már előtte sem leledz­tek valami nagy biztonságban Kolumbiában. Előbb csak elra­bolták őket. Nem így később. Az egyik rosszul lengetett az Inde­pendiente Medellin — America Cali meccsen. A maffiózójk sze­rint hibázott három héttel ko­rábban is, a két csapat akkori mérkőzésén. „Büntetésből" egy géppisztolyból szitává lőtték, amikor kilépett szállodája aj­taján. Ilyen körülmények között irá­nyítja 1987-től a válogatottat Francisco Antonio Maturana Francisco Antonio Maturana, a fogorvosi diplomával rendel­kező tréner. Egyszerűsítette a most 45 éves szakember helyzetét, hogy az említett esz­tendőtől az Atletico Nációnál edzője is, így nemigen van olyan számottevő játékos Ko­lumbiában, aki nem fordult vol­na meg a keze alatt. Sokukkal már 1987 óta együtt dolgozik, méghozzá nem is kis sikerrel. A kolumbiai futballt eddig ugyanis még sosem jegyezték olyan ázsióval, mint az elmúlt időszakban. A Sámson-hajú Val­derrama és társai ott voltak a 90­es Mondialén, és tavaly úgy ju­tottak be a vb 24-es döntőjébe, hogy 5:0-ra verték Argentínát - idegenben! Hát ez aztán szen­záció volt a javából! El is nevez­ték Maturana mester csapatát K.O.lumbiának. Szóval piszkosul móresre ta­nították az argentinokat. Nem véletlenül nevezte Alfio Basile argentin szövetségi kapitány pá­lyafutása Ieggyötrőbb rémálmá­nak a vereséget. „Nagyon nagy szégyen a 0:5, amelyért teljes mértékben vállalom a felelőssé­gei. Az az igazság, hogy a jobbik csapat győzött..'." És a szakem­berek a jobbik csapatot így jel­lemzik: igazi iskola, stílus - ez a kolumbiai válogatott. Matura­na edző tiszteli a hagyományt, forradalmat hajtott végre, Ko­lumbia a legmodernebb futballt játssza — abszolút támadó szel­lemben. Nem csodálkozunk. Olyan játékosai vannak, mint az általunk is jól ismert Asprilla (AC Parma), Valencia (Bayern München), az Európát is megjárt Rincon (Elefántnak becézik, a selejtezők során hat gólt lőtt) és Trellez, a már említett játék­mester Valderrama, a szőke Gul­lit és mások. Többnyire két csa­patból, az America Caliból és az Atletico Nacionalból verbuváló­dik a válogatott, amely amikor 5:0-ra lesöpörte a pályáról Ar­gentínát, a bogotai rádió a nagy focidicsőséget a „Ne sírj értem, Argentína!" kezdetű világhírű musicalbetétszámmal köszön­tette. A játékosok említésekor nem szabad megfeledkeznünk a kábí­tószerbotrányba keveredett Hi­guita kapusról. Emlékeznek még rá a négy esztendővel ezelőtti Mondialén nyújtott produkció kapcsán? Úgy játszott a me­zőnyben, hogy akár középhát­Valderrama, a kolumbiai válogatott játékmestere. védként is szerepelhetett volna. „Más csapatok általában egy vé­dőt használnak arra, hogy ellás­sa a söprögető feladatát. Ha én állok a kapuban, más a helyzet, én ezt is magamra vállalom." Annak ellenére, hogy kapus, nem idegen tőle a gólszerzés. A Macska (ez az egyik becene­ve, a másik, a Bohóc az állandó 16-oson kívüli szórakozására utal...) az egyik szezonban 23 gólt lőtt! Tizenegyesből és sza­badrúgásokat is értékesítve. Most azonban már hosszabb ide­je sem a klubcsapatában, sem a válogatottban (egy vb-selejte­zőn sem játszott) nem szerepel. Kábítószer-kereskedésért a rács mögött ül. Nemsokára szabadul. De ki tudja, ott lesz-e a világbaj­nokságon. Még csak 28 éves.. Francisco Maturana edző (már évekkel ezelőtt megkapta a leg­magasabb állami kitüntetést), akit az új idénytől a Real Madrid szemelt ki magának, így látja csapata vb-esélyeit: „Dél-ameri­kai selejtezőcsoportunkból Ar­gentínát megelőzve jutottunk to­vább. A vb-csoportból (Romá­nia, Svájc, USA - a szerk.) ez a bravúr valószínűleg nem fog sikerülni, de semmiképpen sem esünk ki az első körben... Óvatos prognózis. Sok szak­ember a World Cup '94 sötét lovának tartja Kolumbiát. TOMI VINCE A legígéretesebb magyar olimpikon Még csak 15 éves múlt december­ben, de már a második téli olimpiá­ján vesz részt. Igaz, két héten mú­lott, hogy az elsőn ott lehetett AI­bertville-ben, hiszen a szabályok szerint a résztvevőknek az olimpia évében be kell tölteniük legalább a tizenegyedik életévüket. Akkor, 1992-ben a műkorcsolyázó CZAKÓ KRISZTINA volt a legfiatalabb olimpikon, most pedig a magyar kül­döttség legígéretesebb tagja. Krisztinára csaknem igaz, hogy előbb tanult meg korcsolyázni, mint járni, hiszen mindössze tizenegy hó­napos volt, amikor a szülei először levitték a jégre. Talán a világon sehol sincs akkora korcsolya, ame­lyik egy ilyen kicsi gyerek lábára jó. így neki édesapja tervezett egyet. A fém részét a sajátjából vágta ki és át kellett alakítani hozzá egy cipőt is. Persze, hogy egy édesapa mindent megtesz a kislánya kedvéért, Czakó György azonban különösen öröm­mel fabrikált. Hiszen neki és felesé­gének is a jég a lételeme, ő maga háromszoros magyar műkorcsolya­bajnok, később az akkor még létező hazai jégrevűtársulatban lépett fel, Sarlós Klára pedig a gyorskorcsolyá­ról váltott sportágat és edzősködik közösen a férjével. Ma úgy emlékeznek vissza a Cza­kó szülők, hogy nem akartak min­denáron korcsolyázót nevelni a lá­nyukból, eleinte még csak meg sem fordult a fejükben. Annál jobban akarta viszont Kriszta. Amíg édesap­jáék a koritanfolyamosokat tanítot­ták, addig ő bekéredzkedett egy má­sik edző lépésórájára, és ő kuncso­rogta ki azt is, hogy hatévesen elin­dulhasson az első versenyén. És ahogy az már lenni szokott, Czakóé­kat szép lassan „elkapta a gépszíj" - ahogy az apa fogalmazott. Kikö­tötte azonban, hogy Bözsi legalább négyes tanuló legyen a suliban, mert „ugye, hülye gyerekekre a jégen sincs szükség". Ez a „Bözsi", Krisztina beceneve magyarázatra szorul. Igaz, nincs benne semmi ördöngösség, csak az, hogy kicsi korában az édesanyja olyan „bözsisnek" találta. És olyan most is, félig már nővé cseperedve. Örök mosoly az arca, ő maga pedig csupa báj és kedvesség. Megfigyel­tem, hogy amikor edzés végén lejött a jégről, mindenki sietett oda hozzá, hogy egy mondatot váltson vele. Egy korcsolyázó akkor számít iga­zi versenyzőnek, amikor kiérdemli, hogy világversenyen is indulhasson. Ennek az ideje 1991-ben jött el Krisztina számára, miután idehaza kezdettől fogva megnyerte minden korosztályos versenyét. Alig volt ti­zenkét éves, amikor jégre lépett az első junior világbajnokságán, és ép­pen csak lemaradt arról, hogy beke­rüljön a huszonnégyes döntőbe. A bírók közölt vita is volt arról, hogy ki kellett-e őt ejteni, de utólag már nem lehetett rajta változtatni. Szerencsére a pontozók szimpátiája azóta is kíséri - kopogjuk is le gyor­san! - ami ebben a sportágban na­gyon is meghatározó. A következő junior vb-n már hetedik volt, s ugyancsak az évben 23. az olim­pián. A tavalyi esztendő pedig meg­hozta nemcsak az ő, hanem a ma­gyar műkorcsolyázás eddigi legna­gyobb sikerét is, ezüstérmes lett a ju­niorok között Colorado Springsben. Aztán, hogy nc gondolja senki vélet­lennek ezt a bravúrt, a felnőttek Európa-bajnokságán is csak öten tudták megelőzni. Krisztinát sosem a végső sorrend teszi igazán elégedetté, hanem az, hogy mennyire futja tökéletesen a kűrjét. „Persze, ha lehet egyáltalán tökéletesen futni, mert ez még az edzésen nem nagyon jön össze" - mondta. Édesapja ehhez csak any­nyit tett hozzá, hogy lánya az elmúlt időben kétszer legyőzte azt a Schawtschenkót, aki a német baj­nokságon megelőzte, a profik közül az amatőrök közé visszatért Wittet, s egy versenyen jobbnak bizonyult még a világbajnoknál is. Arra a kérdésre, hogy Krisztiná­nak mi az erőssége, válaszolhat-e úgy az edző-édesapa, hogy ne tűnjön se túl szerénynek, se elfogultnak. Ezért aztán Czakó György úgy fe­lelt, hogy a nemzetközi szabályok szerint kiegyensúlyozott programot kell összeállítani, olyan kűrt, amiben az ugrás, a forgás és az összekötő tánclépés is hangsúlyos szerepet kap. Azért azt még a maga csendes stílu­sában megjegyezte, hogy „Bözsi mind a háromban jó". Krisztina ma már ötfajta triplát tud ugrani, s megtanulta a tripla­tripla kombinációt is. Akkor, amikor tizenegy évesen először sikerült megugrania a dupla Axelt, édesapjá­tól egy díszpárnát kapott ajándékba, mert aki idáig eljut, abból lesz mű­korcsolyázó. A triplarepertoárjából már csak az Axel hiányzik, de ezt a hölgyek közül csak nagyon keve­sen tudják. Kűrje azonban nemcsak technikailag tartalmas, hanem művé­szi a kivitele is, s e kettő egyike sem hiányozhat a jó műkorcsolyából. Amíg Krisztina a jégen igyekszik meggyőzni tudásáról a pontozókat és elbűvölni a nézőket, addig a szü­lők a pálya mellett izgulnak. Az édesapa igyekszik elkerülni az in­farktust, a koreográfus édesanya pe­dig az ölében szorongatja Monkeyt, hogy majd a kűr végeztével tapsra ütögesse össze a kabalamajom man­csát. És legyen is oka minél többet tapsolni Krisztinának, aki saját jel­lemzése szerint ugyanolyan, mint a többi tizenöt éves, csak imádja a műkorcsolyát. (beke)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents