Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-15 / 37. szám, kedd

1994. FEBRUÁR 15. .ÄJSZÓI MOZAIK 4 mm Ha kárpótlásra jogosult - Magyarországon (Folytatás az 1. oldalról) keztében az életét vesztette el az illető, a kárpótlásra jogosultak köre bővebb. Az ilyen esetekben a kárpótolhatok között gyerekek, testvérek stb. szerepelnek. A hadifogságot illetően korlátozott a jogosultak köre; a törvény értelmében kárpótlásra jogosult az a személy, aki hadifogságban volt, illetve az ún. túlélő házastárs. • Ezen kit kell pontosan érteni? Hiszen sok hadifogoly legényemberként tért haza, vagy a háború utáni évek során megözvegyült és újra nősült. - A túlélő házastárs fogalma azt jelenti, hogy arról a feleségről van szó, aki már hadifogságba kerülésekor felesége volt az illetőnek, vagy pedig az, akit a visszatért legényember hadifogoly feleségül vett. Az első feleségről van csak szó, aki viszont akkor lesz kárpótlásra jogosult, ha a volt hadifogoly felesége volt még annak azóta már esetleg bekövetkezett halálakor is. Ha közben elváltak volna, már nem kaphatna kárpótlást az első felesége sem, ugyanis a válást kizáró okként kezeli a törvény. Ebben az esetben tehát testvérek, szülők, gyermekek nem jogosultak kárpótlásra, s a túlélő feleség is csak akkor, ha teljesíti a fenti feltételeket. • És a hadifoglyokra vonatkozó másik törvény értelmében kik jogosultak kárpótlásra? - Ez a törvény a nyugati hadifogságba kerültekre vonatkozik, és a károsultaknak nyugdíjemelést ír elő. Noha leventék esetében akkortól számítódik a hadifogság, amikor elvitték őket, mert hadba vetésük törvénytelen volt, csak abban az esetben kaphat az illető kárpótlást, ha Magyarországról kap nyugdíjat. Azt a nyugdíjrészt föl lehet emelni. A parlament előtt van egy olyan módosító javaslat - éppen e törvény érvényesítésének tapasztalatai alapján -, hogy terjesszék ki a törvényből következő lehetőségeket azokra a külföldön rekedtekre is, akik egyébként nyugati fogságba esésük következtében kárpóÜáiralemCtTEk- jogosultak. Ezt a javaslatot azonban a parlament eddig még nem tárgyalta meg. • Tehát a nyugati fogságban voltak egyelőre ne is jelentkezzenek. - Ne jelentkezzenek, bár jó néhányan megtették ezt a lépést. Jómagam mindenkinek elmondom ezt, ennek ellenére sokan megpróbálják, beadják kérelmüket ilyen esetben is. A kérdőívet - amely a követségen is 60 koronáért megszerezhető - mindenkinek odaadjuk, a többi pedig már nem rajtunk múlik, hanem a törvény betűjén. Maradnak tehát azok, akik - leegyszerűsítve - orosz hadifogságban voltak. Ez így nem igaz, hogy csak az orosz hadifogságban levőkre vonatkozik a kárpótlás, de a fentiekből következően az orosz munkatáborokat 1945. augusztus elseje után elhagyottak élhetnek azzal a kárpótlási lehetőséggel, melynek értelmében minden egyes megkezdett hónap után 11 ezer forint értékű kárpótlási jegyet ad a magyar állam. Tehát mindenki kiszámíthatja magának, hogy negyvenöt augusztus elsejétől hazatéréséig, tegyük fel 1948. október elsejéig hány hónap telt el, azt megszorozza 11 ezerrel, és megkapja, milyen értékű kárpótlási jegyre számíthat. • Mivel tudja igazolni a volt hadifogoly, hogy jogosult kárpótlásra? - Mindenekelőtt hitelt érdemlően kell igazolnia, hogy hadifogságban volt. Ez többféle módon történhet. A legtökéletesebb, ha valakinek megvan az az igazolványa vagy igazolása, amit akkor kapott, amikor hazatért a hadifogságból. Három gyűjtőhelyen jöttek keresztül: az egyik a mármarosszigeti volt, a másik a debreceni, a harmadik pedig a kassai. Mindenhol adtak egy úgynevezett igazolást, melyen feltüntették, hogy ettől eddig hadifogságban volt, most jött haza. Ha valakinek van egy ilyen papírja, akkor már semmi mást nem kell keresnie, ez elégséges. • És ha nincs a birtokában ilyen igazolás? Al-Vnr rpcvlptpcpflJpJgjL.*™'. hogy mikor vonult be katonának, hova vonult be, melyik laktanyába, ki volt a századparancsnoka, kivel szolgált együtt, hol, merre jártak, mikor és hol esett fogságba, melyik munkatáborokban volt. Jó, ha felsorolja az illető azokat a személyeket is, akikkel együtt volt egy-egy munkatáborban. Az irattárakban ugyanis nagyon sok adat van, és előfordulhat, hogy ennek alapján ellenőrzik a nyilatkozatát, és találhatnak egy olyan embert, aki ugyanott volt, és neki már van hadifogság igazolása, amely már őt is igazolja. Ezért nagyon lényeges, hogy ilyen esetekben részletesen írjanak le a kérelmet benyújtók mindent, amire csak emlékeznek hadifogságukkal kapcsolatban. Ezt a nyilatkozatot csatolják a kérvény mellé. Ezen kívül keresni kell legalább két tanút, hitelt érdemlő személyt, aki tanúsítja, hogy igenis, ekkor és ekkor együtt voltunk hadigfogságban, ekkor és ekkor tértünk haza. • És ha a volt hadifogoly már nem él, mindezt a feleség is megteheti? -Akkor marad az a lehetőség, hogy a beadott kérdőíven jelzik, folyamatban van az igazoló okmányok beszerzése. Ilyen esetben a kérelmet benyújtó fél év haladékot kap. Ezalatt írni kell a magyar honvédség Központi Irattárába (Budapest, II. ker. Fekete sas utca 2-4), és le kell írni a már fentiekben is részletezetteket. Tehát, hogy ekkor és ekkor vitték el katonának, került fogságba, és kérik a katonai idő igazolását. Az irattárban rendszerint azt kérik, hogy valamilyen igazoló iratot még mellékeljen - ez lehet tábori levelezőlap, vagy a fogságból egy vöröskeresztes értesítés. Ha valaki ilyesmit megtalál, azt tegyék a beadvány mellé. Nagyon lényeges, hogy ne az eredeti okmányokat csatolják, mindig csak a másolatokat. PÁKOZDI GERTRÚD (Interjúnk befejező részét holnapi számunkban közöljük) Sumákolás a tévében A Vladimír Mečiar által vezetett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban az elmúlt héten kirobbant a nagy válság. A kormány két tagja (alelnöke és külügyminisztere), és az alig-alig erőegyensúlyt biztosító DSZM-SZNP koalíció 9 tagja (vagy pontosabban a koalíció 75 tagjának kilenc DSZM-címert viselő parlamenti képviselője) a bölcsességében már-már utolérhetetlen Mečiart követve, valamiféle saját platform kialakításra törekedett (hiszen Mečiar, 1991 tavaszán, ugyanezt tette a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban), és a DSZM múlt heti, illetve hétvégi összejövetelein elő is adták alternatív elképzeléseiket. A szombati és a vasárnapi eseményekről viszont a Szlovák Televízió sokak véleménye szerint túlságosan is (már-már a cenzúrára emlékeztető módon) megszűrt tájékoztatással szolgált. Sőt, az ellenzéket nem annyira a hírek megválogatása, mint inkább a Slovakia plus féle társaság tízperces nyilatkozat-olvasása zaklatta fel. A fent említett nyilatkozat, amelyet Viliam Hornáček olvasott fel a tévé kamerái előtt - az olyan szervezeteket tömörítő Slovakia plus nevében, mint a hírhedt NEZES, Štúr Társaság, Otčina (a szlávok társulása), Korene stb. - egyértelműen elkötelezi magát Vladimír Mečiar mellett. Fölösleges lenne elemezni a vasárnap felolvasott szöveget, hisz oly sok félmondatos vád szerepel benne, amelyek cáfolása konkrét adatokkal teli oldalakat vehetne igénybe, oly sok ellenségkép szerepel benne, hogy azokat a rendelkezésünkre álló szűk terjedelemben cáfolni lehetetlen. Az említett társulás a félmondatos vádaskodásokból kiindulva felszólítja Szlovákia választópolgárait (miként ezt már Mečiar is megtette), hogy petíciós jogukkal élve követeljék a szlovák parlament egyes képviselői mandátumainak megvonását, illetve az előrehozott parlamenti választásokat. A Slovakia plus, mint a nemzetieskedő szervezetek csúcsszerve azt követeli, hogy iktassák törvénybe: a képviselő köteles teljesíteni azt a programot, amelyre a választóktól mandátumot kapott. E nyilatkozat ellen szinte az összes politikai párt tiltakozott, holott szinte csak Mečiar az, aki számot adhatna választási ígéreteiről. Peter Weiss például azért tiltakozik, mert ő is szlovákiai értelmiséginek tartja magát, márpedig a tévé vasárnapi híradójában közölt felhívás őt a szlovák értelmiségiek sorából kizárja. A műsorért felelős Ladislav Pilz urat szerkesztőségünknek sem tegnap délelőtt, sem a délután folyamán nem sikerült telefonvégre kapnunk. Nyilván sokan keresték őt, mert a Szlovák Sajtóirodán keresztül adta ki állásfoglalását, miszerint a Szlovák Televízió ezt a bakit csupán azért követte el, mert a „nézetek cenzúrálatlan sokféleségének" kívánt teret adni, és nagyon sajnálják, „hogy ezáltal sor került a szlovákiai értelmiség egy része felhívásának szakmailag nem egészen elfogadható közlésére is". Ez a magyarázat nem elfogadható. Sőt, az sem elfogadható, hogy Ladislav Pilz ígéretet tett arra, hogy ezt az eseményt a televízió kommentálni sem fogja, hiszen számtalanszor megtették már, hogy a híreket a saját ízlésük szerint kommentálták. Hol a garancia arra, hogy ez nem ismétlődik meg? FEKETE MARIAN PRIVATIZÁCIÓ, ÓH... (Folytatás az 1. oldalról) A napokban a Dunaszerdahelyi járásban néztünk utána annak, hogyan is készülnek a gyógyszertárak s alkalmazottaik az oly sokat emlegetett privatizációra. - Tavaly a gyógyszertári szolgálat megszüntetését követően a minisztérium az egészségügyi intézetekhez csatolta a gyógyszertárakat, nem kis gondot okozva ezzel minden igazgatónak. A patikusok szinte ugyanakkor benyújtották a privatizációs tervezeteket, ám ma sem tudnak többet, mint akkor. A Dunaszerdahelyi járásban jelenleg 14 állami és 3 magánpatika áll a betegek rendelkezésére, s noha a gyógyszerészkollégák közül sokan érdeklődést mutatnak a patikák megvétele iránt, még mindig ismeretlenek előttük a játékszabályok - sorolta a tényeket dr. Anna Nagyová kórházigazgató. - S mivel valamennyien tudjuk, hogy a regionális nemzeti biztosító adóssága - csak a gyógyszerekért - több millió koronára rúg, így nem csoda, hogy vannak, akiknek kezdeti lelkesedése alábbhagyott. Bár az is igaz, hogy a biztosítónak a magángyógyszertárakkal szemben nincs adóssága. Mi úgy tervezzük, hogy a rendelőintézet mellett működő gyógyszertár a kórházé marad. Egyrészt a beteg érdekében, - garantálni tudjuk a nyitvatartást szükség szerint -^de a döntésnek természetesen anyagi vonatkozásai is vannak. A gyógyszertár alkalmazottja két évvel ezelőtt még privatizáltak, most elégedetten nyugtázták, hogy továbbra is állami gyógyszertárként üzemelnek majd. A rendelőintézeti gyógyszertárban Katarína Klementová igazolta mindazt, amit dr. Nagyová mondott: elégedettek azzal, hogy „államiak" maradnak. Nem tagadta viszont, hogy a gyógyszertárak eladósodása egyre komolyabb gondot jelent az újabb gyógyszerrendelések lebonyolításában. Vannak forgalmazók, akik nem hajlandók szállítani addig, amíg nem egyenlítik ki tartozásukat. Közölte: annak ellenére, hogy Dunaszerdahelyen is működik magánpatika, nem érzik, hogy emiatt csökkent volna a forgalmuk. Az alistáli rendelőintézet orvosai nemcsak a falusiakat, hanem a padányiakat, illetves a bögellőieket is ellátják. Az intézet oldalsó épületében egyelőre még gyógyszertár működik. Meddig? Ki tudja. Ugyanis Mórocz Erzsébet gyógyszerésznő nem akarja megvásárolni. Meg is magyarázta, miért. -Elvégeztem a szükséges számításokat, s úgy találtam, túl nagy a rizikó. A patika bevétele ingadozik, sokan a szakorvos által rendelt gyógyszereket Dunaszerdahelyen váltják ki. Eddig egyedül láttam el a teendőket, ám, ha maszek lennék, nem győzném. Egy ember képtelen arra, hogy kiadja a gyógyszereket, rendeljen, elvégezze a szükséges papírmunkát, takarítson stb. Arra viszont, hogy egy-két alkalmazottat tartsak, nem lenne pénzem. Mint ahogy arra sincs, hogy ezt a gyógyszertárat megvásároljam. A nagymegyeri állami gyógyszertárban Nagy Katalin gyógyszerész is elmondta, hogy a patikában nincs senki, aki belemenne a privatizáció nevű játékba. - Tavaly felvetődött bennünk, hogy bele kellene vágnunk, de mivel mi valóban nem vagyunk tőkeerősek, nem léptünk. Közrejátszott ebben az is, hogy a rendelőintézettel szemben magánpatika nyílt, s ha tetszik, ha nem, emiatt csökkent a forgalmunk. A mi elhelyezésünk aligha mondható megfelelőnek - mondta. Beszélt arról is, hogy míg a bölcsőde épületében a patika államiként működhet, mihelyt privatizálnák, azonnal korszerűsíteniük kellene. A rezsiköltségek magasak, a haszon pedig nem nagy. -A pénzügyminisztérium maximálta a gyógyszerárakat, a haszon nagysága a gyógyszerforgalmazók árrésétől függ. Mondok egy példát: Az Alnagon gyártási ára 7,40 korona, mi 10,70-ért értékesítjük. A forgalmazó a gyógyszertárnak 9,17 koronáért szállítja - a hozzáadottértékadó 6 százalék, vagyis 44 fillér - ezért a mi hasznunk nagyon alacsony. Vannak olyan orvosságok, amelyeknél a forgalmazó haszna 26 vagy 27 százalékos, a patikáé pedig csak 8-9 százalékos. Természetesen azoktól rendelünk, akik a legkedvezőbb feltételeket kínálják, ám mihelyt hiánycikkről van szó, a beteg érdekében kénytelenek vagyunk haszon nélkül is rendelni. Az összehasonlítás kedvéért ellátogattunk a nagymegyeri Turul magánpatikába is. Fegyveres Ödön gyógyszertártulajdonos hosszú évekig a csilizradványi patikát vezette. - A magánpatika gondolata évek óta bennem élt. Ezért döntöttem úgy, hogy belevágok. A kezdet nehéz volt, s ma is minden nagyon bonyolult. Elsősorban hitelt kellett szerezni, hiszen szinte nincs gyógyszerész, akinek elegendő tőkéje lenne a vállalkozás beindításához. Amikor az ember megkapja a hitelt, nem gondol arra, miből fogja visszatéríteni a 19,5 százalékos kamatot! Nekem már senki ne mondja, hogy az állam támogatja a magánvállalkozókat. Netalán azzal, hogy a bankok, a takarékpénztár gyakran csak rövid lejáratú hitelt nyújt? A magánpatika felszerelése is sokkal korszerűbb kell hogy legyen, mint az állami gyógyszertáré. A lamináris box, a hűtők, a levegőfertőtlenítő lámpák, a vízdesztillációs készülék és számítógép nélkül nem szerezhető meg a működési engedély. A patikát hiába rendeztem be az erre a célra vásárolt magánházban, többet fizetek a villanyért, a gázért, a vízért, s nagy tétel az alkalmazottak bére mellett a biztosítási díjuk is. A maximális gyógyszerárak pedig ránk is vonatkoznak. Annak ellenére, hogy nem feltételeztem, ennyire nehéz lesz, bizakodnom. Egy célt követek: tőlem mindenki elégedetten távozzon. Tóth Vilmos gyógyszerész, a bősi állami gyógyszertár vezetője nem tagadta privatizálási szándékát. - Amióta az eszemet tudom, mindig magánpatikáról álmodtam. Persze, 1989 előtt erről valóban csak álmodni lehetett, ám mihelyt szóba került a privatizáció lehetősége, azonnal benyújtottam tervezetemet. Pontosan tudom mit akarok és hogyan, csak hát félő, hogy nem a helyi gyógyszerészek elképzelése lesz a mérvadó. Tudom arról, hogy erre a patikára több pozsonyi vállalkozó, illetve kft feni a fogát. Előfordulhat, hogy az ő tervezetüket hagyja jóvá a minisztérium. Pedig én itt otthon vagyok... Ismerem az embereket, ők is engem. Igazságtalannak tartanám, ha ezt a gyógyszertárat idegen kapná meg. A bősiek tudják, hogy állami patikusként is, ha vasárnap vagy éjjel valaki gyógyszerre szorul, rám csöngethet, és én kiadom a szükséges orvosságot. Nem tagadom, félek, hogy a privatizálási folyamatban nem a beteg érdekei lesznek a mérvadóak. A játékszabályok ismeretlenek, s a végső döntésnél biztosan nem mondhatnak véleményt sem a régió orvosai s a községek polgármesterei sem. A bizonytalanságot tetézi, hogy a pénzintézetek sem segítik a vállalkozókat. A magas kamatok nem ösztönöznek senkit; én is úgy tervezem, hogy nem a bankoktól, hanem a családom tagjaitól kérek majd kölcsönt. Remélem, hogy lesz mire... A gyógyszertárak privatizálásának időpontjáról az egészségügyi minisztériumban érdeklődtünk. Annyit tudtunk meg csupán, hogy várni kell még... PÉTERFISZONYA